Békés Megyei Hírlap, 1997. március (52. évfolyam, 51-74. szám)

1997-03-01-02 / 51. szám

Doktor úr, miért ír verset?

Dr. Barta Kálmán főorvost sokan ismerik a fogászatról. Aki közelebb áll hozzá, tudja, hogy tanult hivatásával együtt a költészet is szorosan hozzátartozik az életéhez. Nemrégiben a Tevan Kiadó gondozásában, Nap, árnyék címmel megjelent első kötete, amelyben műfordításokat, gyermekvers-fordításokat és verseit adja közre. (8. odal)

Verceg és Serceg párbaja

Dicsőséges Hunyadi Mátyás királyunk 1468. évben — főképpen a pápa kívánságára — haddal támadta meg apósát: az öreg Podjebrád György cseh királyt, mert ez a cseh

huszitákat pártolta.

Erős, vitéz seregével, a híres fekete sereggel a cseh király egyik tartományába ütött be, ott az egyik erős várat: Spielberget vette ostrom alá. (9. oldal)

Fogalmam sincs; valahol, valaki kigyűjtötte-e: hány híresség; professzor, kutató, tudós, olimpikon, egyetemi tanár indult el a megyéből, hogy nevet szerezzen magának, s a szőkébb hazájának? Ha eddig nem történt meg, egyszer talán valakinek eszébe jut, hogy pótolja a

hiányosságot...

A (mikro)hullám"

Dr. Szokolay Mihályról szűk baráti körben hallottam. Volt tanítványa áradozott a tanár úrról:

— Büszke vagyok rá, mert ő is szarvasi, mint jómagam, s tőle tanultunk tisztességet, emberi tartást valahányas Az egyetem mikrohullámú híradástechnikai tanszékén fogalom volt Szokolay tanár úr. Felkészültségével, szerénységével mindenkit elbűvölt, szeretik, tisztelik őt. Nyugati előadásainak se szeri, se száma, de jól ismerik a Magyar Tudományos Akadémián is.

Ezek után kíváncsi lettem Szokolay Mihályra, s kitartó nyomozásom eredményeként Győrben — ahol éppen államvizsga-bizottsági elnökként tartózkodott — kaptam meg pesti lakásának címét. A tanár úr otthona közel van a Keleti pályaudvarhoz. Gyalog eredek a pár száz méterre lévő cél felé. A fagyos, csúszós úton kapok a fejemhez: nem vagyok teljesen beszámítható! Felkeresek valakit, akiről nem túl sokat tudok. Igazából azt sem tudom, mi fán terem a mikrohullám... A konyhaszekrényemen lévő mikrohullámú sütőm nélkül már nehezen lennék meg, de vajmi keveset tudok működési elvéről: talán valami rezgéshullámok szaladgálnak benne fel, s alá. Ennyi. Felkészületlenül becsengetni egy egyetemi tanárhoz?

A régi bérház első emeletén egy leválasztott, polgári ízléssel berendezett, kétszobás lakásban él a Szokolay házaspár. Ahogy az elbeszélés után várható volt, a mosolygó és barátságos Szokolay Mihály rögtön azzal kezdi, nem is tudja miért keresem fel, hiszen azon kívül, hogy dolgozik, tanít, semmi különleges „nem terheli a lelkét”, olyan legalábbis nem, ami újságba kívánkozna.

A tanár úr felesége, Kurunczi Katalin forró kávéval kínál, s mielőtt beszélgetni kezdenék férjével, meglepő kérdéssel fordul hozzám: — Mi újság Békéscsabán? Miután megadom a szokványos választ, mosolyogva közli: Békéscsabán éltek a szülei, jómaga is,

mielőtt a fővárosba került. Nagy tisztelettel mesél szüleiről, szeretettel a városról. Édesapja jó nevű asztalos volt Békéscsabán és a Szociáldemokrata Párt helyi vezetője, aki képviselőként tagja volt az 1944-es debreceni nemzet- gyűlésnek. Alig győzöm feldolgozni a friss információt, mindenesetre Kurunczi Katalin édesapjáról is jó lenne egyszer írni. Talán sor kerül rá. De az idő most szabott, így a férjjel elvonulunk a másik szobába, hogy pályafutásáról beszélgessünk.

— Úgy tudom, Szarvasról indult...

— Szarvason születtem, de Békéscsabán érettségiztem — vall életéről Szokolay Mihály. — Tanulmányaimat Budapesten, a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen folytattam, a hadmérnöki karon. 1952- ben diplomáztam, s pályafutásomat tanársegédként a kar híradástechnikai tanszékén kezdtem. Mint hadmérnöki kari oktató, tiszti rangban egyben katonai szolgálatot teljesítettem...

— Egyik tanítványa olyasmit emlegetett, hogy Ön a MÍG katonai repülőgépek állandó látogatója, vizsgálója?

— Sokszor kaptam haditechnikai kutatási megbízást, így kerültem kapcsolatba egy rádiótechnikai vizsgálat során a MÍG repülőgépekkel is.

— Tanár úr! Ön nem tartozik a dicsekvők közé, ezért igyekeztem néhány információt , felcsípni” Önről. Ezek egyike, hogy Önnek meghatározó szerepe volt a hazai űrkutatásban.

— 1968-ban kaptam megbízást, hogy vegyek részt az űrkutatási kormánybizottság munkájában. Az akkori Szovjetunióban megalakult Interkoz- moszban az egyik szakbizottság titkári teendőit is rám bízták.

Beszélgetésünk alkalmával a hivatali szenvedély mellett kevés időnkjutott a magánéletről is csevegni. A Szokolay házaspárnak egy gyermeke született, Katalin, aki viszont két leány unokával örvendeztette meg szüleit. Természetes hát, hogy a tanár áraz összes szabadidejét velük tölti a

Balaton melletti nyaralóban FOTÓ: GALLI DIÁNA

— Egy pillanatra térjünk vissza az egyetemi oktatásra.

— A tanszéken kezdetben a mikrohullámok technikájának és a rádió adástechnikájának az oktatása, később a rádiótechnika, illetve a műsorszórás volt a fő területem, amit időközben a műholdas, jelenleg pedig a digitális műsorszórás oktatásával bővítettem.

— Publikálta-e valahol a rádió- rendszer technikával kapcsolatos kutatásait?

— Publikációim száma körülbelül harminc, több egyetemi jegyzetet írtam, ezekből ma is tanulnak a hallgatók. 14 bel-, illetve külföldi szabadalmam van, egy könyvem német nyelven is megjelent.

—A lakcímét Győrben sikerült megszereznem. Sűrűn ,,kirándul" a vizek városába?

— Huszonnyolc éve vagyok — többek között — a győri főiskolán is az egyik államvizsga-bizottság elnöke.

— Úgy tudom, sok külföldi diákot is vizsgáztat, általában nem magyar nyelven.

—Volt idő, amikor a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karán ötvenöt országból tanultak hallgatók. így szinte természetes, hogy három nyelven vizsgáztatunk.

— Összeszámolta tanár úr, hogy több évtizedes munkája során hányán vizsgáztak Önnél?

— Körülbelül kétezren. E mellett a Magyar T udomány os Akadémia T udo- mányos Minősítő Bizottságának megbízásából hét aspiránsom is volt. Továbbá félszáz doktorandusnak voltam az opponense.

Miután ideérünk a beszélgetésben, Katalin asszony süteménnyel, itallal kínál. Kedvesen néz férjére, aztán hozzámfordul:

— Ugye nem említette a férjem, hogy a Magyar Tudományos Akadémia Távközlési Rendszerek Albizottságában dolgozik és sokszor tartott előadást az akadémián és más tudományos egyesületekben. S persze számos nyugat-európai ország kongresszusán vesz részt ma is, ahol előadásokat tart.

Valóban nem. Mert Szokolay Mihálynak ezek természetes dolgok.

—Ma is katonai szolgálatban áll?

— A katonai pályafutásomnak az vetett véget, hogy 1956 után az úgynevezett Kádár-nyilatkozatot nem írtam alá. így aztán azonnal leszereltek.

— Sikerült megtudnom, hogy az Ön nevéhez fűződik a személyi hívó életre hívása.

— Inkább azt mondanám: tevékenyen részt vettem a rádiós személyi hívó szolgáltatás hazai megvalósításában. De számomra az is fontos, hogy bábáskodhattam a digitális hangműsorszórás megindításában, amelynek rövidítése a DAB (Digitál Audio Broadcasting). Természetesen a feladat megoldásában sok együttműködő intézmény közös munkájára volt szükség. A partnerek egyesülete a DAB Kör, amely elnökévé választott.

*

Búcsúzom. Nagy élmény volt a Szokolay házaspárral találkozni. Szokolay Mihály azzal kezdte a beszélgetést, hogy semmi nincs az életében, ami újságba kívánkozna. Talán az olvasók másként vélekednek.

Béla Vali

„lovagja”