Békés Megyei Hírlap, 1997. május (52. évfolyam, 101-125. szám)

1997-05-30 / 124. szám

„Inkább csak” Az üzletkötők országos szakmai versenyén a gyulai Borsi Károlyné a kilencedik a Hungária Biztosító Rt.-nél. (6. oldal) Kárpótlás politikai üldözötteknek Hamarosan megkezdődik a politikai üldözöttek kárpótlása, amellyel ezúttal az 1941. június 27. és 1945. május 9. közötti elszenvedett sérelmeket orvosolják. A jogszabály június 7-én lép életbe. (6. oldal) Piaci körkép A szeghalmi piacon tegnap 400 forint volt a foldieper kilója. A zöldborsót 200 forintos kilónkénti áron mérték. (7. oldal) Palántádnak a határban, (t) Dobozon hagyománya van a szántóföldi zöldségtermesztés­nek. Most a paprika palántázásának jött el az ideje. Az idén jóval kisebb területen — a tavalyinak a harmadán — foglalkoznak paprikával a doboziak. A terület csökkenésének okát a csalá­dok nehezülő anyagi helyzetében lát­ják a termeléssel foglalkozó emberek FOTÓ: FAZEKAS LÁSZLÓ Tíz ÉV, TIZENHÉT ALAPÍTÓ BÉKÉSEN A napokban ünnepelte születés­napját a békési Alkotás Kft. 1987. május 20-án tizenheten alapították a mai cég jogelődjét, azt a kisszövetkezetet, melynek akkor egyik tulajdonosa volt Csatári Béla gépészmérnök — negyedszázada foglalkozik a terményfeldolgozás gépeivel, több találmánya és újítása van —, aki korábbi munkahelyén, a Hidasháti ÁG.-ban szerzett gaz­dag gyakorlati szakmai tapasz­talatokat. Az Alkotás Kft. ter­ménytisztító gépek terén ma ha­zánkban piacvezető, az óránként 10 és 50 tonna kapacitású szemestermény-tisztító gépeket fejlesztették ki, s ezeket kiegé­szítő rostákkal látják el, de ké­szítenek bármilyen típusú géphez, kombájnhoz, darálóhoz perforált lemezeket: tudják mi­lyen géphez, milyen termény­hez, milyen kaliberű rosta szük­ségeltetik. —Cégünk tevékenységi köre rendkívül sokrétű. Egyedi terve­zésű gépeket is készítünk, mint például a héj nélküli tökmag- koptató gép, vagy kölesfogadó és adagoló, terménytároló tar­tályrendszerek, stabil szállító­szalag-rendszerek tervezése és kivitelezése — magyarázza Csatári Béla, s máris témát vál­tunk. Csak mellékesen jegyzi meg, hogy a családi vállalkozás­ban működő cége — időközben a társtulajdonosok üzleti részét kivásárolta •— az Alkotás Kft. Békés megye egyik legnagyobb gumiforgalmazója, a megye ha­tárain túl is jól ismerik és keresik termékeiket. De nem csak for­galmazzák, hanem szerelik és javítják is a köpenyeket és tömlőket. — Különleges méretű gumi­köpenyekkel is szolgálunk, mint például a Lajta vetőgépekre, vagy a K25-ÖS Zetorokhoz, de az egyedileg behozott gépekhez is beszerezzük az igényelt gumikat. Mi forgalmazzuk a Pangus Rt. — ez egy amerikai-magyar cég -— gumijavító anyagait, a gumi­javítás szerszámait, szelepeket és keréksúlyokat. Ami a gumival, s annak javításával összefügg, azt nálunk a vásárló egy helyen meg­kapja — folytatja Csatári Béla, s még megtoldja: (Folytatás a 6. oldalon) Hírháttér Júniusi nagy seregszemle a birtokon Mezőhegyesen javában folyik a Ménesbirtok Rt. felkészülése a második növénytermesztési napokra. A június 5. és 8. kö­zötti rendezvénysorozaton többek között mezőgazdasági szakkiállítással és vásárral, ha­társzemlével, szántóföldi gép- és technológiai bemutatókkal várják a vendégeket. A harma­dik mezőhegyes! nemzetközi kanca- és ménversenyt 6-án, 7- én és 8-án tartják az új lovas pályán. A nagyszabású rendezvény Szervezői gondoltak a kikap­csolódásra, a szórakozásra is: néptáncosok, fúvós-, dzsessz- és rockzenészek, valamint ne­ves humoristák szórakoztatják a bemutatókon, tudományos tanácskozásokon és a lovas versenyeken elfáradó közön­séget. De mit várnak a júniusi ren­dezvénysorozattól maguk az érintettek? Cornel Teodor Panca edző és sportlovas így válaszolt: „Nagy izgalommal készülünk a kanca- és ménver­senyre. Áprilisban és május­ban számos versenyen vettünk részt, de ez a júniusi rendez­vény különösen fontos a szá­munkra. Minden nap reggeltől estig dolgozunk, a lovaink na­gyon jó formában Vannak. A minimális cél az, hogy minden kategóriában megszerezzük az első hat hely valamelyikét. Spániel József vetőmag-ter­mesztési igazgató szerint a tu­lajdonos, végső soron a ma­gyar állam joggal várja el Me­zőhegyestől, hogy a hazai ku­tatóintézetekkel és a nyugat­európai nemesítőházakkal ki­alakított kapcsolataikból a tér­ség mezőgazdasága is profitál­jon. „A legújabb eredmények közvetítését szolgálják többek között a plenáris előadások, a szekcióülések és maga a kiállí­tás is. Vállalati érdek viszont, hogy minél többen ismerjék meg a magas genetikai értékű vetőmagvainkat, és hogy mi­nél többen vásároljanak is azokból.” — fogalmazott a szakember. Varga Ferenc gépesítési igazgató magas színvonalú gépkiállításra és magas szín­vonalú gyakorlati bemutatókra számít. „Ez utóbbi azért fon­tos, mert valójában a gyakorla­ti munka során győződhetünk meg arról, hogy egy-egy gép mire képes. Egyébként a megfelelő látogatottság, a színvonalas rendezés alapfel­tétele annak, hogy az elkövet­kezendő években is legyenek Mezőhegyesen hasonló ren­dezvények.” Ménesi György Varga Tibor 44 éves, a ConAvis Rt. Pannonliver Baromfifeldolgozó Gyárának az igazgatója Mezőkovácsházán. A Budapesti Műszaki Egyetemen okleveles gépészmérnöki diplomát szerzett, és rögtön a baromfiiparba került. Gyakorlatilag 2 év megszakítással máig ebben a szakmában dolgozik. Műszaki területen kezdett, majd kereskedelmi munkával foglalkozott, később a termelésben dolgozott. Az rt. önállósága idején vezérigazgató-helyettes volt, a privatizáció után, három éve a budapesti központú gyár igazgatója. Békéscsabán lakik, nős, felesége pedagógus, 15 éves Eleonóra lánya a Tevan Andor Gimnázium tanulója. Vezérállásban — Munkatársai szerint Ön korán jön és későn végez. Nem lehet könnyű naponta el­járni Békéscsabáról és a több milliós forgalmat bonyolító cég felelősségét felvállalni. Hogy bírja mindezt? —A fél életem autóban töl­töm, közel 50—60 ezer kilo­métert vezetek. Emiatt is az átlagosnál hosszabb a munkaidőm. Ráadásul az év nagy részében hét végén is dol­gozunk. A gyár jelenlegi for­máját munkatársaimmal épí­tettük fel, amit szívesen vállal­tam. Az 1994—95-ös válsá­gos időszakban kerültem a ve­zetés élére, amikor a talpon maradás volt a legnagyobb gond és talán az érdemem is. Az üzem folyamatos működé­sét sikerült biztosítani, közel 400 ember munkahelyét meg­tartani, mely a háttérben 1000—1500 családnak jelent megélhetést. Az rt. magyar tu­lajdonú, 80%-ban exportori­entált és bizony kemény mun­kát igényel az elvárások telje­sítése. A hét 2-3 napját töltöm Mezőkovácsházán, a többit Budapesten, illetve a kapcso­lódó cégeknél. —Kevesen mondhatják el, hogy ilyen fiatalon ekkora gyár vezetésével bízzák meg. Milyen érzés vezetőnek lenni? — Nyomasztó, mert a gaz­dasági környezet nem ideális. Nagy összpontosítást kíván, ide egész ember kell, időkorlátozás nélkül. Ugyan­akkor nagy lehetőség is a bizo­nyításra. — Milyen vezetőnek tartja önmagát? — Mivel úgy érzem, jó a kapcsolatteremtő képessé­gem, a kollégák, a dolgozók is elfogadnak. Nem vagyok a diktatúra híve. A tulajdonosok szememre is vetik, hogy szoci­álisan érzékeny vagyok, mert megpróbálom a lehetőségek­hez mérten mindig figyelembe venni a munkások gondját-ba- ját is. Általában kompro­misszumra törekszem. — Ónt legtöbbször öltöny­ben látjuk. Ez kényszerű ,jnun- karuha", vagy szívesen viseli? — A sportosabb öltözéket kedvelem, de át kellett állni az öltönyös megjelenésre. Fon­tosnak tartom a megjelenést, mert ez egyfajta tisztelet a part­nerek iránt. Áz otthoni viselet más, természetesen könnye­debb. — Az elmondottak szerint kevés ideje jut a pihe­nésre. Mi­kor vehet ki szabadsá­got és mivel tölti? —Éven­te kétszer \ tudom kipihenni magam és feltöltődni. Télen, amíg a gyár áll, síelni, nyáron kempingez- ni megyek. A vízpart a ked­vencem, szeretem a csöndet, nyugalmat. Van egy kis hétvé­gi házunk, ahol a barátaimmal bográcsos találkozókat szer­vezünk. Fontos része az éle­temnek a baráti kör, akikre mindig fordítok időt. Szeretek bográcsban főzni, valamint frissensülteket készíteni. Az otthoni házimunkából kevés­bé veszem ki a részem, de a hétvégi baráti „parti és főzőcske” az más. Kedven­cem a bográcsban főtt kakaspörkölt. —A gyár termékeit is szíve­sen fogyasztja? — A saját áruinkból a sült kacsacombot szeretem. Meg­jegyzem, a magyar átlagnál lé­nyegesen több baromfit fo­gyasztok, mivel munkahelyi „ártalomként” a hivatalos uta­kon is ezekből az egyébként is kiváló minőségű magyar szár­nyasokból tálalnak. — Ön mennyire állatba­rát? — Erről egyedi vélemé­nyem van. Szeretem az állato­kat, de nehezen tudom tolerál­ni azt a szokást, ha nem a szá­mukra megfelelő természeti környezetben nevelik őket. Ez a közeg pedig minimum a ker­tes ház. Á lakótelepi tartás leg­alább olyan súlyos tett, mintáz iparszerű tartásba vont állatok körülményei. Például a csirke csak akkor lát napfényt, miu­tán a szállítójárműből kienge­dik. Ez életszerű kényszer és a világon mindenütt így van, az előző azonban kíméletlenség. Ebből a szempontból a kacsa- és libatartás „humanizáltnak” mondható, hisz a kifutókon, legelőkön természetes a körül­mény. — Mivel munkakörével együtt jár belföldi-külföldi utazás, bizonyára sok érde­kességet látott a világból. —Ezek az utak egy-két na­posak és célorientáltak. Leg­többször csak a repülőterek és autópályák környékét csodál­hatjuk meg. Halasi Mária

Next

/
Thumbnails
Contents