Békés Megyei Hírlap, 1997. május (52. évfolyam, 101-125. szám)

1997-05-13 / 110. szám

iRÉKÉS megyei hírlap

ŐSTERMELŐK ADÓZÁSÁRÓL

1997. május 13., kedd

Az áfával és fogyasztási adóval kapcsolatos tudnivalók

Adóalanyiság kérdése

Az őstermelőnek az áfa-adózással kapcsolatban először azt kell eldöntenie, hogy általános forgalmi adóalany-e. Áfa-adóalany az az őstermelő, aki saját nevében rendszeresen vagy üzletszerűen bevétel elérése érdekében tevékenykedik. Az adóalanyiság megalapozás szempontjából közömbös, hogy a termelő ténylegesen szert tesz-e nyereségre, ha rendszeresen vagy üzletszerűen eladásra termel — attól függetlenül, hogy esetleg veszteséges a személyi jövedelem- adózásban —, az általános forgalmi adónak alanya.

Mint látható, a rendszeresség, illetve az üzletszerűség fogalma közül már az egyik önállóan megalapozza az áfa-alanyiságot. A rendszeresség bizonyos fokú állandóságot, ismétlődést, folytonosságot takar, amelynél nem meghatározó, hogy haszonszerzés szándékával folytatják-e. Az üzletszerűség azonban egy bizonyos mértékű nyereségre irányultságot feltételez, tekintet nélkül arra, hogy a tevékenység csak alkalomszerű, eseti. Ezért az eseti értékesítés is járhat áfa-fizetéssel, ha az üzletszerű. így adóalannyá válik például az őstermelő, aki egész éves munkájának eredményét évente ugyan csak egy alkalommal értékesíti — jellemzően ez lehet gabona, kukorica, szőlő, bor, fenyőfa stb. —, azonban az ebből származó bevétel egész éves megélhetésének jelentős részét fedezi. Ugyanakkor nem adóalany az az őstermelő, aki csak saját szükségletei fedezésére termel és az esetlegesen feleslegessé vált mennyiséget alkalomszerűen értékesíti.

Abban az esetben, ha az őstermelő nem áfa-alany, áfával kapcsolatos kötelezettség nem terheli, ezzel szemben áfát sem vonhat le, ugyanakkor kompenzációs felárra sem jogosult. Ezért a következőkben csak az általános forgatná adóalany őstermelőkre vonatkozó szabályokat taglaljuk.

Amennyiben az őstermelő magánszemély nemcsak saját maga termel, hanem az egész család foglalkozik mezőgazdasági tevékenységgel és közös tulajdonban van a tevékenységhez használt föld, állatállomány stb., úgy az áfa szempontjából egy adóalanynak minősülnek akkor, ha az szja-ban közös őstermelői igazolványt váltanak ki. Az áfa szempontjából ugyanis a közös tulajdonban és közös használatban lévő ingó és ingatlan dolog tekintetében a tulajdonostársak közössége minősül adóalanynak, ha az végez a saját nevében (együtt) gazdasági tevékenységet. Mivel a közös őstermelői igazolvány kiváltásával a család tagjai az együttes gazdasági tevékenységet nyilvánítják ki, tulajdonképpen lemondanak a saját nevükben bevételszerzésről, tehát áfa szempontjából a tulajdonközösség a gazdasági tevékenység végzője, így a közösség az áfa alanya.

Ha a közös őstermelői igazolványt kiváltó családnak nincsen közös tulajdonában a tevékenységhez használt föld, épületingatlan (mert például a férj vagy a nevükben bevétel eléréséért tevékenykedő családtagok), külön-külön alanyai az áfának.

Ha az őstermelő áfa-adóalany, a következő lépésként az áfatörvény szabályait alapul véve meg kell határoznia, hogy az áfa szempontjából is mezőgazdasági tevékenységet végzőnek minősül- e, ugyanis a mezőgazdasággal foglalkozó magánszemélyek adózására az általános forgalmi adó vonatkozásában is különleges szabályok vonatkoznak. Le kell azonban szögezni, hogy az áfa adózására nincs befolyással az, hogy a mezőgazdasággal foglalkozó magánszemély az szja vonatkozásában őstermelőnek, illetve mezőgazdasági kistermelőnek minősül-e.

Az áfa az előző két fogalom helyett „a mezőgazdasági tevékenységet végző” fogalmat használja, ennek azonban eltérő a tartalma, mint az szja-ban. Az áfa-törvény alkalmazásában mezőgazdasági tevékenységnek minősül a törvény ide vonatkozó mellékletében felsorolt saját előállítású termékek értékesítése, de csak akkor, ha a magánszemély (egyéni vállalkozó) azt nem kereskedelmi tevékenységként végzi, tehát nem rendelkezik nyílt árusítású üzlettel, pavilonnal vagy más kereskedelmi forgalmazásra alkalmas állandó vagy ideiglenes elárusítóhellyel. Ebből a szempontból nem minősül kereskedelmi tevékenységnek az eseti jellegű árusítás, ha az abból származó, a tárgyév első napjától göngyölítetten számított bevétel nem éri el a 250 000 forintot.

Az áfa-törvény melléklete szerint mezőgazdasági tevékenységnek minősül:

1. Növénytermelési termékek: gabonafélék és hüvelyesek (METJ 91—1), ipari növények (METJ 91—2), burgonya (METJ 91—3),

szálas, lédús és tartósított takarmányok (METJ 91 —4),

zöldségfélék (METJ 92—1),

gyümölcsök (METJ 92—2),

kivéve: déligyümölcsök (METJ 92—25),

szőlő (METJ 92—31,32).

2. Élő állatok, állati termékek:

szarvasmarha és tenyésztésének termékei (METJ 93—1), sertés és tenyésztésének termékei (METJ 93—2), juh és tenyésztésének termékei (METJ 93—3), ló és tenyésztésének termékei (METJ 93—4), kivéve: sportló (METJ 93—42—01), versenyló (METJ 93— 42—02),

baromfi és tenyésztésének termékei (METJ 93—5), halászati termékek (METJ 93—6), vadgazdálkodási termékek (METJ 93—7), kivéve: kutya (METJ 93—82—01), macska (METJ 93—82— 02), laboratóriumi állatok (METJ 93—85), dísz- és állatkerti állatok (METJ 93—86),

állattenyésztési melléktermékek (METJ 93—9), kivéve: hullatott agancs (METJ 93—91—07), agyar (METJ 93— 91—08), trófea (METJ 93—91 —09).

3. Erdei magok, csemeték, erdősítés (METJ 94—1).

4. A kizárólag saját előállítású mezőgazdasági termékek feldolgozásából származó élelmiszer-ipari termékek:

tejipari termékek (ITJ 82), befőtt (ITJ 83—11), püré és dzsem (ITJ 83—12), ízek (ITJ 83—13),

szárított, aszalt, porított és cukrozott gyümölcs (ITJ 83—14),

folyékony gyümölcs (ITJ 83—15),

gyümölcsszörp és sűrítmény (ITJ 83—16),

szárított és porított főzelék- és zöldségféle (ITJ 83—23),

zöldségalapú ivóié (ITJ 83—26),

paradicsom ivóié (ITJ 83—35),

savanyúság (ITJ 83—4),

tartósított fél- és előtermékek gyümölcs alapanyagból (ITJ 83— 71,72),

tartósított fél- és előtermékek zöldség alapanyagból (ITJ 83—73, 74,76),

szőlőmust, sűrített szőlőmust (ITJ 83—31—1,2),

félkész szőlőbor bortermelési célokra (ITJ 88—31—-3),

hordós szőlőbor (ITJ 88—31—41—1,2,3),

tisztított, koptatott, hámozott, darabolt, negyedelt, felezett, magozott, illetve csumázott gyümölcs, zöldség, burgonya (ITJ 89—81- ből).

Mint a felsorolásból látható, a növénytermelési termékek közül a virágok és dísznövények termelői nem minősülnek az áfában mezőgazdasági tevékenységet végzőnek annak ellenére, hogy az szja vonatkozásában mezőgazdasági őstermelői státusra jogosít a tevékenység. Ugyanakkor a hínártermelő az áfa szempontjából mezőgazdasági tevékenységet végzőnek tekintendő, míg a személyi jövedelemadózásban nem válhat őstermelővé. Az élő állatok közül az áfa vonatkozásában — az szja-val ellentétben — a vírussüldőt, a szérumsertést, szérumlovat tenyésztő is mezőgazdasági tevékenységet végző, ezenkívül a baktérium tenyésztésének céljára gyógyászati tenyésztojást termelő és értékesítő is az. Az erdei melléktermékek gyűjtése—az ott szereplő egyéb feltételek esetén—csak a személyi jövedelemadózásban őstermelői státusra jogosító tevékenység, áfában nem minősül mezőgazdasági tevékenységnek. A többi tevékenység az áfában és az szja-ban azonos.

Bár a tevékenységi kör az előbb taglalt kivételektől eltekintve közel azonos, a két törvényben szereplő többi feltétel különböző: az áfában a saját előállítású terméket nem üzletben értékesítő értékhatártól függetlenül mezőgazdasági tevékenységet végző, míg a saját termékét kereskedelmi tevékenység keretében (üzletben) eladó évi 250 000 forint bevétel eléréséig mezőgazdasági tevékenységet végző. E minősítés független attól, hogy kiváltja-e az őstermelői vagy a vállalkozói igazolványát. Ugyanakkor a személyi jövedelem- adó vonatkozásában az őstermelővé minősítésnek feltétele az őstermelői igazolvány. Az áfa szempontjából a kereskedelmi jellegű értékesítés — 250 000 forint bevételi értékhatár felett — kizárja a mezőgazdasági tevékenységkénti minősítést, ezzel szemben az szja- ban nem az értékesítés, hanem a termelés módja a meghatározó, hogy az saját gazdaságban történjen. Az áfa vonatkozásában annak sincs jelentősége, hogy a termelő mezőgazdasági termelőnek minősül-e vagy őstermelőnek, ugyanazon szabályok vonatkoznak mind a két körre.

Ha az őstermelő az áfában mezőgazdasági tevékenységet végzőnek minősül, két lehetősége van: vagy a törvény által biztosított lehetőségnél maradva különleges jogállását megtartja vagy attól eltérve, az általános szabályok szerint állapítja meg áfa-kötelezettségét. Abban az esetben, ha az áfa-törvény szabályai szerint nem lehet mezőgazdasági tevékenységet végzőnek tekinteni (például a virág- és dísznövénytermesztőket), akkor kompenzációs felárra nem jogosult, hanem az általános szabályok szerinti adózás, illetve az alanyi mentesség közül választhat.

Kompenzációs felárat érvényesítő mezőgazdasági termelő

A mezőgazdasági tevékenységet végzőnek törvény adta lehetősége az áfában a különleges jogállás. Ha a termelő e különleges jogállással kíván élni, akkor a bejelentkezési, illetve működő adóalanynál az adatmódosító nyomtatványon a megfelelő helyen jelölnie kell ezt a tényt. A termelőnek azonban csak akkor kell e bejelentkezési (illetve adatmódosító) nyomtatványt kitöltenie és rajta a különleges jogállás létét jelölnie, ha más olyan tevékenységet is végez, amelynek okán az adóhatóság adószámot ad (adott ki) részére. Ha eddig nem rendelkezett más tevékenysége okán adószámmal, e különleges jogállását az adóhatóságnál be sem kell jelentenie, részére a különleges jogállásban folytatott mezőgazdasági tevékenység miatt nem ad ki a hivatal adószámot, hanem az adóazonosító jele funkcionál adóigazgatási azonosítóként.

A mezőgazdasági termékek feldolgozásából származó élelmiszer-ipari termékek (bor, befőtt, ivóié, savanyúság stb.) eladása 1997. január 1-jétől 1997. április 5-éig nem jogosított különleges jogállásra. A törvény év közbeni módosítása következtében azonban azokat a termelőket, akik 1997. január 1-jét megelőzően nem jelentkeztek át adóköteles körbe (vagy nem választottak alanyi mentességet), a különleges jogállás 1997. január 1-jétől kezdődően visszamenőlegesen megilleti. Ez a kedvező szabályozás nemcsak az előbb említett élelmiszer-ipari termék előállítókat, hanem az összes, az áfa-törvény szerinti mezőgazdasági tevékenységet végzőt megilleti. Amennyiben a mezőgazdasági tevékenységet végző 1997-re vonatkozóan 1997. január 1-je előtt a különleges jogállás helyett adókötelezettséget vagy alanyi mentességet választott — akár azért, mert élelmiszer-ipari terméket állít elő, amely e köztes időszakban nem jogosított felárra, akár más, a törvényben szereplő mezőgazdasági tevékenység végzése esetén—, úgy 1997. június 1- jétől újra különleges jogállásba kerülhet, ha ezt a választását május 5- éig bejelenti az adóhatósághoz. Ez a kedvezmény csak most, az év közbeni jogszabály-módosítás kapcsán illeti meg, ha ezt a határidőt elmulasztja a termelő, akkor érvényesül az általános visszatérítési tiltás, tehát két évig nem élvezhet különleges jogállást.

Egyebekben a kompenzációs rendszert a tevékenységét kezdő termelő az év bármely időszakában választhatja és ha az egyik adóévről a másik adóévre (1997-ről 1998-ra) áttérve megmarad e különleges jogállás mellett, nem kell ezt a választását évente az adóhatóságnál megújítania.

Ugyanakkor ha a későbbiekben részletezettek szerint adókötelezettséget választ a termelő a különleges jogállás helyett, akkor csak a választást követő második adóév végén — december 31 -éig tehet olyan bejelentést, hogy a következő adóévre visszatér a kompenzációs adózásra.

Mint az előzőekben ismertettük, a mezőgazdasági termékeit kereskedelmi tevékenységként (üzletben) értékesítő termelő adóév elejétől göngyölítetten 250 000 forint bevételig minősül az áfában mezőgazdasági tevékenységet végzőnek, így eddig az összeghatárig jogosult kompenzációs rendszerben adózni. Amint túllépi a 250 000 forintot, nem minősül mezőgazdasági tevékenységet végzőnek, amely adókötelezettséget érintő változást a változás bekövetkeztétől számított 15 napon belül be kell jelentenie az adóhatósághoz. Mivel nem minősül ettől az időponttól mezőgazdasági termelőnek, az ezt követő értékesítései után nem jogosult kompenzációs felárra, hanem

az általános szabályok szerinti adómegállapítás (áfa-fizetés és - levonás) vonatkozik rá.

A különleges jogállás azt jelenti, hogy a termelőnek nem kell—az előzőekben felsorolt—mezőgazdasági termékeinek értékesítésekor általános forgalmi adót felszámítania és megfizetnie, sőt a tőle felvásárló még az áron felül kompenzációs felárat is fizet számára. A kompenzációs felár mértéke növénytermelési termék és annak feldolgozásából származó élelmiszer-ipari termékeknél a felvásárlási ár 12%-a, míg élő állatok, állati termékek, illetve erdei magok, erdősítés esetén 7%. Ugyanakkor a termelőnek különleges jogállás esetén is áfát kell fizetnie, ha nem mezőgazdasági terméket ad el, hanem valamilyen más, a tevékenységével összefüggésben használt eszközeit, például traktorát, vetőgépét, szerszámait stb. értékesíti. (A föld eladása tárgyi adómentes, így nem jár áfa-fizetéssel.) E kedvezmény azonban azzal jár, hogy a termelő a mezőgazdasági tevékenységével összefüggő beszerzéseiben rá áthárított áfát nem vonhatja le, nem igényelheti vissza. Fontos tudni, hogy a kompenzációs rendszer szerinti adózás időszakában felmerült beszerzési áfát azt követően sem vonhatja le, ha adókötelezettséget választ, mivel erre az időszakra később sem alapíthat adólevonási jogot.

A kompenzációs felárat érvényesítő mezőgazdasági termelőnek e különleges jogállása jelentős adóelszámolási, adónyilvántartási, illetve bizonylatolási egyszerűsítést eredményez. Nem kell az áfakötelezettségét megállapítani, nem kell külön az áfáról bevallást benyújtania az adóhatósághoz.

Á mezőgazdasági tevékenységet végzőnek nem kell a mezőgazdasági termékek értékesítéséről sem számlát, sem nyugtát kiállítania, az értékesítés bizonylatául a felvásárló által kiállított felvásárlási jegy szolgál, amely számviteli bizonylatnak minősül. A felvásárló e bizonylatot két példányban állítja ki, amelyből a másod- példány lesz a mezőgazdasági termelőé. Ezt a termelőnek öt évig meg kell őriznie, tekintettel arra, hogy ez mind az áfa, mind a személyi jövedelemadózás szempontjából fontos bizonylat. (A szja- ban bevételi bizonylatként szolgál.) Ezen a felvásárlási jegyen fel kell tüntetni a felvásárlónak a saját nevét, címét, adóazonosítóját, a termelő nevét, címét, adóazonosítóját (adószámát vagy adóazonosítójelét), valamint az őstermelői igazolványának számát. (Ez utóbbit csak abban az esetben, ha az átadó e tevékenysége vonatkozásában a személyi jövedelemadónak alanya, de tőle az átvevő nem vont le adóelőleget.

Mivel 1997. július 1. előtt lehetőség van az szja szabályai szerint őstermelői igazolvány nélkül folytatni a tevékenységet, az őstermelői igazolvány számát eddig az időpontig nem kötelező szerepeltetni a felvásárlási jegyen. A jegyen szerepel ezenkívül a felvásárolt termék megnevezése, statisztikai besorolása, a felvásárlási ár, a kompenzációs felár mértéke, összege. A termelő csak akkor jogosult kompenzációs felárra, ha aláírásával hitelesített írásos nyilatkozatot ad a felvásárlónak, amelyben közli adatait (lakcím, név, adóazonosító, őstermelői igazolvány száma). Amennyiben azonban a felvásárlónak szóban nyilatkozik ezekről az adatairól és a felvásárló az adatokat a felvásárlási jegyen feltünteti, majd a termelő aláírja a felvásárlási jegyet, úgy az előbb említett külön nyilatkozat megtétele alól mentesül.

Általános szabályok szerint adózó mezőgazdasági termelő

Ha a mezőgazdasági tevékenységet végző adólevonási lehetőséggel szeretne élni, adókötelezettséget választhat. Ebben az esetben azonban — bár a beszerzéseinek áfa-tartalmát levonhatja — áfa-fizetési kötelezettség is terheli, ezenkívül kompenzációs felár sem illeti meg. Az eladott termékekre az áfa-törvényben előírt—jellemzően 12%- os áfa-kulccsal számított áfát kell fizetnie. Ha valamely más termékét adja el (például vetőgép, traktor, föld), az áfa-kötelezettség a különleges jogállás szerint adózó termelővel azonosan: jellemzően 25%, kivéve a föld eladását, amely tárgyi adómentes.

Adókötelezettség választására az adóév bármelyik időszakában joga van a termelőnek, akár a tevékenység megkezdésekor, illetve bármikor a tevékenység folytatása közben. Ha azonban a különleges jogállás helyett adókötelezettséget választott, a választását követő két évig nem térhet vissza a különleges jogállásra, csak áfa felszámítása mellett folytathatja tevékenységét. így például ha valaki 1997 szeptemberében adófizetési kötelezettséget választ, annak csak 2000 januárjától lehet ismét kompenzációs rendszerben adózni, feltéve, hogy 1999. december 31 -éig e döntését közölte az adóhatósággal.

Adókötelezettséget akkor célszerű választani, ha a termelő nagyobb beruházást (értékesebb gép, üvegház stb.) kíván eszközölni a tevékenységhez. Amennyiben nem ilyen jellegűek a beszerzéseik, hanem például egy-egy állatot, takarmányt stb. szerez be, adókötelezettséget nem érdemes választani, tekintettel arra, hogy e termékek jellemzően 12 százalékosak, az értékesítést is 12 százalékos adó terheli, ezért — az általa hozzáadott értéket is figyelembe véve — adókötelezettség választása esetén inkább fizetendő pozícióba kerülne. A különösebb befektetés igénye nélküli termelés mellett tehát célszerűbb a kompenzációs rendszer, mivel a felár fedezetet nyújthat a le nem vonható beszerzési áfára, és adófizetéssel sem kell számolni. Viszont ha nagyobb beruházást, készletezést, gépbeszerzést tervez a magánszemély, akkor célszerűbb mindjárt az általános szabályok szerinti adózást választani az adólevonás érdekében, mivel a kompenzációs felár nem ellentételez kellőképpen ilyen jelentős nagyság- rendű, le nem vonható áfát.

A termelőnek abból a szempontból is meg kell fontolnia, hogy adókötelezettséget választ, mert adókötelezettség választása esetén a tevékenység megkezdését megelőzően 36 hónappal korábban beszerzett termékek áfáját levonhatja, ha rendelkezik a nevére szóló számlával és ha az az szja-ban költségként elszámolható. Míg ha a kompenzációs rendszerről tér át az adókötelezettségre — nem mindjárt a tevékenység megkezdésekor választ adófizetést —, úgy ezeket a korábbi beszerzéseit nem érvényesítheti, sőt a különleges jogállásának fennállása alatti beszerzéseit sem. Ezért ha a tevékenység megkezdése előtt merült fel nagyobb tárgyi eszköz beszerzése, célszerűbb az adókötelezettség mellett dönteni.

A mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalanynak más okból is szükséges alaposan megfontolni, hogy a különleges jogállás helyett adókötelezettséget választ.

Áz adókötelezettség választásán túlmenően ugyanis az áfa levonásának további feltétele az, hogy a személyi jövedelemadózásban tételes költségelszámolást alkalmazzon a termelő. Mivel a 10 százalékos költséghányaddal való szja-elszámolás nem tételes költségei-