Békés Megyei Hírlap, 1996. december (51. évfolyam, 281-304. szám)

1996-12-13 / 291. szám

Fényvisszaverő... A termelőcsarnokban kellemes meleg, csend fogad, akár egy klinikán. Pedig ez egy reflexiós üveggyártó nagyüzem termeló'csarnoka. (II. oldal) Battonya, Békéscsaba, Kevermes... Milyen helyi adók terhelik a település lakóit, mire számíthatnak a következő' esztendólten, no és milyen az adófizetési morál? (III. oldal) Piaci körkép A héten drágulta kígyóuborka és a paradicsom, megjelent a déligy ümölcs-árusoknál a kókuszdió, a friss ananász, és megkezdó'dött a fenyó'vásár. (III. oldal) A LEGNAGYOBB TÁMOGATÁST VÉSZTŐ ÖNKORMÁNYZATA NYÚJTOTTA Sínen a regionális vasutak A vasúti mellékvonali hálózat gondja, társadalmi, nemzetgazda­sági, területfejlesztési vetülete miatt jelentősége messze túlmutat a vasútügy kérdéskörén. Az 1968-as közlekedéspolitikai kon­cepció végrehajtása során a hazai vasútvonalak harminc száza­lékát számolták fel. A következmény a távolabbi régiók gazdasá­gi ellehetetlenülése volt. A kilencvenes évek elején Magyarorszá­gon ismét felvetődött a mellékvonalak drasztikus csökkentésé­nek lehetősége. E törekvésekre a megújuló MÁV az önállóan gazdálkodó regionális üzletvezetőségek koncepciójának kidolgozásá­val válaszolt. Ezt követően 1995 végén, 1996 elején tizen­kilenc úgynevezett profitcent­rumot alakított ki. Feladatuk, hogy a gazdálkodási önálló­ság maximális kihasználásá­val, a működési költségek ésszerűsítésével, a bevételek növelésével csökkentsék a működtetéssel járó vesztesé­geket, együttműködve a régió önkormányzataival, gazdasá­gi egységeivel bizonyítsák a helyi vasúti szolgáltatás létjo­gosultságát. A Vasutas Hírlap nyomán adjuk most közre a regionális vasutakkal foglal­kozó körkérdés megyénket érintő értékeléseit. Tóth Imre szegedi üzletigaz­gató: — A szegedi üzletigazgató­ság területén 1995. október 1- jétől Vésztő, ez év április 1-jétől Szentes és Mezőhegyes köz­ponttal három regionális vasút alakult. Létrehozásukkal új szervezeti formában üzemel az igazgatóság vonalhálózatának 44, üzemvitelének 25 százaléka. A hozzájuk tartozó 50 állomás­főnökségen mintegy 1100 vas­utast foglalkoztatnak. A három regionális vasútnál felgyorsultak azok a folyama­tok, amelyek a hatékonyabb foglalkoztatást és a gazdaságo­sabb üzemeltetést szolgálják. Ilyenek: az állomások összevo­nása, az utazó kereskedelmi dol­gozók foglalkoztatása és a ru­galmas vezénylés. Ez azt jelenti, hogy az összevont állomásokon a forgalmi szolgálattevők és a váltókezelők mindkét állomásra vezényelhetők. A települési önkormányza­tok mindenütt kedvezően fogad­ták a MÁV Rt. nyitását. Felis­merték, hogy a vasúti közleke­dés színvonalának a javítása kö­zös érdek. Az önkormányzatok több állomáson végeztek külső és belső tatarozást, illetve köz­munkát. A legnagyobb támoga­tást Vésztő nagyközség önkor­mányzata nyújtotta. A 2,5 millió forint közműfejlesztési hozzájá­rulás mellett, a vasút telekhatá­ráig díjmentesen fektették le a gázvezetéket. így hozzá lehetett fogni a csomópont fűtéskorsze­rűsítéséhez. A regionális vasutak a sze­mély- és az áruszállítást az ön- kormányzatok, az iskolák és a fuvaroztatók igényei alapján, a társközlekedési vállalatokkal közösen igyekeznek megoldani. A menetrend-tervezetet is a he­lyi igényekhez alkalmazkodva, önállóan készítették el. A jó együttműködés, a türel­mes munka a személyszállítás­ban már érezteti hatását. A há­romnegyed évi bevételek mint­egy 12 millió forinttal haladják meg a tervezettet. Ami pedig az áruszállítást illeti, az ez évi terv teljesítése az őszi forgalom, a cukorrépa- és a gabonaszállítá­sok függvénye. A dél-alföldi re­gionális vasutak működésének tapasztalatait Tóth Imre így fog­lalta össze: az új szervezeti egy­ség csak a keretét adja az önálló gazdálkodásnak. A következő lépés a keretek tartalommal való megtöltése. Ugyanakkor tisztázni kell a gazdálkodási, a szakmai (Folytatás all. oldalon) A HŰSÉG JUTALMA — ÚJ SZOLGÁLTATÁS Az OTP vezérkara pontosan tudja, hogy a bank betéti ka­matai 1996-ban elmaradtak a piaci átlagtól. Ez próbára tette számlavezetőinek a bank irán­ti lojalitását. A kitartás elis­meréseként még az idén új szolgáltatással bővíti kínála­tát a pénzintézet. A bank hároméves stratégi­ájának fontos eleme a lakossá­gi hitelezés, a háztartások fi­nanszírozása, mondta tájékoz­tatójában Kolossváry Ádám vezérigazgató. Az OTP Bank 1997. január 1 -jével bevezeti a lakossági folyószámlához kapcsolódó automatikus hi­telt. Ez az A-hitel a korábbi engedélyezett hitel továbbfej­lesztése. Igénybevételével a számlatulajdonos olyan lejá­rat nélküli hitelkeretre tesz szert, amelynek folyósítása il­letve törlesztése automatikus. Ha az ügyfél folyószámlá­járól elfogyott a pénz, az A- hitel automatikusan megjele­nik a számla egyenlegében. A számlára érkező jóváírások először ezt az igénybe vett hi­telt törlesztik és csak ezt követően töltik fel a folyó­számlát. A hitelkeretet sze­mélyre szabottan határozzák meg, legnagyobb összege egymillió forint lehet. A szolgáltatás igénybevé­teléhez sem kezes, sem más igazolás nem szükséges, csak egy szerződés. Ennek feltéte­le: az ügyfél legalább három hónapja rendelkezzen lakos­sági folyószámlával, és a ké­relmet megelőző három hó­napban számlájára rendszere­sen érkezzen jövedelem­átutalás. Az A-hitel kamata 25 + 1 százalék lesz január 1- jétől. A hitel folyósításáról 300 ezer forintig maguk a fiókvezetők is dönthetnek. Az OTP 550 milliárd forintnyi be­tétállománya jóval meghalad­ja kihelyezett hiteleinek összegét. Nem a források bővítését szolgálja tehát a hétfőtől már a postahivatalok­ban is kapható OTP postajegy nevet viselő értékpapír. Az új termék piaci bevezetését az a tapasztalat indokolja, mondta tájékoztatójában Oszlányi Zsolt, hogy a lakosság megta­karítási formái között a leg­kedveltebb az értékpapír. Az OTP postajegy előnyei közé tartozik, hogy nem kell előre eldönteni, mennyi időre köt­jük le a pénzt, és ha szüksé­günk van rá, bármikor szaba­don kivehető. Futamideje 3, 6 vagy 9 hónap. A pénz kivéte­lekor az eltelt időnek meg­felelő sáv kamatait adja a bank. Az új OTP postajegy 10 000, 50 000, 100 000 vagy egymillió forintnyi névértékű címletekben váltható. Bozsó Bea Molnár Tibor, a Magyar Cukor Rt. sarkadi gyárának igaz­gatója 52 éves, Sarkad szülötte. A miskolci Nezézipari Egye­tem gépgyártó mérnök szakán végzett 1968-ban. Ugyanettől az évtől fejlesztő' mérnökként kezdett dolgozni a Sarkadi Cukorgyárban. Két évvel későiül a budapesti Műszaki Egyetem vegyész karán cukoripari szakmérnöki diplomát szerzett. Ezt követően energia-, majd termelési osztályveze­tőként dolgozott a sarkadi gyárban, melynek 1993 óta igaz­gatója. Nős, két gyermek apja. Felesége agrármérnök, a sarkadi gyár központi répafelügyelője. Gergely fiuk jelenleg az ácsi cukorgyár műszaki vezetője, lányuk, Katika a Szege­di Bőrgyógyászati Klinika orvosa, most PHD-ösztöndíjas. Vezérállásban — Vajon mit tesz egy cukorgyár­igazgató, ha nincs kampányidő? — kérdeztem az idei szezon befejezése előtti napokban Molnár Tibort. íme a válasza: — Számomra a karácsony az egyik legszebb ünnep. Több okból is. Rész­ben azért, mert általában ez az ünnep jelzi a kampányidő végét, másrészt ekkor mindig együtt a család. Egész életemben sokat adtam arra, hogy ki­egyensúlyozott legyen a családi hátte­rünk. Ebből következik, hogy amikor nincs kampány, legszívesebben a csa­ládommal és a baráti körömmel va­gyok. Nyáron kirándulunk, télen sítú­rákat szervezünk. Kezdetben csak Szlovákiába jártunk, ma már megengedhetjük magunknak Ausztriát vagy Olaszországot is. Az életem alakulásában jelentős szerepe volt és van a sportnak. Fiatalabb koromban a Sarkadi Kinizsi labdarúgója voltam, a teniszre 33 éves koromban találtam rá, azóta a rabja vagyok. Mindebből következik, hogy szabadidőmben sokat sportolok, vagy nézem, ahogy mások sportolnak. —Az utóbbi években nagyon sok változáson ment keresztül a gyár. Privatizáció, rettegés a rendkívüli időjárási viszonyoktól, halálos baleset... Mennyire viselik meg mindezek az idegeit? — Éppen a privatizáció kapcsán kerültem a gyár élére 1993 decemberében. Először vezérigazgatónak neveztek ki, majd 1995. július 1-jétől, a magyar kézen maradt öt cukorgyár egye­sülése után a sarkadi gyár igazgatója lettem. A korábbi állapot­hoz képest ezek a változások előrelépést, de ugyanakkor jóval nagyobb felelősséget is jelentettek. Úgy érzem azonban, hogy a sport sok olyan tulajdonságot fejlesztett ki bennem, aminek vezetőként most hasznát veszem. Van elég türelmem, akarat­erőm és kitartásom. Látszólag jól tűröm a problémákat, belülről persze engem is sok minden megvisel. A kampány előtti tragé­dia idején például nem lehetett nyugodtnak és megfontoltnak maradni. A mai napig sem tudunk szabadulni ezektől az emlék­képektől... Azóta valahogy más lett az életünk. Az eseményeket nem lehet kiradírozni, de az élet folyik tovább. Nagy lelki erő kellett, hogy talpraállítsuk a kollektívát. Az elhunytakat nem tudjuk feltámasztani, de minden törődést próbálunk megadni a hátramaradt családtagoknak. Egy biztos: ilyesminek soha többé nem szabad előfordulnia! —Hogy áll az optimizmussal? — Optimista embernek tartom magam. Egy ekkora cég vezetése nem egyszereplős. Úgy gondolom, a többi vezetővel jól kiegészítjük egymást, és nekem, mint a gyár igazgatójának az a feladatom, hogy kapocs legyek a vállalat emberei között. Úgy gondolom, eredményt csak nyugodt hanggal, türelem­mel, ésszel és nem utolsósorban optimizmussal lehet elérni! —Fel lehet-e idegesíteni, s ha igen, mivel? — Bármennyire nyugodt természetű vagyok, azért van néhány dolog, ami idegessé tesz. Ilyen a sikertelenség, az eredménytelenség, és a felesleges munka. —Minek tud örülni? — Szeretek enni, kedvelem a finom italokat, a jó társaságot. Sok rokonom, barátom él Sarkadon, Gyulán, a volt évfolyamtár­saim Miskolcon. Jó velük lenni. Imádok kirándulni, meghalok a tenisz nélkül. Szeretek főzni, s állítólag jól is csinálom. A munkám miatt sok nyugati, tengerentúli és távol-keleti ország­ban jártam, de én tudok örülni a mi kis országunknak. Soha sehol nem volt olyan érzésem, hogy elvágyódom innen... — Négy éven keresztül volt tagja a sarkadi képviselő- testületnek, aztán a kinevezése után lemondott. Nem sajnálja? — Négy éven keresztül próbáltam helyt állni a város vezető testületében. Ez alatt az idő alatt sokat tanultam a környe­zetemből, de való igaz, hogy ezzel a beosztással lehetetlenné vált annak a munkának a folytatása. Én úgy érzem, azóta is szépen fejlődik a város, sok felelősen gondolkodó képviselő ül a testületben. Tréfásan úgy mondanám, nélkülem is mennek a dolgok... " Magyar Mária

Next

/
Thumbnails
Contents