Békés Megyei Hírlap, 1997. november (52. évfolyam, 255-279. szám)
1997-11-22-23 / 273. szám
1997. november 22-23., szombat-vasárnap Tímár Máté hetvenöt eves Békés megye hűséges krónikását köszöntjük Kőműves Kelemenné szellemalakja és a rézből szőtt, csak áldozatok árán építhető várfalak £I A forradalomban a szép eszmék vérfürdővé változtak... textilművész, aki a fém szerelmese Sző, fon, nem takács, fémmel dolgozik, mégsem szobrász, Sápi Hedvig textilművész, és kiállítása november 14-e óta látható a Jókai Színház Vigadójában. A fiatal művésznó'vel életéről és műveiről békéscsabai bemutatkozása előtt beszélgettünk. Hédi 1973-ban született Salgótarjánban, 11 éves volt, amikor családja Budapestre költözött, a Kaffka Margit Gimnáziumban érettségizett 1991-ben. Kárpáti József festőművésznél tanult rajzolni és az idén végzett a Brüsszeli Képzőművészeti Főiskola textilszakán. A belga fővárosban több csoportos kiállításon szerepeltek díszlet- és jelmeztervei, textil miniatűrjei, de bemutatkozott már egyéni kiállításon Budapesten is, a békéscsabai első vidéki kiállítása. Amikor indíttatásáról, a rajz, a képzőművészet felé forduló gimnazista lányról esett szó, Hédi elmondta, hogy „mindenről a színház tehet”. Sokat járt színházba, nagy élvezettel nézte az előadásokat, és mindenekelőtt a díszletek, a jelmezek érdekelték; elhatározta hát, hogy tervező lesz. A hazai főiskolán azonban nem indul minden évben jelmez- és díszlettervező szak, csak kétévenként, és akkor is nagyon korlátozott létszámot vesznek fel. A belga fővárosba vezetett útja, és ott textilszakra iratkozott be. Ötéves tanulmányai során megismerkedett a különböző anyagokkal — a papírral, a gyapjúval, a pamuttal, megtanulta a különböző technikákat, eljárásokat. Másodévesként például a műanyaggal dolgozott, ami kevésbé izgatta. A harmadik évben ismerkedett meg a fémmel, méghozzá a francia forradalom témáján keresztül. Hogyan is történt? Volt egyszer egy film, néhány színdarab, könyveket olvasott erről az egész emberiség történetét meghatározó, az egész művészetet, festészetet, világirodalmat, zenét átszövő eseményről, és szinte minden alkotásból ugyanazt szűrte le: ha forradalom, akkor erőszak, vér, értelmetlen halál. „Fölös„Mindenről a színház tehet...” FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET legesen levágott emberfejek, a guillotine hatalmas gépezete, amely válogatás nélkül csapott le. A szép eszmék, melyek vérfürdővé változtak. A guillotine jelenti azt a személytelen bürokráciát, amely minden társadalomnak többé-kevésbé jellemzője.” Hédi, a textilművész a fém szerelmese, munkái nagy részét ebből a „nehéz” anyagból készíti. Néha ötvözi más, finomabb, könnyebb anyagokkal, mint a selyem, a len vagy a szintetikus fonalak. A fémet szövi. A fémszálaknál vagy fémlapoknál az oxidálódás folyamata érdekli, így a munkái időről időre változnak, érdekes színhatások alakulnak ki. Fiatal korát meghazudtoló módon az időről, a változásról szólnak ezek az alkotások, az anyag változása a tartalom kiteljesedését segíti. Egy másik anyag, amivel szeretne behatóbban foglalkozni, az üveg. Az üveg, amelynek előállítása már önmagában egyfajta varázslat. Elsősorban ez érdekli, no meg az átlátszóság! A be- vagy kizárás, a különböző terek kialakítása, az üveg ötvözése más anyagokkal, mint a fém, a kő, a textil. A textil egyedül már a múlté? Szó sincs róla! Egyrészt „nem az anyag a lényeg, hanem a munkafolyamat” — mondja Hédi. Másrészt a különböző terek alkotása, a különböző anyagok együttes alkalmazása egyenesen vezet a színpad világába, a díszlet- és jelmeztervezéshez. Sőt, a kettőt egyszerre is szívesen kipróbálná. Elsősorban a táncos produkciók izgatják, mert a balettnél, a táncnál a testé a főszerep. És mi más lenne a jelmez, ha nem egy második bőr? A díszlet és a jelmez egységét, harmóniáját tartja szerencsésnek, vagy azt, ha a kettő éppen kontrasztot alkot. Fiatalságára alaposan rácáfol a mélyen filozofikus téma is: idő, változás, forradalom, áldozat. Vajon miért? Szívesen visz- szamegy, elutazik régi korokba; főleg a szecesszió, a romantika érdekli, no meg a reneszánsz, a gótika, a középkor. Szeret az időben utazni, elmerülni. A nagy francia forradalom című műve egyébként nyolc részből áll, melyek Franciaország térképét, a harcokban jelentős szerepet játszó hét tartományt tárják elénk. Szétvágott konzervdobozok darabkáiból forrasztotta, több helyen rozxdásí- totta — ez utóbbi folyamat magától folytatódik. A 220x220, illetve 40x80 centi- méteres képeket ezüstözött rézből és szintetikus fonalakból szőtte a művésznő. Hétrészes a Kőműves Kelemenné sorozata is. A 2x3 méteres rézszövés, az első kép a várat szimbolizálja, a várat, melyet csak emberáldozattal lehet felépíteni. Középen Kőműves Kelemenné légies szellemalakja. A többi hat munka a felépített, de állandóan leomló várfalakat ábrázolja. Tér és idő díszletet alkot. „Ebben a munkában nagy hangsúlyt fektettem az átlátszóságra, áttetszőségre, a különböző síkok egymás- utániságára. A leomlott falakon túl a vérrel megtámogatott, tömör falakba ütközünk..?’ Hédi szereti ezt a balladát, hiszen az emberi teremtésről mesél. Arról, szabad-e ölni, hogy a mű elkészüljön, a vár felépüljön? Hogy valóban csak áldozatok árán lehetünk többek, gazdagabbak, művészek? Niedzielsky Katalin Tímár Máté 1922. november 21-én Endrődön született. írói pályája 1956 után kezdődött. Az eddig megjelent huszonhárom kötetében feltárul a XX. századi magyar valóság: a második világháború, a frontszolgálat, a szovjet hadifogság, az ötvenes évek fizikai és lelki terrorja, az ötvenhatos eszmélés, a megtorlás, a Kádár-korszak puha önkényuralma, az Antall-időszak reményei és fájdalmas csalódásai. Regényeinek, elbeszélésének hősei a kisemberek, akik keresik helyüket a történelem objektív folyamataiban, írásainak jelentős része életrajzi fogan- tatású, életútját, sorsát jeleníti meg. A személyes élet mindig túlmutat önmagán, s a rombolva teremtő történelmet idézi. Különösen elmondható ez az 1956-ban megírt, de csak 1995-ben megjelent „...és a Berettyó folyik tovább” című regényéről. A szeghalmi Péter András Gimnáziumban eltöltött nyolc év történéseit tartalmazza ez a kötet. Az író így fogalmazza meg érzéseit: „Fogadd tehát Alma Materem ezt a késő hódolatot véndiákodtól úgy, hogy egyazon időben az alaprakó Múltnak, a göröngyös Jelennek, és szebbnek remélt Jövendőnek egyaránt jusson belőKét verseskötete jelent meg le, Péter András atyánk, Nagy Miklós direktor Úr, az egykori tanárok és a diákelődök kiérdemelt tiszteletével.” Az utóbbi években — budapesti magányában — főleg verseket ír. Két önálló verseskötete jelent meg. Az Utószüret című versének közlésével köszöntjük 75. születésnapján Békés megye hűséges krónikását, Tímár Mátét. Vaszkó Tamás Utószüret A szőlőt, mit aszúágynak szánnak; töppessze szél, cukrozza dér, azt pedig méri az Égi Gazda, egy emberélet mennyit ér. Mennyi a lőre, és a zamat dús oltárra is méltó bor benne, mielőtt az, hogy mettől-meddig reákerül a sírkeresztre. A tóniszállási pusztaszélről Budapestig messzi a távol, s a polyákhalmi vakondtúrásról pápaszemmel is közeire Iától, de, ha szíved mélyén a Kárpát, s a Tátra is ott sejlik mélyen, nem volt baleset megszületned, ha meg is vallód imádság-szépen. Szabó Dezsős látóhatárral vallód, s hittel testesülsz benne: „Minden magyar felelős minden magyarért!” S mintha napi Szentleckéd lenne, Tamási Áron megjárt nyomában, hol zokogva, hol zengedezve: , Azért vagyunk (itt a) világon, hogy valahol otthon legyünk benne.” S mindenütt, hol anyai szóval aszú-ízű gyönyör a kín is, Petőfi-sorssal, Arany-szépen, Széchenyi-hasznosan erény a bűn is, ha azért esik, hogy a magyarra virradjon már vígabb jövendő, embernek is olcsó szabvány az, aki magyarnak megvetendő. Utószüretre nyöget a vénség jajgatást keveslő nyavalyája, megviselt szívem félrever, mint honi egyház toronyórája, mikor a ruszkik belelőttek, mondták: Bogára, ami nincsen! s lám, most a Volga partján is tanulják, az ember se Ember, ha nincsen Isten! Íme egy nehéz sorsos élet vers-serlege, ó-bor van benne, ne vessetek meg érte, testvér, ha véletlenül nem aszú lenne. Ha majd a szülői sírba térek, futó szelekkel továbbzengem: Isten Vétetek, Endrőd Népe, amíg léteztek, bennetek élek! 1997. IV. 4. Pierrot-premier: Eszter Mint arról lapunkban már be számoltunk, a békéscsabai Pierrot Gyermekszínház idei évadját az István, a király előadásával kezdte. Racine tragédiáját, az Esztert november 23-án, vasár nap 17 órakor a belvárosi ka tolikus templomban mutatja be Gál Zsuzsanna tanárnő társulata. Uz Bence, Nyíró József darabja január végi bemutatóként szerepel a tervekben, a premiernek várhatóan a Jókai Színház ad otthont. (n) Corelli, Vivaldi, Bach és Händel ihletett tolmácsolásban / Evadnyitás a Filharmóniánál, Békéscsabán Ezúttal is igazi csemegével kezdte a hangversenyévadot Békéscsabán a Filharmónia. A Liszt Ferenc Kamara- zenekar szívesen látott vendég bárhol a világon, örültünk, hogy itt, a Jókai Színházban hallhattuk őket. Műsorukon barokk koncertek szerepeltek, mintegy keresztmetszetet adva az olasz földön keletkezett műfaj gazdag terméséből. A XVII—XVIII. század gyakorlatában a concerto grosso (ahogy teljes nevén nevezik) még inkább kamarazene jellegű, a koncertáló és a kísérő szólamok még nem különülnek el teljesen, ellentétük inkább a mellérendeltségen alapul. Ebből alakul ki, mintegy függetlenítve magát a műfaji kötöttségektől, a versenymű, melyben már a versenyző szólam a hangszer virtuóz lehetőségeit maximálisan kihasználva válik külön az őt kísérő zenekartól. A műfaj legkiválóbb művelői Corelli, Vivaldi, Bach és Händel. Az ő műveikből hangzott fel néhány az együttes és szólisták — Rolla János és Kostyál Kálmán — ihletett tolmácsolásában, válogatva úgy a concerto grosso, mint a versenymű jellegű művekből. A két Bach-mű: a III. brandenburgi verseny, valamint a zárószámként elhangzó d-moll versenymű mintegy keretbe foglalta az egész műsort. Azt hiszem, nehéz olyan dicsérő jelzőt leírni a Liszt Ferenc Kamara- zenekarról, amit már számtalanszor le nem írtak vagy el nem mondtak volna. A legtöbb európai nyelvben a hangszeren vagy játszunk, vagy énekelünk azon. Ez jutott eszembe a vonóshangszerek csodálatos éneklését hallgatva, a virtuozitásnak és az együtt muzsikálás örömének olyan fokán, hogy az egész már csak játéknak tűnhetett. Jó volt őket hallgatni! Farkas Pál A Liszt Ferenc Kamarazenekar, művészeti vezető: Rolla János
