Békés Megyei Hírlap, 1997. március (52. évfolyam, 51-74. szám)

1997-03-11 / 59. szám

1997. március 11., kedd Családi magazin 7 Kerüljön minden héten asztalunkra e csodás húsféléből! Hal, egy kicsit másképpen Az egyre növekvő húsárak se­gítségünkre lehetnek abban, hogy sokkal több halat fo­gyasszunk. Táplálkozástudo­mányi szakemberek szerint he­tente legalább kétszer kellene halat ennünk. Talán az alábbi receptekkel sikerül egy-két ötle­tet adni a feldolgozást illetően. Sáfrányos halkotlett Hozzávalók: 4 szelet (15-20 dkg-os) szál­kamentes hal (lehet tengeri hal­fiié, busa, vagy bármilyen más húsos hal) 20 dkg rizs-vadrizs 2 közepes fej hagyma 3 evőkanál olaj 2.5 dl száraz fehér bor 1.5 dl tejszín 2 paradicsom 40 dkg zöldborsó 1 evőkanál liszt 1 babérlevél, 2 szegfűszeg, 1 evőkanál szárí­tott sáfrány, só, bors, szerecsen­dió, kaporszál A halszeleteket megmossuk, besózzuk. A rizst megfőzzük. A hagymát apró kockára vágjuk, megfonnyasztjuk az olajon. A felét áttesszük egy lábasba, a maradékhoz hozzáadjuk a bor felét, a babérlevelet, a szegfű­szeget és felforraljuk. Bele­tesszük a halszeleteket és 10-15 percig pároljuk. A hagyma má­sik felét felmelegítjük, és meg­szórjuk a liszttel. Hozzáadjuk a sáfrányt és ráöntjük a maradék bort és a tejszínt. Sózzuk, bor- sozzuk, összeforraljuk. Az ola­jat felforrósítjuk, rádobjuk a kockára vágott paradicsomot és a zöldborsót. Fedő alatt 5 percig pároljuk. Végül sóval, borssal, szerecsendióval ízesítjük. Ka­porlevéllel díszítünk. Halpástétom Hozzávalók: 40 dkg halfilé 3 dl tejszín 3 tojásfehérje 1 evőkanál kukoricaliszt só, bors, vaj A halszeleteket kisebb dara­bokra vágjuk, majd húsdarálón ledaráljuk. Hozzáadjuk a tojás- fehérjét, sót, borst, majd a tej­színben csomómentesre kike­vert kukoricalisztet. Jól össze­dolgozzuk, majd vajjal kikent pástétomformába simítjuk. Le­fedjük, és vízzel félig telt tepsi­be tesszük. A vízfürdőben 200 fokon, 40-50 percig sütjük. Hi­degen és melegen egyaránt fo­gyasztható. Marinait halszeletek Hozzávalók: 60 dkg halfdé 10 dkg vaj 2 paradicsom egy csomó újhagyma egy csomó petrezselyem 2 citrom leve 1/2 citrom reszelt héja 1 dl fehérbor 1 babérlevél, só, bors, egy szegfűszeg, csipetnyi cukor, tár­kony Ä halfiléből 4-4 cm-es szeletek! vágunk, megmossuk, sózzuk, borsozzuk, és forró ola­jon mindkét oldalán megpirít­juk. Kivéve, hűlni hagyjuk. A hagymát felvágjuk, és olajon megpároljuk. Hozzáöntjük a bort és a citromlét, hozzáadjuk a fűszereket és a reszelt citrom héját, majd felöntjük 2 dl vízzel és 15 percig főzzök. A paradi­csomot felszeleteljük. A kihűlt halszeleteket leönt­jük a megszűrt marináddal és a tetejére helyezzük a paradi­csomszeleteket, és tálba téva másfél órára a hűtőbe tesszük. Hidegen tálaljuk. (Vaj, só, törött bors legyen az asztalon!) LELKI POSTA Gyógyító szavak — Angelika rovata Két hete megjelent, ,.Pofozni vagy sem" jeligével e-gy apa levele. Az alábbiakban a ..Bölcs nagymama?" aláírással adott választ ismertetem. „Három felnőtt gyermekem és hat unokám van, a legna­gyobb egyetemista, a legkisebb elsős. Húsz évvel ezelőtt még azt mondtam: egy-egy pofon elkél a maga helyén, és oda is csördítettem még a nagy kamasz fiamnak is. Tudom, hogy mérges volt érte, de nem mert az egy szót sem szólni. Egy nagymamától illetlenség, sőt egyesek szerint felháborí­tó, ha az unokát pofon vágja, eszemben sem volt soha. Egészen addig, amíg első fiúunokám ovis nem lett, és gyakran felügyeltem rá, amíg a szülei dolgoztak. Ekkor még én is munkaviszonyban voltam, ott volt a háztartás és még egy főiskolás tanuló lányom, aki kollégiumban volt ugyan, de még anyagilag mi gondoskodtunk róla. Fáradt, kimerült állapotban sokszor közel álltam ahhoz, hogy magával nem bíró, szótfogadni nem akaró unokámnak a fenekére sózzak egyet. Egyszer kicsúszott a kezem, amit a gyerek azonnal be is panaszolt érte jövő szüleinek. A fiam nem szólt semmit, de a menyemből azonnal kirobbant: hogy jövök én ahhoz, ő még sosem bántotta a gyereket. Lelkemre mondom, szívesen vigyáztam rá mindig, és tényleg nem volt terhemre a gyerek, de keserűségemben, fáradtságomban visszakiabáltam:-nem csoda, hogy neked több türelmed van, három évig gyesen voltál vele, most meg csak aludni viszed haza. Fiam és menyem addig jól megvol­tak, attól kezdve kitört köztük a párbaj, jogos-e a pofon vagy sem. Menyem nem volt hajlandó továbbra is hozzám horda­ni a gyereket, munkahelyét változtatott, ahol csak négyig volt munkaidő, így ő hozta az oviból. Tudom, a mai napig nem bocsátott meg igazán, hiszen az előző helyen nagyobb karrier várt rá, ami az én pofonom miatt esett kútba. Úgy gondolom, mégis megérte, hiszen a gyerek viszont kapott így egy esténként mindig otthon lévő anyukát." Elképzelések a rokkantnyugdíj-szervezet átalakításáról A TELJESEBB EMBERI ÉLETÉRT A napokban tájékozódtunk a Népjóléti Minisztériumban a rokkantnyugdíj rendszerének átalakítási tervezetéről, amely­nek szigorításáról már gyakran esett szó. Megyénkben is igen sokan rokkantnyugdíjasok, nemegyszer a meglévő betegség mellett a munkanélküliség elke­rülésének megoldásaként. A jelenlegi gyakorlat alapján is a kezelőorvos vagy az egyén kezdeményezi a rokkantsági nyugdíj kérelmet, amelyet az Országos Orvosszakértő Bizott­ság megyei szerve véleményez, hagy jóvá vagy ellenez. A dön­tés fellebbezhető, az eredmény változó. A munkaképesség­csökkenés első fokozatába tar­tozók (100-67%-ig) képtelenek önmaguk ellátására, a második fokozatúak képesek ugyan ön­magukat ellátni, de érdemi reha­bilitációra nem alkalmasak. Ilyen esetekben a nyugdíj össze­gének megállapításánál számít a szolgálati idő tartama is. Az 50 és 67%-nál kisebb rokkantsági fokozatúak valamilyen szociá­lis ellátásban, átmeneti vagy rendszeres szociális járadékban részesülhetnek. Az olyan mun­káltatók, akik 40% feletti rok­kantsági fokozatú dolgozót fog­lalkoztatnak, bizonyos kedvez­ményekben részesülnek. 1994 és 1996 között az egészségbiz­tosítási alap hatalmas összeget, mintegy 10 milliárd forintot fi­zetett ki ilyen jellegű ellátások­ra. Évente 100-120 ezer igény érkezik rokkantsági nyugdíjjal kapcsolatosan, 58-59%-ukat nyilvánítják rokkanttá. Az új elképzelések szerint (törvény még nem született ez ügyben) a rokkantnyugdíjas lét teljes, 100%-os képességcsök­kenést jelent. A kérelmező élet­korától függetlenül lesz adható az ellátás, finanszírozó a nyug­díjbiztosítási alap. A rokkant­nyugdíj megállapításánál a munkaképesség-csökkenés mértéke és az a tény, hogy van­nak-e feltételei a rehabilitáció­nak vagy a foglalkoztatásnak, befolyásolja az igénylők ellátá­sát. Ä döntéshozók szerint az egyén érdeke is, hogy az állapo­tát legalább stabilizálni lehes­sen, ne romoljon tovább és mi­nél teljesebb körű emberi életet élhessen. Természetesen egyik napról a másikra ezek a feltéte­lek nem valósíthatóak meg. A nem teljes értékű munkaké­pességcsökkent (50-80%-os) rokkantsági járadékot kaphatna, amely az állapottól függően át­meneti is lehetne. Beszámítana a szolgálati idő, a kereset össze­ge és figyelembe véve a meg­maradt munkaképességet, pró­bálkoznának a rehabilitációval. A munkaerőpiacon az egyén foglalkoztatásának támogatá­sára foglalkozás-egészségügyi hálózat alakulna (nem azonos a jelenlegi volt üzemorvosokból álló szolgálattal). Az ebbe a há­lózatba kerülők ellátását a munkaerőpiaci alapból fedez­nék és kiegészíthetné a rok­kantsági járadék összegét. Szó­ba került a rokkantsági járadék, a folalkozáselőkészítő ellátás fogalma, amelyet más és más alapokból finanszíroznának. A rokkantsági nyugdíjellátás je­lenlegi rendszerének feltérké­pezéséhez, ésszerű átalakításá­hoz teljes szakmai átvilágítás szükséges. így lehetne csök­kenteni a munkaképesség­csökkenés mai nagyságrendjét és kiegészíteni a foglalkozás­egészségügyi szakellátó rend­szert. Az elképzelések szerint az 1997-ben benyújtott rokkantsá­gi igények esetében végleges döntést az orvosszakértői bi­zottság csak vitathatatlan ese­tekben hozna. A már rokkantsá­gi nyugdíjban, járadékban, szo­ciális ellátásban részesülők ellá­tását az új elképzelések nem érintik. Egyénként is számtalan szakmai elemzés, vita előzi meg a rokkantságinyugdíj-törvény átalakítását. Az eddigiek csupán ízelítőt jelentenek az elkép­zelésekből. Bede Zsóka A Hunguest gondol a gyerekekre is Egyre többen tudják: a Hun­guest Travel Rt. azon részvény- társaság, amelynek utazási iro­dája a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány tulajdonába került üdülőkbe, szállodákba kínál belföldi üdüléseket—állami tá­mogatással! Emellett természe­tesen külföldre is van sok aján­lat, Ausztriától Törökországig, olcsóbbak és drágábbak egya­ránt. Az idén 18 országba, hat­vanféle utazást kínálnak. Tavaly 145 ezren vették igénybe az iroda szolgáltatásait, aló ezer 400 forintos részvételi díjhoz átlag 6300 forintos állami támogatás járult személyen­ként. Legnépszerűbbek a gyógyüdülések. Ez valószínű az idén is így lesz, noha 18 százalé­kos áremelésre lehet számítani. Érdekesség, hogy az állami tá­mogatás nélküli programok iránti érdeklődés is nőtt, tavaly már csaknem 15 ezren pihentek teljes áron. Amit az idén a sok-sok hazai program közül mégis kiemelhe­tünk, azok a gyermekeket érin­Az erdei iskolai tábort 7-19 éves tanulók számára szervezik tik. A tavalyi kőszegi erdei isko­la sikerén felbuzdulva újdon­ságként a Kalandos kalamajka, a Színjátszó, a Junior manager- képző, a Tenisz—nyelvi, a Ri­porter és a Lovastábort is meg­hirdettek. Hogy tervezni is le­hessen: a legolcsóbb az egyhe­tes erdei iskola 5 ezer 800 (!) forintért. F. I. VÍZÖNTŐKOR FOGAS VALLOMÁS A LÉLEKRŐL Bizonyos betegségekről már köztudott, hogy bár a testben je­lentkeznek, gyökerük a lélekben keresendő. Ilyen a szívinfarktus, a magas vérnyomás (a túlhaj­szolt emberek életének követ­kezményei), vagy a gyomorfe­kély, mely a búskomor, magu­kat túlságosan emésztő emberek fájdalmas betegsége. Egyes szakemberek szerint azonban nemcsak bizonyos testi bajok mögött húzódnak meg lelki feszültségek, konfliktusok, ha­nem minden betegségünk lelki harmóniánk megbomlásának a következménye. Ismerkedjünk meg most azokkal az üzenetekkel, amelyeket fogainkon át tudatosít a lelkünk velünk, hátha megkí­méljük magunkat az oly keserves fogfájástól, no meg pénztárcánk kimerítésétől is, ami ma tovább fokozza a fogorvosi székben ránk váró szenvedéseket. A köztudattal ellentétben a rossz fogak nemcsak arra utal­nak, hogy keveset rágunk vagy nem ápoljuk elég gondosan a fogainkat, hanem arra is, hogy nem vagyunk képesek elég pon­tosan megragadni a problémáin­kat, hanem sokat rágódunk raj­tuk, nehezen küzdünk meg konfliktusos helyzeteinkkel. A rágás ugyanis alapjában véve az élethez szükséges mértékű ag­resszív cselekedet: a rágással le kell küzdenünk az élelem feldol­gozásához annak „ellenállását”. A rossz, illetve beteg fogak arra utalnak, hogy az illető nehezen tudja kifejezésre juttatni ag- ressszióját, nincs ereje szembe­szállni az őt bántalmazókkal, nem képes megvédeni önmagát, nem tudja a benne felgyülemlett indulatot adott helyzetben meg­felelően kinyilvánítani. Inkább összeszorítja fogait, jelezve ez­zel azt, hogy kívül marad a hely­zeten. Bizony ez sokunkra jel­lemző, hiszen szociálisan fejlett korunk túlzott alkalmazkodást vár el tőlünk, ezért az esetek többségében elfojtjuk agresszív késztetéseinket, azaz rendesen viselkedünk minden körülmé­nyek között. Természetesen eb­ből nem azt a következtetést kell levonni, hogy ezentúl törjünk- zúzzunk (egyébként ez is a túl­zott elfojtás következménye), hanem az egészséges középutat megtalálva adjunk helyet éle­tünkben az agressziónak. Ugyanerről szól az éjszakai fogcsikorgatás is: nem tudjuk nappal megfelelően kezelni, ki­élni, feldolgozni indulatainkat, s éjszaka addig csikorgatjuk foga­inkat, amíg el nem kopnak. Ez­zel már láthatóvá is tesszük te­hetetlenségünket a jelzést értők előtt. (Nem véletlen az állatvi­lágban az egészséges fogakkal való vicsorítás, mert az ellenfél számára így egyértelművé vá­lik, hogy nem akárkivel kezd ki.) Az éjszakánként fogát sokat csi­korgató gyermek szüleinek el kell gondolkozniuk azon, hogy gyermekük nem él-e túlzottan tekintélyelvű környezetben, ki az a felnőtt (szülő, közeli rokon, pedagógus), akivel szemben még esélye sincs ellenvetései­nek érvényt szerezni. Az agresszióhoz való viszo­nyunk mellett fogaink vitalitá­sunkról, életerőnkről, a bennünk szunnyadó energiáról is árul­kodnak. Az életerő folyamatos csökkenése, valamint az, hogy az ember egyre kevésbé képes küzdeni, szembeszállni igazá­ért, testi szinten előbb-utóbb a fogak elvesztéséhez vezet. Ha álmunkban kiesnek a fogaink, az is arra utal, hogy veszítettünk vitalitásunkból. Éz potencia­vesztéssel i^ együtt jár, lévén a potencia az életerő része. A fogíny a magabiztosságot jelképezi, állapota arról szól, hogy az ember bízik-e a világ­ban és a saját erejében. A könnyen vérző fogíny arról árul­kodik, hogy tulajdonosának a terhelhetősége minimális. A sorvadásnak indult fogíny a be­teg egyre inkább leépülő önbi­zalmának testi kifejeződése. Az állkapcsok elhelyezkedé­sének is van szimbolikus jelen­tése. Az előretolt alsó állkapocs túlzott akamokságot fejez ki, mindenre elszánt személyiségre utal. Az ilyen ember képes arra, hogy minden energiáját egyet­len célra összpontosítva bármi áron keresztülvigye áz akaratát. A tévé örökös fogkrém- és fogkefe-reklámait szemlélve ér­demes tehát befelé is figyelnünk, s önismeretünk birtokában arra is gondolnunk, hogy viselkedé­sünk, életfelfogásunk módosítá­sával mit tehetünk annak érdeké­ben, hogy minél egészségesebb fogakkal mosolyoghassunk em­bertársainkra. —garami—

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents