Békés Megyei Hírlap, 1997. június (52. évfolyam, 126-150. szám)
1997-06-14-15 / 137. szám
hámozott és hámozatlan dió Két alkotó, két világ közös távlaton Ezüst Zoltán: Torzó I. A hasonlóságnak ára van. Vélhetőleg azért nem jár Ezüst Zoltán ugyanazon az úton, mint apja, mert árnyéka elvenné tőle az igazi felfedező élményt. Grafikusként végzett a képzőművészeti főiskolán, nem követi az előd stílusát, hangnemét. Ifjúkorában Ezüst György invenció- zus volt békéscsabai alkotóként: díjat nyert a térség jelentékeny fórumán, az Alföldi tárlaton. szakköröket vezetett, majd több mint két évtizede a fővárosba tette át székhelyét. A budapesti Hilton Hotel Art-XGalériájában közös tárlaton szemlélhettük meg, hogy a két szuverén alkotó milyen önálló hanggal kíván jelen lenni az ezredvég művészetében. Egyikük sem feszegeti a műfaj határait, az évszázadokon át kialakult keretek között fejezik ki magukat. Ezzel az utalások a közös jegyekre be is fejeződhetnek, legfeljebb nagy általánosságokat vázolhatnánk fel arról, hogy figura- tív elemek alkalmazásával, a mesterségbeli munka tiszteletével hoznak létre műveket. Ezüst György azt vallja egy, a legutóbbi csabai kiállítási katalógusában: „Kísérletezem a technikák sokaságával, de mindig alárendelem a kép témájának. A kép öntörvényűsége mindig a racionális határokat erősítette a festésben, pár éves kalandjaim az izmusokkal rendre visszatérítettek a szülőföld megtermékenyítő elkötelezett tradicionális világába.” S valóban a föld, a horizont, az alakok, lovak, tanyák jelen vannak a képeken, de szimbolista álom sűrí- tettségében ábrázolja azokat a kiállító. Nem szorongó metafizikus felfogásról van szó, hanem lelki videokazetta vissza- és előre pörgetéséről, melyben az alföldi lét tárgyai keverednek. A pegazussá emelkedő lovai és a múzsává nemesedő leányaktjai a megszokottól eltérő kontextusba kerülve újraértelmezik a művészi gondolatot. Faludy Györgyről, Gyurkovics Tiborról készült portréi abba a sorba illeszkednek, amelyben korábban ábrázolta József Attilát és Tóth Menyhértet. Nem a tárgyi világ spontán reakcióiról van szó Ezüst Zoltán grafikáin. A befogadás látszata mögött mindvégig a megmagyarázhatatlan, motiválatlan, irritáló idegenség megteremtése és elutasítása működik képein. A torzókat, régi várrészleteket elénk idéző grafikák nem naturális életképek, hanem kegyetlenül szemérmes, lírai és szubjektív képletek a létről. A lélek rezdüléseit külső-belső opuszokkal ábrázoló Ezüst Zoltán a fakó neonok, szürkeségek, tompa fények és eltompult érzelmek letéteményesei. Az embert csökevényes lényként ábrázolja, a figurákat megértőén, sőt groteszk kontextusban tálalja. A repülés, mint emberi vágy az örök emberi profán érzésen túl, nála a szellemi és tudati mechanizmusok szabadságát, az egyén természetes ambícióját sugallja. Két alkotó, két világ, mégsem mondhatjuk, hogy idegenek lennének egymásnak, akár a hámozott és hámozatlan dió. Cs. Tóth János Ezüst György: Lóvásár Fél évszázada gyógyít Orosházán, verseket ír, fest es utazik... Szomszédolás Zsuzsa néninél Egy szerencsétlen mozdulat, egy hirtelen jött rosszullét többhónapos kényszerpihenó're teremtette a mindig tevékeny dr. Bodicsi Zsuzsát, az orosháziak bűbájos doktornénijét, költőnojét, festőjét. 82. születésnapján — gyógyulása után — kerestük fel otthonában, ahol a betegektől, hozzátartozóitól kapott virágokkal voltak megtöltve a vázák. „Szeretném megírni az életregényemet... ” fotó: lehoczky Péter — Most már munkaképes vagyok ám! — mondta mosolyogva és azonnal bizonyította is fürgeségét vendéglátónk. -— A vizsgálatok kimutatták, hogy körülbelül 60 éves a szervezetem. —Ehhez kívánunk mi jó egészséget, boldogságot Zsuzsa néninek! A test és a lélek ápolója mikor kezdett verseket irogatni,festegetni? — A költészettel Sütő József középiskolai tanárom jóvoltából ismerkedtem meg. Már Kiskunhalason poétáskodtam tanulóként. A festés iránti elkötelezettségem később alakult ki. — Azt hallottam, kezdetben nem is orvos akart lenni... — De nem ám! Polgárista koromban a Bibliából összefoglalásokat tartottam osztálytársaimnak. Rá akartak beszélni, legyek pap. Azután másként alakult: 8 éves koromig injekción tartott gyerek voltam, a kórházi élmények, a gyógyító munka látványa elvarázsolt. 55 éve én is ezt teszem. Férjet is az orvosok közül választottam. Dr. Berta Józsefhez minden szerelem nélkül hozzámentem, így kerültem Orosházára. — Össze tudta-e egyeztetni hivatását a szenvedélyeivel, a költészettel és az utazással? — Igen, mert régen is írtam beteg gyerekekről, a családomról. 7 teljes kötetem jelent meg eddig. 1994 nyarán pedig mint festő mutatkoztam be az orosháziak előtt. A világjárás egy külön fejezetet megérne, hiszen 1960-ban indultam el világot látni, Róma óta „megfertőződtem”. Szerencsére sok helyre eljutottam (Anglia, Egyiptom, Peru, Kuba, Kenya, Brazília, USA, Kína, Mongólia, Vietnám). A látott, hallott dolgokat sokszor papírra, vászonra megörökítettem. — Nyugdíjasként sem hagyott fel a gyógyítással... — 1982-ben mentem nyugdíjba, kiegészítő foglalkozásként viszont továbbra is gyógyítok. Közel 1 ezer betegem volt az elmúlt évig, de a balesetem közbeszólt. Az idén már csak 200 kartont tartok nyilván. — Vannak-e titkos álmai, vágyai Zsuzsa néninek? — Szeretném megírni az életregényemet. Olyan sokat megéltem, olyan sok élményem volt és van, jó lenne benne megörökíteni a világjárást is. Erre vágyom és még egyre: eljutni Ausztráliába! —Ehhez kívánunk jó egészséget, tevékeny éveket! Csete Ilona vén Bódi László. Aztán megtudom: a most készülő új lemezük a ,,Zászlók a szélben" címet kapja majd, tíz-tizenkét vadonatúj nóta lesz rajta, s egy-két dal kivételével valamennyinek Cipő a zeneszerzője és szövegírója. — Nagyon jó az album zenei anyaga, a stúdiófelvétel rajtunk kívül egyetlen vendégzenésszel készül majd — kapcsolódik a beszélgetésbe Boross Csaba, majd így folytatja: — Sikerült úgy összehoznunk a zenei anyagot, hogy az szórakoztató legyen. A lírai dalok mellett a gyorsabb ritmusú nóták szerepelnek túlsúlyban. — Az album anyagát hallgatva az a véleményem, hogy néhány dal már most slágergyanús... — Mi nem tudjuk eldönteni azt, hogy melyik nótából lesz sláger, minden a közönség fogadtatásától függ. Nekünk három szám nyerte meg tetszésünket igazán, a ,,Lehetnék én is műanyag” , a ,,Harmadik háború" és Zolika szerzeménye, egy instrumentális szám, mely egyben az album címadó dala — folytatja Csaba, majd eddigi jelentősebb sikereiket vázolják. A Republic „Tüzet viszek” című albuma eddig 150 ezer példányban fogyott el, a „Szállj el kismadár” című nótájuk az Európai TOP 12 listán néhány hétig előkelő helyen szerepelt. Az „Igen” című albumból több mint 40 ezer fogyott el. S ha azt nézzük, hogy egy lemez 25 ezer darabos eladás után kap aranylemez minősítést, akkor... Szóval lehet számolni... Ennél több lemezt csak a kifejezetten divatzenét játszó nyugati együtteseknek sikerült eladniuk. — Hogyan alakul a nyári és őszi programotok? — Az elkövetkező hetekben Pécsett, majd Kaposvárott koncertezünk, s ezután a balatoni turné következik. Az idén már másodszor lépünk fel koncerten Szlovákiában. Közben július első napjaiban megkezdődnek a stúdiófelvételek is, majd miután szeptember 15-én megjelenik a „Zászlók a szélben" című albumunk, következnek a lemezbemutatók. —S mik a jövő tervei? — Az idén a fővárosban nem lépünk fel koncerten. Az évtized nagy buliját 1998. március 15-én rendezzük, majd ’99-ben nem tervezünk fellépést, 2000- ben viszont a Népstadionban szeretnénk egy önálló, nagy koncerten szerepelni, ami nem jelenti a búcsúkoncertet — mondotta Cipő. —szekeres— Békési rejtekhelyén a Republic Új album készül, távol a világ zajától Békéstől néhány kilométerre, egy erdőben szerényen húzódik meg egy kis tanya, mely az utóbbi két évben arról híres, hogy ide vonul vissza a világ zajától napjaink legnépszerűbb öttagú hazai zenekara lemezanyagának elkészítésére. Mint mondják, második otthonukká lett a vidék, érzelmi, baráti kötődésük ezer szállal köti őket ide. Az együttes dalait egyaránt szeretik mind a kicsik, mind a nagyok, dúdolják, fütyülik idősek és fiatalok. Gondolom, sokan rájöttek, hogy a Republic együttesről van szó. A nagyszobában erősítők, hangfalak, hangszerek várnak bevetésre, az egyik kábelrengeteg tetején néhány kotta pihen. — Állandó otthonunk mellett szívünkben Kaposvár és Békés foglalja el a második helyet. Baráti kapcsolatok révén kerültünk ebbe a kedves Körösparti városkába. Korábban, egészen pontosan ’93-ban valaki kitalálta, hogy lemezfelvétel előtt vonuljunk el egy csendes helyre, s ott készüljünk. Első alkalommal Vásárosnaménytól nem messze ütöttük fel főhadiszállásunkat, itt készült a „Tüzet viszek” című albumunk. Tavaly ezt a tradíciót igyekeztünk folytatni, s itt, Békés mellett született meg az „Igen" címet viselő albumunk. Aztán az eredeti elképzelésünk megszakadt... Megszerettük ezt a várost, s most megint itt vagyunk — tárja szét kezeit Cipő, becsületes polgári ne„Megszerettük ezt a várost, s most megint itt vagyunk... ” FOTÓ: SUCH tamás
