Békés Megyei Hírlap, 1996. december (51. évfolyam, 281-304. szám)
1996-12-20 / 297. szám
Ha halászni akar... 1990-től évente telepítettünk, pótolva a vizek rossz minősége és az élőhelyek beszűkülése miatt szinte már teljesen megszűnt természetes utánpótlás (II. oldal) Földkiadó bizottságok Azok a földkiadó bizottságok, melyek az idén nem tudják befejezni a részarány földtulajdonok kiadását, az ügyeket át kell, tegyék a FM Hivatalhoz. (II. oldal) Piaci körkép A héten a szokásos zöldség- és gyümölcsárak mellett a békéscsabai vásárcsarnok húsáru-kínálatának alakulásáról is beszámolunk. (III. oldal) 1996. december 20., péntek Szerkeszti: Tóth Ibolya A Hunguard célja: minél tökéletesebb szervizzel szolgálni a vevőket Áprilistól tükör is készül Orosházán A közelmúltban találkozót kértünk Sápi Lajostól, az orosházi Hunguard Float Üveggyár ügyvezető' igazgatójától. Beszélgetésünkre három fontos alkalom adott okot. Az idén 15 éves a Guardian Europe, az a szervezet, amelynek kötelékébe tartozik az orosházi gyár. A Hunguard ugyancsak az idén ünnepli fennállásának 5. évfordulóját, vezetőjét pedig nemrégiben megbízták a németországi Wolfenben felépített gyár irányításával is. Ahogyan interjúnkból kiderül, a három mellett volt még egy negyedik ok is, hogy asztalhoz üljünk. — Milyen fejlődést élt meg Európában a Guardian, hogyan jellemezhető a kontinensbeli működése? — A Guardian 1981-ben jelent meg Európában, a luxemburgi első gyárát Spanyolországban két, Luxemburgban egy másik, floatüveg-gyártó üzeme követte, Magyarországon, illetve Németországban pedig egy-egy gyára található. A Guardian ma már földrajzi értelemben is lefedi Európát. Erre azért is szükség van, mert az üvegszállítási költségben a távolság lényeges elemként szerepel. Emellett a Guardian nagy gondot fordított arra, hogy minél tökéletesebb szervizt biztosítson a vevőinek. Ma Európában négy nagy üveggyártó cég tartható számon—a világon is ezek találhatók vezető helyen —, a Guardian részaránya ebben a körben egyre erőteljesebb. Üzletfilozófiája — ellentétben a többi gyártóéval —, hogy floatüveget, és csak olyan feldolgozott üveget készít, amely ipari feldolgozott termék, bevonatos, de nem alapít igazán üvegfeldolgozással foglalkozó cégeket, vagyis hőszigetelőt gyártó, tükörvágó, -csiszoló, bútorüvegvágó, -csiszoló üzemeket. A Guardian nem akar a saját vevőivel versenyezni. A többi üveggyártó filozófiája, hogy megvásárolja a feldolgozókat, vagy részt vesz meg belőle, s kényszeríti, hogy az általa gyártott terméket vegye. — Amikor a Guardian terjeszkedett Európában, milyen megfontolások alapján döntöttek egy magyarországi kisváros, Orosháza mellett? — A már említett földrajzi lefedés szempontjából annak idején a Guardian Közép-Kelet-Eu- rópában, Ausztriában, a volt Jugoszláviában, Magyarországon, Csehszlovákiában keresett helyet leendő gyárának. Nálunk tulajdonképpen találkozott az a két törekvés, miszerint a Guardian helyet, az Üvegipari Művek pedig megoldást keresett a két síküveggyára számára, amelyeknek a termékei kezdtek eladhatatlanná válni. A kettős közeledés eredménye az orosházi Hunguard floatüveggyár. Nagy vitát robbantott ki a ’80-as évek végén, hogy hová telepedjen a Guardian, Orosházára vagy Salgótarjánba. Én 11 évet Salgótarjánban dolgoztam, s az ottani síküveggyártó egységnek voltam az első üzemvezetője, mégis azt mondtam, hogy a technológiának minél kisebb kompromisszummal való megvalósítását, és a fejlesztés lehetőségének a biztosítását Orosháza jobban garantálja. —Ön tehát az Üvegipari Művek élén, számottevő salgótarjáni múlttal döntött Orosháza mellett, Salgótarján ellenében. — Igen, mi több, Nógrád megye ellenségének is kikiáltottak (Folytatás all. oldalon) Az orosházi Hunguard 500 tonna üveget termel és olvaszt naponta. A floatüv eg gyárak között kapacitásával nem tartozik a nagy üzemek közé fotó: lehoczky Péter Hírháttér Gazdaság 1997: borüra derű? Az 1995 márciusában kikényszerülő stabilizációs csomag okozta sokkot a magyar gazdaság a vártnál lassabban tudta feldolgozni. Az 1996-os év nem hozott fordulatot, a kormányzati várakozásokkal ellentétben a növekedés nem erősödött, az infláció nem csökkent a kívánt mértékben. Ezek ismeretében kérdés: mire számítsunk jövőre? Az idén nem sikerült a gazdaságot az export és a beruházások húzta tartós növekedés pályájára állítani. A honi gazdaság javuló egyensúly mellett a stagnálás állapotába jutott. A stabilizáció által lehűtött belső kereslet csökkenő aktivitást eredményezett: a végső fogyasztás további zsugorodása miatt visszaesett a belföldi piacra való termelés és elhalasztódtak a beruházási döntések is. Ennek ellenére minimálisan mérséklődött csak a foglalkoztatás, lényegesen nem nőtt a regisztrált munkanélküliek száma. A Pénzügykutató Rt. jövőre fordulatot vár. A változások nem lesznek ugyan nagy horderejűek, de kimozdulást jelentenek a stagnálásból. A gazdasági egyensúly romlására is számítani lehet, de ez az intézet kutatói szerint még biztonságosan finanszírozható. A legfontosabb külkereskedelmi partnereinknél erősödik a konjunktúra, ami a hazai exportértékesítés lehetőségeinek bővülését is jelentheti. Ennek mértéke a Pénzügykutató szerint 8, a Kopint-Datorg szerint 9— 10 százalékos lesz. A Pénzügykutató és a Kopint- Datorg szerint választások előtti évben reálisan számolhatunk az állami forrásokból finanszírozott beruházások beindulásával. A fogyasztáskorlátozás enyhülése ösztönözni fogja a magánbefektetéseket, ezért nőhet a belföldi kereslet A GKI kutatói szerint 1997-ben az export változatlan ütemben, mintegy 6 százalékkal emelkedik. A Kopint-Datorg munkatársai azonban felhívják a gazdaságpoliü- ka-csinálók figyelmét arra, hogy a kivitel volumenének növekedése önmagában nem elég ahhoz, hogy gyengélkedő gazdaságunk végre teljes egészében lábra kapjon. A beruházási, termelői és fogyasztási kereslettöbblet miatt nőhet az import is. A gazdaságkutatók a behozatal volumenének emelkedését 6—8 százalék körülire becsülik. A GDP 2—2,5 százalékos növekedésének prognózisában nagyjából egyetértenek a gazdaságkutatók. Az államháztartás hiánya a GKI szerint a GDP 4,5—5, a Kopint-Datorg szerint 5—5,5 százalék körül várható. A Pénzügykutató a hiányt a GDP 5,8 százalékára jövendöli 1997-ben. Feltételezhető, hogy jövőre is marad a csúszóleértékelés rendszere. A havi leértékelés üteme ’97 második felében legfeljebb egy-két tized százalékponttal csökken. Az infláció mértéke a GKI szerint 20, a Kopint-Datorg jelentése szerint 19 és 21 százalék körül várható. A Pénzügykutató munkatársai a fogyasztói árszint 20—21 százalékos emelkedésére számítanak. A privatizáció az év első felében vélhetően visszaesik, később viszont erősödhet, „amíg a készlet tart”. A választási ciklus jövőre az élet minden területén éreztetni fogja hatását. B. B. Horváth Károly a Szarvasi Agrár Rt. vezérigazgatója 53 éves, gyulai születésű. A Gödöllői Agrártudományi Egyetem mezőgazdasági karán végzett 1965-ben. Ugyanitt 1975-ben mezőgazdasági, számviteli és pénzügyi szakmérnöki képesítést szerzett. 1970-től a Tiszántúli Meliorációs Vállalat kémiai ágazatvezetője, ellenőrzési osztály- vezetője majd igazgatóhelyettese. Később a cégjogutódja, a Szarvasi Állami Tangazdaság igazgatóhelyettese, ’89- től igazgatója. A tangazdaság privatizálását nem bízzák rá, ezért ’92-ben másfél évre meg kell válnia a gazdaságtól. ’93 szeptemberében még ugyanazon kormány idején visszahívják: termelési igazgató lesz, majd ’95-től vezér- igazgató. Nős, két gyermek apja. Felesége, Erzsébet pedagógus. Károly fiuk 26, leányuk, Szilvia 20 éves. Horváth Károly a Békés Megyei Agrárkamara elnöke. Vezérállásban —Pályakezdő évei a szeghalmi Halaspusztai Állami Gazdasághoz kötik. Visszatekintve, az ott szerzett tapasztalatok kamatoztak-e a későbbiekben? ■— Olyannyira, hogy ha rám bíznák, vezetővé válása előtt a saját szakterületén minden fiatallal végigjáratnám a lépcsőfokokat. Az állami gazdaságban módom volt a hozzám tartozó valamennyi terület szakmai és emberi problémáit megismerni. Eleinte ennek nem tulajdonítottam jelentőséget, csak amikor vezető lettem, akkor éreztem, mekkora segítség. Szarvasra a Meliorációs Vállalathoz kerülve kimaradtak ezek a lépcsőfokok. Ennek hiányát azzal igyekeztem pótolni, hogy kijártam a munkahelyekre. Soha nem hatalmi pozícióból szerettem vezetni. Az elvem: alapos megismerés, szakmai ismerettel párosítva. — Az utóbbi tíz esztendőben a mezőgazdaság érvágások sorozatát szenvedte el. Ez mennyire viselte meg Ónt? — A mezőgazdaság 1985-re élte virágkorát. Ettől kezdve állandóan nőtt az elvonás és csökkent a támogatás. A másik baj, hogy az energiát világpiaci áron kapjuk, ám a termékeink ára messze elmarad a nyugat-európaitól. Mindezt csak tetézte ’89—91-ben a mezőgazdasági nagyüzemek szétzilálása. Pedig a mezőgazdaságunk számos komperatív előnnyel bír. Hogy csak egyet említsek: a magyarországi szántóterület aránya a világ átlagának hétszerese. A kérdésére válaszolva, ez igen nyomasztó érzés. Ugyanakkor meggyőződésem, hogy tenni kell és lehet a mezőgazdaságért. —Gondolom, ehhez nagy adag optimizmus is kell. — Kell, és nagyon kemény kitartás. Én alapvetően optimista vagyok, nehéz helyzetben is a kiutat, a megoldást keresem. — Ónt úgy ismerik, hogy következetesen kitart az elvei mellett. Származott-e ebből hátránya? — Elveim közt első a tisztesség. A rendszerváltás éveiben bőven értek támadások. Ha akkor elvtelen kompromisszumokat kötök, lehet, hogy ’92-ben nem állítottak volna fel az igazgatói székből. — Milyen tulajdonságot becsül leginkább a másik emberben? — A fegyelmezettséget és a pontosságot tartom a legfőbb erénynek. Nagyra értékelem, ha valaki jószándékú, továbbá azt, ha az ismeretek minél jobb megszerzésére törekszik. —Mi hozza ki a sodrából? —Két dolog. Az egyik, ha valaki ismételten ugyanazt a hibát követi el. A másik, ha valaki nem őszinte. Egyébként a vezetőnek soha nem szabad elveszítenie a türelmét. Erre mindig ügyelek, s ha mégis megtörténik, azt mindig megbánom. —Mekkora jelentőséget tulajdonít a protokollnak? —Az utóbbi években a protokoll is sokat változott, emberibb lett. Korábban egy-egy fogadás alkalmával sokkal nagyobb cécót csináltunk. Azóta több neves személyiség, köztük a köztársaság elnöke is megfordult nálunk, de közel sem vártuk akkora szorongással, mint korábban egy-egy kisebb rangú vendéget. Ám a tiszteletet mindenkinek meg kell adni. —Mi az, amiből erőt merít a mindennapi munkához? —Az egyik ilyen erőforrás a családom. A fiam karosszéria - lakatos mester, kiváló szakember. Jól megtalálta a helyét. A lányom szegeden a JATE-n harmadéves joghallgató, igen tehetséges. És van egy nagyon rendes feleségem, aki mindenben támogat. Kedves hobbim a kertészkedés. A kerti munka pihentet leginkább. Esténként vagy hét végén szívesen olvasok. —Hol tölti az ünnepeket? —A karácsony a családé. Együtt ünnepelünk. —Egy utolsó kérdés. Tesz-e fogadalmat újévkor? —Nem szoktam. —Köszönöm a beszélgetést. Csath Róza
