Békés Megyei Hírlap, 1997. február (52. évfolyam, 27-50. szám)

1997-02-12 / 36. szám

1997. február 12., szerda HAZAI TÜKÖR A mezőgazdasági tevékenységből származó jövedelmek utáni adózásról A mezőgazdasági jöve­delmek 1997. évi adóztatása jelentős mértékben eltér a ko­rábbi évekétől. A változtatás azonban nem az adóbevéte­lek növelését célozza, hanem a jövedelemtulajdonosok és a jövedelmek számbavételének igénye (ezt biztosítja az ős­termelői igazolvány beveze­tése), továbbá az, hogy a be­vételekre vonatkozó adat­szolgáltatás és a költségel­számolás általánossá tételé­vel a feketegazdaság is csök­kenjen. Mindez annak érde­kében történik, hogy az ará­nyos közteherviselés elve érvényesüljön, ezen túlme­nően pedig, hogy a mezőgaz­dasági termeléshez kapcso­lódó jelentős kedvezmények célozottan a termelőkhöz jus­sanak. A jelentős változtatások szükségessé tették az érintett lakosság megfelelő tájékozta­tását, amelyet a pénzügyi és a földművelésügyi tárca szak­emberei a személyi jövede­lemadó törvény módosítását követően a Magyar Agrár­kamarával együttesen folya­matosan végeztek és végez­nek. Ennek keretében az ős­termelői igazolvány kiadásá­val foglalkozó gazdajegyzők tájértekezleteken kaptak rész­letes tájékoztatást, emellett számos lakossági fórumon az érintett gazdák közvetlenül is megismerhették az új adó­szabályokat. Ezen túlmenően számos napilapban, szakfo­lyóiratban, külön kiadvány­ban, valamint adójogszabá­lyokat ismertető könyvben jelent meg ismertetés az adó­változásokról. A köztudatban elterjedt tévhitekre, félremagyarázá­sokra is tekintettel az őster­melői tevékenység, valamint a bor értékesítéséből szár­mazó jövedelem adóössze­függéséről a következőket szükséges kiemelni. 1. A mezőgazdasági ős­termelői igazolvány bármi­kor kiváltható, a felvásárlók pedig 1997. július 1 -je előtt akkor sem vonnak le adóelő­leget, ha az őstermelői ter­méket eladó nem rendelkezik őstermelői igazolvánnyal. Ezt követően - ha az eladó nem rendelkezik őstermelői igazolvánnyal - állat, állati termék értékesítésének ellen­értékéből 4 ■%, más termék esetében 12 % adóelőleget kell a kifizetéskor levonni. Az őstermelői igazolvány bemutatása esetében nincs adóelőleg levonás, az értéke­sítés adatait a felvásárló be­jegyzi az igazolvány részét képező értékesítési betét­lapra. Az őstermelői igazol­ványt a lakóhely szerinti gazdajegyzőnél lehet kivál­tani, a kiváltás 1999. év vé­géig ingyenes. Az őstermelői igazolvány kiváltása termé­szetesen nem kötelező, de számos adózási előnnyel jár, ezért az érintettek számára ajánlatos, mivel az ősterme­lői kedvezmények ezen iga­zolvány tulajdonosait illetik meg. Az őstermelői igazolvány­ban lévő értékesítési betét­lapra a kifizetők jegyzik be a vásárolt termék ellenértékét. A betétlapok száma nincs korlátozva, így, ha valaki egyidejűleg több felvásárló felé is értékesít és nem akarja, hogy ezek egymásról tudomást szerezzenek, nincs akadálya a külön-külön veze­tett betétlapok rendszeresíté­sének sem. 2. A mezőgazdasági ős­termelő fontosabb kedvez­ményei a személyi jövede­lemadóban a következők.- Ha az őstermelői tevé­kenységből származó évi bevétele nem haladja meg a 250 ezer forintot, akkor a bevétel jövedelemtartalma után nem kell adóznia.- A tételes költségelszámo­lást alkalmazó őstermelő (akinek az éves bevétele meghaladta a 250 ezer fo­rintot) az őstermelői igazol­vány kiváltásának évében költségként elszámolhatja az 1994., 1995. és 1996. években beszerzett termelő- eszközei, anyagai (pl. mű­trágya, növényvédő szer) értékét, ha korábban még költségként nem érvényesí­tette.- A tárgyi eszközök (traktor, mezőgazdasági épület stb.) beszerzési árat értékcsök­kenési leírás formájában az egyéni vállalkozókkal azo­nos módon elszámolhatja.- A tárgyévi bevételét meg­haladó költséget a követ­kező 5 év bevételével szemben is - veszteségelha­tárolás formájában - elszá­molhatja.- Az őstermelői tevékeny­ségből származó jövedelme után legfeljebb 100 ezer fo­rint adókedvezmény illeti meg. Az a mezőgazdasági ős­termelő, akinek évi bevétele nem haladja meg a 3 millió forintot, mezőgazdasági kis­termelőnek minősül, a kis­termelő az előzőeken túlme­nően a következő kedvezmé­nyekben részesül.- A bevételének 40 %-át igazolás (számla stb.) nél­kül is költségként elszámol­hatja (ez az ún. átállási költ­séghányad), de ez az elszá­molás nem eredményezhet veszteséget.- Választhatja a kistermelői átalányt (ennek nem felté­tele a főállású tevékenység, tehát munkaviszony mellett is lehet átalányt alkal­mazni). Átalányadózás ese­tén állat, állati termék bevé­telének 8 %-át, más őster­melői terméknél pedig a be­vétel 20 %-át kell jövede­lemnek tekinteni. Átalány- adózás alkalmazása esetén viszont a 100 ezer forintig terjedő adókedvezmény nem vehető igénybe. 3. A saját fogyasztás „megadóztatása” számos félreértés tárgya. A szabályo­zás lényege az, hogy a saját előállítású termék, termény saját célra történő felhaszná­lása (fogyasztás) nem számít bevételnek akkor, ha az eh­hez kapcsolódó előállítási költségeket nem számolják el az adóköteles jövedelem megállapítása során. Ehhez képest a szemé­lyenkénti 50 ezer forintos összeghatár egy könnyítő rendelkezés, amely szerint, ha az önfogyasztás ennél nem több, elégséges a költsé­gek egyszerű arányosítása, ha ennél több, az erre eső költ­ségeket tételesen kell kimu­tatni. Szó sincs tehát a saját fo­gyasztás megadóztatásáról, ennek megfelelően, ha valaki csak saját szükségletre termel (azaz értékesítésből nincs bevétele) az adóval-nem is ta­lálkozik. 4. A mezőgazdasági ős­termelő az általános forgalmi adó (áfa) kötelezettség szem­pontjából egy sajátosan egy­szerűsített eljárás (áfa-rend- szerbeli kompenzációs felár) alá tartozik. Ennek lényege az, hogy - ha nem választja az áfa szerinti általános adó­zást - mentesül az áfa beval­lási, befizetési, a számlaadási és más - ehhez kapcsolódó - kötelezettségek alól. A kom­penzációs felár szerinti eljá­rás során a mezőgazdasági tevékenység folytatásához beszerzett termékek és szol­gáltatások árában megfizetett áfa nem igényelhető vissza, viszont ehelyett a termények, termékek felvásárlását végző kifizető kompenzációs felárat (is) fizet a saját előállítású termény, termék eladójának. A kompenzációs felár mér­téke növénytermelési termék esetén 12 %, állat, állati ter­mék esetén 7 %. 5. A társadalombiztosítási törvény általános hatálya 1997. január 1-jétől nem ter­jed ki a mezőgazdasági ős­termelést, illetőleg a mező- gazdasági tevékenységet folytató személyekre. Egész­ségügyi szolgáltatásra azon­ban azok a mezőgazdasági tevékenységet folytató sze­mélyek is jogosultak, akik­nek egyidejűleg fennálló és biztosítással járó egyéb tevé­kenységük van, nyugdíjban, vagy járadékban részesülnek vagy eltartott hozzátartozók. Eltartott hozzátartozónak azt a házastársat, szülőt, nagykorú gyermeket, unokát és testvért kell tekinteni, aki az eltartójával közös háztar­tásban él és havi jövedelme nem haladja meg a naptári év első napján érvényes mini­málbér összegét. Mindebből következően nekik tehát nem kell járulékot és egészség- ügyi hozzájárulást fizetniük. Akiknek a mezőgazdasági tevékenység folytatása mel­lett más biztosítással járó jogviszonyuk nincs, nem mi­nősülnek eltartott hozzátarto­zónak, illetőleg nem része­sülnek nyugdíjban, vagy já­radékban, 1997. január 1-jé­től egészségbiztosítási járu­lékot és egészségbiztosítási hozzájárulást kell fizetniük. Ez vonatkozik a bort terme­lőkre is, ha nincs egyéb biz­tosítási jogviszonyuk. Az egészségbiztosítási já­rulékot a mezőgazdasági te­vékenységből származó és a személyi jövedelemadó-elő­leg alapján képező jövedelem után, de legalább a tárgyhó­napot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér 11.5 %-ának megfelelő ösz- szegben kell fizetni (1997. januárban az egészségbiztosí­tási járulék legkisebb összege 14.500 Ft 11.5 %-a azaz 1.668 Ft). Az egészségbiztosítási já­rulék fizetése biztosítja a fő­állású mezőgazdasági tevé­kenységet folytató személy és eltartott hozzátartozói egészségügyi szolgáltatásra való jogosultságát. Az egész­ségügyi hozzájárulás havi 1.800 Ft (napi 60 Ft). Az egészségbiztosítási já­rulék és egészségügyi hozzá­járulás fizetési kötelezettség teljesítése érdekében szemé­lyesen vagy posta útján fel kell keresni a lakóhely sze­rint illetékes egészségbiztosí­tási pénztárt vagy kirendelt­séget és a rendelkezésre bo­csátott „Bejelentő lap”-ot kell kitölteni. A járulékfize­tést pedig a pénztár által adott csekken az egészségbiztosí­tási hozzájárulással együtt kell befizetni a tárgyhónapot követő 10. napjáig. Akik e tevékenységük alapján nyugdíjra jogosító szolgálati időt is kívánnak szerezni, a lakóhelyük szerint illetékes egészségbiztosítási pénztárnál erre külön megál­lapodást köthetnek. 6. A bor értékesítéséből származó jövedelem 1997. évtől nem tartozik a mező- gazdasági őstermelői körbe. Abban az esetben azonban, ha a mezőgazdasági kister­melő a saját gazdaságában termelt szőlőjét borkészítési céllal saját maga használja fel - vagyis nem értékesíti - akkor a bor (amely nem ős­termelői termék) előállítási költségeként ennek a szőlő­nek az értékét is figyelembe veheti a következők szerint: Dönthet úgy (az általános költségelszámolási szabályok helyett), hogy a borkészítés­hez felhasznált saját szőlő ér­tékét - árát és mennyiségét ­őstermelői igazolványában - mint értékesítést feltünteti és ezt az értéket minden külön bizonylat nélkül a bor értéke­sítéséből származó adott évi bevételével szemben költ­ségként veheti figyelembe. Ez utóbbi megoldás melletti döntésre ösztönöz az a meg­fontolás, hogy ebben az eset­ben az őstermelői termékként figyelembe vett szőlő „bevé­telével” szemben érvénye­síthető a mezőgazdasági kis­termelés adókedvezményé, miközben a bortermelés költ­ségei között a szőlő teljes ér­téke költségként vehető fi­gyelembe. Fontos, hogy nem azt a szőlőt lehet (kell) figye­lembe venni, amelyből a bor készült, hanem azt, amelyet a bor eladásának évében ter­melt meg a kistermelő. Az őstermelői igazol­ványba bejegyzett, a saját gazdaságban megtermelt és borkészítésre felhasznált szőlő becsült értékeként a hegyközség által megállapí­tott és a helyi közigazgatási önkormányzat hirdetőtáblá­ján meghirdetett termőhelyi védőárat kell figyelembe venni. Azokon a helyeken, ahol hegyközség nem működik, ott a kistermelőnek a föld­művelésügyi miniszter által közzétett kistermelői elszá­moló árat kell alkalmaznia. Ez az elszámoló ár a közeljö­vőben a Magyar Közlönyben jelenik meg. A bor értékesítés az általá­nos szabályok szerinti áfa kö­telezettség (25 %) alá tarto­zik, tehát a kompenzációs felár szerinti elszámolást ez esetben nem lehet alkal­mazni. Az ilyen termék érté­kesítése előtt az értékesítő­nek adószámot kell kérnie (ami nem azonos az adóazo­nosító jellel) és az értékesíté­séről számlát kell adnia a vevő felé. Az adószám kiváltásakor a bor értékesítője választ­hatja az alanyi adómentes­séget is, feltéve, hogy az abból származó várható éves bevétele nem haladja meg a 2 millió Ft-ot. Ebben az esetben áfa-kapcsolata nincs, kötelezettsége kizáró­lag a számlaadásra korláto­zódik. Pénzügyminisztérium Határőr osztály Battonyán Együttműködési megállapodást írt alá tegnap, február 11-én az Orosházi Határőr Igazgatóság képviseletében Stübe Ferenc al­ezredes, szervezési igazgatóhe­lyettes és Formanek István, az 50 esztendős battonyai Mikes Kele­men Középiskola igazgatója. Az előzményekhez tartozik, hogy Battonya polgármesterének, Ta­kács Dezsőnek a kezdeményezé­sére az előkészítő tárgyalások már 1996 tavaszán elkezdődtek, ősszel pedig a megyei közgyűlés is elfogadta a beiskolázási tervet. A dokumentum értelmében ősztől a gimnázium első osztá­lyosainak lehetőségük lesz speci­ális határőr ismeretek elsajátítá­sára. A jóváhagyott tanrendben a következő tantárgyak szerepel­nek: általános katonai, jogi, ren­dészeti, határőrizeti, határforgal­mi ismeretek, önvédelem, terep­tani, valamint lőgyakorlatok. Ezenkívül a fiatalok megismer­kedhetnek az Orosházi Határőr Igazgatóság kirendeltségeinek életével is. Az aláírásra meghívott vendé­gek, dr. Kertész János megyei főtanácsos, Kun Imre, a helyi határőrizeti és Hortobágyi Zsolt, a határforgalmi kirendeltség pa­rancsnoka is azt hangsúlyozta, hogy reményeik szerint minden közreműködő számára hasznos lesz az együttműködés. A diákok a négy év alatt olyan elméleti és gyakorlati tudást szerezhetnek, melyek megkönnyíthetik pálya- választásukat, munkába állásu­kat: elhelyezkedhetnek a határ­őrségnél, a vám- és pénzügyőr­ségnél, a rendőrségnél, illetve szakirányú főiskolákon is tovább­tanulhatnak. A határőrség pedig — egészítette ki az elhangzotta­kat Stübe alezredes — tervsze­rűbben alakíthatja személyi állo­mányát, nem kényszerül „utcá­ról” felvenni embereket. M. Gy. A battonyai határőr osztály indításáról szóló megállapodást Stübe Ferenc alezredes és Formanek István igazgató írta alá dr. Kertész János megyeifőtanácsos jelenlétében FOTÓ: SUCH TAMÁS Békéscsabai segítség Kondorosnak A békéscsabai városgazdálko­dási vállalat három szivattyút bocsátott a belvíz fenyegette Kondoros rendelkezésére. Mint azt Kondé Gábor polgár- mestertől megtudtuk, a telepü­lésen javában tart a belvíz okozta károk előzetes felmé­rése. Annyi bizonyos, csak a ti­zennégy szivattyú működteté­sére eddig több mint félmillió forintot költött a település. S ehhez még hozzájön a plusz­munkák díja, illetve az anyag- és eszközbeszerzés. A lakos­sági és közületi károk, illetve a védekezési költségek előzetes felmérése után fordulnak a Belügyminisztérium Kataszt­rófa Alapjához. (r)

Next

/
Thumbnails
Contents