Békés Megyei Hírlap, 1997. október (52. évfolyam, 229-254. szám)
1997-10-30 / 253. szám
Spanyol szemüvegen keresztül Magyarországról dr. Schmitt Pál volt nagykövettel „Nina BONITA” — A KEDVES GYEREKEK VAGYUNK... A közelmúltban tért haza Madridból dr. Schmitt Pál, aki négy évig spanyolországi nagykövetként szolgálta hazánkat, és munkája elismeréseként megkapta az egyik legnagyobb spanyol kitüntetést, a Katolikus Izabella Nagy keresztet. Érdemes tudni róla azt is, hogy a közismert diplomata a Nemzetközi Olimpiai Bizottság legszűkebb vezető ötösében januártól másfél évig az első alelnöki tisztet tölti be. Korábbi és jelenlegi szerepét illetően egyaránt kérdezhetnénk arról: hogyan ítél meg bennünket Európa már egyesült része, hiszen e tekintetben igazán gazdag tapasztalatokkal rendelkezik. Megpóbáltuk a kettőt összekapcsolni, persze mindent egy kicsit „spanyol szemüvegen” keresztül. — Amikor elfoglalta állomáshelyét az ibériai félszigeten, mit tudtak a mi európaiságunkról? — A diplomaták sohasem éreztetik az egymás közti különbséget, reálpolitikusok, és pontosan tudják, hová tegyenek egy országot. Relatíve — ezt hangsúlyozom — fel voltak készülve belőlünk, tudták, hogy mi is hasonló utat járunk be, mint ők a Franco-rendszer után. A spanyolok — kivált a politikusok — pragmatikus emberek, foggal-körömmel „Fokozatosan újra felfedezzük egymást a spanyolokkal” védik, amit sikerült elérniük, kiharcolniuk, értem ez alatt az EU-n belüli kedvezményeiket, fejlesztési alapokat. Ezeknek szinte a feléből részesültek, és ez az elmúlt öt évben hihetetlenül nagy fejlődést biztosított az országnak. Nyugodtan mondhatom, az európai szolidaritásnak és összefogásnak megvan az eredménye. Miért mondtam el mindezt? Mert a másik oldalon mindig egy jószándékú politikussal tárgyal az ember, aki pontosan érzi és tudja, hogy a még kívül lévő országokat is fokozatosan kooptálják. Tudják, hogy ez történelmi szükségszerűség, és kiállnak a bővítés gondolata mellett. Nem szabad elfer ledni, hogy a spanyolokkal 1992 óta alapszerződésünk van, a kapcsolatokat a legmagasabb szinten ápoljuk. Mára félmilliárd dolláros kereskedelmi forgalom alakult ki, évente százezer spanyol turista látogat hazánkba, ha úgy tetszik, újabb 100 millió dollárral megnövelve az exportunkat. Minden téren tapasztalható a két ország újrafelfedezése egymás számára. Szóval, számolnak ugyan egyfolytában, hogy mi mibe kerül, ha már mi is „ott” leszünk, jóllehet, ha — a Portugáliával együtt történt felvételük idején — az EU is számolgatott volna, aligha veszik fel őket... De ezt csak apró kitérőként mondtam. — És hogyan csapódik le mindez a sajtóban? — Hazánk megítélése a spanyol sajtóban átlagos, elsősorban a közvetlen szomszédaikkal törődnek, mi kiesünk a körből. A sor eleje: szomszédos országok, Európai Unió, USA, Dél-Amerika. Mondjuk a 25—30. téma a rangsorban Magyarország és tudni kell, good news no news, vagyis a pozitív hír nem igazán hír — rólunk sem. Vagyis ebbe a nem éppen előkelő rangsorolásba az is belejátszik, hogy nagyjából rendben mennek a dolgok nálunk. Ugyanakkor viszont igen nagyra becsülik kulturális értékeinket, beleértve a sportot is. Komolyan mondom, korántsem csak Puszkasz és Kocisz van... — Nem lehet vitás, a sport terén réges-régen kiérdemeltük az integrációt... — Kétségtelen, amit ehhez hozzátennék, hogy a spanyolok — szemben velünk — nem csupán a bajnokoknak örülnek, hanem nagyon tudják becsülni a mögöttük sorakozókat is. Ebben nekünk nagy lemaradásunk van, és nekünk, sportvezetőknek is sok tanulnivalónk van, hogy sokkal jobban becsüljük értékeinket! Fel kell hagyjunk az aranycentrikus támogatási rendszerrel. — Visszatérve eredeti témánkhoz, véleménye szerint mikorra várható az adminisztratív csatlakozás időszaka? — Szerintem 1999. április 4-én a NATO-ba, a szervezet 50 éves fennállásának évfordulóján, a Washingtonban sorra kerülő értekezleten fölvesznek bennünket. Ami az Európai Uniót illeti, most, a héten is kérdőjelekkel utaztak haza a külügyminiszterek Brüsszelből. Nincs eldöntve, kikkel kezdik a tárgyalásokat, de — akár az első három, akár az első öt között leszünk — elöl leszünk. Tudni kell: a szervezet előtt számos saját feladat is áll, mint például az egységes pénz bevezetése, és parlamentjük újjászervezése. Egyes vélemények szerint — ez az optimális — 2002, mások szerint 2005 lehet a meghívás időpontja. Az is elképzelhető, hogy létrejön egy konferencia, amely fokozatosan kapcsolatot tart mind a 11 jelentkező országgal, és folyamatosan veszik fel az arra érdemeseket. Meggyőződésem, hogy olyan vélemény alakult ki hazánkról, amiért ebben nyugodtan bizakodhatunk. Egy kedves spanyol politikus barátom nemrégiben ezt úgy fogalmazta: „Nina bonita”, vagyis mi vagyunk a kedves gyerek. Hiszek ebben. — Köszönjük a beszélgetést. Fábián István Madrid: a Kübelé-kút és a főposta A A ME60IJÄS ír Telefon AZ EZREDFORDULÓN A távközlési liberalizáció jegyében januártól több szolgáltató közül választhatnak a telefontulajdonosok az Európai Unióban. Ezzel megszűnik a lakóhelyi kötöttség, a kívánt társaságot egy kódszám segítségével jelölhetik meg a hívók. 2000-től a szabadpiaci lehetőségek még tovább bővülnek, s az előfizetők megtarthatják a Számukat akkor is, ha változtatgat- ják a szolgáltatókat. A brüsszeli elképzelés szerint hamarosan a kábeltévék is csatlakozhatnak a távbeszélő társaságokhoz. Mindennek eredményeként várhatóan javul a telefonszolgáltatás minősége, és — ami az előfizetők számára a leglényegesebb — csökkenni fognak az árak. FEB Salamancán MEGERŐSÍTVE Spanyolország büszkesége, a történelmi Salamanca egyeteme volt a vendéglátója október 12—14-én az Európai Határmenti Régiók Gyűlése soros ülésének. A szervezet 59 régiót tömörít, közöttük a magyarországi érintettségű Kárpátok— Tisza régiót. A hatfős magyar küldöttség egyik tagja volt Galovicz Mihály, a békéscsabai Phare-CBC iroda vezetője. A találkozó alaptémája volt: hogyan lehet a mostani Phare- időszak és a jövőbeni rendszer közötti átmenetet biztosítani. A résztvevők jó néhány olyan megerősítést kaptak, amely igazolja, a határmenti együttműködések az elkövetkező időszakban nem gyengülnek, sőt. Ez a fajta kapcsolat az unión belül is erős fejezet. Amikor két országrész találkozik — hangzott el a fórumon —, mindegyikük érdeke a fejlődés. Ez pedig másként nem képzelhető el, mint a két egymáshoz rendelt országrész együttműködésével. (e) Egyetértő bizakodás az euro életbelépését illetően A JÓSLAT: BIZTOS JÖVŐ Hónapokig úgy nézett ki, hogy nehezen bír kilábalni a bizalmi válságból a tervezett európai közös valuta, az euro. A Francia- országban hatalomra került szocialisták enyhén szólva nem lelkesedtek, és legfó'bb elkötelezettje, a német Kohl kancellár lelkesedése is apadni látszott a belső' ellenállás miatt. Ám mostanra — jelenti a The Washington Post — az összes európai gazdaságkutató intézet egybehangzó véleménye szerint „kitisztult az euro jövőképe”, és majdnem bizonyosságnak tekintik, hogy az eredeti terveknek megfelelően, 1999. január elsején a francia frankot, a német márkát, a holland forintot és még legalább nyolc ország nemzeti valutáját fel fogja váltani a közös pénz, az euro. A nagy hangulatváltozás többféle tényezővel magyarázható, mindenekelőtt a francia álláspont módosulásával, és azzal, hogy a németek megoldást találtak belső vitáik elsimítására. De legfőképpen: az európai gazdaság lokomotívja minden korábbi becsléshez képest gyorsabb ütemben és megbízhatóan zakatol 1997-ben, és minden előrejelzés szerint 1998-ban is. A kiszámítható gazdasági növekedés pedig növekvő adóbevételekkel jár együtt, és ebből a kormányok fedezni tudják majd az euro bevezetéséhez szükséges „maastrichti alapelvek” teljesítését, vagyis a költségvetési deficit és a nemzeti adósság nem haladhat meg egy bizonyos szintet, az infláció alacsony, a kamatlábak stabilak. A széles körben elfogadott várakozások szerint Ausztria, Belgium, Finnország, Francia- ország, Hollandia, Írország, Luxemburg és Németország induló tagjai lesznek az euro- klubnak, és — elsősorban a kedvező gazdasági előrejelzéseknek köszönhetően — azt valószínűsítik, hogy ugyancsak a kezdet kezdetén, 1999. január elsején „klubtaggá” válik Spanyolország, Portugália és talán Olaszország is. Viszont akárhogyan is alakul gazdaságuk helyzete, Nagy- Britannia, Dánia és Svédország jó előre deklarálta: ők semmiképpen nem csatlakoznak a közös európai valutához. FEB A viták még folynak, de a közös európai valuta már kész
