Békés Megyei Hírlap, 1997. február (52. évfolyam, 27-50. szám)

1997-02-21 / 44. szám

1997. február 21., péntek SPORT Sl HP eKEKES MEGYEI HÍRLAP Színre lép Romanov Kolja, aki szerint csábítják a játékosait Noha azt gondoltuk, lezárul a békéscsabai lab­darúgók montenegrói edzőtáborozásának ügye, s főleg akkor hittük a gyors befejezést, amikor hétfőn az elnökség összeült — ám tévedtünk. Továbbra sincs felelőse a történteknek, sőt, a tegnapi Naptévében megszólaló Papp László ügyvezető elnök mintha azt engedte volna sej­tetni: nincsen semmi változás, minden megy tovább a maga útján. Ő az elnök, s lehet, hogy marad is február után is. Meg azt is hozzátette: minden a legnagyobb rendben volt a táborban, remek volt minden körülmény, a pályák, kitűnően felkészült a csapat. Szinte ezzel párhuzamosan keresett meg Romanov Kolja, akiről eddig édeskeveset hall­hatott az Előre-szurkoló. No meg mi sem tud­tunk sokkal többet róla. Romanov Kolja tört magyarsággal elöljáró­ban elmondta, hogy hat-hét éve él Magyarorszá­gon, egykor ő volt a jugoszláv Debeljecsa lab­darúgóklubjának elnöke (emlékezzenek az ol­vasók: a montenegrói edzőtáborból hazafelé jövet itt is megállt a csapat egy felkészülési mérkőzés erejéig, s 2—2-t játszott a csabai legénység az NB III-as gárdával). Majd azt is hozzátette: tavaly júniusban ismerkedett meg Papp Lászlóval. S ettől kezdve igyekezett vé­delmébe venni az Előre FC leköszönőfélben lévő (?!) ügyvezető elnökét. — Selmeczy Mihályon keresztül (az Előre Spartacus egykori propagandistája) ismerked­tem meg Papp úrral — mondja Romanov Kolja. — Tavaly én ajánlottam neki egy nyaralásra a tivati panziót, ahová a nyár végén el is utazott. Ez egyébként a sógornőmé, s Papp László na­gyon elégedett volt a körülményekkel. Ezért is fogalmazott úgy, hogy ide kéne vinni a csapatot edzőtáborozni. — De erre azt mondták az edzők, játékosok,' hogy nem egészen összkomfortos, nincs csak elvétve zuhanyzó... — Tény, hogy nincs minden szobához. Meg tény, hogy esős időszak volt, s hűvösebb a megszokottnál, de a fűtés megoldására azonnal vettünk hősugárzókat. Ezek a kényelmi hiá­nyosságok vezettek oda, hogy Kolarits úr in­kább hazajött volna a csapattal. De orvosoltuk a gondokat, s átköltözött a társaság a Pálma Ho­telbe, amire már nem lehetett kifogásuk. — De étkezni még visszajárt a gárda. Amire egyébként azt mondták, dupla árú, ahhoz képest, mintha a hotelben ettek volna. ' — Én voltam a főszervező. Rendeltem egy kamionnyi kaját, s vittem a panzióba magyar szakácsot, hogy mindent kielégítő legyen az ellátás. Viszont óriási adagokat kaptak ezért a többletpénzért a játékosok. Amúgy én szervez­tem a repülőutat, a meccseket... — Ha már a labdarúgásnál tartunk, arra is panasz volt, hogy nem tudtak pályán edzeni. — A hotelé volt a pálya, s ezért fizetni kellett óránként négyszáz dinárt (kb. 120 márka/óra). Mehettek volna edzeni is rá, de azért is ugyan­úgy fizetni kellett volna. — ...és az öltözők? — A Herceg Növi viszonyok minden csapat­ra egyformán érvényesek voltak. Mármint az, hogy nem volt meleg víz, ezért a szállóban öltöztek át a focisták. —Mindezt miért mondja most el? — Mert szerintem, ha nem lett volna Papp László ezekben a vérzivataros években, ez a csapat már kiesett volna az NB I-ből vagy meg­szűnt volna. —Ón menedzsere az egyesületnek vagy Papp László védelmezője? Egyáltalán hogyan került a „képbe" ön? — Én segítettem az edzőtábor-szervezésben Papp Lászlót. Ott voltam az első négy napon is, . hogy segítsek. Meg labdarúgókat is hozok a klubhoz. Az én játékosom például Todorovics és Janics is. És róluk is szeretnék egy-két szót ejteni. Janics egykor gólkirály volt Nagy-Ju- goszláviában és az év játékosa is volt. Itt meg egyszerűen nem foglalkoznak vele. Nem kapott felszerelést, s mindössze három edzőmérkőzés egy-egy félidejében bizonyíthatott, ami édeske­vés. S aminek a végén Bozai edző közölte vele, hogy csak a tartalékcsapatban veszi figyelembe. Pedig Janics azt is kijelentette, hogy ha a tavasz folyamán nem szerez legalább tíz gólt, akkor nem is tart igényt a szerződéskötési juttatásra. Nem beszélve arról, hogy Todorovics is egy fantasztikusan jó játékos, őrá pedig a csapat szponzorai szeretnének lecsapni, állandóan „fű­zik”, hogy hagyjon ott engem, majd ők egyenge­tik az útját. Jávor Péter Budapesten rendezték meg a fedettpályás ifjúsági országos atlétikai bajnokságot. Mint arról már beszámoltunk, a szombati súlylökést Máté Gábor, a Békéscsabai AC ifjúsági válogatott kerettag versenyzője nyerte. A vasárnapi folytatásban is remekül szerepelt Máté Gábor, aki a diszkoszve­tésben aranyérmes lett 56,08 m-es teljesít­ménnyel, míg a kalapácsvetésben 48,92 m-es eredménnyel a nyolcadik helyen végzett Cemann Ferenc edző tanítványa. A békéscsabai versenyző menedzsere édesapja, Máté István. 8 « » Budapesten rendezték meg a hét végén a mezei futó világbajnokság előtt az első felmérőversenyt. A férfiak 12 km-es távján hetedik lett Varga István, a Békéscsabai AC futója, 39:21-es idővel, míg klubtársa, Tajti János a tizenegyedik helyen vég­zett, 40:27-es idővel. M M M ® ® ® A hét végén, szombaton és vasárnap Budapesten az országos fedettpályás bajnokságon állnak rajt­hoz a legjobb békéscsabai atléták — Kun Alice, Csendes Ildikó, Szél Tibor —, akiktől jó szereplést vár a szakvezetés. A fiatal Máté Gábor az országos felnőtt dobóbajnokságon szerepel. V. L. Egy sport, amelyben minden szép megtalálható Az aerobic varázsa Alakulóban a tavaszi csapat Békéscsabai Előre FC—Kecskeméti SC RSC 4—1 (1—0) Előkészületi labdarúgó-mérkőzés, Békéscsaba, Bessenyei utca, 100 néző. V.: Bogyó. Békéscsaba: Baji (Steigerwald) — Nagy L. (Czipó), Raducu, Varga (Ghiviziu), Kovács T. (Kasik) — Belvon (Balog Z.), Sióivá, Major—Szabados, Kulcsár (Balog Zs.), Frank. Edző: Bozai Gyula. Kecskemét: Kiri — Kovács K., Némedi, Nagy K., Osztermájer — Papp (Bencsik), Zsollos, Kovács G., Kádár (Kovács P.)—Vén, Dani (Danes). Edző: Németh Imre. A békéscsabaiaknál visszatért Major és Varga, míg Csepregi és Némethy még az „Emir” csapatnál maradt. Todorovics és Sándor sérült, Unchiás és Illés a tartalék kerethez került, viszont Huza játékára nem tart igényt a szakvezetés. Bemutatkozott Cristinel Ghiviziu, a Petrozsényból érkezett 17 éves román ifjúsági válogatott védő és visszatért Steigerwald Ernő kapus is. A békéscsabaiak végig fölényben játszottak, rengeteg helyzetet kidolgoztak, ám támadásaik sokszor elakadtak a vendégek lestaktikáján. Szünet után az erőfölény eredmé­nyességgel párosult az NB Il-es fiatalok ellen. G.: Szabados 2, Major, Czipó, ill. Kovács P. Jó: Raducu, Belvon, Stoica, Szabados, ill. Nagy K., Osztermájer, Kovács P. Bozai Gyula:—Nem igazán játszottunk jól, de ez még megbocsát­ható ebben az időszakban. Az összjáték, a kényszerítőzések már biztatóak voltak. (gyurkó) Kiskundorozsma—T ótkomló- si TC 9—1 (4—1). Előkészületi labdarúgó-mérkőzés, Szeged. Ha Öllei nem véd nagyszerűen, akár kétszámjegyű is lehetett volna az eredmény. G.: Stefanov 2, Ta­kács Z. 2, Miklós, Hűvös G„ Sze­les, Móra, Kemenes, ill. Bakai (1 l-esből). Gyulavári Vállalkozók— Gyuia-Kanton FC 0—6 (0—3). Gyulavári. Havas, irreális tala­jon, főleg a finisben domborodott ki a magasabb osztályú csapat tudása. G.: Szekeres 3, Szegedi 3. Békési FC—Gyomaendrődi Barátság 0—3 (0—0). Békés. A pályaviszonyok miatt megcserél­ték a mérkőzés helyszínét, noha itt csúszós talajon játszottak a csapatok. Az egyenrangú ellenfe­lek csatájában a frissebb vendé­gek diadalmaskodtak. G.: Janis, Dinya.Tóth. SZOMBAT ASZTALITENISZ. NB I B. Orosházi MTK—XI. kér. Gam­ma, női, Orosháza, Fürdő utcai terem, 11.00. Békéscsaba vá­ros 1997. évi nyílt, amatőr férfi egyéni és páros bajnoksága, Bé­késcsaba, 9-es isk., 9.00. KÉZILABDA. NB I. Bé­késcsabai NKC—Debrecen, női, Békéscsaba, városi sport­csarnok, 17.30.NB I-es ifjúsági leány mérkőzés: Békéscsabai NKC—Debrecen, Békéscsaba, városi sportcsarnok, 15.45. A Dél-magyarországi Kézilabda Szövetség Téli Kupa férfi te- remkézilabda-tomája, Békés, sportcsarnok, 9.00. Téli Kupa teremkézilabda-toma, Újkí­gyós, sportcsarnok, 8.30 órától. KOSÁRLABDA. NB II. Szolnoki TE—Color KC Gyula, férfi, 11.00. Békéscsabai KK— Hódmezővásárhelyi Kosársuli, férfi, 16.00. Debreceni EAC— Békési Áfész SE, férfi, 11.00. Nyíregyházi TK—Mezőberé- nyi Sportesamok DSE, női, Bé­SPORTMÍJSOR kési Áfész SE—Nyíregyházi MGFSC, női, 16.00. LABDARÚGÁS. Előkészü­leti mérkőzések. Hajdúszobosz­ló KCFC—Békéscsabai Előre FC, Kaba, 11.00. Komlós Kupa (Jamina Patrick SE, Battonya, Zákányszék, Tótkomlós részvé­telével), Tótkomlós, 10.00 és 12.00 órakor. Békési FC—Me- zőberényi FC, 10.00. Gyula- Kanton FC—Gyomaendrődi Ba­rátság, 11.00. Békésszentand- rás—Öcsöd, 11.00. Szarvasi FC—GyomaFC, 10.00. RÖPLABDA. NB I. Kapos­vár—Békéscsabai Főiskola DSE, női, 14.00. SAKK. Megyei középisko­lás csapatbajnokság, Békéscsa­ba, Kereskedelmi és Vendéglá­tóipari Szakközépiskola, 9.00. TEREMFOCI Farsang Kupa teremtorna 3—4. osztályo­sok részére, Mezőberény, sport­csarnok, 7.45 órától. Városi te­remlabdarúgó-bajnokság, egy­ben Sportcsarnok Kupa, Gyu­la, sportcsarnok, 8.00 órától.Far­sang Kupa, Pusztaföldvár, álta­lános iskola, 8.30. TERMÉSZETJÁRÁS. KVTE VII. Jégtörő Túrája. Útvonal: Békéscsaba—Póste- lek—Békéscsaba. Gyülekezés: Békéscsaba, Ifjúsági tábor, 7.45 óra. Indulás: 8.00. VA gÁRHAP KOSÁRLABDA. NB II. Uni- ver-Bányai—Mezőberény i Sportcsarnok DSE, férf, 17.00. LABDARÚGÁS. Előkészü­leti mérkőzések. Komlós Kupa (Jamina Patrick SE, Battonya, Zákányszék, Tótkomlós részvé­telével), Tótkomlós, 10.00 és 12.00 órakor. Túri József-em- léktorna, Orosháza, OMTK- sporttelep, 11.00 és 13.00. SAKK. NB I B. Csabai Kon­zerv SE—Debreceni Rendőr SE, 10.00. NB II. Orosházi MTK— Baja, 10.00. Battonya—Békés­csabai Építők, 10.00. TEREMFOCI. Mezőberé- nyi Teremkupa kilencedik for­dulója, Mezőberény, sportcsar­nok, 8.00 órától. Az aerobic élversenyzői ága rob­banásszerűen tört be hazánkba a kilencvenes évek elején, új színt hozva sokak életébe. Pár év alatt ez a sportág több dicsőséget szer­zett Magyarországnak, mint más sportterület egész létezése során. Persze tudom, nem szerencsés az ilyen jellegű összehasonlítás, de mégis mutat valamire: becsüljük meg az aerobic élsportot, ne hagyjuk, hogy letűnjön a magyar aerobic a világ térképéről, mint tette azt nem egy sportág az utób­bi években... Hogy minderre milyen esély van, nehéz lenne most megmon­dani, mindenesetre a legilletéke­sebbektől érdeklődtem a jelenle­gi helyzetről, a közeljövőről. Ők már letették a névjegyüket: Bottyán Béla (Eb-arany, vb 2. hely, Világkupa 3. hely, magyar bajnok), Szegedi Ferenc (ob 2. hely, vb 6. hely), Szabó Zoltán (ob 3. hely). —Az aerobic-élsport elindítói közé tartoztok Magyarországon. Hogyan lett belőletek az, ami? Bottyán Béla: — A barátnőm aerobicozott, és ő hívott, azzal, hogy nem árthat meg. Mivel előtte sokáig cselgáncsoztam, eleinte furcsa volt, és furán néztek rám a teremben, hiszen én voltam az egyedüli fiú, csak később csat­lakoztak még páran. Hogy miért ragadtam ott? Azt a mai napig sem nagyon tudom, mert jó ideig nem igazán éreztem a mozgást, szabályos hülyének éreztem ma­gam közöttük, mindenesetre így visszagondolva remekül szóra­koztak rajtam a többiek. Talán ezek hatására is fogadalmat tet­tem, hogy csak azért is megmuta­tom, s végül a cselgáncs is segített valamit, mert a koordinációkész­ségem talán jobb volt az átlagos­nál. Szegedi Ferenc: — Előbb atlétizáltam, majd kosárlabdáz­tam, az aerobichoz pedig nem is önszántamból kerültem, hanem a kényszer vitt rá, ugyanis a TF-en kötelező volt az ilyen jellegű fog­lalkozás. Az órákat Tatár András tartotta, aki már akkor országos bajnok volt, az ő vezetése mellett a kényszer fokozatosan alakult át szerelemmé. gvnhA rr~ltA~ DZIZtwhft uuu/u Zj(/UuU. ----DClűllUZi 1 let” sonlóan én is a barátnőm unszolá­sára kerültem le az edzőterembe, mindez 1993 júliusában történt, és csodák csodájára, szeptember­ben már én adtam órákat. Én is egyetlen fiúként jártam le, bizony nagyot néztek az első megtartott órámon a hölgyek. Szerencsémre édesanyám már nagyon régen foglalkozott aerobickal, nagy se­gítségemre volt az alapok elsajá­tításánál. — Hogyan tudtad a fejlődése­det folyamatossá tenni, hiszen itt Békéscsabán tulajdonképpen te voltál a kuriózum... — Csakis úgy, hogy havonta feljártam Pestre ellesni egy-két mozdulatot, új dolgot, máskép­pen ezt nem nagyon lehetett meg­oldani. Itt elkerülhetetlen, hogy megemlítsem Fóri Márta nevét (a Bajza utcai Fimess központ vezetője), akinek elévülhetetlen érdemei vannak az aerobicosok, oktatók, s így az én fejlődésem­ben is. A sportág központja azon­ban még egyelőre a főváros, ezért fél évvel ezelőtt úgy határoztam, felköltözök,sígymostmáraTSA Aerofit egyesület tagja lehetek. Persze, ha Békéscsabán járok, to­vábbra is szívesen tartok órákat a Bajza utcában. —Az, hogy mi most itt beszél­getünk, az annak tulajdonítható, hogy ebben a városban léptek fel. Hogyan jött létre a meghívás és mi a célja egy-egy ilyen bemuta­tónak? Bottyán Béla: — Ennek a lét­rejötte félig-meddig baráti ala­pokra épül, hiszen Zoli csabai, ő szervezett nekünk egy kis túrát. Összekötöttük a kellemest a hasznossal, tartottunk néhány órát a Fimess központban, amely többek között a Winchester tulaj­donosának a tetszését is meg­nyerte, később tőle kaptunk meg­hívót. Szegedi Ferenc: — A fővá­rosban vannak a nagy fimess klu­bok, nagyon sok vidéki egyesület úgy érzi, nem kap elég támoga­tást. Ezért elhatároztuk, amennyi­re csak lehet segítjük a vidéki kisegyesületeket, akár bemutató­kon keresztül, vagy éppen órákat adunk a klubokban, de szakmai tanácsokat is adunk a tőlünk telhető módon. — A Winchester klubban tar­tott előadásotok azt hiszem nem csupán egy aerobic-bemutató volt, hanem annál több... Bottyán Béla: — Ezeknek a jelenéseknek pontosan az is lé­nyege, hogy megmutassuk: az aerobic nem csak kizárólag ver­senysport. Az aerobic az egy olyan táncműfaj, hogy egy hét alatt, ha úgy hozza a szükség, át tudjuk alakítani a bemutatót a szöges ellentétévé, ugyanezzel a három emberrel, mondjuk sport- jellegűvé. Ez gyakorlatilag egy mozgásművészet, és mozgással bármit ki lehet fejezni. A focista ugyanekkor mindezt nehezen tudja megtenni, ő csak focizni tud, s leginkább csak arról tud beszélni is. Szegedi Ferenc:—Ezeknek a fellépéseknek van még egy to­vábbi egyszerű célja is. Az, hogy minél többet szerepeljünk szín­padon akkor is, amikor holtsze­zon van a versenyek terén. Szok- juk a szereplést, s mire elkövetke­zik a versenyidény, ezzel már ne kelljen külön foglalkoznunk, mondhatnám úgy is, ne „tojjunk be” a pontozóbírók látványától. Bár a bírók sohasem fognak úgy várni minket, mint a már említett fellépésünkkor a többségében fi­atal nézőink: „Gyertek ki! Gyer­tek ki!”... —Mi a helyzet most a verseny- sport terén országos szinten? Bottyán Béla: — Bizony ke­vés a versenyző, ami pedig a vidé­ki klubokat illeti, ott főleg nem túl rózsás a helyzet. Volt klub ami megszűnt, de a vidéki verseny­zők többsége — már aki komo­lyan szeretné csinálni — a végén Budapesten köt ki. Nemegyszer előfordul, hogy versenyzők hiá­nyában nem rendezik meg a ver­senyt, csak bemutató formájá­ban. Bár ezek a rossz időzítésnek is köszönhetőek, valamint annak, hogy alakult egy kisebb fajta ká­osz szövetségi szinten, s ebből kifolyólag a versenyszervezés is háttérbe szomlt. Három szövet­ség különböző szabályokat alko­tott, majd megalakult egy nagy szövetség, később a tomaszövet- ség szárnya alá került az aerobic is, azaz megszűntünk önálló egy­ségként működni, köztestületté váltunk. — Lehet azt mondani, hogy - tulajdonképpen törés következett el az aerobic fejlődésében Ma­gyarországon? Egyáltalán hány számottevő klub létezik most Pes­ten? Bottyán Béla: — Talán négy egyesület van. Egy gyerekbeteg­ség támadta meg a sportágat. Ed­dig lehetett úgy aerobicozni, hogy pusztán jól érezzük magun­kat, a magunk hasznára fordítva a sportolást. A világversenyeken azonban mostanra már megis­mertek bennünket, tulajdonkép­pen mindenhol éremesélyesként kezelik a magyarokat. Ez pedig itt a kis hazánkon belül kezdte úgy kiélezni a helyzetet, hogy az az érzésem, nem fogják fel igazán az emberek, nem úgy kell megolda­ni a felgyülemlett problémákat, hogy egymást megpróbáljuk el­tolni, hanem ugyanúgy, mint ré­gen, segíteni kellene egymást. Amikor még én kezdtem, ez a sportága kölcsönös segítségen alapult, ma pedig ez kissé a visszájára fordult. Sok versenyző és klub többet foglalkozik a má­sik egyesület egyéb problémái­val, mintsem azzal, hogy edzeni kéne. Mivel mi nem sportvezetők vagyunk, hanem sportolók, így minimum az energiánk nyolcvan százalékát az edzésre kellene for­dítani, s nem arra, hogy a hibákat és okokat másokban keressük... — Mennyire mélyek ezek az ellentétek? Szegedi Ferenc: — Itt tulaj­donképpen nem is klubbeli ellen­tétek alakultak ki, hanem szemé­lyi ellentétek. De úgy érzem min­den sportágban ugyanúgy megta­lálhatók az ilyen és ehhez hasonló perpatvarok, a felszín alatt több helyütt kemény háborúk dúlnak, lásd kajak-kenu, ritmikus sport­gimnasztika. Az aerobicban talán azért feltűnőbb ez a jelenség, mert erről a sportágról mindenki­nek a szépség, a jókedv, az egész­ség jut eszébe. Mi mindenesetre nem állunk meg, megyünk bemu­tatózni, tanácsokat adni, talán ez­zel is enyhítünk az átmeneti vál­ságon. — Milyen anyagi háttérrel rendelkeznek ezek az egyesüle­tek? Bottyán Béla: —Ez mindig az adott tulajdonostól függ, mivel az' aerobic egyelőre nem olimpiai sportág, nem részesül állami tá­mogatásban, a klubok mindegyi­ke magánkézben van. — Mint élversenyzők, meg tudtok élni magából a sportból? Szegedi Ferenc: — Amíg nem lesz olimpiai sportág, addig a versenyzésből nem lehet meg­élni. Az nem elég, amit a bemuta­tókért adnak, esetleg pénzdíjas versenyeken nyersz, emellett sok óraadásra van szükség, s abból ha nem is vígan, de részben el lehet tengődni. Itt lép elő az a körfor­gás, hogy a ldubtulajdonosnak nem érdeke, hogy te csak verse­nyezzél, hanem az is, hogy az ő klubjában tartsd meg az óráidat, s ő pedig biztosítja a te versenyez­tetésedet, ami adott esetben na­gyon jó reklám lehet a számára. — Végezetül: mi vár rátok az elkövetkezendő időben? Szegedi Ferenc: — Március 4-én lesz a magyar bajnokság, előtte, sajnos, nincsen verseny, pedig szerencsésebb lett volna, hiszen több mint fél éve nem ver­senyeztünk, s rögtön a mindent eldöntő vetélkedésen kell dobo­góra lépni. Vannak más típusú versenyek, hogy ezeken kik in­dulnak, az mind a klubok tulajdo­nosain múlik, kiket tud vagy szándékozik kiutaztatni. Lehető­ség az lenne: Svájc, Svédország, Brazília, csakhát ezek komoly pénzek, a repülőjegy ára, ugyebár nem azonos a BKV jegyáraival... Szegedi Zsolt Máté Gábor újabb aranyérme

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents