Békés Megyei Hírlap, 1997. december (52. évfolyam, 280-304. szám)
1997-12-02 / 281. szám
Gyermekfejlesztés... Mindig szíven szorít, ha olyan kisgyermekkel találkozunk, aki valamilyen képességében korlátozott. Ezen próbálnak segíteni a magyarbánhegyesi speciális szakiskolában (II. oldal) Teszt állatainkról... Mennyire intelligensek állataink, társunk a cica és a kutya, elsőként az önfejű macskák tulajdonságaival próbáljunk megismerkedni ők ugy anis csak akkor engedelmeskednek, ha jónak látják. A teszt 15 kérdéses (II. oldal) A nyugdíjtörvény megértetésével folyamatosan foglalkozunk. Nem könnyű a döntés, milyen életkorban, ki milyen formát válasszon? Mi a szegedi tanácsadó irodához fordulhatunk (III. oldal) A JÖVEDELEM, A JÁRULÉK ÉS ELLÁTÁSOK ALAPJA Időskorunkban MEGNYUGODHATUNK? VII. A megyei nyugdíjbiztosítási igazgatóság igazgatója, dr. Vízhányó Mihály segít eligazodni a társadalom- és nyugdíjbiztosítási változások új rendszerében. Amennyiben olvasóinknak kérdésük merül fel, írjanak, a szakemberek segítségével válaszolunk. — A társadalombiztosítási befizetési kötelezettség alapja a járulékalapot képező jövedelem. Ez a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyból származó, a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerint az összevont adóalapba tartozó bevételnek az a része, amelyet az adóelőleg számításánál jövedelemként kell figyelembe venni. Idetartozik a kis összegű kifizetésből származó jövedelem, a természetbeni juttatás • adóalapként meghatározott értéke, a munka- vállalói érdekképviseleti tagdíj és a tanulószerződésben meghatározott díj is. — Mikor nem kell járulékot fizetni? — Nem kell a járulékot megfizetni az adóelőleget képező társadalombiztosítási ellátás, valamint a szociális ellátásnak nem a foglalkoztatót terhelő összege után. A foglalkoztató által biztosítottja javára az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárba fizetett tagdíj összege után nem kell járulékot fizetni, amíg az nem haladja meg havonta a minimálbér 115 százalékát. A felsőfokú tanulmányokat folytatók esetében is lehetséges kivétel, ha a tanintézetnek végeznek munkát. — Társas vállalkozó esetében mi képezi a járulék alapját? — A társas vállalkozók esetében a járulék alapja a személyes közreműködésre tekintettel kapott jövedelem. Az egyéni vállalkozó a személyes munkavégzés címén költségként elszámolt összeg, az úgynevezett vállalkozói kivét, átalányadózó az átalányadó alapját képező jövedelem után fizet társadalombiztosítási járulékot. A járulék alapja azonban havi átlagban nem lehet kevesebb a legkisebb munkabér összegénél. — Gondolom ez a járulék alsó határa és mi a felső? — A foglalkoztató által fizetett járuléknak alsó határa lehet, felső határa azonban jellemzően nincs. Ez hozzájárulás jellegű befizetés, amelytől rendszerint az ellátások összege sem függ. Több tevékenység esetén a fizetési kötelezettséget külön-külön kell elbírálni. Önmagában az a tény, hogy az egyik esetben megfizették a járulékot, a további jogviszonyok esetében a fizetési kötelezettség alól nem mentesít. — Hogyan határozzák meg az ellátásokat biztosító alapot? Kérem mondjon erre példát! — Az ellátások alapja a nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékalapot képező jövedelem összege. Ennek azonban már van felső határa. Alapja az az összeg, amely után társadalom- biztosítási járulékot kellett fizetni. Nem tartozik azonban bele a természetbeni juttatás értéke. A nyugdíj- és egészségbiztosítási járulék alapjául szolgáló jövedelem maximuma a tárgyévre tervezett egy naptári napra jutó bruttó átlagkereset kétszerese. Ennek összegét évente az állami költségvetésről szóló törvény állapítja majd meg. 1998- ban előreláthatólag napi 4300 Ft körüli, azaz havi 128—130 000 Ft-ra számíthatunk. Az éves összeghatár számításánál figyelmen kívül kell hagyni azokat az időtartamokat, amelyekre jövedelem nem volt. (Folytatás a II. oldalon) „Összkomfort” tizenkét négyzetméteren Bármit elvállalnék, hogy talpon maradjak Magukra maradva sem vesznek el, a nővér bármit elvállal, húgáért, önmagáért dolgozik, fenntartják az életüket, a jövőt, nem Szociális segélyből élnek KÉPÜNK ILLUSZTRÁCIÓ, NEM A CIKKBEN SZEREPLŐKRŐL KÉSZÜLT A fiatal nő és tizenkét éves húga igen szerényen élnek. Fogalmazhatnék úgy is: mostoha körülmények között, de boldogan. Tizenkét négyzetméteres helyiség a mozgásterületük. A konyha, a szoba, a „fürdőszoba” együtt. Vékony, kék színű vászon választja el funkció szerint a helyiséget. Patyolattiszta minden. A falakat festmények helyett plakátok díszítik. Az emeletes ágy fejrészénél idézetek. Egy mozdulattal elhúzható a függöny, s már nem is látszik a „hálószoba”. Mellette egy nyolcvan centiméter széles, két méter magas konyhaszekrény. Minden belefér, ami egy kétszemélyes háztartáshoz szükséges. Katonás rendben a tányérok, edények. Ez is eltüntethető azzal a bizonyos függönymegoldással. S itt van még a „fürdőszoba”, ahova éppen befért egy zuhanyzó, s mellette a WC. A fiatal nő, Éva huszonhárom éves. Egy varrodában dolgozik, hogy kettőjük megélhetését biztosítsa. Három esztendővel ezelőtt szüleik autóbalesetben meghaltak. Árván maradt a két lány. — A szüleim egyszerű emberek voltak — sóhajt egy nagyot Éva. — De létbiztonságban éltünk mellettük és szerettük egymást. Nagyon hiányoznak. Különösen Incike, a testvérem sínylette meg halálukat. Alig töltötte be a kilencedik életévét. Imádta édesapánkat, és görcsösen ragaszkodott anyához. Nehogy azt higgye, én nem szerettem őket, de nekem ott voltak a barátaim, a vőlegényem, akivel egyébként jövőre tervezzük az esküvőt. Incinek pedig a szüléink jelentettek'mindent. Apánk ötvenhárom évesen munkanélkülivé vált, s ezt valahogy borzasztóan a lelkére vette. Napokig nem aludt, azon gondolkodott, hogyan tartsa el a családját — a semmiből! Anya is varrónő volt, de a gerincével leszázalékolták. Alig kapott valami nyugdíjat. Apa végül kölcsönt vett fel és belekezdett egy vállalkozásba. Ügynök lett. Nem akarom megnevezni, milyen árucikkel kilincselt. Tulajdonképpen nem keresett rosszul. S ha nem adósodik el a kölcsönnel, még azt is mondhatom, hogy egészen jól bejött ez a vállalkozás. Csakhogy keményen kellett pengetni a kölcsön és a kamat összegét. — Hol laktak, amíg a szülei éltek? — Kétszobás bérházi lakásban. Az volt a vagyonunk és egy hatéves Opel Kadett, amely a baleset során totálkáros lett. —Magyarul, itt maradtak a szülők halála után adóssággal a nyakukban? — Igen, így van. El kellett adnunk a lakást, hogy az adósságot kifizessük. Annyi pénzünk maradt, hogy 120 ezer forintért megvehettem ezt a kis helyiséget, amit korábban a tulajdonos nyárikonyhának használt. —Ismerőseim hívták fel önre a figyelmemet, s ajánlották, keressem meg. Példaképnek tartják, hogy nem szaladgál segélyekért és nem kuncsorog lakásért. Fiatalon úgy intézte, hogy a saját lábán megálljon. — így tanítottak a szüleim. Számomra megalázó lenne segélyekért sorba állni. Amíg a kezem mozgatni tudom, bármit elvállalok. Munkanélküli segélyért is csak akkor mennék, ha utcaseprőnek sem alkalmaznának. Ilyen pedig nincs, hiszen annyi közhasznú munka létezik egy-egy településen. — Bár minden felnőtt így gondolkodna... — Nem tudom, hogy jól teszem-e — tálja szét kezeit Éva. — Egy biztos, a magam ura vagyok, s ez mindennél fontosabb. Soha nem jutott eszembe például, hogy jogtalanul elfoglaljak egy lakást. Manapság már mindenki mindenre szponzort keres. Ha tanulni akar, ha meg akar gyógyulni, ha meg akarja hódítani a Mount Everestet, hadd ne soroljam tovább. Tudom, él az országban sok olyan romacsalád, akiknek milliói vannak. Igazán nem ellenük beszélek, de mondja meg nekem valaki, miért nem hoznak létre egy alapítványt, hogy segítsék egymást? — Nem szeretném ha félreértene. De ha valami miatt mégis az utcára kerülne, mit tenne, hogy ne a váróteremben hajtsa le a fejét? — Azt gondolom, az elején már kifejtettem: bármit elvállalnék ahhoz, hogy talpon maradjak, maradjunk. Eltartanék idős házaspárt vagy egyedülállót. Kapálni mennék, kukoricát törnék. Olyan sok lehetőség van. Nem kell arra várni, hogy a sült galamb a szánkba repüljön. Béla Vali A HÉT FOTÓJA Jegyzet Karácsonyi ajándékkészítés. (1) Szép bőrdíszek, poháralátétek, gyertya- és szalvétatartók és sok egyéb kézi megmunkálású ajándék készül a magyarbánhegyesi speciális iskola bőrdíszmű-készítő osztálya tanulóinak szorgos munkája nyomán. Az ajándékokat karácsonyi meglepetésként kínálják — a nemrég a lakosság számára is megnyitott — iskolaboltban fotó: such tamás Angyalok könnye Mikulás táján A csillagos téli estében hazafelé tartottam, meg-meg- állva a karácsonyi pompában ragyogó kirakatok előtt. Az utcák elcsendesedtek már, s én tűnődve böngésztem melyik szerettemnek mivel is szerezhetnék meglepetést. Előre láttam már a boldog arcokat, s nevettek rám a kirakat üvegéről gyermekeim. De egyszerre — fáradt voltam, s az utca olyan néma — más arcok, alakok derengtek fel előttem. Ráismertem, az egyik Józsika volt. A kisfiú, aki 11 évével bandákba verődve, cigarettázva és sörözve rója a város utcáit, s kicsi öklét megfélemlí- tőn mutogatva szerez biciklit magának egy-egy környi boldogságra. Aztán felrémlett Gyurika arca, kit anyja elhagyott, s napjai kivert ebek társaságában az utcán kódorog- va, vagy pálinkagőzös kocsmákban, idült alkoholista apja és nagyapja társaságában telnek. Gyurika alultáplált kis testével, idegösszeroppanással, életveszélyes állapotban száguldott szirénázva a mentő a kórházba. Igen... és Emese. Őzike rebbenésű vékony testére, gyönge fehér bőrére szíjjal sújt az ,,apai szigor”. Jó szót, simogatást esd minden szava. Mennyi sápadt, karikás szemű kicsi arc, fehérek és barnák, szőke hajúak és feketék. Itt mellettem, és szerte a világon milliók. Odagyűltek mind a védtelenek, az éhségtől ájulok, a munkára és bűnözésre kényszerítettek, az eldobottak, a megkínzottak és megalázónak. Ok, kiknek egész életre szóló egyetlen bűnük az, hogy rossz helyre születtek. Egyikőjük sem kérte az életet. Világra jöttek a természet törvényének felfoghatatlan, nagyszerű diadalaként, szépre és nagyra teremtett lelkek. Ok, a világ- egyetem egy-egy apró csodája. Részük mégis kín, fájdalom. Mikor az eső esik, értük sírnak az égi angyalok, amikor havazik, könnyük puha pe- hellyé dermed. Angyalok, imádkozzatok mosolyt minden gyermek arcára! Most és mindörökké... Kovács Ildikó
