Békés Megyei Hírlap, 1997. május (52. évfolyam, 101-125. szám)
1997-05-13 / 110. szám
1997. május 13., kedd ŐSTERMELŐK ADÓZÁSÁRÓL i^RÉKÉS MEGYEI HÍRLAP számolás, ennek alkalmazása mellett nincs lehetőség áfát levonni. Az a mezőgazdasági tevékenységet végző, aki az áfában különleges jogállás helyett általános szabályok szerinti áfa-fizetést választ és az szja-ban vélelmezett (10%-os) költséghányad alapján számol el, abba az előnytelen helyzetbe kerül, hogy a beszerzési áfa tartalmát nem vonhatja le, azonban az értékesítéseit áfa terheli, és még kompenzációs felár sem illeti meg. Ugyanakkor az szja szerinti mezőgazdasági kistermelőt nemcsak az szja tételes költségelszámolás alkalmazása esetén, hanem akkor is megilleti az áfa-levonási jog, ha személyi jövedelmét átalányadózással állapítja meg. Az áfa- levonási jognak természetesen az átalányadózók vonatkozásában is feltétele az, hogy a kistermelő az áfában a kompenzációs felárra jogosító különleges jogállás helyett adókötelezettséget válasszon, és ezt a tényt közölje az adóhatósággal. Amennyiben a mezőgazdasági tevékenységét végző a különleges jogállás helyett adókötelezettséget választ az áfában, úgy minden esetben be kell jelentkeznie az adóhatóságnál, és az adóhatóság adószámra ad ki részére. Az adókötelezettség választása azzal jár, hogy az általános forgalmi adójáról bizonyos időszakonként elszámolást kell készítenie, tehát összesítenie kell az azon időszakban keletkezett, számlán rá áthárított levonható áfát, és az ugyanabban az időszakban történt értékesítései után fizetendő áfát, és ezek összegéről adóbevallást kell benyújtania az adóhatósághoz. Ezt főszabályként negyedévenként kell megtennie, amennyiben azonban e tevékenységéből vagy bármely más áfa-köteles tevékenységéből a szóban forgó adóévet megelőző évben az elszámolandó adója pozitív összegű volt és elérte göngyölítetten az 1 000 000 forintot — tehát a költségvetés felé teljesített éves befizetési kötelezettségének összege elérte ezt a határt —, úgy havonta kell (a más tevékenységre vonatkozó áfa-elszámolással összegezve) a mezőgazdasági tevékenységre megállapítani az, áfát, és arról adóbevallást benyújtani. A havi bevallók körébe nemcsak az adóév elején lehet bekerülni, hanem a termelőnek adóév közben is át kell térni a negyedéves bevallásról a havira, amikor a tárgyévben a befizetendő áfája eléri az 1 000 000 forintot. Ezek a szabályok csak az áfa bevallására vonatkoznak, nem érintik a többi adónemre vonatkozó bevallást. Az áfáról ugyanis külön kell adóbevallást benyújtani negyedéves bevalló esetén a 97650-es, havi bevallónál a 9765-ös nyomtatványon tárgyhót, illetve tárgynegyedévet követő hónap 20-áig. Az adóelszámolás érdekében az előzetesen felszámított és felszámított adó megállapítására alkalmas nyilvántartást kell vezetni. Mint eml ítettük, az áfa-kötelezettséget választó termelő levonhatja a tevékenységével összefüggő számlákban felé felszámított áfát. Lényeges azonban, hogy ha az adott időszaki áfa-elszámolás során a levonható áfa összege meghaladja a tárgyidőszaki értékesítése után felszámítottat, a különbözetet nem igényelheti vissza az adóhatóságtól automatikusan, hanem csak akkor, ha bizonyos feltételeknek megfelel. Az áfa-törvény szabályai szerint csak azoknak teljesíthet kiutalást az adóhatóság, akiknek a belföldi adóköteles termékértékesítésből, szolgáltatásnyújtásból származó adó nélküli bevétele az adóév elejétől kezdődően meghaladja a 2 000 000 forintot. A mezőgazdasági tevékenységet folytató áfa-adóalanynál e visszaigénylési jogcím tekintetében az adóév első napjának az előző naptári év (tehát idén 1996) július 1 -je, adóév utolsó napjának a tárgy év (1997) június 30. napja minősül. Ez azt jelenti, hogy az általános szabályok szerint adózó termelőnek a visszaigénylésre jogosító. 2 000 000 forintos összeghatárt az 1996. július 1-jétől 1997. június 30-áig tartó időszakra kell számolnia és 1997. július 1-jétől az értékhatár számítása újra kezdődik. Haatermelő 1996. július 1-jétől 1997. június 30-áig nem ért el 2 000000 forint bevételt, 1997. július 1 -jén nem utalhatja ki részére az adóhatóság azt az összeget, amellyel a szóban forgó időszakban az előzetesen felszámított adója meghaladja az értékesítésére fizetendő áfát. Ez az adóösszeg azonban „nem vész el”, hanem visszakapja a következő adóévben (tehát 1997. július 1-jétől 1998. június 30-áig terjedő időszakban) felgyülemlett negatív elszámolandó adóval együtt akkor, ha 1997. július 1-jétől kezdődően göngyölítetten eléri a 2 000 000 forintos bevételt. Lényeges azonban, hogy az adóév csak ennek a visszaigénylésre jogosító értékhatárnak a tekintetében „keresztféléves”, egyéb vonatkozásban (másik visszaigénylési jogcím, bevallási kötelezettség stb.) egybeesik a naptári évvel. Ezenkívül tárgyi eszköz beszerzésekor(illetve saját rezsis beruházáskor is) lehet áfát visszaigényelni, ha a tárgyi eszköz beszerzésére (saját rezsis beruházásra) jutó levonható adó legalább 100 000 forinttal meghaladja az ugyanezen időszakban keletkezett összes fizetendő adót. Feltétel azonban, hogy a beszerzést a vevőnek ki is fizessék. Fontos tudni, hogy ha valamelyik jogcím miatt (akár a bevételtúllépés, akár tárgyi eszköz beszerzése okán) megnyílik a visszaigénylési joga, akkor az összes negatív elszámolandó adót visszakapja, tehát mind tárgyi eszköz beszerzéshez, saját rezsis beruházáshoz kapcsolódót, mind az egyéb beszerzéseiből adódót. Természetesen, ha a gazdálkodónak a megszűnéskor benyújtandó áfa-bevallása visszaigényelhető adót mutat, azt az adóösszeget is visszatéríti számára az Apeh. Azoknak a termelőknek, akik az előbb említett feltételek közül egyiknek sem felelnek meg, az adómegállapítási időszakban keletkezett negatív elszámolandó adót, tehát azt az adóösszeget, amellyel az előzetesen felszámított áfa meghaladja a felszámítottat, öt éven belül negyedévről negyedévre (havi bevallás esetén hónapról hónapra) görgetniük kell. Ez a göngyölítés mindaddig tart, amíg valamelyik fent felsorolt visszaigénylésre jogosító jogcímnek nem felelnek meg. Az adókötelezettséget választó mezőgazdasági termelőnek — a kompenzációs felárat érvényesítővel szemben — bizonylat-kiállítási kötelezettsége van. értékesítéseiről, szolgáltatásairól számlát, készpénzes fizetés esetén a vevő kérésére egyszerűsített számlát, egyéb esetekben nyugtát minden esetben ki kell bocsátania. A számlának szigorú tartalmi kellékei vannak. Szerepelni kell rajta a termelő nevének, címének, adószámának, a vevő nevének, címének, a teljesítés időpontjának, a számla kibocsátása keltének, a fizetés módjának, határidejének, a termék megnevezésének, statisztikai besorolásának (ez utóbbinak akkor, ha nem 25%-os termékről van szó), a termék mennyiségi egységének, mennyiségének, egységárának, a termék adó nélkül számított ellenértékének tételenként és összesen, a termék adóval együtt számított ellenértékének tételenként és összesen, valamint a számla végösszegének. Ezenkívül a számlákat be kell sorszámozni. A számla szigorú számadású nyomtatványként kezelendő, és az üres számlatömböknek a beszerzése is szigorú szabályokhoz kötött: a termelőnek rendelkeznie kell a beszerzést igazoló számlával, amelyen fel kell tüntetni a forgalmazónak az értékesített nyomtatványtömbök megnevezését, sorszámát (tól-ig), a termelő nevét, címét (telephelyét), a termelő adószámát. Az egyszerűsített számlára és a nyugtára is ugyanezek a szabályok vonatkoznak. Amennyiben a termelő rendelkezik helyileg körülhatárolt üzlettel (pavilonnal és nem csak egy asztalról árusít a piacon), úgy nyugtaadási kötelezettségének csak az Apeh által jóváhagyott típusú pénztárgéppel tehet eleget. A pénztárgépre vonatkozó részletes szabályokat a módosított 24/1995. (XI. 22.) PM-rendelet tárgyalja. A virág- és dísznövénytermesztőkre vonatkozó szabályok A v irág- és dísznövénytermesztés az áfa szempontjából nem minősü 1 mezőgazdasági tevékenységnek, így az ezzel foglalkozó nem adózhat az áfában kompenzációs rendszerben, tehát a felvásárlótól nem kap kompenzációs felárat. A virág- és dísznövénytermelő két módon tehet eleget adókötelezettségének: vagy az általános szabályok szerint áfát fizet és von le (tehát az előző alcím alatt ismertetett szabályok vonatkoznak rá is) vagy alanyi áfa-mentességet választ. Alanyi adómentességet választhat az a belföldi lakhelyű (telephelyű) virág- és dísznövénytermelő, akinek az előző évben 2 000 000 forintos összeghatáron belül maradt a tényleges árbevétele, továbbá a tárgyévben — amelyre a mentességet választja — sem fogja ezt várhatóan meghaladni. Tevékenységét kezdő adóalanynak csak a várható bevételt kell figyelembe vennie, azonban aki év közben kezdi tevékenységét, annak árbevétele csak a jelzett összeg időarányos részét érheti el. Például, ha a termelő az értékesítést április 1 -jén kezdi meg, akkor a tárgyévben kilenc hónapi működés- selszámolvaa2000000forint9/12-ed részét,azaz 1 500000 forintot vehet figyelembe az alanyi mentesség választásához maximális összeghatárként. Az alanyi adómentesség az adóhatóság felé történő választás eredménye, nem következik be automatikusan attól, hogy a termelő értékesítésének árbevétele nem haladja meg az. alanyi mentes értékhatárt. Az alanyi mentesség a tevékenység megkezdésekor választható, ha azonban a termelő nem él ez alkalommal a választás jogával, akkor az alanyi mentességet legkorábban a bejelentkezését követő adóévre választhatja az előző adóév december 31 -éig. Bár az alanyi mentesség választása egy adóévre szól, nem kell megismételni a választást minden adóévre vonatkozóan abban az esetben, ha az adóalany az előző adóévben is alanyi mentes volt és az adott adóévre vonatkozóan is alanyi mentességet választ. Amennyiben a termelő túllépi az alanyi mentes értékhatárt, elveszíti ezt a kedvezményes adózási lehetőséget. Ekkor az elvesztést követő második adóév végéig nem lehet alanyi mentességet választani. Fontos szabály, hogy az alanyi mentes értékhatár túllépésekor az adóalanynak már azután az értékesítése után áfát kell fizetnie, amellyel túllépi e mentességre jogosító értékhatárt. Természetesen nemcsak azon rész után, amivel túlhaladja a 2 000 000 forintot, hanem a teljes ellenértékre áfát kell számítani. Mivel az alanyi mentesség személyhez fűződő jogosultság, a termelő összes adóköteles értékesítéséből származó bevétele összegződik az értékhatár figyelembevételénél. De csak az ellenérték fejében teljesített értékesítéseit, szolgáltatásait kell számolni — az ingyeneseket nem —, továbbá az esetlegesen felmerülő tárgyi mentes értékesítésből származó bevételt is figyelmen kívül kell hagynia az értékhatár számításánál. Az alanyi adómentességet választó termelő is az áfa alanyának minősül, ezért van bizonylatolás (számla-, illetve nyugtaadási), valamint bejelentkezési, illetve bejelentési kötelezettsége e tekintetben. (A bizonylat-kiállítási kötelezettsége megegyezik az adókötelezettséget választó termelőével.) Mégis különleges helyzetben van, mert egyes értékesítései után szolgáltatásnyújtásaira nem kell áfát felszámítania, ugyanakkor a feléje felszámított — általa megfizetett —áfát sem igényelheti vissza. Az alanyi mentességet választónak is meg kell azonban fizetnie az áfát, ha adóalanyként megszűnik, illetve saját rezsiben beruház. De ugyanúgy terheli az adófizetési kötelezettség az alanyi mentest, ha valamely terméket ingyenesen tulajdonba, illetve használatba ad vagy apportál. Az adókötelezettség csak akkor áll fenn, ha a termékhez kapcsolódóan korábban levonható adó felmerült. Az áfa-fizetési kötelezettség mellett az adóbevallási, adómegállapítási, illetve adónyilvántartási kötelezettség is terheli a szóban forgó értékesítéseknél. A termékimport után a vámhatóság kivetése alapján kell megfizetnie az adót az alanyi mentesnek is. Ezeket az értékesítéseit azonban a 2 000 000 forintos értékhatárba nem kell beszámolnia. Az alanyi mentességet választót tehát terheli a fenti értékesítések után az áfa, azonban az adólevonási jog még ezen értékesítések tekintetében sem illeti meg. Ezért, ha az alanyi mentes adóalany olyan terméket ad át ingyenesen, amelyet a mentességének időszakában szerzett be, az adókötelezettség—levonható adó hiányában—fel sem merülhet. Abban az esetben azonban, ha még az alanyi mentességet megelőzően szerezte be a mentessége alatt átadandó terméket, az adókötelezettség fennáll. A megszűnésre ugyanezek a szabályok vonatkoznak. Amennyiben az alanyi mentességet élvező gazdálkodó saját rezsiben beruház és még a mentessége előtt szerezte be a hozzá kapcsolódó termékeket, úgy az adót az eszköz rendeltetésszerű használatbavételekor meg kell fizetni, ez az adóösszeg azonban nem vonható le. Ha a mentessége ideje alatt kezdi a beruházást, értelemszerűen sem levonható, sem fizetendő adó nem keletkezik. Az egyéb, tehát az ellenérték fejében történő értékesítéseknél, szolgáltatásoknál nem kell az alanyi mentességet választónak forgalmi adót felszámítania, fizetnie és amely adóelszámolási időszakban csak ilyen értékesítése volt, adóbevallást sem kell benyújtania. Mivel az alanyi mentes a feléje felszámított áfát nem igényelheti vissza, az alanyi mentesség választása nem feltétlenül előnyös. Az adókötelezettséget választó termelő ugyanis az adóalanyként történő bejelentkezést megelőzően (maximum 36 hónappal korábban) a tevékenységéhez beszerzett eszközök, anyagok stb. áfáját levonhatja, ha rendelkezik a nevére szóló számlával és ha a személyi jövedelemadó vonatkozásában azt költségként elszámolta. Míg ha alanyi mentességet választ, erre nincs lehetősége. Akkor érdemes alanyi mentességet választani, ha a folytatandó tevékenység nem igényel nagy beruházást. Az alanyi mentesség időszakára később sem lehet adólevonási jogot alapítani. Ez azt jelenti, hogy ha egy későbbi időpontban az adóalany áfa-fizetésre kötelezetté válik, akár a bevételi túllépés következtében, akár az adóalany elhatározásának megfelelően egy következő adóévtől adóköteles körbe átlép, ettől még nem szerez jogot arra, hogy a mentessége ideje alatt vagy a tevékenység kezdését megelőzően beszerzett termékeket és szolgáltatásokat terhelő áfát levonja. Fogyasztási adó Az őstermelők közül a bortermelőknél merülhet fel fogyasztásiadókötelezettség. A fogyasztási adó alanya az az egyéni vállalkozónak nem minősülő magánszemély, aki fogyasztási adóköteles terméket termel vagy bérmunkában termeltet és azt saját nevében rendszeresen vagy üzletszerűen belföldön értékesíti. Amennyiben a termelő egyéni vállalkozó, úgy a termelt, termeltetett bornak már az eseti és a nem üzletszerű értékesítése is megalapozza a fogyasztási adóalanyiságot. Az őstermelők által termelhető fogyasztásiadó-köteles bőrtermék az ITJ 88—31—41—1, 2, 3-as termékcsoportba tartozó hordós szőlőbor, amelyet 11%-os fogyasztási adó terhel. A fogyasztási adót a bor értékesítésének időpontjában kell megfizetni a termék áfát nem tartalmazó ellenértékére, mint adóalapra számítva. Adó levonására, illetve visszaigénylésére e körben fő szabály szerint nincs lehetőség. A fogyasztási adóalany termelő, termeltető—a vevő kérésére — az árban felszámított fogyasztási adó összegét a számlán elkülönítve köteles feltüntetni. Ha azonban a termelő nem adóalany, a számlán nem tüntethet fel fogyasztási adót (még a vevő kérésére sem). A fogyasztási adóalany bortermelőnek az adó megállapítására, bevallására és elszámolására alkalmas nyilvántartást kell vezetnie. E nyilvántartás alapján az adót havonta a tárgyhót követő hó 15 -éig kell az adóhatósághoz megfizetni. Az adóalany bortermelőknek a fogyasztási adóról is azon a bevallásnyomtatványon kell számot adniuk, amelyen szja-kötelezettségükről is számot adnak. Mivel az összes adóból származó adókötelezettségük vélhetően 2 millió forint alatt marad, éves bevallást kell benyújtaniuk. Ezenkívül külön a fogyasztási adóról éves összesítő bevallást is be kell nyújtani tárgyévet követő év február 15-éig. A fogyasztási adót a bevalláson termékcsoportonként is részletezni kell. Fogyasztási adó visszatérítése Fogyasztásiadó-visszatérítésre azoknak az őstermelőknek van lehetőségük, akik a METJ 91, 92, 94 termékcsoportba tartozó mezőgazdasági terméket állítanak elő külterületi szántó, kert, gyümölcsös, gyep, halastó és erdő művelési ágakban, és a termeléshez gázolajat használnak fel (például gázolaj üzemű mezőgazdasági gépet működtetnek). Fogyasztásiadó-visszatérítésre jogosult ezenkívül a METJ 93-as termékcsoportba tartozó állatot tenyésztők közül a szarvasmarha-tenyésztő. Mint látható, a növénytermelési, kertészeti, erdei termékek közül az összes termék termelése adóvisszatérítésre jogosít, míg az állattenyésztők közül csak a szarvasmarha-tenyésztők kapnak vissza fogyasztási adót. A METJ 91,92,94-es termékkör felölel minden, az szja- és az áfakötelezettség tárgyalásánál említett — őstermelői, illetve mezőgazdasági tevékenységet végző státusra jogosító — növénytermelési terméket, az azokból előállított élelmiszer-ipari termékeket azonban nem. Ez azt jelenti, hogy az szja-törvény felsorolásából az a) és a c) pontok alá tartozó összes termék, a b) pontnál felsoroltak közül csak az elsőként említett szarvasmarha, míg a c) pontba tartozó termékelőállítás egyáltalán nem jogosít visszatérítésre. Az áfa-törvényben említett 1„ 3. pont teljes egészében visszatérítésre jogosít, míg a 2. pontból csak az elsőként felsorolt szarvasmarha, viszont a 4. pont alatti élelmiszer-ipari termékek előállítása egyáltalán nem alapozza meg a fogyasztásiadó-visszatérítést. E termékek termeléséhez, gyűjtéséhez, tenyésztéséhez felhasznált gázolaj fogyasztási adótartalmát igényelheti vissza a termelő. A visszatérített gázolaj mértéke növénytermelés esetén attól függ, hogy milyen művelési ágba tartozik az a föld, amelyen az adott terméket termelik. Mezőgazdasági felhasználó részére hektáronként a felhasznált gázolaj fogyasztási adótartalmának 85%-a téríthető vissza, amely azonban nem lehet több, mint 1. szántó művelési ágban 90 liter/ha, 2. kert, gyümölcsös, szőlő művelési ágban 200 liter/ha, 3. gyep művelési ágban 12 liter/ha, 4. halastó 55 liter/ha, 5. erdőműveléshez 90 liter/ha. Mivel a művelési ágtól függ a visszatérített adó mértéke, ha például valaki hagymát nem kert művelési ágba sorolt területen termel, hanem szántó művelési ágba tartozóan, akkor csak 90 liter/ha fogyasztásiadó-visszatérítés illeti meg annak ellenére, hogy a hagyma kertészeti termék. A szarvasmarha-tenyésztő a tehén éves átlaglétszámára vetítve a felhasznált gázolaj fogyasztási adótartalmának 85%-át igényelheti vissza, amely nem haladhatja meg a 85 liter/ha mértéket. A mezőgazdasági termelő a szántó, kert, szőlő, gyümölcsös és gyep művelési ágban mezőgazdasági termelési céllal megművelt föld talaj-előkészítés, vetési, ültetési, palántázási, növényápolási, növényvédelmi, talajerőpótlási, tápanyag-ellátási, betakarítási munkálataihoz és a betakarításhoz kapcsolódó közvetlen szállításhoz vásárolt és felhasznált gázolajmennyiség, illetve az e munkafázisok elvégzéséhez igénybe vett gépi bérmunka-szolgáltatás után jogosult fogyasztásiadó-visszatérítésre. Mint látható, ha a mezőgazdasági termelő az egyes munkaműveletek végzésére gépi bérmunka-szolgáltatást vesz igénybe, akkor is visszakaphat fogyasztási adót. A 2/ 1995. (I. 20.) kormányrendelet azonban meghatározza, hogy az egyes munkafázisoknál — művelési áganként — maximálisan milyen gázolajfogyasztás vehető figyelembe. Az erdőgazdálkodó a kitermelt faállomány helyén a faállomány újratelepítéséhez szükséges tuskózási, gyökérszaggatási, talajművelési, ültetési, dugványozást vetési és ápolási munkálatokhoz vásárolt és felhasznált gázolaj mennyisége után igényelhet fogyasztási adót. A fogyasztásiadó-visszatérítési igényt megalapozó munkaműveletek elvégzését és a megmunkált földterület nagyságát a mezőgazdasági termelőnek a területileg illetékes megyei (fővárosi) földművelésügyi hivatallal, az erdőgazdálkodónak az erdőfelügyelőséggel igazoltatnia kell. A fogyasztásiadó-visszatérítés feltétele, hogy a termelő a gázolaj vásárlásáról, illetve a gépi bérmunka-szolgáltatás igénybevételéről a saját nevére szóló számlával, valamint az előbb említett igazolással rendelkezzen. Ezek a termelők általában nem fogyasztási adóalanyok, így külön igénylőlapon (a 11-es, illetve a 33-as számú) igénylik a fogyasztási adót. Ugyanakkor ez az igénylőlap is adóbevallásnak minősül a jogkövetkezmények szempontjából, így például a jogosulatlan igénylés adóbírságot von maga után. A növénytermelő fogyasztásiadó-igénye a munka elvégzését követő hónap 15. napjától esedékes, míg az erdőgazdálkodó a tárgyévre vonatkozó visszatérítési igényét tárgyévet követő év január 15-étől érvényesítheti. Az igényléshez csatolni kell a beszerzést igazoló számlákat és a földművelésügyi hivatal, erdőfelügyelőség igazolását. Miután kiutalta az adóhatóság a termelőnek járó pénzösszeget, vissza kell juttatnia részére a számlákat, azonban azt megelőzően feltünteti rajta a visszatérített fogyasztási adó összegét. Az igazolást és a számlákat öt évig meg kell őrizni, mert az adóhatóság bármikor ellenőrizheti az igénylés jogosságát. APEH
