Békés Megyei Hírlap, 1997. január (52. évfolyam, 1-26. szám)
1997-01-10 / 8. szám
Kárpótlási földek Piaci körkép Ez év elején lezárul az utolsó kárpótlási földalapok kiosztása, és — ha sorsolással is — a részarány-földtulajdonokat is kiadják. (6. oldal) A fenyőit, tuják, cédrusok, borókák télen nem a hidegtől, hanem a vízhiánytól szenvednek. A talaj átfagyott morzsái között a víz jég formájában van jelen. (7. oldal) Orosházán tegnap a gyönyörűen pirosló kaliforniai paprika darabjáért 80 forintot kértek. Szeghalmon a burgonya kilója 10-15 forint. (7. oldal) A MENEKÜLÉS ÚTJA A MINŐSÉG A NAGYBÁNHEGYESI TEJÜZEM ÁLLJA A SARAI1 Yan-e olyan gyerek, aki ne ismerné a nagybánhegyesi Zalka Tej Rt. Túró Rudiját? Legutóbb a Foodapest országos kiállításon több újdonsággal mutatkoztak be, sőt korábban a cég megkapta a DIN EN ISO 9002 minőségbiztosítási rendszer elismerő oklevelet. Mindezek érdekében 1996-ban a nagybánhegyesi üzem jelentős termékfejlesztést hajtott végre, amelyről Szabovik Tibor ügyvezető igazgatót kérdeztük. — A szabályozok változásai mennyire segítették vagy gátolták a cég termékfejlesztését? — A szabályozókról sajnos csak negatívan nyilatkozhatok. Bizonyítja ezt, hogy az export- szubvenciót 1995-ről ’96-ra olyan formában módosították, hogy a korábbi dolláronkénti 20 forintot kg-onkénti 20 forintra váltották át. Ezért az 1995. évi 42 millió forintos exporttámogatásunk most várhatóan 6 millióra zsugorodik. A különböze- tet pedig a cégnek kell kigazdálkodnia. Másik hasonló intézkedés volt a nyári intervenciós alap hiánya, amely a korábbi években adott volt. Tavaly is kilátásba helyezték, ám a gyakorlatban semmi nem valósult meg. Ez a nyári időszakban túltermelést eredményzett, amit a kereskedők kihasználtak. A feldolgozók ugyanis kényszerből egymás alá kínálták áraikat. Ez önmagában is baj, de nagyobb, hogy a kereskedők — tisztelet a kivételnek! — az árréstöbbletet megtartották maguknak és nem a vásárlók felé érvényesítették. Bár ez inkább a főváros és környékére volt jellemző. Az csak plusz adalék, hogy a cég által 1995-ben befizetett helyi adók összesenben alig haladták meg a 4 milliót, míg 1996-ban — a termelés számottevő csökkenése mellett — meghaladta a 10 millió forintot. A felvásárlás 25%-kal csökkent, így a termelésünk is hasonlóan alakult. Csoda-e hát, ha a szabályozó- változásokat nem fogadtuk kitörő örömmel?! — Ilyen nehézségek mellett miből tudtak mégis fejleszteni? — Számottevő fejlesztés nem volt, az ez irányú tevékenységünk jórészt a szükséges fenntartásokra korlátozódott. Az igaz viszont, hogy indítottunk egy komoly rekonstrukciót, amelyhez támogatást kaptunk a Területfejlesztési Alaptól, valamint a további forrás a banki hitel volt. Ez utóbbival üzemünk sajnos egyébként is bőven rendelkezik, amelynek kockázatát — az ismert kedvezőtlen banki feltételek miatt—talán nem kell magyaráznom. — A szavaiból úgy tűnik, mintha túl nagy , falat” lenne ez az rt.-nek, de biztosan végeztek számításokat. Mi várható? — Az előzetes felmérések szerint ez a rekonstrukció 2-3 év alatt térül meg. Mondhatom ezt akkor is, ha figyelembe veszem a feldolgozóipar változékony helyzetét. A tervezéskor az épület többirányú hasznosítását vettük figyelembe, így rövid, közép-, és hosszú távú elképzeléseink vannak termékfejlesztésben, illetve a piacpolitikában. A temékfejlesztésnél hivatkozha- tom a legújabb Kálci Rudira, Fradi Rudira és megemlíteném, hogy év elején kezdtük gyártani a monori székhelyű „Profi” áruházlánc részére a Profi Rudit, valamint a Hajdútej Rt.-nek a Milli Rudit. Ezt a termékcsaládot a jövőben tovább kívánjuk bővíteni. Másik fejlesztési irány az ömlesztett sajtgyártás, amellyel hamarosan megjelenünk a piacon. És ez még csak része az elképzeléseinknek. (Folytatás a 6. oldalon) Mindig forgalmas volt a cég standja a „Foodapest ”-en 1996-ban FOTÓ: LEHOCZKY Péter Hírháttér Megyénként félmilliárd a termelők támogatására A minap öltött végleges formát a Földművelésügyi Minisztériumban az agrárszabályozás idei évre érvényes rendszere. E szerint a termelők az idén is kétféle módon juthatnak támogatáshoz — normatív juttatás formájában, valamint pályázat útján. A rendszer új eleme, hogy a pályázati kérelmekről ezentúl helyben — az érdekképviseletek véleményének kikérésével — döntenek. Erre a célra megyénként átlagosan mintegy félmilliárd forint áll rendelkezésre. A rendelet szerint a mező- gazdasági beruházási támogatásra (átalakításra, felújításra) benyújtott pályázati kérelmek elbírálására ezentúl a megyei földművelésügyi hivatal elnöke hivatott, aki a döntéskor figyelembe veszi a megyei agrárkamara, az agrár-érdekképviselet, a megyei területfejlesztési tanács és a földművelésügyi hivatal képviselőiből álló bizottság javaslatát is. Kivételt képeznek ez alól a szabály alól az erdő-, a vad- és a halgazdasági, az egyes élelmiszer-feldolgozást, -előállítást, -csomagolást szolgáló beruházásokra vonatkozó pályázatok, amelyeket továbbra is a Földművelésügyi Minisztériumban bírálnak el. A rendelet szerint azok a gazdálkodók pályázhatnak beruházási támogatásra, akiknek névre szóló tulajdoni lapjuk van, vagy jogszerű földhasználatot igazoló megállapodással rendelkeznek arról, hogy a termőföld művelésére legalább ötéves bérleti szerződésük van. Otven és 150 ezer forint támogatás igénylése esetén a magánszemélynek (beleértve az egyéni vállalkozót is) vállalnia kell, hogy a beruházás megvalósítását követő öt esztendőben mezőgazdasági termék értékesítéséből évente legalább 250 ezer forint árbevételt ér el, és azt az ellenőrzéskor számlával igazol- nifogja. Százötvenezer forintot meghaladó támogatás igény- bevétele esetén vállalni kell, hogy a beruházás megvalósítását követő öt esztendőben évente legalább 1 millió forintos árbevételre tesz szert, valamint bizonyítania kell a vállalkozónak gazdasági kamarai tagságát is. A mezőgazdasági tevékenységet végző, nem egyéni vállalkozó magánszemélyek esetében a támogatáshoz jutás elsődleges feltétele a mezőgazdasági őstermelői igazolvány megléte, valamint a terméktanács írásos javaslata. A beruházási támogatásra vonatkozó pályázatokat a megyei földművelésügyi hivatalokhoz kell benyújtani, az 1997- ben kezdődő beruházások esetében legkésőbb április l-jéig. A rendelet lényeges eleme, hogy a támogatás engedélyezéséről szóló döntés előtt megkezdett beruházásokhoz utólag nem adható, illetve nem vehető igénybe efféle segítség. Újvári Gizella Dr. Bacsa Vendel, a békéscsabai központú Agrimill Rt., a kecskeméti székhelyű Viktória Rt. és a lajosmizsei Fortunate Kft. alkotta vállalatcsoport vezérigazgatója 1935- ben született Endrődön. A Szarvasi Mezőgazdasági Technikumban szerzett öntözési szaktechnikusi képesítést, ezt követően a Debreceni Agrártudományi Egyetemen agrármérnökként, majd öntözési szakmérnökként diplomázott. Pályafutásának állomásai: az endrődi Béke Tsz főagronómusa, a gyomai Körösi Állami Gazdaság igazgatóhelyettese, a füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz lucernarendszerének vezetője, a Békéscsabai Állami Gazdaság vezérigazgatója, majd 1993-tól az Agrimill Rt. vezérigazgatója. Nős, két gyermek édesapja. Szilvia lánya középiskolai tanár, Vendel fia BM-dolgozó. Vezérállásban —Az ön nevéhez sokszor— jó értelemben véve — a válságmenedzser kifejezést 'társítják. Elfogadja ezt a „titulust” ? — Ahol idáig dolgoztam, valóban mindig veszteséges vagy nulláról induló vállalatot kellett felhozni megfelelő elismertségi szintre. Ugyanakkor 40 éves vezetői pályafutásom alatt veszteséges évet soha nem zártam. Vállalkozó szellemiséggel áldott meg a teremtő, de volt bennem veszélyérzet is. Miközben állandóan hajtott az adott vállalat előbbre juttatásának igénye, hátra is figyeltem. Ha rossz döntést hoztam, azt is felvállaltam, nem toltam magam előtt a problémát, nem hárítottam azt a környezetemre, inkább igyekeztem mihamarabb kijavítani. —Igen kemény stílusú vezetőnek tartják. — Valóban megkövetelem a rendet, a pontosságot, mert ezek önfegyelemre is tanítanak. Csak így lehet eredményesen dolgozni. Ha keményebben, hangosabban is szólok, az az ügyért van és nem azért, mert haragudnék valakire. Ami elhangzott, azzal én le is zártam a dolgot. Igyekszem racionálisan gondolkodni, és vallom: minden emberben hallatlan nagy érték lakozik. A vezetés művészete az, hogy kihozzuk, ami esetleg szunnyad bennük, és akkor csodákra képesek. Ugyanakkor csak olyat követelek meg, aminek én is eleget teszek. — Hallani azt is, hogy egykori munkatársai, dolgozói előbb-utóbb annál a cégnél bukkannak fel, ahol ön. — Ok ismerik, megszokták a stílusomat, én pedig bízom bennük. Fontos az önbecsülés, hogy tudatosuljon a kollektívában: olyan vállalatnál dolgoznak, melyet együtt teszünk naggyá. Mindig sikerült közvetlen, hatékony munkatársi kapcsolatot kiépítenem, lépéseimben maximálisan támogattak kollégáim. Csupán egy olyan eset fordult elő, hogy indokolatlanul „hátbatámadásban” volt részem. De jó pap is holtig tanul. — Megalakulásakor az Agrimill egy jogilag rendezetlen, veszteséget örökölt vállalat volt, megfelelő alapanyag, piac nélkül. — Nem tagadom, a felsoroltak miatt tartottam is a feladattól, de aztán még 1993-ban, fél év alatt sikerült 80 millió forintos eredményt produkálni. Azóta folyamatosan tovább erősödtünk, amit bizonyít például a 95-ös 480 milliós vagy a tavalyi, közel 600 millió forintos eredmény is. 1995-ben jött az újabb kihívás, hiszen akkor váltunk a Viktória Rt. — az egykori Bács-Kiskun Megyei Gabonaforgalmi Vállalat — többségi tulajdonosává. Egy totálisan tönkrement, eladósodott, morálisan is „lerobbant” vállalat szekerét kellett kihúzni a kátyúból. Nem ment könnyen, de sikerült. —Biztosan sokan rákérdeznek, hogy mi a titka az eredményeknek. — Nincs ebben semmi titok, apróbb mozaikokból áll össze a kép. A vállalatnál dolgozóknak egy irányba kell húzni, fontos a vállalkozói szemlélet, az állandó újítás, az előrelátás. Ha most is csak eltelnénk azzal, hogy a magyarországi malomipar 18 százalékát birtokoljuk, az semmi jót nem szülne. Az alapanyag-termeléstől az értékesítésig, a partnerkapcsolatoktól a profilbővítésig mindenhol lehet és kell is javítani. —Az idei feladatok közül mi jut elsőként eszébe ? — Például az orosházi malom megépítése és beüzemelése, valamint a három vállalat vezetési struktúrájának további kiépítése, integrálása. —Gondolom, leginkább az idővel áll hadilábon. Ha mégis jut a kikapcsolódásra, mivel foglalatoskodik legszívesebben? — Szeretnék többet olvasni, de hétköznap még az újságok átfutására is alig jut időm. A hétvégeket általában a kertben töltöm, de sokszor innen is elszólít a kötelesség. Ny. L.
