Békés Megyei Hírlap, 1997. november (52. évfolyam, 255-279. szám)

1997-11-14 / 266. szám

Dízeladagoló..

Piaci körkép

„Két hete megkaptuk a LUCAS- tól Bács-Kiskun, Békés, Csongrád és Szolnok megyére a kizárólagos szervizszolgáltatást. (II. oldal)

1997 legsikeresebb termékbevezetése Magyarországon a Dreher termékcsaládé volt a kereskedőit szavazatai alapján. (III. oldal)

A mezőkovácsházi piacon is megjelent a finoman illatozó sütőtök, valamint a déligyümölcsök ismét kelendőbbek. (III. oldal)

Jobban jártak, akik szerződéssel előre lekötötték gabonájukat

Eladatlan búza- és kukoricahegyek megyénkben is

A kondorosi Szárító és Tároló Szövetkezet silói is csurig vannak gabonával Tornyosulnak a búza- és kukoricahegyek a tárolókban — ahol egyáltalán van még hely —, a termelőit pedig tanácstalanok.

Idén kiderült: az is baj, ha az átlagosnál több gabona termett.

A jelenlegi felvásárlási árakat költségeikhez viszonyítva nevetségesnek tartják a gazdák, de még ilyen nyomott áron sem nagyon kell a takarmánybúza és a kukorica. Enyhén szólva is akadozik az export, a kereskedők főként a MÁV-ot okolják emiatt, a vasút szerint azonban a kikötők befogadóképessége szab határt, illetve nem használják ki például a kereskedők kellően a FÁK-országokban rejlő lehetőségeket. A földművelés- ügyi tárca próbálkozik a feszültségek oldásával, de eddig csekély eredménnyel.

A kondorosi gazdák a minap találkoztak egy helyi fórumon Nagy Frigyes földművelésügyi miniszterrel, de ettől — mint mondták — nem lettek sokkal okosabbak.

— Felvetettük neki, hogy azt nyilatkozta korábban: ne adjuk el előre, azonnal a búzát, mert jobb ára lesz —ecsetelték. — Most azt

válaszolta erre a miniszter, hogy amikor ő búzáról beszél, akkor ez alatt kenyérgabonát ért, annak pedig emelkedik az ára. Mi is étkezési búzában gondolkodunk vetéskor és aratáskor, de lassan már az időjárásért is bennünket tesznek felelőssé.

A gazdák azt is hangsúlyozták, hogy a költségeik a búzánál hektáronként elérték a 60—90 ezer forintot, amiben nincs benne a szárítás, tárolás, elszállítás.

— Nem kell matematikusnak lenni ahhoz, hogy 12—14 ezer forint/tonnás takarmánybúzaáraknál mekkora veszteség ér bennünket —- taglalták. — Legalább tonnánként kétezer forintot kellene kapnunk, hogy a következő évi termés finanszírozásába is „besegíthessünk”. Sokan a tartalékaikból még el tudták vetni a búzát, de miből jut majd a művelésre vagy a kukoricavetésre?

A termelők panaszáradata ezzel még korántsem teljes. A tárolókapacitás ugyanis véges, ott vár sorsára a búza, amikor már itt a kukoricabetakarítás hajrája. Kukoricából is túlkínálat van, az ára szintén nyomott.

— Ha valaki egyáltalán vesz is

FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER

kukoricát, az tonnánként lassan csak nettó tízezer forintot kínál — szögezték le a termelők. — Eny- nyiért egyszerűen nem adhatjuk oda, de tárolni sem tudjuk hol.

Szóba került a közraktározási lehetőség, de a gazdáknak erről sem a „fáklyás menet” jutott eszükbe.

— Mi, kis- és középgazdák ennek előnyeit nem érezhetjük — mondták. — Ha összeadjuk a ki- és betárolás költségeit, a tárolási, közraktározási és minőségellenőrzési díjat, ott vagyunk, ahol a part szakad. Azt halljuk, jobban járnánk, ha szövetkeznénk a köz- raktározásra, de sokan idegenkednek ettől, mivel pontosan nem is tudják, mit takar. Felmerült a köz- raktározással kapcsolatban a sok adminisztráció, utánajárás is.

(Folytatás a II. oldalon)

Hírháttér

A FŐ EXPORTÁLÓK A VEGYES VÁLLALATOK

Negyedszázada született az a szerencsés kézzel hozott rendelkezés, amely lehetővé tette vegyes vállalatok alapítását Magyarországon. Mai gazdasági eredményeink nagyrészt e vegyes tulajdonú cégek működésének köszönhetők.

A kormány a korábban prognosztizált 2—3 százalékkal szemben a GDP 4 százalékos növekedésével számol 1997-ben. Ráadásul jelentős mértékben — 17 százalékkal — nőtt exportunk is. Ezek az eredmények nem

függetlenek a Magyarországon működő vegyes vállalatok tevékenységétől.

— A nagy világcégek hazai érdekeltségei oroszlánrészt vállaltak az ország exportszerkezetének kedvező átalakításából is, hiszen az export 42 százalékát ma már a gépipar, 40 százalékát a feldolgozott termékek adják — közölte Fazakas Szabolcs ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszter A külföldi működőtőke 25 éve címmel, a Joint Venture Szövetség szervezésében tartott konferencián.

A miniszter szerint a 25 évvel ezelőtt hozott rendelet, amely lehetővé tette vegyes vállalatok alapítását Magyarországon, egyben megalapozta a gazdaság későbbi sikereit is. Azóta ugyanis 17 milliárd dollárnak megfelelő külföldi működőtőke áramlott Magyarországra. Ez a régióban befektetett tőke mintegy 40 százaléka.

A külföldi befektetések világszínvonalú technológia elterjedését segítették hazánkban. Fazakas Szabolcs azt is hangsúlyozta, hogy ezek a cégek stabil munkahelyeket teremtettek, s ennek következtében a munkanélküliségi ráta 10 százalék alá csökkent. Kiderült, hogy a világcégek, amelyek ma már a magyar export több mint 70 százalékát produkálják, nem az olcsó, hanem a képzett munkaerő miatt jöttek Magyarországra.

Sugár András, a Magyar- országon tevékenykedő majdnem 400 külföldi vállalatot tömörítő Joint Venture Szövetség elnöke kiemelte, hogy ezek a cégek jelentős segítséget nyújtanak euroatlanti integrációnkhoz.

Czuczi Ernő 48 éves, a békésszentandrási ART-KELIM Szőnyegszövő és Kereskedelmi Kft. ügyvezető igazgatója. Szülővárosából, Hódmezővásárhelyről korán elkerült. Szegeden a textilipari technikumban tanult, majd Budapesten, a Könnyűipari és Műszaki Főiskolán, ahol 1974- ben szerzett diplomát. 1976-ban családjával Békésszent- andrásra költözött. Itt műszaki vezetője, majd ’79-től elnöke lett a szőnyegszövő háziipari szövetkezetnek. A szövetkezet ’93-ban ART-KELIM néven kft.-vé alakult. Felesége, Judit, tanítónő. Lányaik, Anita és Enikő, ugyancsak a tanítói hivatást választották.

Vezérállásban

—A szentandrási kézi csomózá- sú perzsa szőnyeg fogalommá lett. E hagyomány továbbvitele nagy lehetőség, de felelősség is.

— A ’80-as évek óta csökken azoknak a dolgozóknak a száma, akik a kézi csomózású perzsa szőnyeget készítik. Az ART-KELIM Kft. azonban már megalakulásakor eldöntötte, hogy folytatja a kézi szövés hagyományát. Ám látni kell azt is, hogy pusztán a kézi szövésből a cég nem tud megélni. A hagyományos tevékenység mellé új profilt kellett keresnünk. Ma a termelés 50 százalékát adja a szőnyegszövés, a további részt a gépi szövésű textilmunkák.

— ’93—94fordulópont volt a cég életében. Hogyan élte meg ezt az időszakot mint vezető?-— Nem könnyen. A tőkehiány és a kamatterhek miatt csődeljárás indult a szövetkezettel szemben. Igazából sok választási lehetőségünk nem volt. Ha nem történik meg a kft.-vé alakulás, akkor végképp tönkremegy a cég és 130 békésszentandrási munka nélkül marad. Bár ez a folyamat nem volt konfliktusoktól mentes, a későbbiek e lépés helyességét igazolták.

—A cég életében sok változás történt. De mennyit változott a szőnyegdivat?

— A hagyományos torontáli és perzsa szőnyeg iránt valamicskét csökkent az érdeklődés. A megrendelők figyelme az iparművész által tervezett modem munkák felé fordult. Nálunk Szabó Margit iparművész tervezi az új mintákat. A modem szőnyegek színvilága két irányt követ. A sötét tónusú mozgalmas mintájút az amerikaiak kedvelik. Németországban és itthon a visszafogottabb, pasztell színösszeállítás tetszik.

— Önnek a hagyományos vagy a modern szőnyeg a kedvesebb?

— A modem.

—Az irodája falát mégis egy csodaszép perzsa szőnyeg díszíti. Régi darab?

— Igen. Békésszentandráson szőtték az 1920-as években. Annak idején a szövetkezet vásárolta vissza egy több gyermekes plébánostól, azért, hogy legyen egy szép régi darabunk is. Érdekességként mondom, hogy az elődöm 100 év garanciát adott a perzsákra. Nyugodt szívvel tehette, hiszen ha a perzsa szőnyeget megfelelően kezelik, több száz évig bírja, mert a legstrapabíróbb textilipari alapanyagból, gyapjúból készül. Az antikváriumokban és a múzeumokban 17—18. századi pompás perzsaszőnyegeket is látni.

—Jórészt hölgy beosztottak veszik körül.

— Az itt dolgozók nyolcvan százaléka nő. Texti üzemben ez természetes, de nem is bánom, mert mindig is szerettem nőkkel dolgozni. Velük sokszor könnyebb együttműködni, mint a férfiakkal.

— Ön rengeteget autózik. Nem fárasztó ez egy idő után? __

— Szívesen ülök a volán mögé, nem fáraszt a vezetés. Úgy kéthavonta indulok üzleti útra, ilyenkor Belgium, Hollandia és Németország a cél. Legutóbb öt nap alatt 4600 kilométert tettem meg és nyolc céggel tárgyaltam.

— Lát is valamit az országokból?

— Amennyit az autópályákról lehet. Amikor órára, percre be van osztva az ember ideje, nincs idő a nézelődésre.

— Dinamikus életet él. Mennyit törődik az egészségével?

— Nem dohányzom és igyekszem mértékletesen enni. Azt érzem, hogy többet kellene mozogni. Nyáron naponta úszom egy órát, de az év többi részében ez elmarad. Futni meg bevallom, nem szeretek. Egyébként nem tetszik, ha valaki a mozgás- szegény életmódjáért az időhiányt okolja. Sokkal prózaibb a válasz, a lustaságunk az oka.

— Az itt eltöltött évtizedek után békésszentandrásinak vallja magát, vagy a lelke mélyén megmaradt hódmezővásárhelyinek?

— Hódmezővásárhelyről tizennégy évesen elkerültem. Úgy érzem, hogy békésszentandrási vagyok. Szeretem ezt a községet, ritka jó adottságai vannak. Jóllehet, ezeket az adottságokat pénz híján még kevéssé tudta kihasználni a település.

— Köszönöm a beszélgetést. Csath Róza