Békés Megyei Hírlap, 1996. december (51. évfolyam, 281-304. szám)
1996-12-21-22 / 298. szám
Kései találkozás Svédországban November végén egyhetes svédországi turnén vett részt Felkai Eszter és Gálfy László, a népszerű színész házaspár. A békéscsabai színház Vigadójában oly nagy sikerrel játszott, Arbuzov Kései találkozás című kamaraelőadásával mutatkoztak be a svédországi magyar kolóniának. (8. oldal) Emlékezés Marcello Mastroiannira 72 éves korában elhunyt Marcello Mastroianni, az olasz filmművészet egyik legnagyobb alakja. Visconti egyik munkatársa figyelt fel rá, a koronát azonban Fellini tette fel művészetére. A rendező / benne látta meg az Édes élet ideális hősét. Ettől kezdve a Fellini—Mastroianni kettős elválaszthatatlanná vált. (12. oldal) Felelősséggel népünkért Számos jel utal arra, hogy a katolikus egyház éberen figyeli napjaink történéseit és válaszol rájuk. II. János Pál például az ősszel a pápai akadémiához intézett levelében új fent méltatta a fejlődés elméletét. A magyar püspöki kar pedig a nyár végén körlevelében a család jelentőségét húzta alá. Hogyan tekint az egyház a világra? — erről beszélgettünk az ünnep alkalmából Gyulay Endre szeged-csanádi megyés püspökkel, a magyar katolikus püspöki kar alelnökével. Nagyon vigyázunk arra, hogy csak a valós tényeket vegyük figyelembe FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET Az egyház tanítása a kinyilatkoztatásra épül. A Szentíráshoz és a Szenthagyományhoz ragaszkodnunk kell—mondta elöljáróban a püspök. — Az egyházi tudományok is fejlődnek és olyan lépéseket mozdíthatnak elő, amelyek a hit és a világi tudományok közötti ellentéteket mindinkább feloldják. Vegyük például a világ teremtésének szó szerinti értelmezését: Isten hat nap alatt teremtette a világot. A Szentírás kutatói bemutatták, hogy ez nem tudományos értekezés, hanem elbeszélés jellegű, költői leírás. S magára a folyamatra magyarázatot adni — ez a tudósok dolga. Az egyház nem adja fel azt a nézetét, hogy az anyag nem örök, hanem Isten teremtménye, miként azt sem, hogy az emberi lélek sem csupán a fejlődés eredménye, hanem Isten saját teremtő műve. (Ez a leglényegesebb eltérés a materialisták nézeteitől.) Az egyház valóban figyel a világra, a tudományok fejlődésére és ami nem ellenkezik tanításával, azt elfogadja. Tiszteli a tudományok autonómiáját. A világ dolgaira való reagálásunkról tanúskodik a Magyar Katolikus Püspöki Kar augusztus 20-án megjelent körlevele is. Mi, püspökök felelősséget érzünk az egész magyar népért, ezért felmértük, milyen eredmények vagy kudarcok kísérik napjainkban a magyar társadalom életét. Vizsgálatunk során nagyon ügyeltünk arra, nehogy leragadjunk a politika vagy bármelyik párt nézeteinél és nagyon vigyázunk arra, hogy csak a valós tényeket vegyük figyelembe. Munkánk azonban csak akkor teljes, ha fontos iránymutatásként bemutatjuk a 2000 éves egyház tapasztalatait, s főleg a társadalmi kérdésekben 1891 óta írt pápai enciklikákat. E munkában természetesen szükségünk volt azokra a világi tudósokra, akik komoly szakmai felvilágosításokkal szolgáltak. így találkozik az egyházi és a világi tudomány. Miként tekint az egyház a hazai állapotokra? ■ Már a francia forradalommal megkezdődött a nagy igyekezet az egyház és az állam szétválasztására. Nálunk, Rákosiék idejében terrorisztikus módon történt meg ez a szétválasztás, ami valójában nem volt más, mint az egyház gúzsbakötése. Ebből adódnak ma is a konfliktusaink. Az 1990/IV-es törvény biztosítja a lelkiismereti és vallásszabadságot. De csak elméletben. Indíthatunk iskolákat, de ehhez vissza kellene kapnunk épületeinket. A mai úgynevezett normatív támogatás mellett fenntartani sem tudjuk a tanintézeteket. Jogunk van, de a lehetőségünk kevés. Szerzeteseink is megszervezhetik közös életüket, de ehhez is szükség lenne rendházaikra, óvodáikra, iskoláikra és kollégiumaikra. Bár az 1991 /XXXII. törvény elméletben ezeket biztosítja, a gyakorlati lépések mégis késnek. Sok nehézség van még mindig a hitoktatással, bár jogunk itt is törvényre épül. Sok iskola nemigen akar időt és helyet biztosítani e célra. Komoly gondok nehezítik az utunkat. Pedig tevékeny híveink szeretet- megmozdulásai igazolják, hogy nem ártani, hanem szolgálni szeretnénk. Értékszemléletünk átadása, keresztény erkölcsi nevelésünk hasznára lehet a korrupcióra és erőszakos cselekvésekre hajló testvéreinknek, egyenként is, társadalmilag is. Milyen hatással volt a társadalomra a püspöki körlevél? A közélet feszültségei, konfliktusai indítottak bennünket, hogy megírjuk a híveinkhez és minden jószándékú emberhez szóló körlevelünket. Ennek elolvasása sokakat sarkallt levélírásra, amelyekben elmondják véleményüket, felkínálják a közösséget segítő munkájukat. Gyakran cseréljük ki nézeteinket a különböző fórumokon, és úgy látom, hogy újra megélénkül a közös gondolkodás, függetlenül bizonyos sajtóhatásoktól. A nyomor enyhítésére mi társadalmi méretekben sokat nem tudunk tenni. Karitatív csoportjaink azonban mindenüvé eljutnak bár apró, de gyakran szinte életmentő segélyeikkel, vagy segítő karjukkal, szavukkal. A határon kívülieknek is jut gondoskodásunkból, és találunk lehetőséget a nyugati magyarok adományainak továbbítására is. Talán nem kevés az a lelkierő, amelyet templomaink csendjében, a papjainkkal való beszélgetésekből — akár a gyóntatószékben, akár a betegágynál —, az igehirdetésből, vagy a szentmiseáldozatból merítenek híveink. Azt hiszem, a karácsony, a betlehemi istengyermek szegénysége, emberszeretete az idén is Isten felé fordítja gondolatainkat és felmelegíti szívünket, hogy ne csak magunkkal törődjünk, hanem sze- retetünkkel tegyük kedvessé embertársaink otthonát. És talán ne csak erre az egy estére. Deregán Gábor
