Békés Megyei Hírlap, 1996. november (51. évfolyam, 255-280. szám)

1996-11-29 / 279. szám

Küzdelem a létért, a piacért Az A HAT HÓNAP SORSDÖNTŐ VOLT Piaci körkép A niezőkovácsházi Hortseed Magszaporító és Szolgáltató Kft. alapításának 20. évében jár, mégis nap. mint nap bizonvítani kell. (II. oldal) A kötegváni származású békéscsabai üzemgazdász, Balogh Ilona alig egy hónapja tért vissza Németországból, a Carl Duisberg Gesellschaft (CDG) által szervezett féléves tanul- mányútról. (II. oldal) Orosházán tegnap almát szinte minden árus kínált 40 és 60 forint közötti áron, a téli körtéért is 40 forintot kértek. (III. oldal) 1996. november 29., péntek Szerkeszti: Tóth Ibolya Heti gazdaság Zálogházi „módi”: hó végén beadom, fizetéskor kiváltom Az ARANY ÚTJA A VILLANYSZÁMLÁIG Ez hát a zaci, Laci — kínrímelek magamban, nem túl szellemesen. De hideg van, a békéscsabai Lázár Zálogház pedig még zárva. Persze, egy ilyen hitelezőhely nem nyithat elég korán annak, aki megszorult anyagilag. Toporgunk is hárman a zaci előtt. Némán, hiszen az ilyen ügyletnél nem illik kérdezősködni egymástól. Akkor viszont miképpen lesz riport? Bent a zálogházban is „névte­len” az ügyfél. A záloghitelezés például ebben is különbözik az alapvető hitelezési formáktól. Mert azért ez végeredményben hitel. Még a pénzintézeti tör­vény szabályozza, december­ben azonban valószínűleg meg­születik a zálogtörvény. A zaci- ba betérőket ez talán annyira iz­gatja, mint a Magyarok Csele­kedetei a tévében. Ok a behozott aranytárgyért szeretnének pénzt látni. Minél hamarabb és minél többet. Csoda történik. Név nélkül mégis szóba állnak velem. — Egy aranyláncot hoztam be — súgja a középkorú hölgy. — A fiam kinézett magának egy bakancsot, de csak így tudom kipótolni. Nagyjából háromezer forintra számítok. No, nem a lábbeli ilyen olcsó, de így hó végén ennyi hiányzik hozzá. A hideg beálltával a hölgy példája nem egyedi. Töb­ben választják ezt a „konstruk­ciót”, hogy összejöjjön csizmá­ra, cipőre, kabátra. A hó vége amúgy is kulcsszó a zaciban. Ilyenkor jelentősen megnő a be­adási forgalom, hó elején, fize­téskor pedig a kiváltás. Egy öt­venes férfi csatlakozik hozzánk, látja, hogy forgatom a tollat. — Azt is írja meg, hogy csak így tudjuk kifizetni a gáz- és villanyszámlát — panaszkodik. Neki egy időre a pecsétgyűrűje bánta. Hallom azt is, hogy csalá­di tragédiáknál szintén többen kényszerülnek értékeik zálogba adására, mert csak ilyen módon tudják a hozzátartozót eltemet­A becsüs, Papp Károlyné közben egy ügyféllel alkuszik. A beadott aranytárgy értékéről eltér a véleményük. — Kizárólag arannyal foglal­kozunk, mert ezt a legkönnyebb és legbiztonságosabb beazono­sítani — mondja a becsüs. — Elvégezzük a király próbát, hogy valódi-e az arany, megmérjük a súlyát, leellenőrizzük a fémje­let, mely utal a minőségre, meg­vizsgáljuk az ékszer állapotát. Ezek alapján dől el a hitel mérté­ke. A Lázár zálogházban a be­csült érték hatvan százalékát kapja meg hitelként az ügyfél. A letétbe helyezés időtartamától függően fizet kezelési költséget, illetve kamatot. Maximum hat hónapos a hitel, de van két hó­nap türelmi idő is. Ekkor azon­ban már ketyeg a késedelmi ka­mat. Az ügyfelek húsz százalé­kánál ketyeghet, hiszen ennyien nem jönnek vissza a zálogtár­gyért. A zálogházat működtető HP Kft. ilyenkor értékesíti az aranyékszert. Gyulán már há­rom éve működik zálogházuk, ahol aranyértékesítéssel is-fog­lalkoznak. Perjési Márton ügy­vezető igazgató azt mondja, élénk ott a kereslet, mert jóval olcsóbb a nemesfém. Számomra érdekes, hogy öt évig azért még nem veszített el mindent az egy­kori zálogba adó. Zálogcédulá­jával jelentkezhet, és az eladási érték, valamint a felmerült költ­ségek közötti különbséget meg­kapja. Közeleg a karácsony — térek vissza a zálogházi szokásokra. Papp Károlyné kapcsol, mire gondolok, de mást mond, mint amire számítok. — A gyulai tapasztalatok­ról számolhatok be, hiszen a csabai zálogház még csak idén (Folytatás a 11. oldalon) m. A zálogházban király vízzel is ellenőrzik az arany valódiságát fotó: kovács ERZSÉBET Hírháttér A BEFEKTETŐK VÉDELMÉBEN A pénzintézetekről, valamint az értékpapírokról szóló tör­vények felülvizsgálatra szo­rultak. Nem utolsósorban azért, mert mind a pénzintéze­tek körében, mind az értékpa­pír-kereskedelemben a befek­tetők egy-egy csoportját sú­lyos károk érték. A tapasztalatok szerint nem elegendő az intézmények ügyvezetőinek vizsgálata tisz­tesség és szakértelem szem­pontjából, mielőtt pénzintéze­ti vagy alkuszi engedélyt ad­nának ki, hanem górcső alá kell venni az intézet alapításá­ra vállalkozó tőkéseket, a leendő tulajdonosokat is, hi­szen ők alkotják a döntési tes­tületet, amely a határozatokat hozza. E határozatok ugyan nem állhatnak ellentmondás­ban a törvényes rendelkezé­sekkel, de mozoghatnak a ha­tárterületen, és sérthetik az erkölcsi normákat. A bankbot­rányok esetében a tulajdono­sok sokszorosan nagyobb köl­csönöket nyújtottak tulajdo­nukban lévő cégeknek, mint amekkora az általuk bevitt tőke volt, s amikor e kölcsönök törlesztése elakadt, kiderült, hogy a betétesek pénzét csak részben tudják visszafizetni. A tőzsdealkuszi botrány esetében a megbízó szándéká­tól lényegesen eltérő befekte­tésekre került sor, amelyek le­hetetlenné tették azt, hogy a megbízók idejekorán pénzük­höz jussanak. Mindkét esetben törvénysértésre is sor került, s ezért az üg'yvezetőséget felelősségre vonták. A bírás­kodás lassúsága, valamint a bírák tapasztalatlansága mi­att azonban ezekben az ügyek­ben nem születtek példamuta­tó és elrettentő ítéletek. S ha a bíráskodás gyorsabb és kemé­nyebb lesz is, a megelőzés, a tulajdonosok és az ügyvezetők alapos vizsgálata fontos do­log. A befektetők érdekeit szol­gálja az is. hogy felemelték az alaptőkét s az ügyfelek követe­léseiért szavatoló össztőkét. Az ún. tőkemegfelelési mutató — a mérlegfőösszeg és a tőke minimálisan megkövetelt ará­nyának a megállapítása — visszatartja a bankokat a túl­zott kockázatvállalástól. Va­jon most már nyugodtan átha­tunk, párnánk alatt kötvénye­inkkel? Nyugodtan nem, csak lényegesen nyugodtabban. Bűncselekmények ezután is lesznek, legfeljebb a törvény hatására kevesebb s előbb föl­fedve. Lesznek hibás döntések is, ám azok anyagi hatását a jogalkotás mérsékelte. To­vábbra sem mindegy azonban, melyik bankot, brókercéget méltatjuk bizalmunkra. Bácskai Tamás Sápi Lajos, az orosházi Hunguard Float Üveggyár ügyvezető igazgatója Nádudvaron született. A vegyipari technikum elvégzése után a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem kohászati karán fejezte be a tanulmányait. Művezetőként kezdett dolgozni az Üvegipari Művek Sal­gótarjáni Síküveggyárában. Az Üvegipari Művek műsza­ki vezérigazgató-helyettese 1982-ben lett. Az ő vezetésével alapította meg az Üvegipari Művek japán és IFC-részvé- tellel az egyik első magyarországi termelő vegyes válla­latot, a Salgótarjáni Üveggyapot Rt-t, melynél 2 évig az igazgatóság elnökeként dolgozott. 1989. február 1-je óta a Hunguard ügyvezető igazgatója. A napokban kezdte meg az üveggyártást a Guardian új üzeme a németországi Wolfenben, melynek vezetésével ugyancsak őt bízták meg. Felesége, Á^nes vegyésztechnikus. Két lány édesapja, Hedvig 23, Agnes 21 éves. Vezérállásban —A Guardian minden európai üze­mében olyan egyszerűen, szolidan berendezett az igazgatói iroda, mint az öné? — Azt hiszem, igen. Annak ide­jén Budapesten, a Kossuth téren volt az irodám, ablaka a Parlamentre és a Dunára nézett. Sokan megkérdezték, hogyan lehettem olyan hülye, hogy azt elcseréltem egy orosházira. Né­metországban még nagyobb meg­döbbenést keltett, hiszen azt az iro­dát is hasonlóképpen rendeztem be. Igen, ez az általános a Guardiannél. A nagy európai központban láthatunk szép irodákat, de azok is egyszerűek. —Egy hónapot tekintve hol tölti a legtöbb időt? — Amióta beindult a termelés a németországi gyárban, ott találnak meg a legtöbbször. Két-három napra térek csak haza. így hozza az üzlet. A Guardiannél nincsenek nagy rangok, szervezetek, feladatok vannak, és azokhoz emberek. Az ame­rikai Guardian cég teljes mértékben magánvállalkozás, 18 tloatgyára van a világon, a gépkocsiüveg-, a szigetelő üveg­gyapotot készítő, illetve a műanyag termékeket előállító gyá­rakkal együtt 43. Egyetlen személy a tulajdonosa, William Davidson. Mi, a gyárvezetők feladatokat kapunk, és azokat kell elvégezni. — Úgy tudni, az Ön érdeklődési köréhez közel állnak a művészetek. Ezzel együtt egyértelmű és tudatos választás volt a mérnöki pálya? — A műszaki embert az arányosságnak kell jellemeznie, sőt, őt kell, hogy jellemezze a legjobban. A művészek sokkal rapszodikusabbak. ezért képesek az alkotásra. Belőlem hi­ányzik ez a tulajdonság. Mindig a műszaki pályára készültem, sőt, a két bátyám is mérnök. Gyerekkoromban a társaimmal, a szüleimmel gyakran jártunk színházba Debrecenben, szinte az életünk része volt. Most sajnos nagyon kevés az időm, még olvasásra sem jut elég, mint régen, lefekvés előtt. Ma az ágyban az aznap megjelent jelentéseket olvasom át, amelyek­re reagálnom kell. Természetesen a lehetőségeink szerint a cégünk igyekszik mindent megadni — s nem csak a Hunguard, hanem magam is — a művészvilág támogatására, hogy értéket adjon. Hiszen az nekem is érték. —: Személyében mennyire kellett megváltoznia, amikor egy amerikai cég honi gyárának igazgatójává nevezték ki? — Régen is, ma is azt mondom, minden vezetőnek — s persze bárkinek — elsősorban embernek kell maradnia, ezt tartom alapvetőnek. A munkamódszerben lényegesen kellett változtatni. Amikor idejöttem, és elvállaltam a gyár irányítá­sát, 3-4 hónapig csak azt hajtogattam magamnak: de nagy marha voltál! Bizalmatlanság vett körül, érthetően, hiszen én egy állami vállalatnál dolgoztam, ahol tervgazdálkodást foly­tattunk, és nem piacgazdasági termelést. Két év után a mun­kám alapján megszűnt a bizalmatlanság. Kérdés, van-e kü­lönbség például egy amerikai vagy egy japán gyár között? Korábban dolgoztam japán vegyes vállalatnál Salgótarján­ban, sikeres termelő cég volt, jövőre lesz tízéves. Megvallom, teljesen eltérő a két szemléletmód, gondolkodás, irányítás. Mindkettő lehet tökéletesen hatékony, más kultúrában. — Azt hiszem, irodájának legszebb darabjai a szekrényre helyezett fényképek a lányairól, családjáról. — Az idősebbik lányom Brüsszelben, képzőművészeti akadémián tanul, textil szakon. Különleges anyagokkal, ezüst- és rézszálakból készült textíliákkal dolgozik. Első kiállítását a testvérhúga rendezte, aki művészeti menedzser­nek készül Budapesten.

Next

/
Thumbnails
Contents