Békés Megyei Hírlap, 1997. május (52. évfolyam, 101-125. szám)

1997-05-13 / 110. szám

ÍREKES megyei hírlap­ŐSTERMELŐK ADOZASAROL 1997. május 13., kedd A mezőgazdasági őstermelő magánszemély adózása Ki minősül mezőgazdasági őstermelőnek? A személyi jövedelemadó-törvény értelmében mezőgazdasági őstermelő az a magánszemély, aki betöltötte 16. életévét és saját gazdaságában a törvényben meghatározott tevékenységből szárma­zik jövedelme és e tevékenységét őstermelői igazolvány birtokában, nem egyéni vállalkozás keretében végzi. Az a mezőgazdasági őstermelő, akinek ezen tevékenységéből az adóévben elért bevétele a 4 millió forintot nem haladja meg, mezőgazdasági kistermelőnek minősül. Mielőtt a magánszemély a gazdajegyzőhöz az igazolvány kiváltá­sa miatt elmenne, és még nem kapott adóazonosító jelet — adókár­tyát —, úgy azt a lakóhelye szerint illetékes adóhatóságtól igényelje meg, ugyanis e nélkül nem kaphat őstermelői igazolványt. Az őstermelői igazolvány tanúsítja azt, hogy a magánszemély mezőgazdasági őstermelői tevékenységet folytat. Az igazolvány hitelesített irat, mely egyben bevételi nyilvántartásnak is minősül. Abban az esetben, ha a magánszemély az őstermelői igazolványt a törvény módosítása előtt kiváltotta, azt továbbra is használhatja, de lehetősége van annak visszaadásával a módosított rendelkezések szerinti új igazolvány kiállítását kérni (pl. közösen kívánja őstermelői tevékenységét folytatni családtagjaival). A magánszemélynek az őstermelői igazolvány kiváltásához az igazolvány kiállítójának nyilatkozatot kell tennie a termelésre és a saját termelésű termékek értékesítésére vonatkozó adatairól, továb­bá arról, hogy rendelkezik olyan saját gazdasággal, amely alkalmas a nyilatkozata szerinti termelés és értékesítés elérésére, ideértve azt is, hogy ha erdei melléktermékek gyűjtésével foglalkozik, akkor van a terület feletti rendelkezési jogot gyakorlótól erre vonatkozó írásbeli hozzájárulása. Ha más őstermelővel együtt ugyanazon gazdaságra, termelési eszközre vonatkozóan úgy nyilatkoztak, hogy azon (azzal) közösen folytatják az őstermelői tevékenységet, a nyilatkozatának tartalmaznia kell azt is, hogy folyamatosan részt vesz a gazdaság, a termelési eszközök működtetésében. Fel kell tüntetnie nyilatkozatá­ban a saját termelésre rendelkezésére álló — használt — földterület helyét, nagyságát művelési áganként —, valamint az állat tartására alkalmas épületek adatait. A mezőgazdasági őstermelőnek tevékenysége folytatásához nem kell adószámért bejelentkeznie az adóhatósághoz, mivel a személyi jövedelemadóról szóló törvény értelmében az őstermelő olyan ma­gánszemély, aki nem minősül egyéni vállalkozónak. Az adóhatóság a mezőgazdasági őstermelőt az adóazonosító jelén tartja nyilván. Az őstermelő akkor köteles adószámot kiváltani, ha a tevékenysé­gét a fentiekkel ellentétben egyéni vállalkozóként vagy az általános szabály szerint általános forgalmi adót fizető magánszemélyként végzi. Ha az őstermelő a törvénymódosítás utáni lehetőségével élve közösen kívánja e tevékenységét végezni a vele közös háztartásban élő családtagjaival, a közös igazolvány kiváltásakor a már kiváltott igazolványt vissza kell adnia, mivel egy személy továbbra is csak egy igazolvánnyal rendelkezhet. A törvény módosítását követően kiadásra kerülő őstermelői iga­zolványokban már nem kell—természetesen a közös igazolványok­ban sem — kitölteni a gazdaság adataira vonatkozó részt, ezeket az adatokat csak az igazolvány kiváltásához szükséges nyilatkozatban kell feltüntetni. Ha valaki már korábban kiváltotta az őstermelői igazolványát, jogosult arra, hogy azt az előzőek miatt kicserélje. Saját gazdaság fogalma alatt a termelést ténylegesen végző ma­gánszemély rendelkezési jogosultságát kell érteni az eszközei — ideértve a bérelt eszközöket is —, a termelés szervezése és eredmé­nye felhasználása felett. A saját gazdaság fogalmánál nem a föld tulajdonjoga, hanem a mezőgazdasági őstermelés folytatása a meghatározó. Ezért saját gazdaságban tevékenykedőnek kell tekinteni a bérbe vevőt, haszon­bérbe vevőt, illetve más, ehhez hasonló jogviszony esetén a bérlőt— ha az említett rendelkezési jogosultságát a bérelt földterületen gya­korolja. Az őstermelő saját gazdaságában lévő földterületének háromféle használati jogcíme lehet úgy, mint saját, bérelt és ún. egyéb cím. Ez utóbbinál, az egyéb címen történő csoportosítás alatt a saját és bérelten kívül minden más jogcímet érteni kell. Ilyen lehet például a szívességi használat, amikor a föld tulajdonosa minden ellenérték nélkül engedi meg a föld használatát, de ilyen lehet az az eset is, amikor két földtulajdonos egymással megegyezve egymás földjét műveli, kölcsönösen megegyezve erről. Azokban az esetekben, amikor a részarány-tulajdonos a szövetkezettől minden munkát megrendel, a terményt megvásárlásra felajánlja, és annak ellenértékét a szövetkezet megfizeti, az előzőek alapján akkor minősül a magánszemély tevékenysége mező- gazdasági őstermelésnek, ha a vonatkozó szerződés tartalmát tekint­ve ez az ügylet nem minősül bérleti szerződésnek, ebből adódóan a magánszemély bérbeadónak. Az 1997. XVII. tv. 4. §-ával meghatározott mezőgazdasági őstermelői tevékenységi kör meglehetősen kibővült — mind a ko­rábbi évekhez, mind az 1995. évi CXVII. törvényben foglaltakhoz képest. Ugyanakkor az őstermelői termékkör bővítésével egyidejűleg fokozott hangsúlyt kap a saját gazdaság, a saját (családi) tevékenység és a termékek feldolgozásánál az, hogy az alapanyagot saját gazdasá­gában állítsa elő a magánszemély. Megszűnik a korábbi évek felső összeghatára — csak két esetben állít ilyen korlátot a törvény —, ami azt jelenti, hogy az őstermelői igazolvány birtokában nincs a bevételeknek limitált határa. Ezzel egyidejűleg bevezeti a törvény a mezőgazdasági kistermelő fogal­mát. Csak két esetben szab a törvény felső korlátot a mezőgazdasági őstermelő bevételének. A virág- és dísznövény-termesztéssel foglal­kozó magánszemély e tevékenységéből az adóévben származó leg­feljebb 250 ezer forint bevétele minősül őstermelői tevékenységből származó bevételnek. Ha saját gazdaságban termelt szőlőből a saját gazdaságban készített szőlőmust, sűrített szőlőmust bortermelési célokra előállított félkész szőlőbort, hordós szőlőbort az adott évben kizárólag kifizetőnek értékesíti a magánszemély és az ebből szárma­zó bevétele együttesen meghaladja a 4 millió forintot vagy a 4 millió forintot ugyan nem éri el az ebből származó bevétele, de nemcsak kifizetőnek értékesíti, úgy a magánszemélynek a szőlőbor értékesítéséből származó teljes bevétele önálló tevékenységből szár­mazó bevételnek minősül. Ezek az előzőekben említett esetek termé­szetesen nem zárják ki azt a lehetőséget, hogy az őstermelői igazol­vánnyal rendelkező magánszemély más—az őstermelői termékkör­be tartozó tevékenységből elért — bevételeire ne alkalmazhatná az őstermelőkre vonatkozó szabályokat. Az a mezőgazdasági őstermelő, akinek ezen tevékenységéből az adóévben elért bevétele a 4 millió forintot nem haladja meg, mezőgazdasági kistermelőnek minősül. Mezőgazdasági őstermelő tevékenységek a következők: a) a saját gazdaságban történő termelés, ha a termékek a következők: —gabonafélék és hüvelyesek (METJ 91:—1), — ipari növények (METJ 91—2), kivéve a hínár (METJ 91—23—29), — burgonya (METJ 91—3), — szálas, lédús és tartósított takarmányok (METJ 91 —4), —zöldségfélék (METJ 92—1), —gyümölcsök (METJ 92—2), kivéve a déligyümölcsök (METJ 92—25), — szőlő (METJ 92—31,32), — virágok és dísznövények (METJ 92—4), kivéve a virág- és dísznövénytermelés egyéb termékei (METJ 92— 47), — erdei magok, csemeték erdősítése (METJ 94—1), azzal, hogy az erdősítést a mezőgazdasági őstermelő a saját tulajdonú erdejében végzi. b) a saját gazdaságban történő állattenyésztés, ha fi tenyésztett állatok a következők: — szarvasmarha és tenyésztésének termékei (METJ 93—1), —sertés és tenyésztésének termékei (METJ 93—2), kivéve a vírussüldő (METJ 93—22—01—4), a szérumsertés (METJ 93—22—01—5), —juh és tenyésztésének termékei (METJ 93—3), — ló és tenyésztésének termékei (METJ 93—4), kivéve a sportló (METJ 93—42—01), a versenyló (METJ 93— 42—02), a szérumló (METJ 93—42—05), — baromfi és tenyésztésének termékei (METJ 93—5), kivéve a gyógyászati tenyésztojás, baktériumtenyészetek céljára (METJ 93—56—06—3), —halászati termékek (METJ 93—6), — vadgazdálkodási termékek (METJ 93—7), kivéve az élővad (METJ 93—71), a lőtt, elpusztított vad és szőrmés apróvad nyers bőre (METJ 93—72), —egyéb állatok és termékeik (METJ 93—8), kivéve a kutya (METJ 93—82—01), a macska (METJ 93—82— 02), a laboratóriumi állatok (METJ 93—85), a dísz- és állatkerti állatok (METJ 93—86), —állattenyésztési melléktermékek (METJ 93—9), kivéve a hullatott agancs (METJ 93—91—07), az agyar (METJ 93— 91—08), a trófea (METJ 93—91—09), feltéve, hogy a mellék- termék saját gazdaságban folytatott állattenyésztésből keletkezik. c) a terület felett rendelkezési jogot gyakorló hozzájárulásával: —erdei melléktermékek (METJ 94—39) gyűjtése d) a saját gazdaságban történő olyan termék-előállítás, amely az a)—-c) pont rendelkezéseinek megfelelő (a saját gazdaságban előállított) termék felhasználásával történik akkor, ha a termékfel­dolgozás eredménye —tejipari termék (ITJ 82), — befőtt (ITJ 83—11), —püré és dzsem (ITJ 83—12), — íz (ITJ 83—13), — szárított, aszalt, porított és cukrozott gyümölcs (ITJ 83—14), — folyékony gyümölcs (ITJ 83—15), — gyümölcsszörp és -sűrítmény (ITJ 83—16), — szárított és porított főzelék- és zöldségféle (ITJ 83—23), — zöldségalapú ivóié (ITJ 83—26), — paradicsom ivóié (ITJ 83—35), —savanyúság (ITJ 83—4), — tartósított fél- és előtermék gyümölcs alapanyagból (ITJ 83— 71,72), —tartósított fél- és előtermék zöldség alapanyagból (ITJ 83—73, 74,76), — tisztított, koptatott, hámozott, darabolt, negyedelt, felezett, magozott, illetve csumázott gyümölcs, zöldség, burgonya (ITJ 89— 81-ből) e) a saját gazdaságban termelt szőlőből saját gazdaságban készí­tett szőlőmust, sűrített szőlőmust (ITJ 88—31—1,2), —félkész szőlőbor bortermelési célokra (ITJ 88—31—3), — hordós szőlőbor (ITJ 88—31—41—1,1,3). A statisztikai besorolási számmal meghatározott termékek vonat­kozásában a Központi Statisztikai Hivatal 1995. december 31. nap­ján érvényes besorolási rendjét kell figyelembe venni. Közös őstermelői tevékenység A családtagok közösen is folytathatják az őstermelői tevékenységet (ilyenkor közös őstermelői igazolvány kiállítását kell kérniük). Családtagnak minősül a magánszemély házastársa, egyenes­ágbeli rokona, az örökbefogadott, mostoha és nevelt gyermeke, valamint az örökbefogadó, mostoha és nevelőszülője. A magánszemély az őstermelői igazolvány kiváltásához tett nyi­latkozatát kiegészítheti a vele közös háztartásban élő családtagjaival tett együttes nyilatkozattal, mely szerint a mezőgazdasági őstermelői tevékenységet közös őstermelői igazolvány kiállításával kívánja folytatni. A közös igazolvány kiváltásának egyik feltétele, hogy minden egyes családtagnak az őstermelői jövedelmére ugyanazon adózási módot kell választania (pl. az általános forgalmi adózás, az átalány- adózás, tételes költségelszámolás tekintetében). További feltétel, hogy a közös őstermelői tevékenység időszakában a családtagok egymással nem állhatnak munkaviszonyban, munkavégzésre irá­nyuló egyéb jogviszonyban és a segítő családtagra vonatkozó rendel­kezéseket egymásra vonatkozóan nem alkalmazhatják. A közös őstermelői igazolványt annak a családtagnak a nevére kell kiállítani, akit a családtagok egybehangzóan megneveznek az együttes nyilatkozatukban. Ha a magánszemélyek közös őstermelői igazolvány alapján foly­tatják a mezőgazdasági őstermelői tevékenységet és költségeiket tételesen számolják el, úgy az e tevékenységükből elért bevételeiket és költségeiket létszámarányosan megoszthatják. A bevételek és költségek igazolására a közös őstermelői igazolványban feltüntetet­tek közül bármelyikük nevére kiállított bizonylat egyenértékű, kivé­ve a járműhasználattal kapcsolatosakat, mivel ez esetben csak a költségelszámolásra egyébként jogosult őstermelő nevére kiállított bizonylat vehető figyelembe. Fontos tudni, hogy a közös őstermelői igazolvánnyal rendelkezőknek adókötelezettségüket személyenként kell teljesíte­niük. Természetesen választhatják bevallási nyilatkozat benyújtását — a később részletezett módon —, feltéve, hogy azt mindannyian azonosan választják. Ha a mezőgazdasági kistermelő, mezőgazdasági őstermelő e tevékenységéből származó éves bevétele nem haladja meg a 250 ezer forintot, ez után a bevétele után nem fizet adót, mivel a törvény úgy rendelkezik, hogy ebből a bevételből jövedelmet nem kell figyelem­be venni. Ha a bevétel átlépi az évi 250 ezer forintos határt, akkor a 250 ezer forintos bevételt is számításba kell venni a jövedelem megállapításánál (pl. ha 20 ezer forinttal magasabb bevételt ér el az őstermelő, mint 250 ezer forint, akkor mind a 270 ezer forint bevétel alapulvételével kell a jövedelmét megállapítania). Bevétel-elszámolási kedvezmények A mezőgazdasági őstermelő, ha nem az átalányadózást választja, az e tevékenységéből elért bevételét — a jövedelem meghatározása előtt — az egyéni vállalkozókhoz hasonlóan csökkentheti: — ha legalább 50 százalékban csökkent munkaképességű alkal­mazottat foglalkoztat, személyenként a munkaviszonyban töltött minden megkezdett hónap után havi 3000 forinttal, — ha olyan magánszemélyt alkalmaz, aki munkanélküli volt, akkor a foglalkoztatás ideje alatt, de legfeljebb 12 hónapon át az alkalmazott után befizetett társadalombiztosítási járulék összegével —ez azon túlmenően csökkenti az őstermelői bevételt, hogy az ilyen alkalmazott után fizetett járulék egyébként költségként elszámolható —, feltéve, hogy az alkalmazást megelőző hat hónapon belül és az alkalmazás óta azonos munkakörben foglalkoztatott más munkavál­laló munkaviszonyát rendes felmondással nem szüntette meg, és a korábban munkanélküli munkavállaló az alkalmazását megelőző hat hónapon belül nem áll az őstermelőnél munkaviszonyban, — ha szakközépiskolai tanulóval jogszabályban meghatározott tanulószerződés vagy iskolával kötött megállapodás alapján gyakor­lati oktatásban részesíti a tanulót, úgy személyenként minden meg­kezdett hónap után 6000 forinttal, — ha a gyakorlati oktatásban részesített tanulójával — annak sikeres szakmai vizsgája után közvetlenül—szerződést köt, az ilyen alkalmazott után fizetett társadalombiztosítási járulék összegével legfeljebb 12 hónapon át — függetlenül attól, hogy a társadalombiz­tosításijárulék költségként is elszámolható. Ha a mezőgazdasági őstermelő tételes költségelszámolást alkal­maz, úgy további bevétel-elszámolási kedvezményt érvényesíthet. Az őstermelőnek a saját maga és vele közös háztartásban élő hozzá­tartozója által elfogyasztott saját előállítású termékek értékét nem kell bevételéhez számítania akkor, ha a saját fogyasztásával kapcso­latos költségeit nem számolta el vagy elszámolt költségeit értékará­nyosan csökkenti. Ehhez képest könnyítő jellegű szabály, hogy az őstermelőnek, ha az elszámolt költségeit értékarányosan csökkenti, nem kell a bevétel­ét növelnie saját fogyasztásával. A könnyebb érthetőség kedvéért egy példa: ha az őstermelő 10 sertést nevel, melyből nyolc sertést értékesít és kettőt a család fogyaszt el, akkor a sertéstartás költségeit egyötöd arányban kell csökkentenie, s az így fennmaradó négyötöd költséget vonhatja le a nyolc sertésért kapott vételárból. Ez egysze­rűbb számítási mód, mivel egyetlen arányosítással elvégezhető és nem kell az egyes költségtételeket különválasztva elvégezni a számí­tásokat. Természetesen azok, akik nem árutermelést folytatnak, teljes adómentességet élveznek a saját előállítású termékeik elfogyasztá­sára. A jövedelem meghatározása Az őstermelő kétféle módszer közül választhat az összevonás alá eső jövedelme megállapítására. — Lehetősége van 10 százalék költséghányad alkalmazására, ha nem kíván a költségeivel elszámolni. A bevétel része a tevékenység­gel összefüggésben kapott költségtérítés is. — Választhatja a tételes költségelszámolást is. Ekkor költségként a bevételszerző tevékenységgel közvetlenül összefüggő, kizárólag a bevétel megszerzése, a tevékenység folytatása érdekében az adóév­ben ténylegesen felmerült és bizonylattal igazolt kiadás vehető figyelembe. A mezőgazdasági őstermelő—néhány eltéréssel — költségeit az egyéni vállalkozókra vonatkozó szabályok szerint érvényesítheti. ­A költségek elszámolására csak számla, számlát helyettesítő okmány alapján van lehetőség akkor, ha a termék eladója vagy a szolgáltatás nyújtója bármely oknál fogva számlaadásra kötelezett. Lehetősége van az őstermelőnek értékcsökkenési leírás alkalma­zására. Mivel a magánszemély 1997-ben kezdő őstermelőnek minősül — ilyen fogalom a törvényben nem létezett a korábbi években —, a „kezdés” évét megelőző három évvel korábban beszerzett tárgyi eszközeinek az értékcsökkenési leírását is meg­kezdheti, feltéve, hogy az adott tárgyi eszköz beszerzési értékét valamely tevékenységével összefüggésben korábban még nem szá­molta el költségként ezen a címen. Tárgyi eszköznek minősül minden olyan anyagi eszköz (földterü­let, telek, telkesítés, erdő, ültetvény, épület, egyéb építmény, műsza­ki berendezés, gép, jármű, üzemi és üzleti felszerelés, egyéb beren­dezés), amely tartósan (legalább egy éven túl) szolgálja az őstermelői tevékenységet. Termőföldnek tekintendő a mezőgazdasági hasznosítás célját szolgáló földterület. Ilyen a szántóföld, az ültetvényterület, az erdő, a nádas, a gyepterület és a halastó területe. A telek olyan ingatlan (földterület), amelyhez vásárlás, kisajátítás vagy egyszeri telek-igénybevételi díj fizetése révén jutott a magán- személy. A földterületen, telken álló építmény és egyéb tárgyi eszköz nem része a telek értékének. A telkesítés tulajdonképpen olyan beruházásnak minősített tevé­kenység eredménye, amely a talaj hasznosításának növelése érdeké­ben módosítja a talaj tulajdonságait, felszínét és általában javítja a termelés feltételeit. Az építmény fogalmába tartozik az épület, továbbá az olyan víz-, villany-, gáz- és csatornázási vezeték, központi fűtés, szellőzési, légüdítő berendezés, amely az építmény szerkezetébe építve annak használhatóságát és ellátását biztosítja. Ide tartoznak az egyéb építmények is, mint az út, a kerítés, de ide

Next

/
Thumbnails
Contents