Békés Megyei Hírlap, 1997. november (52. évfolyam, 255-279. szám)
1997-11-15-16 / 267. szám
Vannak ellenállhatatlan titkok A Móra Kiadó újdonsága, budapesti bemutató 1998-ban ünnepli a festői környezetben épült erőd fennállásának 250. évfordulóját __ Suomenlinna azt jelenti, hogy Finnország erődítménye _//úsz nemzet gyermekeit várják Az Európai Gyermekszínjátszó Találkozók szervező' bizottsága (EDERED) legutóbbi ülését a finnországi Suomenlinna szigetén tartotta, és nem véletlenül. A sorrendben kilencedik találkozót ugyanis északi rokonaink rendezik 1998. július 12-étől 26-áig, ennek előkészületeiről és a szervezet új alapító okiratáról tárgyaltak a drámapedagógusok. Hazánkat az ülésen Fabulya Lászlóné, a Békés Megyei Művelődési Központ főmunkatársa, az EDERED magyarországi képviselője, a Drámapedagógia Társaság elnökségi tagja képviselte. Mint arról lapunkban már többször szó esett, az eddigi találkozókat megszervező országok képviselőiből alakult meg 1979-ben az a nemzetközi bizottság, amely a drámatalálkozók jövőjéről, folyamatosságáról gondoskodik és a szükséges anyagi feltételeket megszervezi. Az Európa Tanács támogatta mindeddig munkáját, az új alapító okirat, amit most fogadtak el, éppen bejegyzés alatt áll. Mivel az elmúlt években sajnos két esetben is előfordult, hogy pénzügyi forrás hiányában két ország — Görögország és Portugália nem tudott a találkozónak helyet adni, a pénzügyi feltételek hatékonyabb előteremtése érdekében módosították az okiratot. A szervezet új elnöke Hugh Lovegrove Nagy-Britanniából, és 12 ország képviselteti magát a bizottságban. A jövő évi finn találkozón a tervek szerint húsz ország részvételére számítanak, ennyire készült a költségvetés. A legkedvezőbb feltételek kialakításához a leendő házigazdák kikérték a magyar fél tapasztalatait, ami büszkeséggel töltheti el különösen a békéscsabaiakat, ugyanis az a hatodik találkozó, amit 1992-ben itt rendeztünk, a mai napig legendás hírű eseményként él sokak emlékezetében. Akkor 28 országból 30 gyermekcsoport vett részt a találkozón. A következő rendezvény, mivel Portugália kiesett a sorból, hirtelen Máltára került, ahol csak hét ország volt jelen. ’96-ban Hannoverben húsz nemzet képviseltette magát, ilyen szempontból, még mindig mi vagyunk a listavezetők. A finnországi találkozó jelmondata: idő (múlt, jelen, jövő) és táj. Az ötletet természetesen a hely szelleme sugallta, a festői és történelmi helyszín Suomenlinna, egy szigeti erődítmény Helsinki közelében. A sziklákra épült fővárosi kikötőt 1991-ben nyilvánították a világörökség részévé. Helsinki ennek az erődítménynek köszönheti, hogy ma Finnország fővárosa. A katonai erőd — ma a főváros legrangosabb látványossága — éppen ’98 nyarán ünnepli létesítésének 250. évfordulóját. A svédek kezdték építeni 1748-ban, amikor a sziget még a Svéd Királysághoz tartozott, és akkoriban aggódtak a keletről fenyegető, orosz támadástól. Negyven esztendőn át katonák ezrei vettek részt az építkezésben, az erődítmény mindmáig a legmonumentá- lisabb svéd építmény. Miután Finnország kivívta függetlenségét, 1918- ban finn nevet kapott, ekkor lett Suomenlinna, vagyis Finnország erődítménye. A hadi tengerészet otthonául szolgáló történelmi falak ma már főleg polgári célú, kulturális eseményeknek adnak otthont. Gyermek- színjátszóknak, drámajátékhoz kiváló, ösztönző helyszín lesz Suomenlinna. Niedzielsky Katalin A közelmúltban mutatták be a Móra Könyvkiadó gondozásában Gyurko- vics Tibor: Kukoricacsutka című verseskötetét. Egy-egy Gyurkovics „jelentkezés” önmagában megérné a bővebb méltatást, ezúttal azonban sajátságos helyzetben vagyunk. A Kukoricacsutka nyilvános budapesti méltatására ugyanis Kántor Zsolt költőt, a békéscsabai Tevan Kiadó igazgatóját kérték fel. —Mi jellemzi Gyurkovics írásművészetét? — Először is kezdettől fogva a műfaji sokféleség és a formai gazdagság. A groteszk, olykor abszurdba hajló beszédmód,, az intellektuális gondolatiság. Ebben a legújabb gyűjteményében is fellelhető az az irónia, amelyet régebbi munkáiban is megtalálhattunk, de még valamivel kiegészítem: az életörömtől átitatott világlátás szintén sajátja, miközben a létezés legkeserűbb mozzanatait is megeleveníti és élteti. Folytathatnám még a beszédregiszterek közötti kalandozással, a reflexiók egymásba csúsztatásával, de gondolom, mindezekkel szívesen megismerkednek majd személyesen is a Kukoricacsutka olvasói. — Szóval igen széles a világlátás... ám észrevehetően egyben nyilvános titkolódzás is, ha egy-egy versét elolvassuk. — Feltétlenül. Ezt a kettőséget pedig csak azok a költők képesek megvalósítani, akik nem elfogultak, mégis kellően személyesek, őszinték. Úgy tud normális lenni ő is, hogy nem pikírt, nem fád, úgy tud halálosan kimért lenni, hogy ebből az eljátszott morózusságból csakis és kizárólag a nevetés felszaba- dultsága robbanhat ki. Gyurkovics tudja, vannak ellenállhatatlan titkok, amelyek fölött ellenállhatatlanul körözünk és amelyekről kideríthetetlenek — miért mégis inkább katedrálisokat állítunk fel velük szemben... Nagyszalontán idén ősszel Sinka István születésének 100. évfordulója alkalmából szobrot avattak a „Fekete bojtárnak”. Talamusz Lajos túrkevei szobrászművész alkotása a református templom mögött — a már meglévő Arany János szobrának szomszédságában — talált végleges otthonra. A szoboravatás kapcsán született meg a Sinka-szülőház múzeummá alakításának gondolata is. Ezzel kapcsolatban kérdeztük Zuh Imrét, a nagyszalontai Arany János Emlékmúzeum igazgatóját. — A házban jelenleg egy idős néni lakik. Hozzátartozói úgy döntöttek, GYURKOVICS TIBOR Nem gyermekversek, egyetemes szövegek... — Kiknek szól végül is a játékosságra valló köteteim, mert az eddig elmondottak alapján joggal gondolhatunk másra is?-— Nem gyermekversek ezek, sem nem felnőtteknek szóló költemények, vagyis felnőtt gyerekverseknek is mondhatnám. Eközben egyetemes szövegek, jó költemények nagyon izgalmas grammatológiai parabolákkal. Mind az öt ciklus egy-egy kisprózával kezdődik, amelyek Örkényre emlékeztetőén csalogatnak be a hangulat közepébe, hogy aztán egy meglepő váltással alaposan ránk ijesszenek. — Ha úgynevezett átlagolvasó lenne, mivel ajánlaná még a Velekei József Lajos ábrakísérleteivel teljesebbé tett a könyvet? — A Kukoricacsutka honi irodalmunkban ritka típust képvisel, mindenekelőtt azonban szép és jó könyv. És kisugárzik belőle egy egyéniség, akit úgy hívnak, Gyurkovics Tibor. (fábián) szeretnék eladni a házat és ezt vásárolná meg a helyi Arany János Művelődési Egyesület. Sajnos a ház teljes felújításra szorul, jelenlegi állapotában nem alkalmas múzeumnak. Az új múzeum megnyitásához 18-20 ezer márkára lenne szükségünk. E nemes terv a szükséges anyagiak hiányában függőben maradt. De a reményt nem adjuk fel. Véleményem szerint az igazi megoldás az lenne, ha sikerülne találnunk egy vagy több szponzort, olyanokat, akik szívügyüknek érzik a magyar irodalom és a „Fekete bojtár” emlékének és hagyományának ápolását. B. L. Múzeum lesz-e Sinka István szülőházából? „Zolti bácsi mind az utat járja...” Köszöntő a magyar táncházmozgalom születésének 25. évfordulóján Napos, őszi időben, októberi színpompába öltözötten kísérik az utast a Király-hágó hegyeit borító erdők. Körösfeketetó kis román település az Erdélyt Magyarországgal összekötő szoros keleti oldalán. Messze földön híres a Szent Paraschiva napján, október második hetében tartott vásáráról. Ez a vásár a legutóbbi évekig élő néprajzi látványosság volt Eljár ide a közeli Kalotaszeg magyar népe. Biharból magyarok, románok, szlovákok jönnek. A cigányok is idegyűlnek Erdély és Parcium minden részéből. A rendkívüli archaikus stílusban dolgozó körösrévi fazekasok szekereken hozzák hófehérre égetett portékájukat De leereszkedik erre az őszi hétvégére a völgybe a havasi mokány- ság is. Elhozzák gyönyörű famunkáikat, vizes- kártyust, túrósdézsát, vödröt. Árulnak gyapjúholmit, kucsmát, csergét meg ványolt posztót is. Lassan azonban minderről csak múlt időben beszélhetünk. A míves kézművestérmékeket lassan fölváltja a fröccsöntött műanyag, a gazdagon díszített népművészeti tárgyakat a török, kínai, hongkongi termékek dömpingje. Az ebben az évben negyedszázados magyarországi táncházmozgalomnak is fontos forrása a feketetói vásár. A népi kultúra iránt lelkesedő városi fiatalok a ’70-es évek eleje óta járnak ide beszerezni a táncházi öltözethez tartozó viseleti darabokat. A fiúk csizmát vesznek, gyöngyös kalotaszegi bujkát, a lányok vállfűs inget, darázsolt hímű szoknyát, kötényt. Évről évre megjelenik a vásárban a táncházmozgalom erdélyi nagymestere, Kallós Zoltán is. A magyarországiak nem leplezett csodálattal tekintenek rá, kémek tőle tanácsot. Élő legenda, a néprajzkutatás egyszemélyes intézménye ő^ Moldvai, gyimesi, mezőségi gyűjtéseire autentikus népzenét játszó zenekarok sokasága építi repertoárját, nemcsak hazánkban, de a tengeren túl is! Személye, egyénisége erőteljesen rányomta bélyegét az elmúlt 25—30 év magyar hagyományőrző mozgalmára. Népünk műveltségének olyan rétegét hozta felszínre, juttatta be a közgondolkodásba, amit már régen elveszettnek hittünk. A táncház városba kerülése épp negyedszázada történt meg. A mozgalom történetét bemutató kállítás nyílt ez alkalomból Budapesten, az Almássy téri szabadidőközpontban. A tárlattal egy időben tudományos konferenciát is szerveztek. A határokon túlról érkezett előadók közül kiemelkedik Kallós Zoltán neve. O nem a katedra nyújtotta biztonság hangján szólítja meg hallgatóit, hanem a mezőségi ember egyszerűségével, éles problémalátásával. Ugyanakkor hallatlanul nagy tapasztalati háttérrel és széles körű irodalmi tájékozottsággal vértezve. Ha korábbi századokban született volna, bizonyára regős, énekmondó, táltos lett volna belőle. így, tudósként is sokat hordoz a népi hitvilág ezen alakjainak vonásaiból. A legtalálóbb jelzőt talán egy, a feketetói vásáron Kallós lemezeit, kazettáit áruló tízéves forma kisfiú találta meg. Arra a kérdésre, itt van-e Kallós Zoltán a vásárban, azt válaszolta: „Zolti bácsi mind az utat járja...”. Valóban, ő következetesen és elténthetet- lenül járja a maga választotta, s talán Isten által is neki rendelt utat. Pusztulásra ítélt értékeket gyűjt, s ad tovább példátlan hatékonysággal, rendkívüli pedagógiai érzékére támaszkodva. Mindig arra törekszik, hogy eredeti hangzóanyagon is közzétegye kutatómunkájának eredményét. E törekvést jelzi a Balladák könyvének és az Új guzsalyam mellett című monográfiájának hanglemez-melléklete. Az 1992 óta folyamatosan jelentkező, mára 12 részessé nőtt Kallós Archívum nevű kazettasorozat, amelyben a gyűjtés legszebb felvételei váltak hozzáférhetővé a nagyközönség számára is. A nemrégiben megjelent, „Éz az utazólevelem...” című balladagyűjtemény nyolc kazettából álló hangzómelléklete. S már jó tíz esztendeje annak, hogy kiderült, Kallós Zoltán nemcsak jó néprajzkutató, hanem kiváló előadó is. A nyolcvanas évek végén készült két szólólemeze után, a közelmúltban látott napvilágot a „Búsulni sohasem tudtam...” című felvétele, ahol saját gyűjtéseiből énekel válogatást az Ökrös együttes és Juhász Zoltán furulyás virtuóz kíséretével. Különös a címválasztás, hiszen Kallós Zoltánnak lett volna oka búsulni a megélt hét évtizedben. Sokat hányta-vetette a sors, megélte, hogy édesapjától, akit kuláknak nyüvánítottak, elvették a teljes családi vagyont. Szülőföldjének magyarsága vészes gyorsasággal pusztult az elmúlt évtizedekben. Az 1972-ben Bukarestben megjelent Balladák könyve című kötet adott számára kevéske legitimitást az úticélja felől érdeklődő rendőrök előtt. 1989 nagy változást jelentett Kallós életében. Megnyíltak a határok, s az évtizedekig tartó szorgos munka sok barátot, támogatót szerzett számára Magyarországon. Munkája végre méltó elismerést kapott. Harangozó Imre Úton KORNISS PÉTER FELVÉTELE, BUDAPEST, 1988
