Békés Megyei Hírlap, 1996. december (51. évfolyam, 281-304. szám)
1996-12-24-26 / 300. szám
KARÁCSONY 1996. december 24-26., kedd-csütörtök A szeretet a legnagyobb hatalom A védőnő, a lelkipásztor és a pszichológus a család mai szerepéről Család: a legszentebb közösség. A legmeghittebb, a legfontosabb. Ahová születünk, ahol élünk, ahol neveljük gyermekeinket. Ahol felnőnek olyanná, amilyen példát látnak maguk előtt, otthon. Vagy aminek éppen az ellenkezőjére törekszenek majd egyszer. Rajtunk, szülőkön is múlik. A gyermekvállalás, a családalapítás, az otthonteremtés felelősségteljes küldetés. Szeretetben élni erkölcsi kötelesség. Érzelmi, lelki támaszt nyújtani, biztonságot, menedéket, ha kell, felvértezni a külső megpróbáltatásokkal szemben — ez a legtöbb, amit adhatunk gyermekeinknek indításként. Aztán rajtuk a sor. Az élet persze nem ilyen egyszerű. Legalábbis manapság, ilyen hajszolt, zaklatott világban. A beteg család beteg társadalomhoz vezet. És fordítva: a sérült társadalomban nehéz tisztának maradni. Erről szólnak beszélgető partnereim: Ledzényi Mátyásné védőnő, Táborszky László evangélikus esperes, püspökhelyettes, valamint Néveriné Czakó Magdolna pszichológus. — Szeretem az anyákat, a szülőket, a csecsemőket, és ebben a férjem mindig megerősített. Azt mondta: ha neked ez öröm, akkor nekünk is öröm — mondja Ledzényi Mátyásné. Márta 35 éve védőnő. — A körzetemben lévő gyerekeknek végigkísérhettem az életét a születésüktől kezdve, sőt, még korábbról, hiszen a kismamákhoz is járunk. S olyan öröm, ha egy anyuka aztán, akit ismertünk születése óta, a kisbabájával visszajön hozzánk. Ránézek a babára, és megismerem. Ezt a munkát csak hivatásszeretetből lehet csinálni, tulajdonképpen a minimálbérért dolgoznak a védőnők. Mégis megyünk, csináljuk, mert a lelkünk ezt diktálja. Sokszor későn este hívnak: Védőnéni, nincs tej, hova menjünk? Anya és apa a minta — A mai világban, ahogy romlik az életszínvonal, a családok egyre jobban rászorulnak a védőnők segítségére. Akár jogi tanáccsal, akár azzal, hogy az anyát a családsegítőbe, a gyámügyre irányítjuk, tudunk segíteni. Amikor kimegy az ember a családba, bizony mindent meghall, a vitákat is; beleszólni a házastársak életébe persze nem szabad, de segíteni kell, s nem csak az anyának, a gyereknek, komplex családi gondozásról van szó. Részt veszünk a terhesgondozásban, a csecsemőtanácsadásban, megszervezzük az oltásokat. Gyakori manapság a válás, a gyermekét egyedül nevelő anya. Előfordulhat gyermekágyi pszichózis, akkor az anyát szakemberhez kell irányítani. A védőnőnek látni kell, hogy mi történik a családban. Ha az anyuka rosszkedvű, miért az? Lelki mindenesnek kell lenni, s aztán nagy boldogság, ha a családban helyreáll a béke. Ha a gyerek egészséges marad egyéves korig, akkor felnőtt korában is megvan erre az esélye. Szüléskor fontos a nyugalom, akkor dől el az anyatej sorsa. —Amikor még három nemzedék együtt lakott, a nagymamák sokat segítettek, az anyuka elmehetett kicsit kikapcsolódni, utána több türelme volt a gyerekhez. Ha beteg lett a gyerek-, ott volt a nagymama, vigyázott rá. Ma viszont az anyák gyorsan kikelnek a gyerekágyból, nincs, aki segítsen. Az első három-négy évben szükséges lenne, hogy a család összefogjon, másként az anyuka nem tud örülni a kisbabának, ideges lesz, feszült. Az apukák elfoglaltak, túlmunkát végeznek. A túl sok teherrel a nő magára marad, lelkifurdalása támad, hogy nehéz eltartani a gyereket. S a gyerek megérzi, ha az anya feszült, ideges, vissza is jelzi, nyűgös, nyugtalan lesz. Kiegyensúlyozottság kell a gyermekvállaláshoz. — A nehéz gazdasági helyzet ellenére az első gyereket mindenki akarja, a másodikat már nem. Aki szereti a gyereket, vállal kettőt, hármat is. Persze, munka- nélkülieknek felelőtlenség több gyereket vállalni. A gyerek sínyli meg, ha jönnek a bajok: a veszekedés, az alkohol, a gorombaság, és a család széthullhat. A nők vállán egyre több a teher, ha a férfi nem segít, mindent egyedül kell megoldania. A tudomány is keresi az okát, hogy miért hatalmasodott el ennyire az erőszak a világban. Nem véletlen, hogy szorgalmazzák az anyatejet, az első rátétet az anyára, hogy sokáig szeret- gesse, a szeretet átadását. A mellőzött, szeretet nélkül felnövő gyerekekből lesznek az öngyilkosok, a bűnözők. A szeretetet a születéstől kell erősíteni. Ha az anya elfordul a gyerekétől, nem ad szeretetet, a gyerek is alkalmatlan lesz arra, hogy szeretetet adjon. Minden a gyerekkorban gyökerezik: csak aki kapott, az tud szeretetet adni. Mindig az anya és az apa a minta, a gyerek őket utánozza. A rohanó világban nem jut egymásra elég idő, s ha jut, nem tudják, hogyan kell egymás javára fordítani. Erre kell megtanítani az embereket. Szeretetben csak úgy lehet élni, hogy a család összetartása példa legyen szem, egy emberről idegen szebbet nemigen mondhat. Miért? Ez az asszony komoly hívő, keresztény asszony volt, akiben a szeretet dinamikus erő volt, és a családban erre van szükség. — Persze el kell mondanom azt is szomorúan, amit mindannyian tudunk: válságban van a család. Egyre több a beteg család, sokan egyedül nevelik gyermekeiket. Az édesanyák igyekeznek mindent megadni, de apát nem tudnak adni, és a gyereknevelésben mindkét szülőre szükség van. Bármit is cselekszik egy „fél szülő”, nem tudja pótolni a másiTáborszky László: „Mit tudunk tenni?A tízparancsolat normáit kell komolyan venni. ’ a gyereknek. Ha anyukája szereti a gyereket, ő továbbviszi a szeretetet, nyugodt lesz, van hova hazamennie, biztonságban érzi magát. A szeretet önbizalmat ad, felemeli az embert. A hit meghatározó erő — Valamennyien családba születünk, a családnak meghatározó szerepe van az ember életében, személyiségünk formálásában, boldogulásunkban vagy boldogtalanságunkban. Természetesen senki sem választhatja meg a helyet, ez adottság. Mi, keresztények, hívő emberek azt mondjuk, hogy Isten helyez el bennünket a családba. A család a legkisebb közösség, a társadalom legkisebb sejtje, amely ha egészséges, akkor az egész társadalom egészséges, ha beteg a család, beteg a társadalom — hangsúlyozza Táborszky László esperes úr. — Én egy nagy családba születtem, négy testvérem van, mind az öten élünk, drága szüléink már meghaltak. Csak Isten iránti hálával tudok gondolni a szüléimre, akik mindent megadtak, amit megadhattak. Mit jelent ez a minden? A legtöbb az, hogy szerettek, s nemcsak bennünket, hanem a szeretetük kisugárzott. Boldogult édesanyámról elmondhatom, hogy azon édesanyák közé tartozott, akiknek a közelségében az emberek jól érezték magukat. Először falun éltünk, aztán Budaörsön; akik eljártak a közeli kertjeikbe és előttünk mentek el, mondogatták, hogy milyen jó volt vele találkozni. Nemrégiben temettem egy idős asszonyt, róla mondta egy ismerőse: olyan jó volt a közelében lenni. Azt hiFOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET kát. Ezért én papi hivatásomban kezdettől arra törekedtem, hogy kibékítsem a családokat. Az előbb szüléimről szóltam. Miért voltak olyanok? Nyilván ők is hoztak valamit azon a hosszú láncon, ők is szemek voltak, ahogyan én is láncszem vagyok, hiszen van két gyermekünk és öt unokánk. Az életüket erősen meghatározta, hogy nem egyszerűen vallásos emberek voltak, hanem meggyőződéses Krisztuskövető, keresztény evangélikus emberek. Az apám nem volt lelkész, de hívő ember volt, aki igyekezett úgy élni, ahogyan a kereszténynek élnie kell. Mindig nagy szeretettel és megértéssel fordult az elesettek felé. Abban a faluban, ahol születtem és tízéves koromig éltem, a Nógrád megyei Vanyarc községben, a cigányokat is felkarolta. Annak idején még nem volt a községben orvos, ő hozta, vitte az orvost, s amikor elkerült a faluból, megsiratták, mert szerették. A szeretet a legnagyobb hatalom..Van a Szentírás- nak egy mondata, amit gyerekfejjel nem értettem: A szeretet megtöri a csontot. Helyesen mondta Pál apostol: Hit, remény, szeretet, e három marad meg, és ezek közül legnagyobb a szeretet. —Nos, mittudunk tenni azért, hogy a társadalom legkisebb sejtje, a család, egészséges legyen? A tízparancsolat normáit kell komolyan venni. Nagyon helyesen írta Berzsenyi: „Minden ország támasza, talpköve a tiszta erkölcs, mely ha elvész, Róma ledől és rabigába görnyed.” Sajnálom a családokat, mert a tömegkommunikáció, a televízió nagyon rossz hatással van a gyerekekre, Sok az erőszak, nem csoda, hogy annyi gonoszság érhető tetten bárhol. Nem azért mondom, mert pap vagyok, hanem azért lettem pap, mert ezt hittem: nincs más út a boldogsághoz, nincs jobb recept, nincs jobb lehetőség a boldog családi életre, csak egy út van. „En vagyok az út, az igazság és az élet” — mondta az élő Jézus. — Jézus Krisztus születését ünnepeljük karácsonykor, így kapcsolódik a család és a szeretet, Jézus és a család. O egyszer azt mondta, amikor felkeresték a rokonai: Aki az én Mennyei Atyám akaratát cselekszi, az nekem férfitestvérem, nőtestvérem és anyám. Az egyház, ha igazán egyház, akkor az Istennek családja, persze igaz az is, hogy nem mindenki cselekszi valójában a Mennyei Atya akaratát. Sokan vallásosak, de a vallás nem azonos a hittel. A hit meghatározó erő; János apostol mondja: az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk, nem külső hatalom, hanem belső erő. Ahol hit van, ott a szeretet, ahol szeretet van, ott a békesség, az öröm. Sok a nehézség ebben a világban, sok ember nélkülöz, vagy a nélkülözés határán él, egyesek viszont dúskálnak a javakban. Akinek van, adjon, akinek kevés van, az is adjon, ha mást nem, a szeretetét —és ez a legtöbb, amit adhat. —A család évezredek óta létezik és jól működik, a gyerek számára az első olyan hely, ahol fizikai, érzelmi biztonságot és valamilyen mintát kap. Ha a biztonság sérül, a gyerek beilleszkedéLedzényi Mátyásné: „Fontos, hogy mindkét szülő egyformán akarja, és hogy boldogságban szülessen a baba! FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER se, érzelmi élete, testi fejlődése azt megsínyli. A gyerek a családban találkozik az első szeretet- mintával, az első szeretetkapcso- lattal, és ez az anya. Bármi történik az anyával (tragédia a családban, munkanélkülivé válik, rossz házasságban él), az ősbizalom megrendül, és minél korábbi a sérülés, annál nehezebben gyógyítható. A család a külső, a társadalmi hatásokat átalakítja, a gyerek számára emészthetővé teszi. A családnak tehát védő, óvó szerepe van — magyarázza a békéscsabai Nevelési Tanácsadó pszichológusa, logopédus-gyógypedagógus, Néveriné Czakó Magdolna. Ttuiethordozó: a gyerek —A fiatal családoknak az elmúlt időszakban falun volt támasza, együtt laktak, vagy közel a szülőkhöz. A gazdasági fejlődéssel erősödött az urbanizáció, a fiatalok beköltöztek a panelházakba, ahol se rokonuk, se ismerősük. A munkahelyek megszűnésével megszűnt az anyagi támasz, nincs erkölcsi, lelki kapaszkodó, és nem tudják kezelni a saját krízisüket. Egy családban az életszakaszok változása egészséges mozgást jelent, s ha itt valamilyen negatív hatás éri a családot, a rendszer egyensúlyát veszti. A feszült, neurotikus rendszer termeli a beteg gyereket, mert a rossz családi működés tünethordozója a gyerek, aki még nem beteg, csak éppen tüneteket produkál: bepisil, agresszív, a körmét rágja, visszahúzódik, nem beszél. Mindez a bizalomvesztés jele. Néveriné Czakó Magdolna a Nevelési Tanácsadóban gyógyterápiás foglalkozásokat is tart, amelyek célja a rászoruló gyerekek felzárkóztatása fotó: lehoczky Péter —Nemcsak az változott, hogy bekerültek a családok gy ökértele- nül a nagyvárosokba, hanem a nők társadalmi helyzete is. A nő családfenntartóvá lett, belső indítékból, vagy kényszerből. A gyereknek pedig fontos az anya, az állandó szeretetteljes kapcsolat, kapaszkodó. Az anyának persze nem kell mártírrá lenni, áldozattá, saját gyereke rabszolgájává válni, mert az ilyen anya tele van indulattal, ami ártalmas a gyerek fejlődésére, nem indul meg az egészséges felnőtté válása. — A munkanélküliség szorongáskeltő, depresszióra hajlamosító állapot, hiszen alapvető szükségletünk az önmegvalósítás, hogy hatékonyan tudjunk beavatkozni a környezetünkbe. Az érzés rendkívül fontos, hogy értünk valamihez, és ez elismerést vált ki. Ha nem tudjuk önmagunkat megvalósítani, kielégíteni a munka által, a feleslegesség lesz úrrá rajtunk. A társadalom számára elfogadhatóbb, ha az anya munkanélküli, mert neki ott a fogódzó, hogy főállású anyává válik, ott a háztartás és a gyerek, megvalósíthatja magát. De a férfi! A mi társadalmunk patriarchális társadalom, ahol aférfinek vinni kell a kalapot... A család szerepe, hogy mintát közvetít: mire tanítom, mi az elvárásom? De vannak indirekt hatások a gyerekkorból, amikhez a felnőtt hozzányúl. Gyakran a házastársak érzelmileg eltávolodtak egymástól, de az anyagiak miatt össze vannak zárva a gyűlölettel, a fájdalommal, ezt a feszültséget érzi a gyerek. — Kábítószer: az érzelmileg labilisabb gyerekek választják a menekülésnek ezt az útját, a talmi örömért kipróbálják egyszer—egyszer. Ha otthon nem találja meg a figyelmet, a szeretetet, akkor referenciacsoportokat keres, ahol a negatív viselkedésével pozitív megerősítést kap: az a menő, aki megeszi a drogot. A gyerekek, akikkel találkoztam, olyan családból jöttek, ahol más bajokkal voltak elfoglalva, nem vették észre, hogy a serdülőt milyen veszély fenyegeti. — Nagyon differenciálódtak a családok, és a folyamat erősödik, minél nehezebb az élet. Persze a gazdag családokban is van probléma, és a gyerekek meglátják a különbségeket. A gyereknek azért lehet este mesélni, mert nincs pénz, el lehet menni őszi sétára, meg lehet ölelni, lehet együtt játszani. Az egészséges házastársnak pedig, akinek megvan a munkája, többet kell vállalni azzal, hogy a másikat támogatja, a gyereket kicsit leveszi a válláról. Segítséget kérni nem szégyen annak érdekében sem, hogy karácsony ajándék nélkül ne múljon el! Niedzielsky Katalin
