Békés Megyei Hírlap, 1996. december (51. évfolyam, 281-304. szám)

1996-12-14-15 / 292. szám

1996. december 14-15., szombat-vasárnap B! ■ HIH jókedvű Csárdáskirálynő Avagy: Ciliké Cecíliája Szolnokon A csábos Csárdáskirálynő, Esztergályos Cecília Hálás és kockázatos vállalkozás újólag műsorra tűzni a világ mindmáig legnép­szerűbb operettjét, a Csárdáskirálynőt. Hálás, mert fülbemászó dalai, mesébe illő története, kedves poénjai garantál­ják a sikert. Kockázatos, mert az évtize­dek során az operett nagy csillagai szin­te kivétel nélkül maradandó alakítások­kal varázsolták már-már misztikummá az egyes szerepeket. A Szolnoki Szigligeti Színház nyil­ván mindkettőt mérlegelve tűzte műso­rára a Csárdáskirálynőt. Talált hozzá mindenekelőtt egy Cecíliát, egy Kere­kes Ferkót alakító színészt, sok-sok te­hetséges fiatalt, akiket Bor József rendezőnek csak szabadjára kellett en­gedni, és a kockázat máris minimálisra csökkent. A premier időpontja, nyolc­van év különbséggel, csaknem egybe­esett a hajdani Király Színház 1916. november 3-ai bemutatójával. Azt megelőzően 1915 novemberében Bécsben, a Johann Strauss Színházban tombolta végig először a közönség a Csárdáskirálynőt, melynek első címe — kissé negédesen — Éljen a szerelem volt. Akkoriban, az első világháború idején írta egy kritikus: „Az egész világ két dologtól hangos: a Csárdáskirálynő sikerétől és az ágyúdörgéstől.” Nálunk 1954-ben Békeffí István és Kellér Dezső átdolgozásával indult igazán hó­dító útjára a Csárdáskirálynő. Szolnokon, kisebb dramaturgiai rö­vidítéssel, ezt a darabot láthattuk. Di­cséretére válik a színháznak, hogy foly­tatja hagyományait és rendre olyan előadásokat produkál, amelyek orszá­gos visszhangot váltanak ki. Ilyen a Csárdáskirálynő is. Megtalálták hozzá a mai magyar színjátszás egyik legva­rázslatosabb egyéniségét, Esztergályos Cecíliát. Mindent megírtak már róla, leginkább ő maga, újat mondani nem­igen lehet. Nem tudom, bár gyanítom, egyik szerepálma lehetett a Csárdás­királynő-béli Cecília, hiszen annyi mindenben hasonlítanak egymásra. Megejtően egyszerű(ek) és fensé­geslek), huncutkodó(k) és komoly(ak), kedves(ek) és uralkodó(k). Tud(nak) megjelenni a színpadon, és maradandó nyomot hagy(nak) az emberben. Esz­tergályos Cecília még valamit tud, amit a darabban megcsodálhatunk: táncolni, már-már akrobatikus ügyességgel. A táncot imitáló, csoszogó Cecíliák után felüdülés látni a tűzrőlpattant Cilikét. Bizonyos, hogy sokáig emlegetik alakí­tását, a jókedvű Csárdáskirálynőt. A sok kitűnő figura egyike Kerekes Ferkó, akit az első szereposztásban Mécs Károly kelt életre finom eleganci­ával. Kettejük játéka a legkényesebb ízlésűeket is magával ragadja. Nem le­het szó nélkül hagyni a főiskolásokat, Kiss Zoltán, Kárpáti Norbert, Kertész Marcella, Lugossy Claudia Edvin, Szilvia, illetve Bóni szerepébe hpznak új színt, lendületet, Miskát Új laky László játssza bölcs humorral. A díszle­teket Vogel Eric tervezte. A november 29-ei előadás, amit volt szerencsénk látni, két dolog miatt érde­mel külön említést: a nézők között ott volt és vörösre tapsolta tenyerét Eszter­gályos Cecília művészetének egyik cso- dálója, Speter Erzsébet, az ismert alapít­ványtevő (számára emlékezetes a szolnoki színház, itt rendezték az utolsó Erzsébet- díjkiosztó gálát 1994-ben), és ez volt a novemberi utolsó előadás, másnap ugyanis elromlott a forgószínpad. Nem irigyeltem a hoppon maradiakat. Még szerencse, hogy decemberre maradt nyolc elő­adás. Seleszt Ferenc Siker könyvben és színpadon A német nyelvű drámaírók közül Bertolt Brecht után alighanem Friedrich Dürrenmatt a legnépszerűbb világszerte, művei megjelentek magyarul is, könyv­ben és színpadon egyaránt. Az 1990-ben elhunyt svájci szerző drámáiból a Holló és Társa Könyvkiadó (Kaposvár, Múze­um köz 2., 7400) most jelentetett meg válogatást, amely a színvonalas és szóki­mondó szépirodalom kedvelőinek érté­kes karácsonyi ajándék lehet. A kötet tartalma: Az újrakeresztelők, A vak, Angyal szállt le Babilonba, A Nagy Romulus, Az öreg hölgy látogatá­sa, Ötödik Frank; tehát jól, illetve kevés­bé ismert darabok. Közös bennük, hogy az írótmindig apolitika, a közélet problé­mái foglalkoztatták. A hősök a moralista szerző filozófiai eszméinek szószólói. Az első két művet sajátos protestáns eg­zisztencializmus határozza meg. „A vi­lág abszurd, érthetetlen, mint ahogy Isten akarata sem érthető.” A dürrenmatti ko­média szép példája az Angyal és a Romulus, amelyekben az író kimondja: a nyugati világ alkonya a morális csőd FríecIrícIh Dürrenmatt újTvai^e-r-ssTtc^U A-k sirállt le ß>abilon\jc* A N<ag4 Rprriwlu* Az ör-e-g Iv'ltjii taFoeiertrSiic» Ajándék lehet a Hollótól... következménye. Az öreg hölgy művé­szetének csúcsa, a jóléti társadalom kí­méletlen kritikája. N. K. A Magyar Virtuózok koncertje Nem érhette csalódás azt, aki hétfőn este elment a Jókai Színházba, hogy meghall­gassa a Nemzeti Filharmónia bérleti hangversenysorozatában a „Magyar Virtuózok” vonós kamarazenekart. Bár az előzetesen hirdetett Szenthelyi Miklós helyett a csabai közönség által kevésbé ismert Lendvay József hegedű- művész játszott egy csokorra valót a nép­szerű Fritz Kreisler-variációkból, nem érezhettük becsapva magunkat: az ifjú művész ebben az évben Svájcban nem­zetközi hegedűversenyt nyert, személyé­ben félelmetes hangszertudású, virtuóz technikájú ifjú hegedűst csodálhattunk, aki bravúros könnyedséggel oldotta meg a legnehezebb technikai feladatokat is. A népszerű variációk ma már kicsit köz­helyszerű fordulataiban művészi jóíz­léssel kerülte el a giccses megoldásokat. Nem hallgathatjuk el ugyanakkor, hogy előadását néhol túlságosan objektívnek éreztük. A kamarazenekar fő erőssége nevéhez méltóan a virtuozitás. Öröm hallgatni és látni ennyi remek ifjú muzsi­kust. Nem véletlen, hogy műsorukból is azok a művek vagy tételek jelentettek igazi, művészi élményt, amelynek fő ele­me a virtuozitás. Kristálytiszta formálású, áttekinthető, elegáns, gyors tételeket hallhattunk a Bocherini-szimfóniában egy nem éppen megfelelő hangvételű, lassú bevezető után. Pregnáns ritmikájú, mégis — vagy éppen ezért — könnyed D-dúr diverti­mento után a másik Mozart-darab, a Kis éji zene előadásától többet reméltünk. A zárószámként felhangzó Weiner- Divertimento, valamint a ráadásként megszólaltatott Pizzicato polka magával ragadó lendülete, színeinek gazdagsága méltán aratott nagy sikert. Farkas Pál Tavasz 50x60 cm, olaj Műfaji sokszólamúság Szereday Ilona dombegyházi tárlatán Étert hasít a világból Fölfedezni az emberen kívüli békét... Lámpással kell keresni az olyan művelődési háza­kat, amelyek koncepció­zus munkával képzőmű­vészeti alkotásokat pre­zentálnak településük la­kóinak. A dombegyházi kulturális élet mozgatója a helyi művelődési otthon. Több, mint egy évtizede a legrangosabb megyei és hódmezővásárhelyi alko­tók műveit láthatják a déli település polgárai. A szisztematikusan tevé­kenykedő, ám a művészeti élet csörömpöléseitől ma­gát távol tartó Szereday Ilona jelentkezett ezúttal e kiállítóhelyen. A művésznő vonzódá­sa ugyanolyan energiájú, ha — eredeti, képzőművészeti főiskolán tanult műfa­jában — grafikában hoz létre műveket vagy ha olajképeket fest. Kiváltképp a békéscsabai alföldi tárlatok és bábfesz­tiválok imázsát megteremtő vizuális dokumentumok tervezőjeként ismer­heti a közönség, de Békés és Hajdú- Bihar megye több, mint egy tucat tele­pülésének álmodott címereket Gyoma- endrődtől Medgyesegyházán át Hajdú- böszörményig. Hogy milyen fokra ju­tott a művészeti kvalitást tekintve, azt az a tény minősíti, hogy a képzőmű­vészek országos szövetsége felvette grafikai és festői szakosztályba is. Rendszeresen megtaláljuk képeit, gra­fikáit a mértékadó tárlatokon. Eljutot­tak művei Ausztriától, Finn- és Né­metországon át Japánig. Szereday Ilona dombegyházi tárla­tán három témakörben láthattak olajké­peket a látogatók. Magától értetődik vonzódása ahhoz a békési tájhoz, amelyben több, mint másfél évtizede él és dolgozik. Ezeknek a tanyákat ábrá­zoló képeknek a levegője egyszerre tükrözi az öregedő elmúlást és a napsu­gárban úszó elevenséget. Festői ecsetje által lesz az égszínkék háttérben megjelenő házegyüttes egy ősi kultúra hordozója és geometriai kompozíciós elem. Az ilyen festmények megpillan­tásakor befejezett egésznek érezzük a világot és népi bölcseletek jutnak eszünkbe a folytonosan újjászülető életről. Az Ő felfogásában ezek az épít­mények egyúttal életszimbólumok is. Modem érzékenysége elmegy addig, hogy a magára maradt, emberi kéz al­kotta teremtményekben a század pesszimista, de egyetemes szempont­ból emelkedett humanizációjának lehe­tünk tanúi. Akinek februárban meg kell törni a jeget és reményt mutatni; márci­usban fölébreszteni a földet, s rábeszél­ni a napot, hogy néha jóval biztassa a világot; júniusban harsány kedvvel elöljámi, amikor mindenki énekel; au­gusztusban busásan fizetni annak, aki dolgozik; októberben csinálni a szüre­tet, hogy bánatban és örömben egyaránt legyen jó bor; novemberben gyászolni a bajbajutott világot és karácsonykor fölfedezni az emberen kívüli békét, an­nak ezek az alkotások nem csupán val­lomások, hanem mindent elmondanak az alföldi emberről. A szakmai kvalitás minden kép­zőművész esetében az anatómiai isme­retet feltételező aktok ábrázolásánál “érhető tetten. Nagyon erős aláhúzást kap Szereday művészi felfogásában a mesterségbeli tudásnak az effajta tisz­telete. Nem engedi meg, hogy belesüp­pedjen a témába, ezért az emberi test ábrázolásával mindig előhívja vizuális tehetségét egy-egy alak megfestésére, erről tanúskodnak a Dombegyházon lá­tott képek. Velencét a karneválok, a különlegességek városát több exp­Magától értetődő vonzódása a béké­si tájhoz fotó: leelősy Éva resszív és bensőséges hangulatú műve idézi fel. A valóságos táj vonzásában él, ebben az élményszerű közegben, mint egy ételekkel terített asztalhoz csábítja szemünket. Sokan és sokféleképpen ábrázoltak már alföldi motívumokat. Voltak, akik visszaéltek a témával és felületes könnyedséggel gyártották, gyártják az ún. eladásos képeket. Kiállítónk Nagy István és Kohán György komolyságá­val fog ecsetet és önálló korszerűséget keres ebben a gondolatkörben. Intellek­tuális csillagrendszerére repít föl ben­nünket az okker, a vörös és a kék alkal­mazásával, amikor filozofikus ihletésű tájakat fest. Itt a levegő már nem lát­vány, hanem az elvont tartalmat van hivatva képviselni. Szereday Ilona étert hasít a világból, ezáltal demonstrálja saját igazságát. Önmagában is egész embert követel a festés, de ő tudatos célkitűzéssel, aszketikus felfogással a tervező grafikát is felvállalja, szüntelen szembenállással a formátlannal és a végtelennel. Ahogy Nemes Nagy Ág­nes írja: „Homokkal egy vödömyi óce­ánt / kerítek el a semmi ellen.” Cs. Tóth János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents