Békés Megyei Hírlap, 1996. december (51. évfolyam, 281-304. szám)
1996-12-14-15 / 292. szám
A HÉT TÉMÁJA 1996. december 14-15., szombat-vasárnap A szenvedő város Karácsony napján, december 25-én Jézus születésnapját ünnepeljük. A keresztények szent helyei többnyire Krisztus születéséhez (Betlehem) és keresztre feszítéséhez (Jeruzsálem) kötődnek. A Szentföld békéje azonban törékeny. Rövid jeruzsá- lemi sétánk némi bepillantást kíván nyújtani e különös világba... Egyetlen város sem szenvedett annyi pusztítást és támadt fel annyiszor ismét győzedelmesen, mint Jeruzsálem. A bibliai hagyomány szerint épp 4000 éve parancsolta meg az Úr Ábrahámnak, hogy áldozza fel Izsák fiát a Mórija hegyén. 2000 évvel a legendás esemény után tette Dávid király fővárossá Jeruzsálemet. Fia és utódja kormányzása alatt épült fel a Mórija hegyén az első templom. I. e. 586-ban a babilóniaiak elfoglalták Jeruzsálemet, lerombolták a templomot és elhurcolták a lakosságot. Fél századdal később Ezsdrás és Nehémiás próféta visszavezette a népet, és a templom is ismét felépült. Amikor a görögök hódították meg a várost, a makkabeusok megszerezték a templom feletti uralmat. Erre emlékeztet azóta is minden évben a gyertyagyújtás ünnepe, a hannuka. I. e. 63-ban a rómaiak foglalták le Jeruzsálemet, s ezzel egészen 1948-ig megszűnt a város fölötti zsidó szuverenitás. Míg a rómaiak voltak az urak, Heródes király ismét felépítette Jeruzsálemet. Ez volt Jézus születésének időszaka. I. sz. 66-ban, amikor a zsidók fellázadtak a római birodalom ellen, a megszállók lerombolták a második templomot. A római uralomnak végül a bizánci csapatok bevonulása vetett véget. Jeruzsálem a kereszténység virágzó központja lett, amiről ma is tanúságot tesz a sok pompás templom. A későbbi századokban a zsidók csak évente egyszer tehették be a lábukat Jeruzsálembe, hogy a hatalmas falnál imádkozva megsirathassák a templom pusztulását. így vált a fal a zsidó remények jelképévé. Ezek az imák azonban csak akkor váltak valóra, amikor 1967-ben erőszakkal egyesítették az izraeliek Jeruzsálemet, és így ismét szabadon lehetett a Panaszfalhoz j árulni. Az azóta eltelt majd harminc év sem hozta meg a békét. Újra meg újra forrongások törtek és törnek ki a mai napig e térségben az arabok és a zsidók között. Olajfák hegye a Nemzetek Templomával. E hely a keresztényeknek különösképp szent, hiszen itt van Mária sírja és a Gecsemáné- kert, ősrégi olajfáival. A hegycsúcson áll egy arab falu és a Mennybemenetel kápolnája, melyet a keresztesek építettek a XII. században. A keresztény legenda szerint Krisztus erről a helyről szálltfel a mennyekbe Csodaváró bibliai tájakon Betlehemi békeláng ’96 A Szent Sír Temploma, Jézus sírja. Hat vallási közösség osztozik a Szent Sír Templomának tulajdonjogán: a Katholikon, a Golgota egy része, az Ádám kápolna és a „tömlőé” a görög ortodoxoké, a római katolikusok gondozzák a déli Golgota-sziklát, a kórust, a ferences kolostort és a Kereszt Fellelésének kápolnáját. A „maradék "az örményeké, koptoké, etiópoké és szíreké A Szent Sír Temploma Jeruzsálem, 1996. december. A Szentföld szelíd, biblikus hangulatú tájai most is a csodákat idézik. A Kána határátjelző felirat az első csodára emlékeztet, amikor a hajdani menyegzőn elfogyott a násznép itala, s a Megváltó, Mária kérésére, hat kővödör vizet borrá változtatott. A Genezáreti-tó partján nehéz nem arra gondolni, hogy a bárkáján kihajózó Péter hálója miként szakado/ott a dús halfogás nyomán, pedig előző nap ez reménytelennek tűnhetett; s templomot emeltek a csodás kenyérszaporítás színhelyén is. Mert a csodáknak van egy sajátja: a természetfeletti történések azért következnek be, hogy a hétköznapok emberének élelme, itala, egészsége, megnyugvása, testi és lelki békéje legyen. Ezért a nem titkolt vagy rejtett csodavárás is. Néhány napja, a Mars-rakéták és az Internet korszakában, több zarándok úgy vélte: könnyezni és pislogni látja a betlehemi Születés templomában látható Jézus-képet. Eliasz Freidzs, az immár a palesztin autonómia területéhez tartozó város sok mindent megélt polgármestere, aki maga is keresztény, s mindennek örül, ami odavonzza a messze földről érkezőket, kénytelen volt rögtön a realitásokról szólni: az ilyen látomások gyakran ismétlődnek, különösen a hely szellemének megfelelően, a karácsony előtti időpontban, amikor a gyéren világító, vibráló fények, a páralecsapódások és a több részén restaurálásra szoruló épület vizesedése előidézhet olyasmit is, ami valójában nincs. De — s ezt a Szentföldön, és éppen ilyentájt akarva-akaratla- nul érzi az, aki erre jár — akadnak olyanok, akik nagyon szeretnének csodát látni. Hiszen a csodavárás alighanem addig lesz sajátunk, ameddig világ a világ... Született azonban egy kézzel fogható csodás hagyomány is Betlehemben. Most már évről évre ismétlődik: a svájci, belga, holland, luxemburgi, német zarándokok után, az idén egy ötszázötven tagú osztrák csoport járt a minap a városban, ahol nevükben a tizenhárom esztendős, szőke linzi iskoláslány, Judith Baumgartner vette át a békelángot, a Születés Templomának egyik gyertyájáról meggyújtott mécses lángját. Ezt vitték haza, hogy nem csak templomokban, de az ünnep alatt a pályaudvarokon, a Vöröskereszt szeretet- állomásain, — s mivel a huszadik század végét írjuk —, az ORF, az Osztrák Rádió és Televízió stúdióiban is ott lobogjon. Figyelmeztetve a békesség, a szolidaritás gondolatára a jóakaratú embereket. Bejárat a szentélyek szentélyébe Betlehem, ahol tavaly éppen Karácsony előtt ért véget a megszállás, csaknem három évtizedes időszaka egy politikai csoda kisugárzását is jelenti, ha napjainkban az ilyen csodák utóélete gyakran nem is egyértelmű. Néhány évvel ezelőtt még az a mondás járta errefelé, hogy a közel-keleti válságnak két megoldási lehetősége van. Egy realista, miszerint UFO-k ereszkednek le, kis zöld emberkék türem- kednek ki belőlük, s békét teremtenek. Ám van egy fantasztikus, csodálatos lehetőség is, hogy az érdekeltek végre leülnek egymással tárgyalni, s a kölcsönös kompromisszumkészség jegyében eljutnak a megállapodásokig. Nos megvalósult a csoda, amikor a szemben álló, korábban még egymás nevét sem említő felek, kezet fogtak. Igaz, szélsőséges erők hajthatatlansága, itt és ott kormányváltozások, a bizalmatlanság vélt vagy valódi okok alapján történő fellángolásai nem tartoznak a szívderítő események közé és a napi jelentések forgatagában, amikor csak az adott óra történései számítanak, erőt vehet bárkin a borúlátás. De a fél évszázad alatti öt háború, a véres merényletek, a megoldhatatlannak tűnő ellentétek földje, ha a napok helyett akárcsak éveket veszünk számításba, mégis azt sugallja: a legsúlyosabb válságok is áthidalhatók. Természetesen türelmetlenek vagyunk, hiszen ez a magatartás egyszerre képezi egyik legjobb és legrosszabb tulajdonságunkat. Épp a Szentföld sokezer éves, viharos története sugallja: úgy is kell ezt kezelni, a türelmetlenségeket nyesegetni, mint amikor az önmagukban akármennyire is kellemetlen fáktól nem látni az erdőt. De a türelmetlenséget közben táplálni is kell, amikor az arra irányul, hogy megérett kérdések és ügyek végre eljuthassanak a megoldáshoz. Betlehem idei békelángja joggal késztet arra, hogy higgyünk benne: végre a három világvallás közös földjén is méltóképpen elrendeződhetnek a dolgok. Erre rég nem volt ilyen jó esély, mint most. S ez az optimizmus akkor is érvényes lehet, ha a televízió képernyőjén egy-egy esti, képben is megjelenő összefoglaló, vagy az újságok hírei önmagukban nem ezt sugallják. A közmondásos csodák hirtelen köszöntenek be és három napig tartanak. Korunk csodái hosszú időn át építkeznek, de van rá remény, hogy tartósakká válhatnak. A csodaváró bibliai tájakon és másutt is... FEB Mária sírja
