Békés Megyei Hírlap, 1997. szeptember (52. évfolyam, 203-228. szám)
1997-09-26 / 225. szám
1997. szeptember 26., péntek Európa-krónika 9 A MAGYAR—ROMÁN HATÁRSZAKASZ PROJEKTJEIRE AZ IDÉN NINCS KERET PlIARE-REFORM A HATÉKONYABB FELKÉSZÜLÉSÉRT Közép- és Kelet-Európa Phare-segéllyel támogatott valamennyi országából érkeztek vendégek szeptember második felében arra a találkozóra Budapestre, amelyen a határokon áthúzódó hatású (CBC) programokkal foglalkozó szakemberek cseréltek tapasztalatot. Az 50—60 résztvevő' a kialakult módszerek ösz- szevetése mellett már a novemberi, Brüsszelben megnyíló konferencia témájával is ismerkedett. Nyolcszoros TÚLJELENTKEZÉS Biztatóan halad a megvalósulás felé a tavaly Phare- CBC támogatásban nyertes, magyar—román határrégiót érintő, tíz hazai projekt — összegzett nemrégiben Galovicz Mihály, a békéscsabai Phare-CBC iroda vezetője. — Az Unió által nyújtott 5 millió ECU-s keretből a kis projektek alapjaként szolgáló elkülönített, s még fel nem osztott 189 ezer 200 ECU (40 millió forint) sorsáról hamarosan megszületik a döntés. A négy érintett keleti megyéből 160 pályázat érkezett a kiírásra, ami rendkívüli érdeklődésről tanúskodik, körülbelül nyolcszoros a túljelentkezés. Az október első hetére várható döntés 20— 25 kedvezményezett javára ítéli az alapot. (e) Start előtt a Credo Brüsszelbe vezetnek a szálak egy új határmenti segélyprogram létrejötte kapcsán. A Credo-programot kimondottan a kelet-európai országok határait érintő fejlesztési tervek támogatására indították útjára, melynek kísérleti köre most zárult le. A programmal 12 ország 36 határmenti régiója támogatható. Az első fordulóban azt mérték fel, a szóba jöhető térségek nyilvánítanak-e fogadókészséget az ajánlatra. Ä programot várhatóan ez év végén, illetve a jövő év elején hirdetik meg. Egyébként a magyar—román határszakasz is „Credo-határ”, így az új lehetőség minden bizonnyal hatással lesz a CBC-programokra. (e) — A Phare egészének az előrejelzések szerint új orientációt határoznak meg, hiszen az egész mechanizmus átalakul. Ezzel együtt a CBC-nek is új helye lesz, és kérdés, hogyan működjön tovább — foglalta össze a rendezvényen elhangzottakat Galovicz Mihály, a magyar—román határ mentén fekvő négy hazai megyét képviselő, békéscsabai központú Phare-CBC iroda vezetője. Arra, hogy a magyar—román határszakasz fejlesztésére készült projektek támogatására ’97-ben nem áll rendelkezésre Phare- pénz, a résztvevők határozott álláspontot hallhattak a békéscsabai szakembertől: — Úgy gondolom, nagy nemzetközi visszhangot váltana ki, ha a J96-ban elindult kedvező folyamat — a határtérség mindkét oldalán 5—5 millió ECU-vel segítették az elkészült tervek megvalósulását — az idén megszakadna. Kialakult egy értékes partnerség a határ két oldalán élők között, nem lenne szerencsés ezt megre- keszteni azzal, hogy nem találnak a támogatására pénzt. Visszatérve a Phare átalakulásának témájára, emeljünk ki néhány gondolatot, amely az előkészületekről eddig napvilágot látott. Várhatóan megszűnik a korábbi elemek közül a társadalmi-gazdasági reformok általános támogatása, a komplex ágazati fejlesztési programok, a középtávú, az éves programok és az egyéb dokumentumok támogatása., Átalakítják, módosítják a programok tervezésének rendjét, finanszírozásának rendszerét, a Phare-irodák struktúráját, illetve a programok végrehajtási költségei finanszírozásának menetét. A Phare-reform alapvető célja, hogy a források 1998-tól a csatlakozásig terjedő időszakban teljes mértékben a felkészülést szolgálják, az eddigieknél lényegesen hatékonyabban. További cél a közösségi szabályozás átvételének támogatása. A Phare-segítség két fő területre irányul: az intézményfejlesztés kapja a források mintegy 30 százalékát szakértői segítség- nyújtás, az EU közigazgatási intézményeivel való együttműködés és eszközszállítások formájában. A Phare-források mintegy 70 százaléka a közösségi szabályozás átvételéhez szükséges beruházások finanszírozására szolgál majd. Az intézményfejlesztés fő elemei: jogharmonizáció és a közigazgatás fejlesztése a közösségi szabályozás átvétele érdekében, a regionális fejlesztés intézményrendszerének megújítása, a bel- és igazságügyek területén való együttműködés, részvétel az EU belső közösségi programjaiban, és bekapcsolódás egyes uniós intézmények munkájába. A beruházási támogatás a különböző intézményeket és a gazdaság bizonyos területeit segíti a közösségi szabályozás átvételében, illetve az ahhoz való alkalmazkodásban, társfinanszírozást biztosít egyes nagy infrastruktúra-fejlesztési projektekhez, s elősegíti a kis- és középvállalati szektor fejlesztését. A pénzügyi támogatásban a Phare-programnak továbbra is meghatározó szerepe lesz. A támogatási rendszer a következők szerint épül fel: Támogatási eszköz Időszak Kedvezményezettek köre Tervezett keret Phare 1998—csatlakozásig valamennyi közép-kelet európai ország 1998—2000-ig a jelenlegi keret, 2000—2005 között 1,2 milliárd ECU/év Strukturális támogatás 2000—2005 társult, csatlakozni kívánó országok 1 milliárd ECU/év Mezőgazdasági 2000—2005 társult, csatlakozni 0,5 milliárd ECU/év támogatás kívánó országok EU közösségi folyamatos társult, csatlakozni 2000-ig programokban részvétel kívánó országok a Phare-keret 10%-a Egyéb támogatások folyamatos társult, csatlakozni kívánó országok nem ismert Nemzetközi pénzügyi intézmények hitelei folyamatos valamennyi közép-kelet európai ország nem ismert SVÁIC: SZIGET A KONTINENS SZÍVÉBEN A FÜGGETLENSÉG HÁTRÁNYAI Még egy nemleges döntés valószínűleg helyrehozhatatlan károkat okozna Svájcban Ha Európáról és az Unióról beszélünk, mindenképpen érdekes „szigetként” említhetjük Svájcot. Az ország, annak ellenére hogy Európa szívében találjuk, néhány évvel ezelőtt ismételten az önállóság mellett döntött. Göncz Árpád köztársasági elnök legutóbbi svájci látogatása alkalmából beszélgettünk erről dr. Sárdy Károllyal, a berni magyar nagykövetség titkárával: — Ha valahol a világban megismerkedhetünk a demokrácia előnyeivel és hátrányaival, akkor Svájc igazán ez az ország. Itt minden a demokrácia alapszabályai szerint épül fel, amit igen nagy becsben tart az állam minden polgára. Nem a centrális nagyhatalom által átengedett jogok illetik meg például az önkormányzatokat, hanem az egész rendszer történelmileg alulról felfelé épült. A szövetség hatáskörébe csak azok a kérdések tartoznak, amelyeket a szuverén kantonok az utóbbi 150 évben ráruháztak. A kis népességű hegyi kantonokban a helyi jogalkotás, a fontosabb gazdasági ügyek eldöntése és a tisztviselők választása ma is a kanton valamennyi lakosának személyes részvételével történik a népgyűlésen. A közösen megszavazott döntésekért viszont így mindenki kiáll, amelyet akár a mindennapi életben is tapasz^ talhatunk Svájcban. Ennek és a már hagyománnyá vált függetlenség eszméjének köszönhető Svájc abbéli speciális helyzete, hogy valószínűleg később lesz az Unió tagja, mint Magyarország... — Ez mennyiben használ, illetve árt Svájcnak? — Egyre több hátránya derül ki ezúttal a függetlenségnek. Az utóbbi években többek között az elzárkózás miatt folyamatosan romlik az életszínvonal, növekszik a munkanélküliség. Az ország vezetői előbb-utóbb új népszavazás kiírását látják szükségesnek, de még egy nemleges döntés valószínűleg helyrehozhatatlan károkat okozna az országnak. Ezért most mindenki azt várja: az emberek önmaguk győződjenek meg a csatlakozás fontosságáról. Antal Gyöngyi Az Európai Unió belső reformja és a bővítés A kocka el van vetve Ha az Európai Unió tizenöt tagországának állam- és kormányfőinek decemberi luxemburgi csúcstalálkozóján megerősítik a hazánknak, továbbá Cseh-, Lengyel- és Észtországnak, valamint Szlovéniának és Ciprusnak szóló meghívást, a jövő év elején megkezdődhetnek a csatlakozási tárgyalások. Jacques Santer, az Európai Unió Bizottságának (azaz: 'kormányának) elnöke úgy véli, hogy a folyamat — figyelembe véve a jelöltek fölkészültségének különbözőségét — 5—8 esztendőt vehet igénybe. S bár a vélemények alaposan megoszlanak, kézenfekvőnek látszik, hogy a tárgyalásokat nem amolyan „csomagterv” formájában kívánják lebonyolítani, hanem a jelentkezők adott helyzetét figyelembe véve, egyenként dönt az Európai Unió a felvételről. Ez egyébként teljesen níegfelel a hivatalos magyar álláspontnak is. Ha pedig a csatlakozási procedúra lezajlott, az Unió népessége a jelenlegi 375 millióról 435 millióra növekszik. A bővítés irányait megfogalmazó Agenda 2000 című tanulmány 75 milliárd ECU-vel, azaz (nem tévedés!) mintegy 16 200 000 000 000 forintnak megfelelő összeggel számol, amely az' Unió tagországai egy esztendei költségvetésének felel meg. Ennyire van szükség ahhoz, hogy a jelenlegi tizenöt tag éves gazdasági növekedése 2,5 százalékos, a hat tagjelölté pedig 4 százalékos legyen — ez ugyanis a feltétele annak, hogy a leendő tagok nemzetgazdasága minél előbb megfeleljen az uniós követelményeknek. Német—francia véleménykülönbségek Ezzel kapcsolatban azonban máris újfajta ellentétek kerültek a felszínre; főként a német és a francia megközelítés látszik a legnehezebben áthidalhatónak. Jacques Chirac francia elnök (akit a szocialista kormányfő, Lionel Jospin is elkísért múlt heti weimari útjára) és Helmut Kohl német kancellár — nyolcnyolc miniszter társaságában — csak abban tudott dűlőre jutni, hogy a közös európai pénz, az euro bevezetése nem szenvedhet halasztást. Miben is áll a véleménykülönbség? A franciák egyértelműen azon vannak, hogy előbb az unió belső reformját kell végrehajtani, s csak azt követően jöhet szóba a bővítés. A németek viszont a bővítést azt általuk is fontosnak vélt reformokkal párhuzamosan kívánják lebonyolítani. A reform egyébként alapvetően az ő érdekük is, hiszen jelenleg úgynevezett nettó befizetőknek számítanak: Németország az egyetlen tag, amely a költséghozzájárulásának összegénél kevesebb támogatást kap vissza. (Németország jelenleg magának az Európai Unió költségvetésének 29 százalékát fizeti, és érthető módon ennek mérséklését kívánja elérni.) Uniós „Marshall terv” Jacques Santer az Európa Parlament ülésén Strasbourgban a nyár közepén a tagjelöltek esélyegyenlőségének javítására egyfajta “Marshall-terv” szükségességét hangsúlyozta. Ez a forrás elsősorban a környezet- védelem, a közlekedési és az energiaágazat fejlesztését, továbbá az ipari és a mezőgazda- sági szerkezet átalakítását volna hivatott szolgálni. A tagjelöltektől ugyanis azt várja az Európai Unió, hogy már a felvétel időpontja előtt teljes mértékben megfeleljenek a belső piac előírásainak. Az unióban azonban mind többen teszik föl a kérdést: vajon miért nekik kell a tagjelöltek csatlakozásának költségeit megfizetniük? A válasz, amelyet az'Agenda 2000 is pontosan megfogalmaz, teljes mértékben érthető: ha az európai integráció kibővül, ezáltal szélesebb lesz a befogetdópiac is, a nemzetközi munkamegosztás pedig — no persze nem KGST- mintára — már középtávon is gazdaságosabbá teszi mind a termékek előállítását, mind a kereskedelmet. Az unió belső reformjának sarkköve már 1992 óta a közös agrárpolitika újraszabása, egyszersmind alkalmazkodás a világpiaci árakhoz. Egyetlen példa csupán: miközben a tejipari ágazatban a szabott kvóták rendszerét 2006-ig meghosz- szabbították, az egyes termékek védőárait a piaci szabályok keretei között lépésről lépésre leépítik. A javaslat szerint a tejtehenek után állatonként évi 145 ECU uniós szubvenció bevezetését javasolják. Az Európai Unió Bizottságának elemzése szerint a tagjelöltek már eddig is sokat tettek a demokrácia és a piacgazdaság elmélyítéséért, de Jacques Santer szavai szerint még számottevő kiegészítő lépésre van szükség a teljes jogú tagság elnyeréséhez. Értelemszerűen a sokat emlegetett jogharmonizáció csak egyetlen — bár elkerülhetetlen, valóban fontos és szükséges — szelete a még előttünk álló feladatoknak. Az is nyilvánvaló, ha a tervek szerint jövőre kezdődő csatlakozási tárgyalások mielőbb eredményre vezetnek, az még nem jelenti azt, hogy automatikusan száz százalékig minden uniós előnyből részesülünk. Épp a belső reformmal kapcsolatos viták mutatják, hogy bizonyos átmeneti intézkedések várhatók, s még évek hosszú sorának kell eltelnie, mire nemcsak a makro-, hanem a mikrogazdaság és minden állampolgár érezni fogja a közös Európa megannyi áldását. Mindenesetre a kocka el van vetve... Gyulay Zoltán AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS A TAGJELÖLTEK» * Az Európai Unió (EU) tagjai: A hat alapító (1958): Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, Németország, Olaszország Az első bővítés 11973): Dánia, Írország, Nagy-Britannia A második bővítés (1981): Görögország A harmadik bővítés (1986): Portugália, Spanyolország A negyedik bővítés (1995): Ausztria, Finnország, Svédország Hl Felvételi kérelmét beadta: 1994: Lengyelország, Magyarország 1995: Bulgária, Észtország, Lettország, Litvánia, Románia, Szlovákia 1996: Csehország, Szlovénia Régóta vár a felvételre: 1987: Törökország 1990: Ciprus
