Békés Megyei Hírlap, 1997. szeptember (52. évfolyam, 203-228. szám)
1997-09-26 / 225. szám
_____________________________________________A NATO-központban sem titok: a sikeres népszavazás döntő lökést adhat a csatlakozáshoz_____________________________________________ A HAJDANI MACSKA-EGÉR HARCNAK VÉGE, A BRÜSSZELI KAPU NYITOTT Magyar újságíró-delegáció tagjaként munkatársunk is Brüsz- szelben, a NATO-központban járt a napokban. A csoportot fogadta Javier Solana, az Észak-atlanti Szövetség főtitkára és Simonyi András nagykövet, az Atlanti Összekötő Hivatal vezetője is. (Utóbbi egyébként a közeljövőben Békés megyébe látogat.) Beszámolónk a Brüsszelben látottakat, hallottakat, tapasztaltakat öleli fel. A szövetség emblémája és a tagországok zászlai fogadják a NATO-központhoz érkezőt Nemrégiben még, ha meghallottuk a belga főváros nevét, a pisilő kisfiú szobrocskája, a sörfőzés és a csipkeverés hagyományai jutottak eszünkbe. A legtöbb turista útja manapság is a Brüsszel központjában, az egyik kis utcácskában megbúvó, „abszolút nem szégyenlős” Maneken Pishez vezet. A főváros jelképévé vált szobrocska más szempontból is meglepetéssel szolgál, hiszen kisebb, mint gondolnánk, és jóval fiatalabb- nak is tűnik. Pedig a bronzszobrot 1619-ben készítették, és eredetéről több legenda is kering. Az egyik szerint egy gazdag polgár utcai ünnepségen elveszítette fiát a tömegben, majd öt nappal később ezen a helyen talált rá, amint éppen „kisdolgát” végezte. A másik verzió szerint egy kisfiú megmentette a várost azzal, hogy sajátos megoldással eloltotta azt a kanócot, amellyel az ellenség akarta Brüsszelt lángba borítani. A múlt és a mondák világából a jelenbe érkezve, Brüsszelt úgy emlegetik: Európa fővárosa. Nem véletlen ez, ugyanis számos európai intézmény központja található itt. Természetesen bennünket, magyarokat mostanság a NATO-központ érdekel leginkább, hiszen az ott történtek hosszú évekre meghatározhatják jövőnket. A „NATO-agy” épületkomplexuma külsőségeiben és városrészi elhelyezkedésében sem utal fontosságára. A városközponttól igen távol található, és hiányzik minden csillogás-villogás, építészeti remeklés. Az oda érkezőben csak a bejárat előtti tizenhat zászló — egyébként jutna hely még háromnak — és a virágokkal övezett NATO-jel- kép hagy maradandó emléket. Persze, belül már egészen más a helyzet, a legkorszerűbben felszerelt irodákba, tárgyalókba, konferenciatermekbe toppanhat be a „leellenőrzött” látogató. A felkészültség az itt dolgozókra is igaz, hiszen a különböző nációk alkotta 1500 civil munkatárs és 400 katonai tanácsadó nem csak úgy „beesett az ajtón”. A legtöbbször angol és francia szavak ütik meg az ember fülét, ami nem véletlen, hiszen ez a kettő a NATO hivatalos nyelve. Azért ha célirányosan megy az ember, a magyar nyelv sem idegen. Főként idén július óta, amikor a szövetség madridi csúcstalálkozóján úgy döntött, hogy a bővítés első körében Magyarországot, Csehországot és Lengyelországot hívja meg a szervezetbe. Felállt a csatlakozási tárgyalásokat előkészítő, végző, annak feltételeit kidolgozó stáb, Simonyi András nagykövet irányításával. Jó helyet kaptunk a központban, azt mondják, ez is jelzi, hogy a magyarokra komolyan számítanak. Magyarország eddig a csatlakozási tárgyalások két fordulóján jutott túl, a harmadikat október 3-án tartják. Ezen már finanszírozási kérdések is napirendre kerülnek, de még aligha várhatók számadatok a belépés költséghatásairól. A tervek szerint október végéig befejeződnek a csatlakozási tárgyalások, majd a három ország külügyminisztere levelet intéz a NATO-hoz, melyben szándékukat, elkötelezettségüket közlik. A folyamat következő lépéseként a NATO spanyol főtitkára, Javier Solana december 16-ára meghívja Brüsz- szelbe a külügyminisztereket a csatlakozási jegyzőkönyv aláírására. A jövő évben az Észak-atlanti Szövetség tizenhat tagországának parlamentje elfogadja, ratifikálja a jegyzőkönyvet, a három ország tagságát. A NATO- ba való felvétel 1999. április 4én, a szövetség megalakításának ötvenedik évfordulóján történik meg. Simonyi András kiemelte: a belépés pillanatától hazánk politikailag és katonailag is teljes körű tag lesz. Tehát nagy a tét, röviden fogalmazva hazánk európai integrációja függ ettől. A NATO „megkerülésével” ugyanis kisebb reményekkel dörömbölhetnénk az Európai Unió kapuján. «Az időutazást befejezve, és visszatérve ismét a jelenbe, illetve a közeljövőbe, az első, de döntő mozzanat a csatlakozás ügyében a népszavazás lesz. A dán nagykövet szavaival élve, a magyar vezetőknek csak egy a dolguk: „ne veszítsék el”. Simonyi András véleményét is kikértük Brüsszelben e kérdésről. — Természetesen árgus szemekkel figyeljük a népszavazási előkészületeket, hiszen mindenki előtt nyilvánvaló, hogy az ország számára nagy a tét — fogalmazott. — A NATO-ban töretlennek minősítik Magyarország integrációs törekvéseit az elmúlt öt évben. Pozitívan ítélik meg hazánk gyakorlati hozzájárulását a szövetség misszióiban — így például a boszniai IFOR és SFOR békefenntartó feladatokban — vállalt tevékenységeiért, valamint a Partnerség a békéért programban való aktív szerepéért. A népszavazással kapcsolatban is derűlátóak, de nem kampányolnak a belépés mellett, ezt magyar belügynek tartják. Ugyanakkor minden lehetséges alkalommal alátámasztják; hogy milyen előnyökkel járna a csatlakozás. És itt nem csupán az ország biztonságáról, védelméről van szó, bár a béke és a stabilitás a legfontosabb tényező. Európaiságunkat, kapcsolatrendszerünket is befolyásolja, hogy igennel vagy nemmel szavazunk. Én úgy érzem, a polgárok tökéletesen felkészültek, hogy a döntésüket meghozzák, pontosan tudják, mi múlik ezen. Az tény: ha a csatlakozás mellett voksolnak, az erőteljes, demonstratív lökést adhat a belépés további részleteinek kidolgozására, elfogadtatására. Az sem mellékes, és az ügy melletti kiállást jelzi, hogy a hét parlamenti párt erős konszenzusra jutott a csatlakozást illetően. A nemmel voksolásra itt senki nem gondol, így ennek következményeiről beszélni sem szeretnék. A nagykövet azt a véleményét viszont nem rejtette véka alá, hogy többen igyekeznek negatívan befolyásolni a döntést, és azt szajkózzák: nem kell nekünk a NATO, hogy az egyik katonai szövetségből átlépjünk egy másikba, magas költségvonzatokkal. Ezért túloznak is, hogy mennyibe kerülne a csatlakozás, és mennyivel olcsóbban megúsznánk, ha kimaradnánk a „buliból”. — A magyar lakosság értelmezhető és megbízható információkkal rendelkezik majd a csatlakozás költségeinek nagyságrendjéről a népszavazás idejére — hangsúlyozta Simonyi András. — Szó nincs arról, hogy a NATO a finanszírozás terén magára hagyná az országot. A terheket meg kell osztani, és teljes mértékben figyelembe veszik az adott ország teherbíró képességét. Ugyanakkor az is nyilvánvaló: nekünk is kell áldozni a biztonságunkra, és a semlegesség sokkal többe kerülne. Egyre több azon országok száma, akik csatlakozási kérelmet nyújtottak be, de a első körből kimaradtak. A „szövetségváltásról” csak két dolgot: a Varsói Szerződésnél nem volt lehetőség népszavazásra, illetve a NATO-hoz egyre több ország — jelenleg a számuk 27 — kapcsolódik a Partnerség a békéért kezdeményezés révén. A szövetség megfelelő kapcsolatokra törekszik Oroszországgal és Ukrajnával is, nem óhajtja őket kirekeszteni, elzárni. A NATO-nál új struktúra épült és épül ki folyamatosan, változott a „forgatókönyv”. Megszűnt a hidegháborús időszak „egy ellenség” képe, a szövetség motorja kíván lenni az európai és a transzatlanti kapcsolatok fejlődésének, az együttműködés javításának. A NATO- ban a döntéseket együttes konszenzus alapján a politika hozza meg, a katonák végrehajtók, de természetesen a véleményüket figyelembe veszik. Magyarul, addig zajlanak az egyes tárgyalások, míg a szövetség minden tagállama rá nem bólint a döntésre. Nem titok az sem, hogy a vezető szerep az USA-é, ő egyenlőbb az egyenlők között, de ott is áldozzák a legtöbbet a NATO-terhek viselésére. Hallottam már olyat is: ha Magyar- országot felveszik, csak másod- osztályú tag lesz. Erről szó nincs, miképpen az is badarság, hogy a szövetségbe való belépéssel elveszítjük szuverenitásunkat, vagy pontosan előírják, hogy a katonai eszközöket, berendezéseket honnan, kitől kell megvásárolnunk. A NATO-t egy érdekli, hogy amiben megállapodunk, annak meg kell felelni. Vonatkozik ez a légvédelemtől a szárazföldi csapatok felszereltségéig, a kommunikációs rendszerek fejlesztéséig. A katonai résznél maradva, kis túlzással a brüsszeli NATO- központban, illetve a szintén belgiumi, mons-i katonai parancsnokságon egy puskát, egy repülőt, egy harckocsit sem láttunk. Ennek ellenére katonás a rend, bárhova nem teheti be „csak úgy” az ember a lábát, a fotózásnak is komoly előírásai vannak. A rend, a szabályozottság a NATO-munkatársakra is vonatkozik, névvel nyilatkozni meghatározó témakörökben nem ildomos. Ezt általában a főtitkár, szóvivője, Jamie Shea és még néhány vezető teheti meg. Egyébként pedig marad a „NATO-forrás” elnevezés, ami nem a felelősség elhárítását jelzi. Aki ugyanis diplomataként itt dolgozik, és valamit mond, az jórészt megegyezik a felettese véleményével. A NATO-val kapcsolatban sok előadást hallgattunk profik elővezetésében, legtöbbször a diplomácia nyelvén. Sikerült azonban néhány újságírói csemegére is bukkanni, álljon itt ezekből egy csokor: „Ha például a NATO repülőgépvásárlást emleget, azt nem azért teszi, hogy több legyen a kirakatban minden ok nélkül, és csak felesleges költségekbe verje a tagországokat.” „Hallom, hogy a titokmegosztástól önöknél sokan tartanak. Szerintem a NATO ezen a területen jóval többet tud adni, mint kapni, és higgyék el, maradnak azért titkaik.” „Ha sor kerül a belépésre, „átugorják” Ausztriát.” „A hajdani macska-egér harcnak vége, eljött a szövetség ideje.” A brüsszeli kapu tehát nyitott, az pedig már rajtunk is múlik, hogy belépünk rajta vagy hagyjuk bezáródni. Nyemcsok László A magyar újságírókkal találkozott Javier Solana, a NATO főtitkára is. Képünkön balról jobbra: Jamie Shea szóvivő, Javier Solana és Simonyi András nagykövet A SZERZŐ felvételei SOLANA: ŰJ NATO-T AZ ÚJ EURÓPA FELÉ A magyar újságírókkal — így munkatársunkkal is — Brüsszelben találkozott Javier Solana, a NATO spanyol főtitkára. Az alábbi beszélgetésben az ott elhangzott kérdésekből és válaszokból nyújtunk át rövid kivonatot. — Ha igenlő lesz a magyar népszavazás eredménye a NATO-csatlakozás ügyében, akkor is vannak további fontos mozzanatok, például a tagországok ratifikációja. Mire számít e kérdésben? —- Derűlátóan várom a NATO-tagországok jövő évi parlamenti ratifikációs folyamatát. A tagországok döntésük meghozatalakor tisztában lesznek a Madridban júliusban hozott döntés fontosságával, melynek alapján Csehországot, Lengyelországot és Magyarországot meghívták a szövetségbe. Nagyon lényeges tényező, hogy mit tesz az önök országa a tagságért. A magam részéről mindent el fogok követni annak érdekében, hogy meggyőzzem a különböző parlamentek képviselőit. Új NATO-t képzelünk el ugyanis az új Európáért. — Mennyire követik a magyarországi népszavazás előkészületeit? — Természetesen figyelemmel kísérjük a fejleményeket. Véleményem szerint a magyar nép akkor cselekszik helyesen, ha igent mond a NATO-ra, mert jobb bent lenni, mint kívül. Természetesen a döntés joga a magyar népé. Bízom abban, hogy a magyarországi referendumra időben sor kerül, mivel a szövetség az év végéig véglegesíteni kívánja döntését az új tagok felvételéről. — Legutóbbi magyarországi látogatása során Budapesten egyetemistákkal is találkozott. Mi maradt meg önben leginkább ebből? — Felejthetetlen élmény volt ez számomra. Olyan fiatalokkal beszélgethettem, akiket érdekelt a saját jövőjük, és együtt, békében, szabadságban szeretnének élni. Éreztem , rajtuk, hogy értékeiket meg akarják osztani a világgal, és részesei kívánnak lenni az európai értékeknek. NATO-kalauz Alapítás: Az Észak-atlanti Szerződés Szervezetét az 1949-ben aláírt Észak-atlanti Szerződéssel, közkeletű nevén a Washingtoni Szerződéssel hozták létre. Tagállamok: A NATO-nak jelenleg tizenhat tagja van, mégpedig Belgium, Kanada, Dánia, Franciaország, Németország (1955 óta), Görögország (1952 óta), Izland, Olaszország, Luxemburg, Hollandia, Norvégia, Portugália, Spanyolország (1982 óta), Törökország (1952 óta), Egyesült Királyság és Egyesült Államok. Legfőbb döntéshozatali testület: Észak-atlanti Tanács. Központ: Brüsszel (Belgium). Hivatalos nyelv: angol és francia. Fó'titkár: Javier Solana.
