Békés Megyei Hírlap, 1997. április (52. évfolyam, 75-100. szám)

1997-04-05-06 / 79. szám

ßt formarend harmóniája

Gondolatok Oroján István képzőművész látványvilágáról

Kék ív

Oroján István 1947-ben született Battonyán. A szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola román—rajz szakán végzett. Mestere Vinkler László, akinek kísérletező szelleme, nyitottsága — a saját vizuális nyelv önálló kifejezésében —életreszólóan segítette pályáját. Évtizedek óta a tanítás mellett végzi az alkotómunkát. A NŐI (román nyelvű nemzetiségi lap) Kiadó szerkesztője. Tagja a Békéstáji Művészeti Társaságnak.

Oroján számára a mű tisztán és egyértelműen hordozza létrehívó szellemének magában való képét. Ezért — a sík geometrikus komponálás ellenére — olyan szellemiséget sugároz önmagából, mint egy valódi történelem előtti bálványvilág misztikussága. Érezni bennük valaminő transzcendencia (átlépési...) vágyat — az absztrakcióba keresett harmóniát — egyetemes szellemi tartalmakat. Fekete-fehér ciklusának egyes képei olyan profán IKONOK, amik tartalmi és formai világuk rendíthetetlenségét sugallják. Mindezeken túl az egyes stációkban (a sorozat képeiben) valami szomorúság, melankólia van jelen. A konstruktív geometria éles körvonala (hard edge irányzata) a „megtöltött színek”

egyszerűsítő szigora érvényesíti a természeti és mértani formák közötti analógiákat és formai megfeleléseket. A motívumkincsében a bizánci építészet ihletése érhető tetten, de ugyanilyen erőteljesen hathatott rá ennek a lényege szerint elvont művészetnek a színlátása is. A szimbolikus tartalmú kékek, sárgák, feketék, valamint az arany színének használata a magasabb rendű térviszonylatokban. A fölragyogó nemes anyagok érett tónusú színei, szabatos formákba zárt, kompakt felületeket képeznek.

A szemlélőnek hosszas meditációra van szüksége (ahhoz), hogy eljusson lényegükig. Miért? Elsősorban azért, mert vizuálisan öntörvényű képi nyelven fejezi ki magát, lehántva minden felesleges, novellisztikus jelentésréteget. Az előzményeket tekintve a vinkleri életmű — és pedagógiai szellem — inspirációi a: TÁRGY nélküli világ funkcionális szükségleteihez vezeti el. A hetvenes évek elején — pályakezdőként — Oroján analitikus geometrikus struktúrákat festett a kristályos szerkezet tökéletességének bűvöletében. A sík- és térviszonylatok dimenziói a formák geneológiája (kialakulása és fejlődése) jelenik meg műveinek képterében.

A nyolcvanas évek elejétől igyekszik átvezetni bennünket az állandó homogén térből a folyamatosan „kiterjedő” térbe: a TÉR-IDŐBE.

Vinkler szellemi közegében az alkotás folyamatát (a forma fejlődését) csak elemzésekkel, vizsgálódásokkal lehet birtokolni. Ebben az értelemben a festés, gondolkodás, amelynek nagy részét az ember előre a fejében végzi el.

Orojánnak is, hogy korát „birtokolja”, az előző korok művészetét bizonyos értelemben meg kellett tagadnia.

Oroján István távol művészeti centrumoktól — a határmenti Gyula városában — Mondrian szellemi „nyomkövetőjévé” válik, neki azonban szüksége van a plasztikai jelenlétre is, hogy az általa alakított formarendszert a valóságos térbe helyezze. Látványvilágában a különváló, de egységes szellemi erőterek változásaira és szerves egységére épít. Miközben a régió kulturális motiváló hatása egyéníti a „nemzetközi” konstruktív vizuális nyelv formavilágát. A „kézjegy” — az ortodox geometriával szemben — igen fontos számára, sőt (a kilencvenes évektől) a gesztus ellenpontozó ereje (feszültsége) a csak rá jellemző magánmitológiát — magától értetődővé teszi. Azt gondolom, a megnyilatkozó alkotó szellem felelős magatartásában az avangard dogmák lebontása legalább olyan korszerű feladat, mint a megfelelés a korszerűség (parttalan) normájának. Oroján — honosítási — vizuális pályaíve olyan magánmítoszt teremtett, ahol a neokonstruktiv dimenziók képterében a szabadság végtelen rendjét involválja (keresi) — a művészet magasabb rendű létkiteljesedésének igézetében.

Szilágyi András

Farkaslaka. Tamási Áron szülőháza—Moskál Tibor linómetszete

Magyari Barna:

A poézis privilégiuma

amikor a történelmi atlaszra teszem a karom Árpád seregei a Tisza helyett vénámon kelnek át s vérereimben minden délben

legalább fél órát halásznak a vitézek

így a honfoglalás 1100-ik évében

a történelmi kuriózum iránt igen nagy a kereslet az egyik tévétársaság naponta magas jogdíjat ígérget

a másik egyösszegben azonnal fizetne

ám Árpádék bizalmatlanok a

kamerák iránt

így a karomban zajlódó

történetek

egyetlen és kizárólagos közvetítője továbbra is a költészet

Emlékezés Sántha Sándorra

A szabadságharc bukása után visszavonult

Dédapám a múlt században élt, és csak a családi hagyományból ismertem meg egyéniségét: törhetetlen magyarságát, bátor kiállását eszméi mellett. Csatlakozott a reformkor irányához, látva a haladás szükségességét. Már fiatal korától tevékenyen részt vett Csanád vármegye életében, mint tisztségviselő. Esküdt, szolgabíró, majd 1848-ban a vármegye másodalispánja lett.

Egész hivatalos működése alatt olyan eszméket hirdetett, mint a vármegyei élet erős oszlopa, melyeknek nyílt hangoztatása — a rendi alkotmány idejében — egyrészt merészség volt, másrészt az ő hazafias szelleméről tett tanú- bizonyságot. Már 1840-ben, mint táblabíró, indítványozta a tisztviselők választása és kinevezése körül előforduló főispáni visszaélések korlátozását. Javasolta a főispánok választására vonatkozólag országos utasítás megalkotását. Követelte a vármegyei főjegyzői állásnak a törvény betartásával választás útján való betöltését. Mivel a főispánok — bár a király személyét képviselték, s ennek alapján sokszor önkényesen intézkedtek — a megyéktől kapták a fizetésüket. Részükre új esküminta készítését szorgalmazta, hogy ne csak a király, hanem a haza iránt való hűségre és á törvények megtartására is sokat tegyenek. A szabadságharc bukása után, 1849-ben visszavonult anyai ágról örökölt (bucholdi Neuman Anna) dombegyházi birtokára. Később, mint Balku-tanya volt ismeretes. így otthagyva makói házát, amelyben Kossuth Lajost is vendégül látta, a vidéki élet szépségeinek szentelte napjait. Méhészkedett, gazdálkodott, a néppel való kapcsolata pedig igen szívélyes volt, hiszen kis birtokán közöttük élt.

' Azonban a sors közbeszólt, a nyugodt életet nem sokáig élvezhette, mert

18-as kiállásáért elfogták és egy évig fogva tartották. Alighogy kiszabadult, a kormány — mint politikai bűnöst — ismét letartóztatta és a josefstadti (Ausztria) vár börtönébe záratta, ahol nehéz vasban töltött hét esztendőt. Csak 1857-ben engedték szabadon. Törhetetlen lelki- és testi erejére jellemző, hogy a szörnyű megpróbáltatás után is volt ereje újból részt venni a megyei életben. 1860-ban ismét másodalispánnak választották, majd 1867-ben a vármegye bizalma az első alispáni állásra választotta meg, azt a tisztséget 1871. év végéig viselte.

Sántha Sándor életével, szenvedésével, kemény helytállásával és igaz magyarságával megérdemli, hogy az emlékét őrizzük és példaként álljon előttünk! Dr. Bisztray Tamás

Tanítás — vallomásigény — fellépések

Költőnő a férfias világban

P. Szabó Ilona neve bizonyára nem ismeretlen a kortárs magyar irodalom kedvelői körében; a költőnő Békéscsabán él, a megyeszékhely középiskoláiban több esztendőn át tanított. Mégis szép című könyvecskéje a közelmúltban jelent meg. A költőnővel a versírás művészetéről beszélgettünk.

— Ón magyar—orosz—német szakos középiskolai tanár, jelenleg a Jókai Színház művészeti titkára. Végleg hátat fordított-e a pedagógus pályának?

—Nem. Napjainkban is tanítok a Széchenyi István Közgazdasági és Külkereskedelmi Szakközépiskolában. Itt helyettesítek, ha kell. Szeretem ezt a tevékenységet. A miértnek több oka is van. Irodalomtanárként, a remekművek révén az élet szépségéről szólhatok, elmondhatom véleményemet. Imádok a tanítványokkal beszélgetni, kíváncsi vagyok a gondolataikra is. Gyermekkorom óta tanár akartam lenni. Hivatásnak érzem.

— Miért vállalta el ezt az új feladatkört?

— Tizenhét évi tanítás után az előzőekben említett okok miatt elfáradtam. A váltásban szerepet játszott az anyagi megbecsülés hiánya is. Ez az új beosztás valamivel biztosabb anyagi hátteret ad. Megerősített a döntésben az is, hogy a kulturális szervező munka nem áll távol tőlem, hiszen az iskolákban közművelődési felelős, szabadidőszervező munkát is elláttam. Vallom, hogy nemcsak a tanítási órán, hanem ezenkívül is értelmes lehetőséget kell adni a szabadidő eltöltéséhez. Most a színház belső életét szervezem. Igaz, ez kevésbé kreatív, néha hiányzik az önálló munkavégzés lehetősége. Természetesen még az is közrejátszott, hogy a színház régi szerelmese vagyok.

— Most jelent meg harmadik verseskötete, Mégis szép címmel. Mikor, hogyan kezdett el versírással foglalkozni?

— Ezek a kötetek korlátozott körben olvashatók, nincsenek kereskedelmi forgalomban. Szeretném én is a könyvesboltok polcain látni. A versírással már

P. Szabó Ilona:,, Úgy érzem, van bennem valami vallomásigény”

általános iskolás koromban próbálkoztam, de ezeket még csak érzelmi megnyilvánulásoknak nevezném. A tanulmányaim során egyre inkább elmélyültem az irodalomban, s az eredménye az lett, hogy egyre csiszoltabb írásaim születtek. Úgy érzem, van bennem valami vallomás- igény. Fontos, hogy elmondhassam érzéseimet, gondolataimat. Szüleim biztattak, gyűjtsem össze őket. Sass Ervin költő, újságíró karolt föl, vele ismertettem meg verseimet. Biztató szavaiért hálás vagyok. A kötetek szerkesztését is ő végezte, tanácsokkal lát el.

— Milyen kritikai visszhangot kaptak a kötetek?

— Minden műalkotás nagyon szubjektív, függ a mindenkori befogadótól. Különböző, változatos kritikákban részesültem. Az írásom értelmét megkérdőjelezőtői a megköszönőig minden előfordult már. Az a tapasztalatom, hogy a verseim a nők körében sikeresebbek. Elismerő kritikát főleg nőktől kapok, de a férfiakban is visszhangra lelnek írásaim. Világunk eléggé férfias. A művészek, tudósok, politikusok túlnyomó részt férfiak. „Ezek nőies versek.”

— Tervezi-e újabb verseskötet megjelentetését?

—Fél éve nem írtam verset. Mostanában novellafélékkel próbálkozom. Idő kérdése minden. Majd meglátjuk.

—Az egyik helyi televízióban látható- hallható volt, amint saját versét mondta. Lesz-e ennekfolytatása?

— Ha hívnak, megyek. Szívesen vállalok beszélgetéseket, fellépéseket. Eddig is örömmel tettem eleget a felkéréseknek.

— Közös irodalmi műsorban lép a közönség elé a zenész Hevesi Imrével. Miként jött létre e kapcsolat?

— Imrét régóta ismerem. Az egyik barátnőm ötlete alapján kerestem meg, hogy egy zenés irodalmi műsor gondolatával ismertessem meg. Döntésünk eredményes: a műsor sikert arat. Hat éve hívnak bennünket iskolákba, kultúrhá- zakba, klubokba. Igyekszünk minden meghívásnak eleget tenni.

— Elindult a hírnév útján. A magánéletben boldog-e?

— Nehéz kérdés. Mert mit jelent a

boldogság? Ha azt jelenti, hogy van munkám, lakásom, amit ízlésem szerint berendeztem, ha azt, hogy van egy 12 éves fiam, akivel nagyon jól megértjük egymást, ha azt, hogy a verseim általában kedvező fogadtatásban részesülnek és ezáltal sikereim vannak, akkor boldog vagyok. Hanyecz Margit