Békés Megyei Hírlap, 1997. július (52. évfolyam, 151-177. szám)
1997-07-05-06 / 155. szám
f * Jézus Krisztus szupersztár a tószínpadon! ^Tyulán feltámad a Rockszínház A gyulai tószínpadon július 5-én és 6-án este mutatja be a Rockszínház társulata Tim Rice—Andrew Lloyd Webber nagyhírű rockoperáját, a Jézus Krisztus szupersztárt Miklós Tibornak, a színház alapító tagjának az adaptációjában. Magyarországon 1986-ban adta eló' a társulat először, Gyulán most. Simon Editet, a Rockszínház menedzserét, jelenleg a produkció menedzserét kerestük meg -— azóta a színház a Fővárosi Operettszínház kebelébe került —: valóban a régi nagy csapat jön Gyulára? — Igen, ők — erősítette meg Simon Edit. — Természetesen időközben cserélődtek táncosok, ám szinte valamennyien dolgoztak annak idején a rockszínházi csapatban is. A főbb szereplők közül csak Sasvári Sándor nem lesz jelen, mert az a megtiszteltetés érte, hogy Duisburgban, Németországban Jean Val Jeant énekelheti a Nyomorultak című musicalben német nyelven, nemzetközi gárdával, köztük négy magyar társával együtt. Helyette az igen tehetséges fiatal, Szomor György szólaltatja meg Jézust. Korábban az Elisabethben tűnt fel, előtte a Homo Sapiens zenekarban énekelt. Pilátus szerepét Vikidál Gyula énekli ^változatlanul, Heródest Csuha Lajos. O énekelte már Jézus szerepét és Pilátust is. Mária Magdolnát eredetileg is Nagy Anikó szólaltatta meg, Júdás is az a Makrai Pál, aki ugyancsak a nagy „öregek” közé tartozik, hiszen minden egyes rockszínházi darabban nagyon jelentős szerepe volt. Kajafás az operaénekes Hantos Balázs és Júdás fekete szelleme a tehetséges koreográfusszólótáncos Bakó Gábor. A Fanatikus Simon a remek énekes, Földes Tamás, aki ugyancsak oszlopos tagja volt a Rockszínháznak. — Mekkora stábbal érkeznek Gyulára? — Közel százan a műszakiakkal, statisztákkal, táncosokkal, zenészekkel, énekesekkel együtt, nem kis erőfeszítést jelent elhelyezkedni a tószínpadon... De a muzsika számít, Tim Rice és Andrew Lloyd Webber híres műve, amely minden korban maradandó lesz, mint a Nyomorultak... A Jézus Krisztus szupersztárnak 1972-ben volt egy oratórikus előadása, melyben a most Heródest éneklő Csuha Lajos alakította Jézust. Több helyen előadták Budapesten, de az akkori politikai rendszer letiltotta. Nem találták elég felvilágosultnak ahhoz az embereket, hogy nekik a Jézus Krisztus szupersztárt lehessen játszani. Ez nagyon maradandó emléket hagyott bennünk és tíz évvel ezelőtt visszahoztuk a rockoperát. Úgy éreztük, minden körülmények között be kell mutatni. A bemutatón itt volt Tim Rice, el volt ragadtatva, nagyon megszeretett bennünket. Azóta több alkalommal eljött Magyarországra... A Szupersztárt játszottuk már a Szegedi Szabadtéri Színpadon is, ugyancsak óriási sikerrel. Országszerte hívták volna a darabot, de nagy társulattal nem könnyű mozdulni manapság. A Gyulai Várszínház azonban áldozott erre, lehetővé tette az előadást. Nagyon szeretném, ha az ottani közönség nem csalódna, két szép napja lenne! —Milyen színpadképet láthatunk? —Egyszerűt, de érdekeset. Lesz archaikus díszletrész, mivel a darab a múltban és a jelenben is játszódik. A rendező Szikora János, a koreográfus Krámer'György. A rendező koncepciója volt, hogy a színpadot egy út választja el, a darab elején megjelenik a modem Júdás, kinek átváltozik a jelmeze. Az út másik oldalán a korhű jelmezben játszódik a mű. Azaz két síkon, melyet ötvözött a rendező. — Hogyan érzik magukat a Fővárosi Operettszínházban ? — A Rockszínházat átvették, ez a pontos kifejezés. Szeretnénk jól érezni magunkat. Szeretnénk játszani a régi darabjainkat és bízunk benne, ez megvalósul. Bízunk abban, hogy megteremtett értékeinket nem szabad figyelmen kívül hagyni. Egyfajta musicaljátszást olyan szinten megtanultunk és művelünk, mely nagy veszteség lenne, ha nem vihetnénk tovább... A Rockszínház nemzetközi mércével játszott, sajnáljuk, hogy önállóan nem létezhet. Azért olykor feltámad a régi módon, mint most Gyulán láthatjuk. Szőke Margit A rockopera műfajából emlékezetes előadást látott a gyulai közönség ’94 nyarán;Mária evangéliumának János apostolát Vikidál Gyula, a címszereplőt Sáfár Mónika énekelte, játszotta (ARCHÍV KÉP) Az Aradi Filharmónia szimfonikus zenekarát Dórin Frandes vezényelte fotó: kovács ERZSÉBET (“71 lágy fuvola- m/~\^ dallam mind lüktetőbbé vált, egyre több hangszer kapcsolódott be ugyanazon dallam megszólaltatásába. A zene áthatotta a szívet, agyat, lelket. A hang- és ritmustáncban a színházlátogató Ravel Bole- róját hallotta. Amikor újra fel- emelkedett a karmesteri pálca, a zenészek sokasága mellé felsorakozott a női kar, a loggián a férfikar. Száz hang, hangszer kérte a hűtlen Fortuna visszatérését, a csalfa Luna régi fényét. Az Orff által megzenésített, középkori diákdalokból álló, eredeti nyelven előadott műve hol lendületes, hol csendesen esengő hangokkal ajándékozta meg a Várszínház közönségét kedden este. Teodora Ciucur Százan hívták Fortunát... Évadot zárt és nyitott az Aradi Filharmónia (szoprán), Romeo Vasút (tenor) és Cristian Rudic (bariton) némely éneksora remekbe szabottan hangzott, noha nem koncertteremben léptek fel. A Gyulai Várszínházban elsőként ismét a zene költözött be az ódon falak közé a két XX. századi igen népszerű művel. Az Aradi Filharmónia szimfonikus zenekara és kórusa teljesítményét elismeréssel fogadta a közönség. Gedeon József színházigazgató is további sikereket kívánhatott a nemzetközi hírű együttesnek. Az aradiak az előadás után rögtön hazaindultak, egy rövid beszélgetésre még vállalkozott az est levezénylője, Dórin Frandes. — A Carmina Buranát 1952-ben játszották először Romániában, épp az aradi együttes mutatta be—mondta. — Sőt, az esten hallott bariton, Cristian Rudic apja volt akkor a szólóénekes, most csellista a zenekarban. A Bolerót minden évben játsszuk az aradi publikumnak. E két művel így együtt két évvel ezelőtt jártunk Németország több városában, most ezekkel zártuk az aradi évadot, épp az előző estén. A filharmónia koncerttermében 800 hely van, de legalább ezren voltak... Bár szeptemberig tart a vakáció, az együttesnek mintegy feléből öt éve alakult egy zenekar, tagjai egész nyáron Bécsben játszanak. Mások német operafesztiválon vesznek részt egy hónapos turné keretében. Maga karmesterként vakációzik, ám közben doktorálni készül zeneesztétikából — mondta el Dórin Frandes. Gyulára 122-en jöttek, ennyiüket fogadhatta a várszínpad. Az aradi előadást nagyobb létszámú kórussal, több ütőhangszerrel, vonóssal tarthatták meg. A gyulai várudvar akusztikája igazából a színháznak, a beszédnek kedvez, a zenének kevésbé — árulta el. Egységben lévő profizenekar az övék, hetente más darabot próbálnak más karmesterrel, más szólistával. A kórus is hetente vált, most énekeltek Schubert-misét, előtte görög katolikus liturgiát, korábban Brahms-rekviemet. Az, hogy mivel nyitják az évadot, még nem dőlt el, ám tudják, szeptemberben a 108. évad kezdődik velük az aradi kultúrpalota pódiumán. Visszatérve a gyulai előadáshoz: nehezen képzelhető el, hogy az Aradon 1890-ben alapított Filharmóniai Társaság mostani zenekarának ne lenne valamilyen egységes öltözéke. A várudvar önmagában is kiváló környezet volt az előadott zeneművekhez, ám valami jelzésszerű díszlet elkelt volna, például egy jelkép a középkori misztériumok világából. A közönség bizonyára szívesen olvasta volna az eredeti nyelven megszólaltatott Carmina Burana dalait magyarul, a belépőjegyekhez átadott lapon. Hisz lefordították a XIII.—XIV. századi latin és ónémet nyelvű verseket, melyeket a felső-bajorországi Benedictbeuer kolostor könyvtárában találtak. Magyarul is jó lett volna követni például a legismertebb „slágerét”: „O, Fortúna, / hűtlen Luna, / állhatatlan, csalfa Hold! / Olykor megversz, / olykor kedvelsz, / nem jut hozzám bú és gond, / egyszer látlak, / eltűnsz másnap,/ borul le rám nagy sötét, / elszáll minden / kedvem, kincsem, / bajt hoz csak rám föld és ég.” Mindent egybevetve: a „csomagolás” ugyan nem szükséges, de nem is árt, sőt... Sz. M. Pajzán vallomások és történetek a szerelemről Csak bejjebb, Jancsikám! Maurice Ravel Bolerója, Carl Orff Carmina Buranája és Rice— Webber rockoperája, a Jézus Krisztus szupersztár után érdekes prózai műfaj szólal meg a Gyulai Várszínház tószínpadán két estén, július 8-án és 9-én, kedden és szerdán. Vajda Márta néprajzkutató Hol a világ közepe? című tanulmánya alapján Molnár László alkalmazta színpadra és rendezte a Csak bejjebb, Jancsikám! című előadást, amelyben pajzán vallomásokat és történeteket hallhat a közönség a balmazújvárosi parasztság szerelmi életéről. Az előadó Kis Eszter és Molnár László, a műsor a Katona József Színház produkciója. „Szűkebb hazám, Balmazújváros öregjeit szólaltatta meg az etnográfusnő, s ők üdítő nyíltsággal és őszinteséggel beszéltek egy lassacskán eltűnő világ szerelmi szokásairól. Olyan tabutémákat érintenek a vallomások, amelyek még ma sem számítanak beszédtémának, különösen nem az idősebb emberek körében” — írja többek között Molnár László a Gyulai Várszínház műsorfüzetében. A gyűjtés egyébként 1974 és 1983 között készült, és a két világháború közötti ifjúság szerelmi életébe, szokásaiba enged bepillantást. A kedves vallomásokat eddig fel nem jegyzett, humoros, pajzán népi történetek egészítik ki. N. K. Westel Dixie fesztivál Benkóékkal és Blaskóékkal. (n) Gyulán először lesz dixie-fesztivál a tószínpadon. A Westel cég támogatásának köszönhetően két híres együttes ad koncertet az idei várszínházi program keretében: a Benkó Dixieland Band (képünkön) és a Blaskó Dixieland Jazz Band. Benkóék az idén ünnepük fennállásuk 40. évfordulóját, s ezalatt az itthoni közönségen kívül meghódították nemcsak Európát, hanem a jazz hazáját, az Amerikai Egyesült Államokat is. Nemrégiben egy „születésnapi” feüépéssel már megörvendeztették a gyulai közönséget, most a tószínpadon játszanak július 12-én 18 órától. A Blaskó band 1975-ben alakult, szép hazai és nemzetközi sikereket értek el, rendszeresen fellépnek dixieland-fesztiválokon fotó: kovács Erzsébet
