Békés Megyei Hírlap, 1997. március (52. évfolyam, 51-74. szám)
1997-03-11 / 59. szám
6 Családi magaziN 1997. március 11., kedd SZEXPOSTA Dr. Bordás Sándor rovata Dr. Pálffy Károly nőgyógyász válaszQt A névvel és címmel ellátott levél a következőket tartalmazza: 25 éves vagyok és van egy fiam, aki most lesz 10 éves. Fiatalon, alig 16 évesen szültem és szülés közben annyira tönkretettek, hogy most hiába szeretnék második gyereket, nem lehet. Az orvos szerint petevezeték-összenövésem van. Öt évig védekeztünk, egyszer sem volt terhesség-megszakításom, a petefészkemmel nem volt probléma, mégsincs segítség... Az első férjemtől elváltam, a második férjem most gyereket szeretne. Ahogy megtudta, hogy nem lehet, el akar válni tőlem. Kérem, doktor úr, segítsen, mert én még egy válást nem élnék túl. Kedves asszonyom, nem hiszem, hogy önt a szülésnél tették tönkre annyira, hogy nem lehet második gyereke. Azt írja, hogy a petevezetékek össze vannak nőve, tehát nem átjárhatóak, vagyis a spermium a petével nem találkozik és a petét nem lehet hagyományos módon megtermékenyíteni. Ezt az állapotot valamilyen kismedencei gyulladás váltotta ki még akkor is, ha erre ön nem emlékszik. Két lehetőséget látok problémájának megoldására. Az első: műtéttel átjárhatóvá tenni a petevezetéket és utána megpróbálni a teherbe esést. A második: az ön petéjét a szervezetén kívül megtermékenyítik a férje spermájával és a megtermékenyített petét visszahelyezik az ön méhébe. Ha szerencséje van, akkor a megtermékenyített pete beágyazódik a méhbe és fejlődésnek indul. Előfordulhat, hogy még így sem jön létre terhesség, de mindenképpen meg lehet próbálni. „ismeretek nélkül’ ’ : 16 éves vagyok. A problémám az, hogy fáj a mellem. Minden menzesz előtt érzem a fájdalmat, de a menstruáció megkezdése után el szokott múlni. Most viszont egész hónapban fáj. Nagyon félek a ráktól. Milyen tünetei vannak a mellráknak? Csomót nem érzek a mellemben, de nem tudom pontosan, hogy hol kell,,tapogatnom". Különbén többször megütöttem a mellem, de nem olyan nagyon. Igaz, hogy a mellrák nem fáj? A mell érzékenységével a nők főleg 35 éves korig bajlódnak. Leggyakrabban a tisztulással kapcsolatban jelentkezik. A mell megtelik, a mirigyek megduzzadnak, érzékennyé válnak vagy csak a mellbimbó fáj. Ezeket a panaszokat a női hormonrendszer okozza. Egy menstruációs ciklus alatt a hormonszintek (ösztrogén és progeszteron) változnak a szervezetben és erre reagál nemcsak a méh nyálkahártyája, de á mell mirigyei és a szövetek is. Ezzel a panasszal gyakrabban találkoznak azok az asszonyok, akiknek rendszertelen a menstruációs ciklusuk. Mindenképpen ki kell vizsgáltatni a mellét. Azt ajánlom önnek, szakorvossal vizsgáltassa meg a mellét (nőgyógyász, onkológus stb.). Minden tisztulás után 3-5 nappal végezzen mellvizsgálatot. Feküdjön hanyatt, a bal mellét jobb kézzel, a jobb mellét bal kézzel vizsgálja úgy, hogy az ujjaival lassú, körző mozdulatokat végez. Egymás után vizsgálja meg mind a négy negyedet. Mindig a mellbimbó irányába végezze a vizsgálást és a mellbimbó környékén fejezze be. Forradalmi kísérlet A 60-as évek óta forradalmian új utakat keresnek az ideggyógyászok. így az elmegyógyintézetek ápoltjait rendre elviszik a „normális” emberek közé, sőt, visszaengedik őket a családi körbe. A módszer vitatott volt és vegyes eredményeket hozott, de mindenképpen megváltoztatta a gondolkodást e betegségek ápolásáról, gyógyításáról. Ezekre az elvekre épül Hannover mellett, Wahren- dorfban Európa legnagyobb magán ideggyógyintézete, ahol az ápoltak rejtett képességeinek feltárásával segítik elő gyógyulásukat. Matthias Wilkening professzor, igazgató-főorvos a lehetőségek szerint le kívánja bontani a falat, ami az ápoltak és a normálisok világa között elhelyezkedik. így az orvosok mellett gyógypedagógusok és önkéntes laikusok is dolgoznak az intézményben: köztük kézművesek, művészek, akiknek az a szerepük, hogy segítsenek feltárni a betegekben lévő rejtett képességeket. Az ápoltaknak—a hagyományos munkaterápia keretein túl is — módjuk van szakmákat tanulni, illetve a művészeteket ápolni. Műhelyekben, saját vendéglőjükben dolgoznak, színházuk van. Egyúttal gondot fordítanak személyes méltóságukra is; így valamennyien külön, saját szobában kapnak elhelyezést. Wiíkening dr. az ezredfordulóra szeretné nemzetközileg elfogadottá tenni az elképzeléseit. Erős jellemről tanúskodik, ha valaki képes beismerni a tévedését Miért fontos megtanulni bocsánatot kérni? Ki ne követett volna el hibát életében? Ki ne érezte volna, hogy legszívesebben elsüllyedne szégyenében, azonnal visszaszívná a kimondott szót, hántást? Ez azonban lehetetlen. De legalább valahogyan bocsánatot kellene kérni. Miként? Mert szinte mindenkinek nehezére esik, hogy beismerje a saját hibáját. Sokan ezt a gyöngeség jelének tartják. Pedig valójában éppen hogy erős jellemről tanúskodik, ha valaki képes beismerni a tévedését. Aaron Lazare, a Massachusetts egyetem pszichiátere évek óta kutatja a témát. Szerinte döntő a helyzet komolysága. Mert ha valaki, mondjuk, leönti kávéval a kolléganő szoknyáját, ez viszonylag csekély bosszúságot okoz, amiért mindenki azonnal bocsánatot kér. Másképp viselkedik azonban az ember, ha valóban megbánt valakit, akkor is, ha csak hirtelen dühében tört ki, s egy pillanatra „elveszítette a fejét". Ilyenkor helyesebb, ha legalább egy órát vár az illető a bocsánatkéréssel, mert a megbántott félnek is időt kell hagyni arra, hogy megnyugodjon. A legfontosabb, hogy a megbánásnak őszintének kell lennie, mert másképp csak dühöt, elzárkózást vált ki a másikból. A kapcsolat pedig javíthatatlanul megromlik. Lazare doktor szerint először is tisztában kell lennünk azzal, mennyire súlyosan bántottuk meg a másikat. Ezután elfogadható magyarázatot kell adnunk viselkedésünkre. Érzékeltetni kell azt is, mennyire mélyen érintett minket az, ami történt, s azt is ki kell fejeznünk, hogy ez kivételes helyzet volt, amely nem ismétlődhet meg többé. Ha képtelenek vagyunk megtenni az első lépést, akkor próbálkozzunk levélírással. Esetleg olyan ajándékkal, amely elősegíti a közeledést. Fontos azonban, hogy ezt sem szabad túlzásba vinni, mert semmilyen ajándék nem helyettesítheti a valódi bocsánatkérést, legfeljebb csak az első lépést könnyítheti meg ahhoz, hogy beismerjük: tévedtünk. FEB A BÉKÉSCSABAI NŐK IDEGENKEDNEK A NYÁRI VÁLTOZATOKTÓL Kalapőrület Rómától napjainkig Ki hinné? A kalap alapanyagát ma is ugyanúgy készítik, mint ahogyan azt hajdan a rómaiak felfedezték. Legfeljebb aformán változtattak az évszázadok... FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET Magyarországon majdnem olyan ritka a kalapkészítő mester, mint az erdőben a fehér holló. Békéscsabának szerencséje van, mert azok közé a települések közé tartozik, ahol él és dolgozik ilyen személy. Kovácsné Várkonyi Magdolna 1989-ben tanulta ki a mesterség csínját-bínját, s azóta Békéscsabán is hozzá lehet jutni a legmodernebb kalapmodellek- hez. Legutóbbi találkozásunkkor Kovácsné nemcsak az idei kalapdivatról tájékoztatta lapunkat, hanem arról is, mikor milyen fejfedőt hordott az ember. — Ásatások bizonyítják, hogy már az ősember is használt bőrből készült fejpántokat — mondta. — A fejfedő az ó- korban a hatalom jelképe volt. A nomád népeknél a csúcsos bőrsüveg használata terjedt el. A magyarok süvege közismerten birkabőrből készült, s valamilyen prémmel díszítették. A hét vezér fejét is süveg védte. Később a pór nép is hordott süveget, csak kevésbé díszeset, mint a hatalom emberei. Hegyes tetejű nemezkalapot legelőször a rómaiak viseltek. A nyúlszőr vagy a gyapjú szálainak összeverésével készült kalapalapanyag ma is úgy készül, mint akkor. A XIV. század második felében terjedt el a kerek tetejű kalap, hátul felhajtott karimával. Mátyás korában az alacsony tetejű, henger alakú kalapforma dívott a férfiak körében. A XVI. századra a kalapnak karimája lett, amit oldalt felhajtottak. Ugyanez a XVII. századra háromszög kalappá változik. Még e században visszatér a valamikori süveg forma, ami bársonyból készült, és a csúcsos része lehajlott. A XIX. század második felében jön divatba a kerek tetejű csárdás kalap, majd e század végén megjelenik a Kossuth-kalap, melynek egyik eredeti darabját ma is őrzik a British Múzeumban. A nők a múlt század közepén kezdik viselni a nagy virágcsokrokkal és gyümölcskosarakkal teliszéles karimájú kalapokat. Ez a divat egészen e század 20-as éveiig tart. Ettől kezdve már inkább a praktikum diktál a női kalapviseletben. A 60-as évekig különböző formák bukkantak fel Európában, de abban mind megegyeztek, hogy szimmetrikus tervezésűek voltak. Ezzel szemben az utóbbi években az aszimmetrikus formák hódítanak. Ezen a tavaszon például a fekete, a bordó, a barna és a drapp színekből készült masnis nemezkalapok, vagy a bársonyból, düftinből, gyapjúszövetből készült romantikus kalapsapkák a slágerek. Mindezek igazán nőiesekké akkor válnak, ha megfelelő kesztyűt, sálat, kitűzőt hordunk hozzá. Egyre népszerűbbek a nyári rizsszalma, és panamakalapok is, bár beszélgetőpartnerem szerint a békéscsabai hölgyek még kissé idegenkednek tőle. (Kovácsné minden évben részt vesz a nagy bécsi kalapbemutatón és vásáron, ahonnan a legújabb formákat rendeli meg.) Arra a kérdésre, hogy ki milyen kalapot vásároljon, a következőket mondta: — A kalap mindenkinek jól áll, csak tudni kell az alaptételt: a kalap tetejének egyvonalba kell esnie az arcéllel. Ha ez a feltétel teljesül, már viheti is az illető a kiválasztott színt. A keskeny arcúaknak a legkönnyebb, nekik ugyanis majdnem minden forma jól áll. —ria Életmód Gyógyszerek nélkül Andrea Schmitt 19 éves korában egy autóbaleset során megsérült. Felgyógyulása után krónikus nyak-, váll-, hát- és deréktáji fájdalmakra panaszkodott, melyektől alig tudott aludni. Izomnyugtatókat, fájdalomcsillapítókat és gyulladás elleni gyógyszereket szedett, amelyek nem szüntették meg panaszait. Huszonöt hosszú év és legalább nyolc kezelőorvos után Andrea végül gyökeresen más kezelési móddal próbálkozott — és ma már Andrea saját bevallása szerint remekül érzi magát. Ezekről a ma már világszerte alkalmazott terápiás módszerekről szól a Reader's Digest Válogatás márciusi számában Sue Browder írása, Gyógyszerek nélkül címmel. Manapság a krónikus fájdalom kezelésével foglalkozó orvosi központokban arra biztatják a betegeket, hogy gyógyszermentes terápiával igyekezzenek úrrá lenni fájdalmaikon. Az Egyesült Államokban a legnagyobb egészségügyi intézményekben használatosak az olyan, régebben mellőzött gyógymódok, mint a meditáció és a biofeedback. — A modem gyógyászat háromlábú szék— állítja dr. Herbert Benson, a Harvard Egyetem professzora, az Időtlen gyógyítás: a hit hatalma és biológiája című cikk szerzője.— A szék két lába a gyógyszer meg a sebészet, a harmadik lábát pedig az képezi, ahogy az ember segít saját magán. Biofeedback. A biofeedback elektronikus visszacsatolás (feedback)—gépi hang- és fényjelek— segítségével tanítja meg a beteget arra, hogy miként lehet úrrá a stressz által okozott tenziós fejfájáson vagy a szintén a stressz okozta érösszehúzódás és -kitágulás okozta migrénen. Egy felmérés szerint azok az idült fejfájásban szenvedők, akik legalább hat, illetve húsz alkalommal részesültek biofeedback-kezelés- ben, fejfájásuk miatt átlagosan 75 százalékkal ritkábban keresték fel az orvost, és 56 százalékkal kevesebb gyógyszert szedtek. Meditáció. A krónikus fájdalomtól szenvedők sokszor azt mondják magukban: „Nem vagyok én jó semmire.” Az ilyen gondolatok tovább növelhetik a fájdalomérzetet. A meditáció hozzásegíti a betegeket, hogy tudatában legyenek gondolataiknak, és annak, hogy ezek a gondolatok milyen hatást gyakorolnak az életükre. A meditáció nem helyettesítheti a hagyományos orvosi gyógykezelést, de annak fontos kiegészítője. Életmódváltás. Az életmódbeli változások, például az, hogy a betegek megtanulják, hogyan kell helyesen tárgyakat emelni vagy autóvezetés közben egy összecsavart törülközővel megtámasztani a derekat, lehetővé teszik a betegek számára, hogy újra maguk irányíthassák az életüket - - mondja dr. Dennis Turk, a pitts- burghi Fájdalomvizsgáló és -csillapító Intézet vezetője. Testmozgás. Dr. Turk szerint a krónikus fájdalomtól gyötörtek általában kerülik a testgyakorlást, s ezáltal vesztenek izomerejükből, állóképességükből és rugalmasságukból. Amikor aztán újra hozzálátnak a testedzés-^ nek, ugyancsak megérzik. Idővel azonban a test hozzászokik a mozgáshoz, és a testgyakorlás csökkenti a krónikus fájdalmat. Az idült fájdalomtól szenvedőknek természetesen eleinte csak könnyű gyakorlatokat szabad végezniük, és mielőtt egyáltalán belekezdenének a testedzésbe, ki kell kérniük az orvosok tanácsát. Akupunktúra. Kínában évezredek óta alkalmazzák fájdalomcsillapításra az akupunktúrát. A kezelés lényege az, hogy a test meghatározott pontjain beszúrt tűk korrigálni tudják a két ellentétes testi princípium, a jin és a jang fájdalomkeltő egyensúlyhiányát. Dr. Bruce Pome- ranz szerint az akupunktúra hatására a test fokozottan termeli az endorfin nevű természetes fájdalomcsillapító vegyületeket. A cikk szerzője felhívja a figyelmet arra, hogy bármilyen gyógymódhoz is folyamodunk, ne felejtsük el, hogy a saját testünket legjobban saját magunk ismerjük. Ha egy gyógymódot eredményesnek érzünk, tartsunk ki mellette!
