Békés Megyei Hírlap, 1996. december (51. évfolyam, 281-304. szám)

1996-12-02 / 281. szám

1996. december 2., hétfő ÉRTÉKELÉSI HIRDETÉS 3E1 Ka KÉKESMEGYEI HÍRLAP Gyulai Várszínház ‘96 Bó'gel József színikritikus hosszabb tanulmányt készí­tett a nyári színházak idei évadjáról. A Gyulai Várszín­házra vonatkozó részt alább olvashatják. A Gyulai Várszínház har­mincharmadik évadját bonyolí­totta le az idén, s a hagyományo­kat is folytató, a millecente- náriumi megemlékezéseknek is megfelelő, azokhoz kapcsolódó, a növekvő szórakoztatási igé­nyeket kielégítő program, feszti­válszerű műsor (különböző ágú­műfajú színjátékok, versmon­dók és verséneklők találkozója, jazzfesztivál, magyar néptánco­sok világfesztiválja, zenei és tánckoncertek, operettgála, színházi plakátkiállítás) megter­vezése és megszervezése nem kevés akadályba ütközött. Változott a vezetés struk­túrája és összetétele, a budapesti Thália Színház körüli botrány mind a műsortervezésre, mind a vezetés munkájára, mind a különböző produkciókban való részvételre is visszahatott, itt is voltak költségvetési és szponzo­rálási csökkenések, megingá­sok, vissza-, illetve kivonulá­sok, önfenntartásra, profitszer­zésre buzdítások, áthárítások. Mindennek következtében maga a legfőbb, a nagy színjá­ték-sorozat eszmeileg, műfaji­lag gyulai rendeltetésű, impo­záns és változatos ugyan, de alig akad köztük (Háry János?) a csak itt és ide termett, nagy és évtizedek óta ide, illetve itt meg­szokott színészgárdával, gyulai várszínházi ambícióval létreho­zott előadás. Annál több, úgy­szólván mindegyikben a reprí- zes, koprodukciós, továbbforga- tási motiváció, szándék. A Kolozsvári Állami Magyar Opera Erkel Ferenc egykori ko­lozsvári kapcsolataira emlékez­ve, a gyulai Erkel-kultuszt joggal szolgálandó, immár a negyedik bemutatót tartotta a Gyulai Vár­színházban a Bánk bán szerzőjének operaterméséből. E termés utolsó darabjaként az Ist­ván király című Magyar Királyi Operaház megnyitása után került bemutatásra, s a millennium évé­ben hangzott fel utoljára teljes egészében. Témájánál — a több drámaíró és zeneszerzői!) által drámává, színjátékká formált Szent István-i élet és uralkodási­örökösödési válság — fogva is többszörös telitalálat volt, tehát a István királyt a kolozsváriaknak hic et nunc színre vinni. A jeles újrafelfedező, kar­mester és rendező gárda egy­részt bebizonyította, hogy a mű mégis túlnyomórészt Erkel Fe­renc alkotása, s minden korabeli vagy későbbi bele- és átdolgo­zást félretéve visszatértek az eredeti partitúrához. Másrészt mindenfajta rájátszást, asszoci- áltatást, magamutogató önkife­jezést mellőzve egyszerűen fel akarták mutatni á mű eredeti ér­tékeit: egy újabb, korszerűbb operadramaturgia, operatípus (Verdi, Wagner nyomában ha­ladva) megközelítését, a zár­tabb, áriákra, kettősökre stb. épí­tett szituációrendszer énekbe­széddel való feltöltését, a ro­mantikus pátosz és provinciális magyarkodás meghaladását. Dehel Gábor rendezése is ezek kiemelésére törekedett, több eredménnyel, a megfogyatko­zott erejű együttes és a bizonyta­lankodó drámai térépítkezés el­lenére. Nagy András Báthory Erzsé­bet című, látszólag történelmi, valójában társadalomfilozófiai­politikai színpadi játéka tizenkét évvel ezelőtt már színre került Gyulán (Sík Ferenc rendezésé­ben), s három évre rá Csiszár Imre is megrendezte Dunaújvá­rosban. Most ez utóbbi előadás jött vissza Gyulára az Egervári Esték ’ 96 és a Gyulai Várszínház közös produkciójaként, válto­zatlan szereposztásban, rende­zésben, tér- és jelmeztervezés­ben, majd ment tovább Eger­várra, Kőszegre, Esztergomba. Mindenütt bizonyította, első­sorban Gyulán, hogy e színjáték a hittnél és vártnál jobban, ke­ményebben kapcsolódik száza­dunk és közelmúltunk nagy kon­cepciós pereihez, egyúttal lélek­tanilag, politikailag motivált pa­raboladrámáihoz. Könnyen for­galmazható, mert nem kell több hozzá, mint két kiváló színész (Tímár Éva és Gáspár Tibor), expresszív rendezés, tervezés (Csiszár Imre), minimális szceniaki apparátus s egészen kis szabad tér. A közönséget jó szervezés esetén ez is érdekli, főként, ha van az egész ügyben valami lélektani borzongató is. Ratkó József csodálatos ver- selésű és gondolatvilágú, Szent István-i uralkodási és érzelmi válságot kifejező történelmi drá­mája, a Segítsd a királyt! is kö­zös produkcióként (Kassai Thália Színház—Gyulai Vár­színház) került az idei várszín­házi programba, tizenegy évvel a nyíregyházi ősbemutató, né­hány héttel a kassaiak ottani, Beke Sándor által rendezett be­mutatója után, s ez az előadás még több magyarországi nyári színpadra is eljutott, például Kőszegre, Esztergomba, vár­színházakba. A kassaiak előadása már előzőleg, ottho­nukban is koprodukció volt, a műsorfüzet tanúsága szerint a Kassai Thália Színház, Komá­rom város önkormányzata és az encsi művelődési intézmények közös produkciója. A többfajta politikai, társadal­mi, művészeti, szervezetei, intéz­ményi támogatást demonstráló színjátékot (a művet és előadását) Beke Sándor dramaturgiailag is formálgatta, szövegét (amely egyébként is sok szép magyar költészeti és prózai „idézetet”, betétet tartalmaz (részben kurtí­totta a játszhatóság érdekében, részben interludiumokkal (Illés Lajos közelmúltban írt oratóri­umszerű művéből átvett zsoltáro­kat, költeményeket jelenetek, szituációk közé téve) dúsította, az érzelmi és technikai átkötés segítésére. A drámai tér — a jelmezeket, kellékeket is beleértve — szür- realista-transzavantgárd stílusá­val, jellegével kesernyés, ironi­kus keret volt a történelmi időzavarral, az emberi, nemzeti létezés, pusztulás vagy megma­radás mélyebb titkaival viasko­dó Szent Istvánnak, egymásra acsarkodó pogányainak, keresz­tényeinek, magyaroknak és kül­földieknek. A színészek közül kimagaslottak Csendes László (István király), Dráfi Mátyás (Öreg, óbéli ember) és Fabó Ti­bor (Pető fia, énekmondó) szi­kár, karcos, nagy kifejező erejű jellemformálásukkal, mozgá­sukkal és beszédükkel. A leginkább Gyulára szánt Háry János-produkció is több­szörösen közös volt, a Honvéd Együttes, a Thália Színház és a Gyulai Várszínház együttes vál­lalkozásaként. Novák Ferenc ala­kította ki a koncepciót: groteszk népi (rosszindulat nélkül: kocs­mai) színjátékkként kell ejátszani, eltáncolni Kodály Zol­tán Paulini Béla és Harsányi Zsolt szövegkönyvére írt daljáté­kát, visszakanyarodva Garay Já­nos földhözragadtabb, költőie- tlenebb világához. Rendezésé­ben Novák Eszter rendezőtől, Román Sándor és Szűcs Elemér koreográfusoktól támogatottan inkább ez a kocsmai, olykor ka­barészerű groteszk táncjáték bontakozott ki, Bubik István nagyszerűen kajánkodó, karikí- rozó, Bitskey Tibor szemérme­sen humoros, Szirtes Gábor és Bregyán Péter szikárabban ko- médiázó „prózai” alakításával, több szellemes, újfajta jelenet- és karakterértelmezéssel, népibb- groteszkebb táncokkal. Moder­nebb, maibb (tánc)színházi vi lágr kép szerint valósult meg ez a Háry János-bemutató, ám a mű költőiségéből, gondolat- és érze­lemvilágából sok minden kihul­lott, s egy daljátékot el is kell tudni — operai szinten, a Háryhoz ez dukál—énekelni. Kamatozó kini Marim I1ÜI7XI. m BIZTONSÁG FELSŐFOKOK A havonta kibocsátott, egyéves futam­idejű Kamatozó Kincstárjegy az egyik legnépszerűbb befektetés az érték­papírpiacon. Nem is csoda, hiszen jól kamatozik és rendkívül biztonságos. • Az állami garancia azt jelenti, hogy az állam garantálja a befektetőnek a névérték és a kamat kifizetését a fu­tamidő lejártával. • A Kamatozó Kincstárjegy évi 21%-ot kamatozik. • Biztonságát tovább növeli, hogy nem kell hazavinni - értékpapír-számlán is tartható, ahonnan sem ellopni, sem el­veszíteni nem lehet. • A Kamatozó Kincstárjegy a futamidő alatt másodpiaci forgalomban az OTP Értékpapír Ügynökség Rt., az OTP Bank, a Kereskedelmi és Hitelbank, a Magyar Hitel Bank fiókjaiban napi árfo­lyamon adható és vehető. • Ugyanakkor a futamidő alatt is visszaváltható. (Igaz, hogy ebben az esetben csak a névértéket fizetik ki a befektetőnek.) • A Kamatozó Kincstárjegy könnyen elér­hető, hiszen - amint az az alábbi listából is látszik - igen sokan forgalmazzák. Itt hívjuk fel a figyelmet, hogy 1996. november 1 -tői a Magyar Nemzeti Bank fiókhálózatának helyén - változatlan feltételek mellett - a Magyar Államkincstár értékpapírpénztárai várják a tisztelt befektetőket. A Kamatozó Kincstárjegy legújabb sorozata (1997/XI.) 1996. november 25-től december 6-ig jegyezhető. Jegyzési árfolyam 1996. november 25 - december 2.: 99,70%, decem­ber 3-6.: 100%. A kibocsátás napja (egyben a kama­tozás kezdete): 1996. december 11. Évi kamata 21%. AZ ÁLLAM ELSŐDLEGES FORGALMAZÓI: OTP Értékpapír Ügynökség Rt. 1051 Bp., Mérleg u. 4 • OTP Bank Rt. 5601 Békéscsaba, Szent István tér 3., Gyula, Mezőkovácsháza, Orosháza, Szarvas, Szeghalom, Békés, Gyomaendrőd, Mezőberény • Inter-Európa Bank Rt. 5600 Békéscsaba, Szt. István tér 5. • Magyar Hitel Bank Rt. 5540 Szarvas, Béke út 1., Békéscsaba AZ ELSŐDLEGES FORGALMAZÓKKAL SZERZŐDÉST KÖTŐ EGYÉB ÉRTÉKESÍTŐHELY: Cooptourist Rt. 5600 Békéscsaba, Andrássy u 6 VALAMINT: Magyar Államkincstár Békés Megyei Értékpapirpénztára 5600 Békéscsaba, Dózsa György u. 1. ü SE BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP A ^/KATESZ tagja Közéleti napilap. Főszerkesztő': dr. Árpási Zoltán. Felelős szerkesztő: Niedzielsky Katalin, Seleszt Ferenc. Kiadja a Népújság Kft. Felelős kiadó: dr. Tóth Miklós ügyvezető igazgató. Szerkesztőség és kiadó: 5600 Békéscsaba, Munkácsy u. 4. Levélcím: 5601 Békéscsaba. Pf. 111. Telefonszámok: központ (66) 450-450; sportrovat: 451-114; Szerkesztőségi telefax: (66) 441-020. Kiadói telefax: (66) 450-198; Hirdetésvezetó':Nánási János. Telefon/fax: (66)441-311; Terjesztésvezető: Körtvélyesi Csaba. Telefon/fax (66)453-710. Az előfizetők részére terjeszti a Népújság Kft. az ügynökségein keresztül. Árusításban terjeszti a „DÉLHÍR” Rt. Békés megyei üzeme, Békéscsaba Szabadság tér 1—3. Telefon (66) 443-106 és egyéb terjesztő szervek. Előfizethető a kiadónál (5601) Békéscsaba, Munkácsy u. 4.), valamint a területi ügynökségeknél és a kiadó kézbesítőinél közvetlenül, postautalványon és átutalással. Előfizetési díj eg> hónapra 695 Ft, negyed évre 2085 Ft, egy évre 8340 Ft. Készül: a Kner Nyomdában, Békéscsaba, Baross út 9—21. Vezérigazgató: Balog Miklós. HU ISSN 12151068

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents