Békés Megyei Hírlap, 1997. március (52. évfolyam, 51-74. szám)
1997-03-08-09 / 57. szám
ó kezekben a Képcsarnok A pályázat nyertese: Csuta György festőművész Mint arról már beszámoltunk, a békéscsabai Képcsarnok megszűnt: az üzletet két részre osztották, felét a tulajdonos budapesti Képcsarnok Rt. eladta, ott ruházati bolt nyílik, másik felére ötéves bérletre pályázatot írtak ki. A pályázat célja az volt, hogy legalább a terület felén az eredeti profilt meghagyva működjön tovább a bolt. Sok jelentkező közül Csuta György békési festőművész Éva lányával közösen benyújtott pályázatát találták legalkalmasabbnak. A békési festőművésszel a családi vállalkozás terveiről beszélgettünk. A pályázatnyertes művész Alföldi Albertrólfestett képe előtt (archív kép) —A művészet kedvelőinek egyértelműen örömhír ez a győzelem; a Csuta név biztosíték az értékre, a színvonalra. A nemzetközi művésztelep működtetésével pedig már hosszú évek óta bizonyítod, hogy üzletemberként is sikeres vagy. — A művésztelepen szerzett tapasztalat’ a meglévő jogi és gazdasági háttér nélkül nem mertem volna belevágni a pályázatba, éppen ezek az előzmények erősítenek abban, hogy eredményesen tudom majd működtetni ezt a vállalkozást. Gazdasági tevékenységről van szó, aminek rentábilisnak kell lenni, és ezzel együtt akarom megvalósítani és megtartani a művészi színvonalat. —Mi marad meg a, .kettészelt” Képcsarnokban, és mi változik? — A Képcsarnok név marad, tulajdonosa lesz a Csuta Galéria Kft. A működés nem tér el az eredeti profiltól, de a szolgáltatások, a lehetőségek köre bővül. Abból indulok ki, hogy mindig is rangot jelentett a Képcsarnokban kiállítani, ott csak zsűrizett alkotásokat látott és vásárolhatott a közönség, színvonal alatti művek, giccs oda nem juthatott be. Ezt a színvonalat akarom tartani; sőt, a körülmények, az igények változására reagálva szeretném bővíteni a korábbi kínálatot. —Milyen kiállításokat tervezel? — Elsősorban a békési művésztelepre épülő lehetőségekkel számolok, hiszen nyolc ország művészeivel állok kapcsolatban, Izraeltől Kínáig, Dániáig. A külföldi művészeket meghívom, műveiket itt láthatja a közönség. Úgy gondolom, ez Békéscsabán igazi kuriózum. Természetesen az itt élő képzőművészeknek is állandó kiállítóhelyet igyekszem teremteni, egy olyan műhelyt, ahová be lehet jönni, ahol rendszeresen bemutatkozhat a hónap művésze. Országos hírű magyar művészek szellemi műhelye is lesz a galéria. — A kiállításokhoz társul a szolgáltatások egész sora. Pontosan melyek ezek? — A vállalkozás sikeréhez nagyban hozzájárul, ha több lábon képes állni; ezért tervezek profilba illő szolgáltatásokat. A szerényebb lehetőségű vásárlók is találhatnak ízléses bőrdíszműt, dossziékat, asztali tolltartókat, mappákat. Zajácz Tamás iparművész idetele- pít egy monogramozó gépet, és aki bőrárut vásárol, kívánsága szerint rögtön bele tudjuk nyomni a kért monogramot. Okleveles restaurátor régi olaj- festmények, freskók felújítását vállalja. Egy budapesti cég legújabb képkereteiből kínálunk mintát, vállaljuk a keretezést, a paszparturát. Nyugaton már elterjedt az épületkerámia és a gipszstukkók alkalmazása, oszlopok, polcok díszítik a lakásokat. Békés megye egyetlen ilyen forgalmazója leszünk, ahol meg lehet rendelni katalógusokból az árut. Az a tervem, ha délután kettőig megrendelek valamit, az másnap reggel itt legyen Budapestről. Olyan szolgáltatás is lesz, hogy ha valaki fényképről portrét szeretne festetni, megcsináljuk. A Csuta—Zajácz— Várkonyi alkotócsoport bőrfestményeit Magyarországon csak két helyen lehet megvásárolni, Tiszaújvárosban és Békéscsabán. A bőrképekből havonta rendezünk kiállítást és lehet vásárolni. — Tartogatsz még meglepetéseket? — Igen. Megalapítjuk a Csuta György Műgyűjtők Baráti Körét. Aki 50 000 forint fölött vásárol képet, tagja lesz, és a következő vásárlásnál jelentős kedvezményt kap. Aki újabb vásárlót hoz magával, újabb kedvezményben részesül, ha tíz új vásárlót hoz, választhat magának egy 100 000 forint értékű Csuta—Zajácz—Várkonyi bőrfestményt. — A kínálat igazán sokrétű, már csak az a kérdés, hogy mikortól? — Nagypénteken, március 28-án a Csuta művésztelep alkotóinak műveiből rendezett tárlattal együtt nyitjuk meg ünnepélyesen a galériát, a kiállítás a nagyközönség számára április 2-ától látogatható. A kiállítással egy időben szeretném az összes szolgáltatást is megkezdeni. — Művész úr, gratulálunk és sok sikert! Niedzielsky Katalin Mentsük meg a leánykart! Barátaim, akikkel együtt szoktuk hallgatni a zenét a.Vigadóban, a színházteremben, a Bartók-teremben, az ifiházban, a könyvtárban, a Munkácsy-emlékházban, a békési, orosházi, gyulai, tótkomlósi stb. zeneiskolákban és művelődési házakban! Néhány válságos esztendő után újra a nemzetközi nyilvánosság elé léphet(ne) egyik legkedvesebb, legféltettebb együttesünk: a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola leánykara, aki — mely az elmúlt másfél évtizedben beénekelte Békéscsaba nevét-hírét a nagyvilág zenei emlékezetébe. A sok verseny, fesztivál, hangversenyút közül ezúttal csak ama nevezetes arrezói versenyre emlékeztetném magunkat, ahonnan 7 (hetes) díjat hoztak haza, ami szinte példa nélküli a nagy nemzetközi rendezvények történetében. Éppen ezért, a kényszerű kimaradás ellenére is számon tartják—mondjam úgy: „számon tartanak bennünket”?! S most a Bartók Béla Leánykar soron kívüli felkérést kapott a Darmstadti Nemzetközi Kórusversenyen való részvételre 1997. március 23—26. között. A rendezők nevében a verseny művészeti titkára, dr. Angela Gehann-Dembach felajánlotta, hogy részvételük esetén eltekintenek a nevezési díj befizetésétől és vállalják a kórus szállásköltségét. Ám ha a kórustagok fejenként 4000 forinttal hozzájárulnak az utazás költségeihez, s ha reményeink szerint ennek megfelelő összeggel segítene a városi önkormányzat, akkor is fedezetlen marad az összeg utolsó harmada, tehát mintegy 160 000 forint. Mi lenne, ha képletes belépődíjként, mintha mi magunk is ott ülnénk a németországi fellépések helyszínein, ki-ki befizetne közülünk néhány száz forintot (aki teheti, többet is), s ezúttal ugyancsak képletesen: a kórus tapsolna minekünk? Hiszen az az áldás, amit a zene jelent számunkra, amúgy is sokszorosan visszatérül, amikor majd ezek a leányok itthon is bemutatják műsorukat, de főleg akkor, amikor muzsikusokként, zenetanárokként évek múlva gyermekeinket és unokáinkat vezetik át a hétköznapok kietlenségéből a ZENE szigetére. S Ti, Barátaim, akikkel nem szoktunk együtt hallgatni zenét vagy eddig még nem ültetek közénk, Ti is nyertek a leánykar (és persze valamennyi hangszeres békéscsabai, békési, gyulai, orosházi stb. „befutó” muzsikusjelölt) diadalával — s veszíttek kudarcaikkal! Sikereikkel láthatatlan tőkét nyertek, amelyért ők küzdenek, ők fektetnek be a jövp nagy üzletébe, de velünk együtt Ti veszitek ki a kamatot a művelt s a műveltsége révén sikeres társadalom kasszájából. Kudarcukkal pedig a zenei pálya parlagra ítéltetésével velünk együtt veszítitek el annak az olyannyira áhított globális párbeszédnek, emberiségméretű információcserének még az esélyét is, amely a legkönnyebben éppen a zene nyelvén valósítható meg. Akik úgy érzik, hogy segítenének, keressék a 321-222-es telefonszámon a zeneiskola és szakközépiskola művészeti titkárát, Nagy Krisztát, aki a támogatás módjáról többet is tud mondani. Banner Zoltán, a Bartók Béla Zeneművészeti Alapítvány kuratóriumának elnöke Mezőgazdasági termelők, figyelem! A MEZŰKER KFT. is megkezdte az 1997-es termelési szerződések kötését iregi csíkos és fekete napraforgó, fénymag, mustár és héj nélküli tökmag termesztésére. Fekete napraforgó termesztése esetén jelentős előleget adunk! Vetőmagot készpénz ellenében biztosítunk! ÉRDEKLŐDNI: Békéscsaba, Orosházi út 32. Tel.: (66) 444-344. 1 ' -j Takarmányakció a Mezőker Kft.-nél! Vásároljon kedvező áron: — búzát, árpát, zabot — kukoricát — takarmányborsót — cirokmagot — különböző tápokat — takarmánykiegészítőket, valamint „BOBI” kutyatápot. VETÉSRE ALKALMAS TAKARMÁNYBORSÓ, TAVASZI ÁRPA ÉS ZAB KAPHATÓ! Békéscsaba, Orosházi út 32. Telefon: 444-344. Lóránt János:Itatás (olaj, 110x80 cm, 1991) Az ezredvég forgatagában már nincs meghatározó filozófiai rendszer A posztmodernen innen és túl Az élet békési szegletében élő alkotónak is a teljesség igézetében kell és lehet kifejezni világunkat. Ezen szemlélet képi nyelve pedig filozófiailag értelmezett esztétikát jelent, ami a jó művészet elengedhetetlen feltétele. Ha a képzőművészet jelenlegi fejlődését vizsgáljuk, akkor — bár kissé provokatívnak tűnhet — megállapítható: az ezredvég művészetében az izmusok kora lejárt. Közelebbről vizsgálva történelmileg bizonyos, hogy a modern művészet az impresszionizmussal kezdődött, aminek lebontása eltartott egészen a hatvanas évekig. Eredendően a képzőművészet vizuális létfejlődésében olyan lebontó folyamat lappangott (a fény formabontása után), amelynek szakaszaiban a műegészből lehántva az egyes elemei helyeződtek a középpontba. Időrendben; az exp- resszionizmus, a kubizmus, a dadaizmus, a szürrealizmus esztétikai erőtere mögött a filozófia strukturáló rendszere működött. Ezt követően — az ART szemléletbeli csoportosulásokban — az op-art, a pop-art, a land-art, a body- art és folytathatnám a sort — fejlődésében — olyan végpontokhoz jutott el, ahonnan tovább nem volt bontható egyszerűbb esztétikai látásmódra. Jól példázza ezen folyamat végpontját az a minimal-art, aminél már kevesebbet nem lehet felmutatni. Az eredeti értelemben vett műtárgy tagadásáig el is jutott a koncept-art, ahol csak a gondolat (a koncepció) fogalmazta meg magát a művet — s ami testiekben — legfeljebb fotókon volt rögzíthető. A továbbiakban megfigyelhető, hogy az egyes szakaszok rövidülnek, sőt párhuzamosan fúrnak, amiből hiányzik az átfogó magyarázat igénye, így a rövid utcás művészeti szemléletek a modernizmus utáni bizonytalanságot sugallják. A nyolcvanas évektől kialakuló posztmodern szemlélet legjellemzőbb belső irányzata, az újszenzibilitás (új érzékenység), amiben az irracionalitás belső káoszát vetítik ki, tagadva a lineáris fejlődés létértelmezését. Az ezredvég stílusprualizmusában már nem létezik olyan meghatározó filozófiai rendszer, esztétikai stílusirányzat, amely irányító, illetve vezető korstílussá válhatna. A posztmodem szemléletű alkotó érvényesítheti a megelőző korok művészettörténeti eredményeit, akár úgy, hogy az egyes stílusok egyidejűleg áthatják egymást. Ezen eklekticizmus keveredésében, az állandó újítás hajszolásában már nem válik fontossá, hogy egy műalkotás generációkon át megőrizze azt az erőt és statikusságot, amit a múltban oly magabiztosan képviselt. Alkotói oldalról — az esztétikai zűrzavarban — a mindenáron való tagadás fölényével és felkészültségével, szakszerűtlen műalkotások tömege lep el bennünket. Amit jelez a tudatosan igénytelen anyaghasználat, az anyagismereti hiányosságok riasztó nyilvánvalósága, a nagy méretek hajszolása. Mindazonáltal a mesterség alapos ismerete nélkülözhetetlen (de nem elégséges) feltétele, hogy a műalkotás — szellemi értelemben — minősíthető legyen. Ugyanakkor a végeredmény felől mindegy, hogy szellemében vagy anyagában rossz a kép vagy a szobor. A posztmo- dern szemléletben (nem kis mértékben) virágzó blöff tulajdonképpen kiszolgálja a vizuális műveletlenséget. Nem véletlen, hogy egyre inkább szubkulturális, elkülönülő társadalmi csoportok igényszintjére épít. Mindez nem mond ellent annak, hogy a harmadik évezred új esztétikája — művészettörténeti tapasztalatok alapján — új eszközök és technológiák bevonásával érvényesíthető, midőn változatlan marad a titokzatosság magasabbrendű misztériuma, ahol szóban dadoghat a gondolat, mégis a megnevezhetetlen felismerés magához ölel. Szilágyi András
