Békés Megyei Hírlap, 1997. augusztus (52. évfolyam, 178-202. szám)

1997-08-09-10 / 185. szám

(Piákszínjátszók jutalomjátéka Boldogult gyermekkoromban az ,,Enyém a vár" kezdetű mondókát a „tiéd a lekvár" feleseléssel fejeztük be. Számomra akkoriban nem, de az­óta sem derült ki pontosan, mit tisztel­hetünk a „lekvár” kifejezés alatt. Ez a kis eszméletlen eszmefuttatás azért kí­vántatik meg már elöljárójában, mert nyilvánvaló, hogy azok a középiskolás fiatalok, akik a gyulai várban augusz­tus 5-én és 6-án este lehetőséget kap­tak a világot jelentő deszkák koptatá­sára, nem profik. Azaz, a jégmamák­ból, jégpapákból, diáktársakból, strandról jövőkből és más jóhiszemű érdeklődőkből álló (pontosabban az ingyenes belépés jogán állandóan ki­be mászkáló) közönségnek tisztában kell lennie azzal, hogy ilyen alkalmak­kor a színpadi teljesítményeknek nem _ a krémjével találkozhat. De abban azért reménykedhet, hogy nem a lek­várjával. A gyulai ítészek előtt annak idején könnyűnek találtatott Árkosi Árpád színiigazgatói elképzelései között is fontos helyet kapott az ország, a világ diákszínjátszásának Gyulára csábítása. A kisugárzó hatású Erkel Diákünnepek egyik kategóriája ebben az évben is alkalmassá vált egyfajta előzsűrizésre ilyesfajta szándékok kiteljesedéséhez. Azaz, ha- komolyan gondolja a Gyulai Várszínház, az idei próbálkozásból idővel valóban pezsgő diákszínjátszó fesztivál kerekedhet. Adja Isten. Megvolna hát a tisztelet a rendezők szándéka és a bemutatkozók elhivatott­sága iránt. Éppen a tavaszi EDÜ-n zsűritagoskodó Császár Angela aján­lotta szíves figyelmünkbe: ezeket a pro­dukciókat ne a profikkal szembeni „el­várásokkal” nézzük, hiszen a szakmá­nak legfeljebb csírája érzékenykedhet, a hivatástudatnak őrlángocskája pislá­kolhat a (még majdnem) gyerekekben. De azonnal hozzátette: a tehetség azért átsüt ezen a hántolatlan burkon. S mind­járt a hódmezővásárhelyiek Hamletját említette, mely a két estés diákéra vér­beli várbeli záró- és csúcsprodukciója volt. A makói József Attila Gimnázium tanulói tisztesen elszórakoztattak ben­nünket Stílusgyakorlat című egyvele­gükkel, s Csehov: Leánykérésének hu­morral átitatott bemutatásával. Csak zárójelben: a műsor egészét is rendez­nie kellene valakinek, mert a nézőtér folyamatos vándorlása, a produkciók közötti üresjáratok, a színpad sivársága antifesztivál-hangulatkeltés elköveté­sére alkalmas körülményeket teremt. S ilyesmi már kihat az amúgy tisztes tel­jesítmény nézőtéri értékelésre is. Még egy ingyenes (annak muszáj lennie?) előadáson is jó lenne, ha legalább egy képzeletbeli jegyszedő rászólna az előadást zavaró bunkófonos úrra: tele­fonálásra és vizelésre kéretik kimenni a nézőtérről... A makóiak rendezőtanárja méltán vasalhatta be maga és kis társu­lata számára a vastapsot — talán nem véletlenül EDÜ-trikót viselve. A gyulai Mohácsy Mátyás Kertésze­ti Szakközépiskola Calliope Diákszín­pada Ruzante: Csapodár madárka című bájos vaskosságát vitte színre. A dolog élvezhető volt, ám rengeteget rontott az összképen az, hogy egyik főszereplőjük a verselés, a magyar nyelv hangsúlyozási szabályait előre megfontolt szándékkal és folytatólagos elkövetéssel — hogy úgy mondjuk — áthágta. Ezeket a durván felkapott mon­datvégeket manapság az ifjúság nemes egyszerűséggel diszkótraccsként emlí­ti. Ám a színpad nem a (...) rendezett színtere. A gyulai Erkel Ferenc Gimnázium két tanulója a maga stílusgyakorlatai­val örömteli perceket szerzett, szinte benőtték az üres színpadot. Az egyik (még tehetségesebb) kislányból — vé­lekedett a publikum — akármi is lehet. A sort a hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Református Gimnázium Ham- let-átirata zárta. Hökkenéshullámok fu­tottak át rajtunk: több fiatalon is a tehet­ség összetéveszthetetlen jelei ütköztek ki. Ami persze csak azért meglepő, mert egy középiskolában, egy időben szinte nem is lehetséges a reménységek ily számú előfordulása. Az is kitűnt, hogy avatott kezek egyengetik ki tudja hová vezető útjukat. Jó ízlés, bájos humor, sziporkázó ötletesség: amihez nyúltak, hatott. Hosszabb és részletesebb mélta­tásuktól csak a mértékletesség és az arányérzet tartja vissza az embert. No meg a poénözönt elvágó(?) egyik szereplő velős felhívása is visszacseng a fülemben: „Álljunk már le, a durva életbe!” Ami pedig a Gyulai Várszínház di­ákszínjátszókat érintő kezdemé­nyezését illeti: mi mást mondhatnánk, mint amit a Hunyadi-novella hőseként a nyilvánosházbeli foglalatosságot először kipróbáló kamasz mondott tár­sainak sűrű nadrágigazítások közepet­te: gyerekek, ennek a dolognak jövője van... Kiss A. János A só most Gyulán ízesít, (k) A Gyulai Várszínház is bemutatja Karczag Ferenc rendezésében Konter László—Király Péter—Háy János: Á só című mesemusicaljét. A közönség a Békés Megyei Jókai Színházban a tavasszal már láthatta a darabot, nyilvánvaló hát, hogy az augusztus 8-ától 12-éig naponta este 6-kor kezdődő előadások is a sikersorozat folytatását jelentik majd. Áz esemény annál is örvendetesebb, mivel a Jókai Színház hosszú évek után ismét önálló produkcióval jelenik meg a Várszínházban. Mint Gedeon József, a Gyulai Várszínház igazgatója elmondta, pz része műsorkoncepciójuknak, s nem eseti jelenség fotó: kovács Erzsébet Játék a Hollóval! A színész nevét és három film címét írják meg! Lapunkban rend­szeresen bemu­tatjuk a kaposvári Holló és Társa Könyvkiadó új köteteit, és olva­sóink közül so­kan részt vettek már közös nyere­ményjátékunkon. Mostani, öthetes játékunkba is na­gyon sokan be­kapcsolódtak. A harmadik forduló kérdése volt: Ki a rendező, mi a film címe, és hogy hívják a ké­pen látható szí­nészt? A helyes válasz: Alfred Hitchcock, Észak-északnyu­gat, Cary Grant. A mozi című könyvet nyerte: Haj - dú Sándorné, Békés, Kikötő út 16. Gratulálunk! A nyereményt olva­sónknak postán küldjük el. Játékunk negyedik fordulójában ismét egy fényképet közlünk, ami kapcsolódik a filmművészet világ­hódító útjához, történetéhez. A he­lyes megfejtők között jövő héten is kisorsoljuk David Parkinson köny­vét, A mozit. Kérdésünk: Ki a képen látható színész? Sorolja fel három film címét, amelyben játszott! Beküldési határidó': 1997. au­gusztus 15. Címünk: Békés Megyei Hírlap szerkesztősége, 5601 Bé­késcsaba, Pf.: 111. A megfejtéseket postai levelezőlapon küldjék el cí­münkre, és írják rá: Játék a Holló­val! A helyes megfejtők között ki­sorsolt könyvet postán küldjük el a szerencsés nyertesnek. N. K. Állatkerti „furcsaság” (Ötlet, rajz—Berényi Nagy Péter) Felsőkéménytövi Klarissza és Bende­gúz állatkerti randevújuk során egy kü­lönös állatot vett észre, amelyet mintha zsiráfból, kutyából és sárkányból gyúr­tak volna össze. Ha a betűhalmazból kihúzzátok az alábbi szavakat, majd a megmaradt nyolc betűt soronként összeolvassátok, megtudhatjátok e furcsa állat nevét. Megfejtésként ezt küldjétek be! ELEFÁNT GNÚ ZEBRA TEVE ZSIRÁF HIÚZ PÁRDUC POCOK SÜN EMU KÍGYÓ OROSZLÁN HÓD TEKNŐS *** A megfejtéseket legkésőbb szerdán ad­játok postára. Címünk: 5600 Békéscsa­ba, Munkácsy u. 4. A levelezőlapra írjátok rá: Gyerekrejtvény és azt, hogy hány évesek vagytok. A helyes megfejtők között a POPTOY Játék Nagykereskedés által forgalmazott öt társasjátékot sorsolunk ki. A nyertesek névsorátjövő szombaton közöljük. *** A múlt heti rejtvény megfejtése: hal, víz, hagyma, zsír, paradicsom, papri­ka, só. Nyertesek: Bús András és Zsolt, Almáskamarás, Jakab Tamás, Bé­késcsaba, Koszó Emese, Mező­hegyes, Nagy Zsuzsanna, Végegy­háza, Szelezsán Tamás, Lökösháza. A nyereményeket postán küldjük ki. A békéscsabai nyertesek szemé­lyesen vehetik át ajándékukat a szerkesztőségben (Békéscsaba, Munkácsy u. 4.), munkanapokon 9- től 17 óráig. Leánykérés makói módra fotó: fazekas László

Next

/
Thumbnails
Contents