Békés Megyei Hírlap, 1997. szeptember (52. évfolyam, 203-228. szám)
1997-09-26 / 225. szám
A REMÉNY NEVE Békésen a Lazarus Alapítvány egy kis üzemet létesített megváltozott munkaképességű embereknek. (11. oldal) Földbérletadó A föld bérbeadásából származó bevétel egésze után 20%-os lineáris adót kell fizetni és nem kell ezt a jövedelmet összevonni. (12. oldal) Pl\í;i körkép Ezen a héten a Vásárcsarnokban, Békéscsabán a burgonya kilója 35—40 Ft, a vöröshagyma 60 Ft/kg, a fokhagyma 250 Ft/kg. (12. oldal) A tavaszi, nyári szezonban jelentősebb árukészlettel fogadják a vevőket FOTÓ: HÍRLAP ARCHÍV Csökkentett költséggel piacon maradt az orosházi Hunguard síküveggyár ___________ A TÜKÖRGYÁRTÁSSAL JAVULTAK A POZÍCIÓK Jól jegyzik az amerikai Guardian cég európai síküveggyárait, köztük a döntően közép; és kelet-európai piacra termelő orosházi Hunguard Floatot. így hangzott a minap Sápi Lajos ügyvezető igazgató egymondatos summázata, akit azért is kértünk bővebb értékelésre, mert a hazai privatizáció első hírnökeinek egyike mintha az évek során nem a különösen nehéz magyar gazdasági körülmények közt fejlődött volna. — Nincs különösebb titok — folytatta az igazgató —, jók az eladási pozícióink annak ellenére, hogy az üvegárak az elmúlt öt évhez képest több, mint 50 százalékkal alacsonyabbak. Ugyanakkor oly’ mértékű csökkentett költséggel dolgozunk, hogy ezáltal piacon maradhattunk. A Hunguard — mint ismert — a nagy felhasználóknak, kereskedőknek adja el termékeit. A nagy tavaszi, nyári építési szezonban azzal próbálják „levezetni” a megnövekedett igényt, hogy jelentősebb árukészlettel fogadják a vevőket. Az idén ugyan jobb árviszonyokra számítottak, ezzel együtt a tervezett nyereségszintet várhatóan elérik. Az áprilisban beindult tükörgyártás nagyon jó lépés volt, hiszen ezzel éves szinten egymil- liárddal nő a bevétel. A gyártáshoz egy spanyol terméksort állítottak üzembe, amelyet jelentős mértékben ki kellett egészítem, továbbfejleszteni ahhoz, hogy a környezetvédelmi előírásoknak megfeleljen. A környező országokban ilyen minőségű tükröt nem gyártanak, hiszen Orosházán az alumínium bevonat helyett ezüstréteggel látják el a tükröt. Hátul pedig két réteggel is bevonják a terméket, így nem kopik, nem kaparódik. Április óta eljutottak arra a szintre, hogy a termelés 8 százaléka, azaz 40 kamionnyi termék tükör. Ezzel jobban kielégíthetik a vevők igényeit, hiszen — a megrendeléseknek megfelelően — üveget és tükröt szállító, úgynevezett „vegyes kamionokat” is útnak indíthatnak. Szeptember 1-jétől folyamatosan, négy műszakban gyártják a tükröt, a bővítéssel a létszám 25 dolgozóval emelkedett. (Folytatás all. oldalon) Hírháttér A Nemzeti Agrárprogram napjai „Hallotta kend, hogy már a NAP is Gödöllőn nyugszik le?” — a tréfás-csípős kérdés egy diáklap, nevezetesen a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Universitas-a címoldalán utal ana a szakmai tanácskozásra, amely ezekben a napokban — szeptember 26— 27-én — zajlik Gödöllőn. A tanácskozást a Földművelésügyi Minisztérium hívta össze, a téma: a Nemzeti Agrárprogram (NAP), a tanácskozás célja pedig: a vitára bocsátott vélemények összegzése. A rendezvényt megelőző keddi sajtótájékoztatón elhangzott: olyan hosszú távra szóló agrárstratégia kialakítása a cél, amely a mindenkori hatalmon lévő politikai erőktől függetlenül megteremti a mezőgazdaság számára a stabilitást. Az év elején már körvonalazódtak is a főbb alapelvek, ám a termelők egyes csoportjai és az agrárágazat vezetése között feszültségek, érdekellentétek alakultak ki, így a program kimunkálásánál lényegében még hátravan a főbb alapelvek tisztázása. Nos, ezeket az alapelveket tisztázandó hívta össze a tárca az érintettek körét — mintegy ezer meghívót postázott a minisztérium —, részt vesznek a szakmai fórumon az érdekképviseleti szervek, a terméktanácsok, a tudományos műhelyek képviselői is. Békés megyéből képviselteti magát egyebek között a Mezőgazdasági Termelők és Szövetkezők Szövetsége és a Békés Megyei Agrárkamara. Ami pedig az egyetemi diáklap csípős kérdését illeti, hogy tudniillik lenyugszik-e a NAP Gödöllőn? Remélhetően inkább megnyugszik, mármint az agrárágazat, vagy legalábbis elkezdődik egy nyugalmasabb, áttekinthetőbb, rendezettebb korszak. A tanácskozás résztvevőinek nem csekély a felelőssége — ezzel együtt remélhetően a lehetősége is — abban, az agrárgazdaság fejlődését ténylegesen jól szolgáló program szülessen. Olyan megalapozott, korszerű program, amely képessé teszi agrárgazdaságunkat az Európai Unióban a teljes tagsággal járó követelmények teljesítésére. A vaskos dokumentum, amely egyszerűen az „Agrárprogram” címet viseli (megjegyezve, hogy második, átdolgozott kiadás), g bevezetőben a stratégiai célokat és alapelveket foglalja össze. Akként fogalmaz, hogy „Az agrárfejlesztés kiszámítható és konjunkturális okokból meg nem kérdőjelezhető tartós kereteinek biztosítása döntő fontosságú. Csak világos célok, stabil feltételrendszer és tudatos piacbővítés mellett remélhető a gazdasági verseny- képesség javítása, amely egyben feltétele a vidékfejlesztési és szociálpolitikai törekvések teljesítésének.” Ezzel csak egyetérteni lehet. De hogy milyen úton- módon lehet lehet ezen az úton haladni? Bízzunk benne, hogy erről szól ez a hétvége Gödöllőn, két NAPon át. T. I. Puskel Márton, a mezőberényi Faipari Szövetkezet — néhány hete a Berényi Bútor, védett márkanevet használják — elnöke ’Síben, Mezőberényben született. Az általámos iskola után Szegeden, a közgazdasági szakközépiskolában tanult tovább. Az érettségi után a „fásoknál” helyezkedett el. A szövetkezetben végig járta a ranglétrát, ’79-től — ekkor már mérlegképes könyvelő — főkönyvelőként, majd a tagság 1993-ban elnökké választotta. Nős, felesége védőnő, nagyobbik fia a helyi Petőfi Sándor Gimnázium végzős diákja, kisebbik nyolcadikos. Vezérállásban —Ha ez az első munkahelye, akkor gondolom ennyi év alatt megismerte ezt a jó nevű szövetkezetei... — A ’70-es években valóban jó hírnévre tett szert a berényi Faipari Szövetkezet, amit remek szakembergárdájának és elődeim koncepciózus vezetésének is köszönhet. A szövetkezet alapítása, vagyis ’51 óta a megélhetés motiválja az itt dolgozókat, jó iparosok kovácsolódtak össze, amiben szerepet játszott a városban a gazdálkodáshoz szokott lakosság. Ez korábban, a kritikus időszakokban is így volt. Visszatérve a kérdéséhez: a szövetkezetben bérelszámolóként kezdtem, voltam pénztáros, anyagbeszerző, könyvelő, belső ellenőr, főkönyvelő... —Annak idején hogyan került a .fásokhoz” ? —- Egy sikertelen felvételi után... Édesapám ’59-ben úgymond kocsistól, lovastól belépett a helyi Petőfi Tsz-be. Amikor leérettségiztem, mezőgazdasági főiskolán szerettem volna továbbtanulni, s mivel nem jött össze, úgy gondoltam, hogy akkor majd én is a tsz- ben dolgozom. Ez sem sikerült, mert az akkori tsz-elnöknek nem kellettem. A megyeszékhelyen lett volna munkahely, de sehogyan sem fűlött a fogam a bejáráshoz. A faipari szövetkezetbe véletlenül kerültem: egy ismerősöm mondta, hogy itt van a fiataloknak perspektívája, miért nem próbálom ott. Jöttem, fogadtak, felvettek, s azóta is ■itt dolgozom. Néhány napos ittlétem után kiderült, hogy majdnem mindenkit ismerek. Áz akkori vezetők bölcsen irányították a fiatalokat, építették az utánpótlást. Próbáltak rávenni arra, hogy a cég profiljának megfelelő szakmában tanuljak tovább. Maradtam a számok világában. — Több fejlesztés megvalósításában bábáskodott... — Saját erő bevonásával a fejlesztés nálunk mindig alapkövetelmény volt. Exportárualap-bővítő beruházásokra preferált kölcsönöket is kaptunk, a pénzt műszaki fejlesztésre fordítottuk, megvalósításában partner volt a tagság. Ez adott lehetőséget az igényesebb piacok felé való nyitásra, a nyugati exportra. A fejlett országokban módunk volt a kitekintésre, s ez felkészített bennünket a piacgazdaságra. —Hány órát dolgozik naponta? — Megmondom őszintén, nem szoktam figyelni az órát. Feladatok vannak, azokat kell megoldanom. Az elnöki funkció ma már nem reprezentatív munkakör, olykor haza is viszek munkát. A szövetkezetnek egy tagja vagyok én is, akinek vannak feladatai, egyebek között a külső partnerek felé képviselem a céget. — Magánemberként szabadidejében mivel foglalkozik? — Ha tehetem, a családdal vagyok. Sajnos kevés idő jut rájuk... Ilyenkor a közös hobbi, a kirándulás és a horgászat kerül előtérbe. Szívesen megyünk együtt kirándulni, mindig az országnak azt a részét keressülk fel, ahol még nem jártunk, szabadság alatt mindig egy új, ismeretlen vidéket barangolunk be. Voltunk néhányszor közösen külföldön is, számunkra inkább a hazai tájak a vonzóak. Hétvégeken, délutánonként özvegy édesanyámnak segítek, ugyanis kis gazdaságában ő hizlalja részünkre is a disznót. —Hivatalból sokat jár külföldre? — Relatív. Évente háromszor, négyszer, a külföldi partnerek által elvárt tárgyalásokon részt kell vennem. Kollégáim többet utaznak, mint én. Ezek az utak nem kirándulások, a tárgyalások során olykor szemben álló érdekeket kell közös nevezőre hozni. Az egyre erősödő piaci verseny csendes fojtogatás, több milliós üzletek olykor apróságokon múlnak. —Legközelebb hová utazik? — Vasárnap reggel kollégáimmal Németországba, Lemgóba indulok egy nagy nemzetközi kiállításra és vásárba. Itt német vevőinkkel, partnereinkkel találkozunk, s tárgyalunk a jövő évi elképzelésekről, lehetőségekről. — Kiállítóként nem vesznek rész a rendezvényen? — Termékeink, a berényi bútorok ott lesznek a standokon, de nem a mi cégtáblánk alatt, hanem külföldi partnereink kínálataként. —Mivel utaznak? — A szövetkezet Toyota Carinájával megyünk. —Jó utat és eredményes tárgyalásokat kívánok. — Köszönöm. —szekeres—
