Békés Megyei Hírlap, 1997. október (52. évfolyam, 229-254. szám)
1997-10-31 / 254. szám
A szakember azt tanácsolja: a kisbefektetők legyenek türelmesek, hiba lenne most alacsony áron túladni a részvényeiken. (III. oldal) JÓ SZERENCSÉT... 40 év már majdnem történelem. Itt, a Viharsarokban éppen 4 évtizeddel ezelőtt jelentek meg az első olajbányászok. (IV. oldal) Piaci körkép Az orosházi hetipiacon tegnap a zöldségeket, gyümölcsöket letakarták a kereskedők. A hideg idő ellenére az árak nem fagytak be. (III. oldal) Mezőhegyesen is rövid lesz a kampány Édes szezon, kesergő termelők Munkában a prizmázógép Mezőhegyesen A Cukorrépatermesztők Országos Szövetsége szerint az alacsony répafelvásárlási árak miatt megszűnhet ennek a fontos ipari növénynek a termesztése hazánkban. „A cukoripar ké- nye-kedve szerinti szerződéseket kényszerít ránk” — mondogatják a sarokba szorított termelők. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy a hazai gyárak sorsa is megpecsételődne a répatermesztés ellehetetlenítésével. A bevezetőben jelzett gondokat természetesen érzékelik a Magyar Cukor Rt. mezőhegyesi gyárában is, de — információhiányra hivatkozva — nem szívesen beszélnek róla. Bihari László gyárigazgató arca is akkor derül fel, amikor a napi munkáról, az idei kampányról kérdezem. Elmondja, hogy a gyárban október 2-án kezdődött az idei cukorrépa-feldolgozási idény, s október 20-áig 50 ezer 810 tonna répát dolgoztak fel. Az átvett répa mennyisége ennél kevesebb, mindössze 50 ezer 500 tonna volt. A különbözetet, illetőleg egy minimális tartalékot Sarkadról, illetve a dunántúli Lepsényből kapták a mezőhegyesiek. — Enélkül az öt szerelvény répa nélkül tartósan csökkentett termeléssel kellett volna dolgoznunk — hangsúlyozza Bihari László. — Térségünkben a közelmúltban 30-40 milliméter csapadék hullott, emiatt napokig álltak a répaszedő gépek. Bár az időjárás kedvezőre fordult, a jelenlegi készletünk így is minimális, mindössze 318 vagon, ami alig több a gyár napi kapacitásánál. Megnyugtató viszont, hogy ha újból esne, ismét számíthatnánk a Magyar Cukor Rt. gyárainak segítségére. — Mindez végül is azt jelenFOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET ti, hogy rendben folyik a termelés Mezőhegyesen? — Örömmel mondhatom: igen. Jelenleg naponta 310 vagon répát dolgozunk fel, ez 10 vagonnal haladja meg a gyár névleges kapacitását. Napi átlagban 37-40 vagon cukrot állítunk elő. A kampány kezdetén két alkalommal volt jelentősebb üzemzavar, szerencsére ezeken túljutottunk, s reméljük, pótolni tudjuk a kiesést. A létszámunk teljes, a munkaügyi központ közreműködésével 59 munka- nélkülit is foglalkoztatunk a kampány ideje alatt.-(Folytatás a IV. oldalon) Hírháttér Területfejlesztésre 18 milliárd November közepéig döntenek az idei pályázatokról Az elmaradott régiók felzárkóztatása, az iparszerkezet átalakítása, a súlyos munkanélküliség csökkentése és az agrárágazat fejlesztése — e négy fontos cél mérlegelése alapján döntenek az illetékesek a területfejlesztési támogatásokra rendelkezésre álló keretek felosztásáról, illetve a pályázatok elbírálásáról. Szaló Endre, a Területfejlesztési és Építésügyi Hivatal főosztályvezetője elmondta munkatársunknak, hogy kétféle támogatási rendszer működik. Az egyik a területfejlesztési célirányzat, a másik a területi kiegyenlítő támogatás. A célirányzat döntően a gazdasági jellegű programok megvalósítását — termékváltást, munkahely- teremtést és -megőrzést, a termelési infrastruktúra kiépítését — szolgálja. Erre 10 milliárd forint áll rendelkezésre. A keret egyik felét a megyei területfejlesztési tanácsok pályázat útján ítélik oda. Másik felét központi forrásokból biztosítják, elsősorban az EU által támogatott fejlesztési programokhoz vagy egyéb jelentős fejlesztésekhez. Ilyen például a legalább 100 munkahelyet teremtő beruházás vagy ipari parkok létesítése. A területi kiegyenlítő támogatásra a költségvetés 8 milliárd forintot biztosított. Ezt kizárólag önkormányzatok vehetik igénybe — a többi között a települések infrastruktúrájának fejlesztésére, iparterületek előkészítésére, szociális foglalkoztatáshoz kapcsolódó beruházásokra. A kiegyenlítő támogatás vissza nem térítendő, visszatérítendő, illetve kamattámogatás formájában nyerhető ■el. Az idei pályázatokról — amelyek száma meghaladja a háromezret — az érintett megye területfejlesztési tanácsa, illetve az országos területfejlesztési tanács november közepéig hozza meg döntését. Amint ismert lesz, hogy mennyi pénz jut ’98-ban területfejlesztési támogatásokra, az illetékesek elkészítik az újabb pályázati útmutatókat, amelyeket a megyei területfejlesztési tanácsoknál lehet majd beszerezni, (koós) Lachata Pál, a tótkomjósi Sertéshústermelő Szövetkezeti Közös Vállalat (SERKÖV) igazgatója 1938-ban született Tótkomlóson. Középiskoláit Orosházán végezte, majd 1962- ben Gödöllőn, az Agrártudományi Egyetemen általános agrármérnöki diplomát szerzett. Kilenc évig a végegyházi Szabadság Mgtsz-ben dolgozott főállattenyésztőként. A tótkomlósi telepre 1972-ben jött főállattenyésztőként, majd közben 1976-tól 1990-ig a Viharsarok Szövetkezet elnökeként tevékenykedett. A jelenlegi igazgatói állást 1990 tavaszán pályázat útján nyerte el, és azóta itt dolgozik. Nős, két felnőtt gyermeke van. Vezérállásban —A tanult szakmájában sok területen, felelősségteljes posztokon dolgozott és a rendszerváltás évében vette át a jelenlegi cég vezetését. Szereti a kihívásokat? — Első ittlétemkor Keszthelyen megszereztem a sertéstenyésztői szakmérnöki diplomát is, így most idejőve valójában a szakmához jöttem közelebb. Korábban is tevékenykedtem az igazgatótanácsban, a dolgozók ismertek, talán ebből adódott, hogy a pályázatomat is kedvezően fogadták. Nem volt könnyű, de szerencsére az addigi nehézségeken sikerült túljutnunk. Visszatekintve, 1975-ben már nagy mennyiségű süldőértékesítésünk volt és felfigyeltek a telep működésére. Az első kiváló címet 1976-ban kaptuk. A cég fejlődési szakaszait a napokban a békéscsabai kolbászfesztivál kiállításán is bemutattuk egy grafikonos, fényképes tabló segítségével. Hogy ez kihívás lenne? Jelenleg a vállalatnak 3 szövetkezet a gazdája és talán szerencsés a természetem, mert meg tudok barátkozni kedvezőtlen helyzettel is és tudomásul veszem: ahol dolgozom, ott kelheredményt elérni. — Ön a legtöbbször az állattenyésztés területén dolgozott. Ez az állatok iránti vonzódásból fakadt? — Nem kifejezetten, hisz az egyetemen az érdeklődésem sokkal inkább a növényvédelem volt, ami meg is maradt Például az otthoni kertészkedéshez soha nem veszek kész kombi szereket, hanem magam keverem, használom azokat. Ez egy régi hobbi, de sajnos egyre kevesebb idő jut rá. Az állatokat szeretem, de nincs kiválasztott. —Mennyi ideje jut kikapcsolódásra és a családra? — A feleségem tanárnő, a fiam építőmérnök, a lányom középiskolát végzett. Megértő a család, mert ebben a szakmában sok a kötelezettség, mondhatnám olykor „megáll az idő” és késő este érek haza. Kikapcsolódásra maximum egy-egy hét jut, amit az idén is a kedvenc időtöltésemmel, a horgászattal igyekeztem eltölteni. Van engedélyem több helyre, sőt a Balatonra is. A barátokkal összefogva 4—5 napra elmegyünk pecázni, de ez is kevesebb, mint szeretném. Másik érdeklődési köröm az otthoni kertészkedés, illetve van egy kis közös zöldséges parcella itt a telepen. —A konyhai teendőkből is kiveszi a részét? — Azt mondják ez nem férfias tevékenység, de a hétvégeken én vagyok a család szakácsa. Ilyenkor magamra csukom a konyhaajtót, kizárva a porszívó zúgását és önfeledten „komponálok”. Húsz év óta én főzöm a töltött káposztát, ma már 50—70 töltelék elkészítése sem ellenfél. Vendégfogadáskor a feleségem tartja szóval a rokonságot és a legnagyobb elismerése a főztömnek, ha elfogy. —Mennyire érvényesül a család étkezésében a sertéshús? — Nem domináns, hisz a télire bespájzolt fagyasztóban ugyanúgy megtalálható a baromfi, a hal, mint a zöldség. Természetesen — a szakmához kapcsolódva — a családnak én készítem el a kolbászt. — Mennyire viszi haza a munkahelyi gondokat? — Nézze, ez egy 1000 kocás sertéstelep, ahol közel 21 ezer sertést nevelünk, értékesítünk. A gondokat itt kell megoldani és haza pihenni megyek. Előveszek egy újságot, vagy kimegyek a kertbe regenerálódom a másnapi munkára. — Önnek mi a véleménye a sokat vitatott sertéspiacról? — A termelőknek, feldolgozóknak is gond az időről időre megjelenő túlkínálat és az ebből adódó árváltozás. A veszteséget a kistermelő nehezen éli meg, de a nagyüzemben még veszélyesebb, hisz a nevelést nem lehet máról holnapra abbahagyni. Óva intenék minden termelőt, hogy meggondolatlanul tenyésztésbe vegyen kocákat — mert túlkínálat esetén könnyen csalatkozik. Emlegetik a kényszervállalkozást, míg én a kényszerállattartókról beszélnék. Most a késztetés adott, hisz van szemestakarmány, de úgy hiszem, tavaszra a kukoricának is kialakul a piaca. Egyszer el kellene már érni, hogy a termelés a tényleges igényekhez igazodjon, amiben az érdekegyeztető szerveknek van nagy feladata. Részünkről eredménynek tekintem, hogy bár voltak rosszabb évek, de mindig sikerült a gondokat feltárni, felülemelkedni azokon és megfelelő árbevételt elérni, illetve külön öröm, hogy 66 dolgozónak biztosíthatjuk a megélhetést. — Köszönöm a beszélgetést! Halasi Mária
