Békés Megyei Hírlap, 1996. november (51. évfolyam, 255-280. szám)

1996-11-29 / 279. szám

1996. november 29., péntek

MEGYEI KÖRKÉP

A diétáról, (e) A betegközpontú, egyénre szabott diétáról beszélgethetnek az érdeklődők Olaszné Sándor Ildikóval, a békéscsabai Réthy Pál Kórház dietetikusával (diétás nővérével) Békéscsabán, a Lencsési Közösségi Házban (Féja G. tér 1.) november 30-án 15 órától.

Pályázati pénzből, (z) A

köröstarcsai községi könyvtár a Nemzeti Kulturális Alapból pályázat útján 150 ezer forint vissza nem térítendő támogatást kapott. A pénzt számítógép vásárlására fordítja az intézmény.

Helyi lap. (b) Az eleki képviselő-testület már korábban felvetette egy helyi lap beindítását. A minapi ülésen a képviselők elmondták, létjogosultságot látnak a helyi sajtóban. A lap kiadása a városi önkormányzat hatáskörébe tartozik, a felelőse pedig a mindenkori polgármester. A szerkesztőségi feladatokat a békéscsabai Napvilág Kft. látja el. A havilap első száma január közepére várható.

TátUca-show. (1) A mezőkovácsházi művelődési központ ebben az évben 4. alkalommal rendezi meg a gyerekek által közkedvelt T átika-sho w-t. A felhívás szerint a műsorra bárki jelentkezhet, aki úgy érzi, hogy megfelelően tudna parodizálni, utánozni egy sztárt. Természetesen most is lesz zsűri és soksok nyeremény. Jelentkezni a művelődési házban lehet 1996. december 6-áig.

Iskolamozl. (z) A köröstarcsai művelődési ház három előadásból álló iskolamozit rendez a falu gyermekeinek. Az első vetítés november 30-án, szombaton délután három órakor kezdődik, a másodikat december 6-án, a harmadikat pedig december 13-án rendezik, a vetítéseken mese- és kalandfilmek kerülnek a mozivászonra.

Leléptek. (cs) Ismeretlen tettesek keddre virradóra Tótkomlóson a piactéri Adidas sportboltba — ajtó és lakat lefeszítésének módszerével — betörtek, onnan márkás pólókat, edzőcipőket, tréningruhákat vittek el. (A tolvajok csomagjába sok felemás vagy páratlan cipő is került.) A kár 1 millió forint. A rendőrség szemtanúk jelentkezését várja.

Irodát nyitott a „Colonia”

A Colonia Biztosító Rt. hatévi várakozás után, a napokban nyitott irodát Mezőkovács- házán, ahol Németh Gyula vezérképviselővel beszélgettünk.

— Ön magánvállalkozóként bérli a helyiséget és — mint tudjuk — 1990-ben alapító tagja volt Colonia Biztosítónak. Melyek voltak eddigi legnagyobb sikerei?

—A Békés Megyei Önkormányzat teljes vagyonára én kötöttem biztosítást, valamint több városi, települési önkormányzat is bennem bízott. Jelentősnek tartom a Pick Szalámigyár termékfelelősség-biztosítását, amely a világ összes országára érvényes. A nemzetközi gyógyszerszállítmányozásban, valamint helyi és megyei vállalkozások terén is jelentős biztosításunk van. Talán nem - szerénytelenség megemlíteni,

hogy szerződéskötéseim révén 30 millió forint folyik be évente a biztosító kasszájába.

— A Colonia szlogenje: A név kötelez. Mire?

—Tízparancsolatunk alapja, hogy biztosítottjainkat partnernek tekintjük, hisz ők a mi mecénásaink, amiért mindenkor magas szintű szolgáltatással tartozunk. Káresetben is igyekszünk a legkorrektebben segíteni a rendezés folyamatát.

—Milyen biztosítási területeket emelne ki jellemzőként?

— Elsődleges tevékenységünk a személybiztosítás, de tréfásan azt mondhatom, a cipőfűzőjét is „megkötjük” partnereinknek. Élet, baleset, hitelfedezet, lakás, elemi kár, betöréses lopás elleni biztosítás, valamint a különféle felelősségbiztosítások. Emellett őrző-védő vagyonvédelem, mezőgazdaság, szállítmányozás, géptörés és üzemszünet területére, a számítógépek egyedi biztosítására is vállalkozunk. Ugyancsak szolgálunk utas, poggyász, illetve casco és kötelező felelősségbiztosítással, amelyek csak töredékei valós kínálatainknak.

— Az érdeklődők mikor és hol érhetik el Önöket?

— A polgármesteri hivatal földszintjén hétfőtől csütörtökig 8-tól 16 óráig, pénteken 14 óráig várjuk az érdeklődőket, vagy a (68) 381-011/11 -es telefonszámon. Mivel magán- vállalkozásban dolgozom, így szükség esetén éjjel is elérhető vagyok a (30) 257-890, vagy kolléganőm a (60) 306-344-es rádiótelefonon. Végül hozzáteszem, hogy várjuk nem csak az ügyfelek, de a munkához kedvet érző leendő kollégák jelentkezését is.

(Halasi)

Egy gyulai szakács,- Bujdosó András országos versenyt nyert

Hegeszt, vakol, s mellesleg jól főz

Bujdosó András, a Fővárosi Ön- kormányzat Gyulai Idősek Otthonának főszakácsa ismét szakács- versenyt nyert.

—A Knorr már második alkalommal országos pályázatot hirdetett —mondja Bujdosó András. — Legalább két termékük fel- használásával, áfanélküli nagykereskedelmi áron számított százötven forintból kellett ételsort kitalálni. Követelmény volt a kreativitás, az újszerűség megjelenítése is. Tízadagos receptpályázatról volt szó, az ország százötven szakácsa nevezett be. A hat legjobbnak talált recept kitalálóinak november 20-án lehetőséget adtak az ételek elkészítésére. A budapesti Pannónia Szállóban, Oscar- díjas szakácsokból álló, Unger Károly által vezetett zsűri előtt kellett dolgoznunk.

— Ön milyen ételsorral állt rajthoz?

— Karfiolkrémlevest készítettem kapros túrógombóc-betéttel, aztán párolt májat csináltam gombás vadászmártással, zöldséges burgonyakrokettel. Süteménynek ananászos, csokoládés palacsintát készítettem. A levesem és a palacsintám a maximális pontszámot kapta, arra viszont rájött a zsűri, hogy a májat nem pároltam, hanem roston sütöttem. Ezért levonásjárt...

—Edzett is?

— Beküldésük előtt többször is kipróbáltam a receptet. Csi- szolgattam rajtuk. Erre még az én huszonnyolc éves szakácskodásom mellett is szükség van. Három budapestivel, egy kesztheBujdosó András az idősek otthonának tűzhelye mögött — otthon a feleség a konyhafőnök

FOTÓ: KEREKES ISTVÁN

lyivel és egy miskolcival vetélkedtem.

—Jövőre is indul?

— Hogyne, aki háromszor elnyeri a vándorserleget, annál marad örökre.

Elmondja, hogy időnként csábítgatják máshová. De nem megy, mert 18 éve ezen a helyen dolgozik, néhány hónap segédhen- teskedés után főszakácsi tisztségben. Gyuláról meg végképp nem menne el: tősgyökeres gyulai, s természetesen lokálpatrióta. S nem szeretné feladni itteni főszakácsi privilégiumát: szombaton és vasárnap szabad. Mármint a munkahelyén, mert akkor meg a piaci Cuki büféjében szorgoskodik. A szakmát még Gyepes Zoltántól tanulta, az akkori Komló Szállóban. Dolgozott a kórházban, az áfésznél is. Elhatározta, belép az Országos Szakácsszövetségbe, s kérelmezi a mesterszakács címet. (Két országos szakácsverseny győzteseként, egy országos hidegkonyhai verseny harmadik helyezettjeként talán már természetes is.)

— Mi készteti arra, hogy az idősek otthonában kereskedelmi éttermi színvonalon főzzön?

— Miként magamtól, a kollégáimtól is megkövetelem, hogy tudásuk legjavát adják. Alapelvünk, hogy valami pluszt mindig hozzá kell tenni a szakácskönyvhöz. A sikernek velem örültek az otthon lakói és dolgozói.

—Kifőz otthon?

— A feleségem. Nincs nekem arra időm... Persze, ha vendégeink jönnek, beállók a konyhába. Megtanultam házat építeni, hegesztek, vakolok, víz- és szennyvízvezetéket szerelek önállóan. Egyáltalán: szeretek mindent megtanulni.

—Nyilván akad kedvenc étele.

— Négyen vagyunk testvérek, annak idején nem dúskáltunk a földi jókban: nem vagyok válogatós. Van azért kedvenc ételem, persze: a gomba, a libamáj, a bélszín. Ez utóbbiból a „Rózsa Sándor kedvencét” szeretem leginkább—készíteni és enni egyaránt.

Bujdosó Károly a díszes váza mellé egy 50 ezer forint értékű főzőedénysort, egy Philips kávéfőzőt, egy 20 ezer forintos Knorr- utalványt is kapott versenydíjként. S nem titok, idehaza, a munkahelyén ugyancsak elismerték a teljesítményét — erkölcsileg és anyagilag egyaránt. K. A. J.

Olvasóink írják ■

Az itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztőségével. Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg.

Amerikából jöttem

Évente 7500 diák jelentkezik a CAMP AMERICA programjára, hogy kilenc hétig egy gyermektáborban felügyeljen, tanítson cserébe egy nagyszerű élményért, rengeteg élettapasztalatért és nyelvgyakorlásért. Az idén engem is csábított a nagy kihívás, hát megpróbáltam. Egy pennsylvániai tábor igazgatója tartott rám igényt, mint rajz- és technika- tanár.

Miután megérkeztem az USA-ba, két hetet kellett még várnom a tábor tényleges kezdetéig, így könnyebb volt átvészelni a kultúrsokkot, a kezdeti nyelvi nehézségeket, de legalább eljuthattam egy hét végére a csodálatos Washingtonba, ahol afüggetlenség napja alkalmából nagyszabású ünnepséget rendeztek.

A tábor környezete szinte mesébe illővolt, az épület körül elterülőzöld pázsitot egyik oldalról hegyek, a másikról egy lovasfarm ölelte körül

A tábor 90 általános iskolás korú gyerek számára biztosított elhelyezést két hétre. Munkámban hatalmas önállóságot kaptam, külön rajzterem volt, ahol az eszközök beszerzése és az órák anyagának megtervezése egyedül az én hatáskörömbe tartozott. Jó érzéssel töltött el ez a megelőlegezett bizalom, mely ugyanakkor nagy felelőssé get is jelentett.

Napi három rajzórát tartottam, külön-külön kor szerinti csoportokban. Ami engem is nagy örömmel töltött el, ha valami újat tanulhattak tőlem, ha láttam, hogy örömüket lelik a munkában. Ezenkívül egyéb programokat is szerveztem, játékokat, kirándulásokat,pikniket. Volt egy külön kis csoportom, akikkel minden második este egy rövid színdarabot adtunk elő a Bibliából vett történetek alapján. Ez számomra is új élmény volt.

Gyerekekkel dolgozni kilenc hétig napi 24 órából 24 órát gyakran fizikailag fárasztó és érzelmileg kimerítő volt. Hatalmas türelmet, rugalmasságot, együttműködést és nagyfokú felelősségérzetet követelt. Nem utolsósorban szeretetet a gyerekek iránt. Ezért nagyon nagy szükség volt egymás támogatására és megértésére a counselorok között. A gyerekektől sok szeretetet kaptam, ami kárpótolt a fáradalmakért.

A tábor után a kapott zsebpénzemből ellátogattam Philadelphiába, New Yorkba és a tengerpartra. Életem eddigi legnagyobb kalandja után tele élményekkel, élettapasztalattal tértem haza.

Ha valakit érdekel a lehetőség és elmúlt 18 éves, az alábbi címen érdeklődhet: CAMP AMERICA, DEBT. NA, 37/A QUEENS GATE, LONDONSW7 5 HR

,larabin Edina

A ma Tiborca...

Egy budapesti flancos bevásárlóközpont előtt középkorú férfi üldögél. Lábánál bádogbögre, mellette hullámpapír táblácska, azon ákombákom írás: EHÉS VAGYOK, MAGYAR VAGYOK. A férfi egyszerű, becsületes melós fajta, akit ez a bolsevizmusba oltott vadkapitalizmus könyörtelenül az utcára lökött. Sorsa reménytelen, kímélet nincs. Régi-új urainknak nem kell az öregedő rabszolga. Tartása nem kifizetődő. Rontja a nyereségességet. Szent a pozitív szaldó. Ide jutottunk. Korunk Tiborca már nem is panaszkodik. Nincs í.v kinek. Tiborc az ,,üzlet” előtt ücsörög és csendesen koldul. Őrizgeti önérzete romjait, nem kiáltozik, nem „jammerol”. Bizonyára összejön neki annyi, hogy ne haljon éhen. Talán jut neki valamennyi italra is, hogy kissé kábítsa magát, hogy el tudja viselni ezt a rohadt életet, amit a mai hatalmasok teremtettek a számára, és tegyük hozzá: mindannyiunk számára. Nézz rá a koldus magyar Tiborcokra, és ne gondold azt, hogy te kimaradsz a szórásból. Ha már felélted minden testi-lelki tartalékodat, csak a bádogbögre marad.

Ez a „népirtás” szalonképes formája. Ezalatt a hatalom bitorlói, rabtartóink, óriási vagyonokat „lopnak” össze maguknak, azok, akik a legpiszkosabb nyugati finánctőke adósrabszolgáivá tettek bennünket. Mert a magyar melósok százezreinek bádogbögrét nyomtak a markába. Ok luxuspalotákban laknak, miközben a legelesettebbek kalyibákban, barlangokban és földbe vájt üregekben tengetik az életüket. Nesze neked kapitalizmus, bele a pofádba, nesze neked NATO és Európai Unió! Ilyen hatalom nem kell. Ilyen demokrácia nem kell. A kapitalizmus lejárt lemez, éppúgy, mint a kommunizmus. Ti, gőgös hatalmon lévők, jobb, ha tudjátok, a kisemmizett munkások és parasztok megnyerése nélkül illúzió választási győzelmet remélni. Ma már csak annak a politikusnak van hitele, aki úgy él, mint a nép. Aki nem keveredett a korpa közé. Aki nem adta el magát.

Botyánszki György, a Kéthly Anna Szociáldemokrata Párt országos alelnöke

Az emberhez méltó életért

Csökken a várható életkor Mezőkovácsházán

Kedves ismerőst látogattam meg Békéscsabán, a kórház rehabilitációs osztályán. Örömmel újságolta: gondos ápolással, emberséggel és szakszerű kezelésekkel talpra állították. Első napokban érezte, itt meg kell gyógyulnia, hiszen minden a betegekért történik. Figyelmességükre jellemző: 27. születésnapján olyan fiatalembert köszöntöttek, akinek édesanyja már nem él, rokkantnyugdíjas édesapja és a kórházi osztály a családja.

Marsovszky Józsefet kerekes székben találom. Deréktól lefelé teljesen béna. Egészségesen született, mint szakács, hat évet dolgozott, motorkerékpáros baleset juttatta idáig.

— Helikopterrel vittek Budapestre, az Országos Baleseti Sebészetre. Többször megműtötték, egyik alkalommal tüdőembóliát kaptam, de túléltem. Több pesti intézetben töltöttem hónapokat,

hol hazaküldtek, hol visszahívtak. Gondoltam, ha befonnak az eltörött csigolyáim, dolgozhatok, mint más ember. Csakhogy olyan speciális balesetet szenvedtem, hogy hiába lennének millióim, sem itthon, sem külföldön jelenleg ezt a sérülést meggyógyítani nem tudják. Őszintén megmondták Pesten is, Békéscsabán is: amíg élek, a. kerekes széktől nem válhatok meg.

— Hónapok óta itt élek, szinte leltári tárgy vagyok — mondja keserű mosollyal. — A körülményekhez képest jól érzem magam. Emberfeletti munkát végeznek itt értünk orvosok, ápolók még a takarítónők is. Szűkös anyagiak ellenére jó az ellátásunk. Igen sok itt a magatehetetlen, idős ember, ha kell, etetik, itatják, fürdetik, ágytálazzák zokszó nélkül.

— A szülinap? Nem tudom, hogy tudták ennyire titokban tartani a meglepetést! Az ápolónők sütöttek egy nagy tortát, melyen huszonhét szál gyertya égett, s ajándékcsomagot is kaptam. Nem emlékszem, mikor volt hasonló boldog szülinapom. Ott volt mindenki, még a szabadnapos ápolók is bejöttek, személyesen gratulált dr. Varga Ákos főorvos úr is.

— Itt azonban nem maradhatok soká. A legtöbb segítséget itt kaptam, megtanítottak önállóan öltözni, közlekedni, zuhanyozni. Mivel teljesen el tudom látni magam, egyetlen vágyam, hogy megfelelő munkát kapjak, emberi méltósággal élhessek, pénzt kereshessek, hiszen a tízezer forint rokkantnyugdíjamból nem tudok megélni. Már jelentkeztem szakmai átképzésre is, de nem tudok eljárni a tanfolyamra. De nem adom fel a reményt.

— Édesapámmal a Lencsésin lakunk, a harmadik emeleten, lift

nélkül. Segítenének a jó barátok, de hogyan? Volt főnököm, Gera Imre, a Stella étterem társtulajdonosa amikor otthon voltam, naponta küldött ebédet ingyen és bérmentve. Munkát is adna, de a pénztárgépig nem tudok eljutni.

— József csak olyan munkát vállalhat, amit kerekes székből el tud látni — mondja dr. Varga Ákos főorvos. — Ráadásul naponta csak négy órát dolgozhat sérülése miatt, súlyosabb károsodás nélkül. Okos fiú, gyorsan megtanulná például a központi telefonkezelést, diszpécserszolgálatot stb. Ehhez azonban sürgősen változtatni kellene lakáshelyzetén, és otthonához közel megfelelőmunkaalkalmat találni.

Amíg e sorokat írom, nem tudok szabadulni a fiatalember szomorú tekintetétől, aki saját munkájából emberhez méltóan szeretne élni. Ary Róza

A város lakosságának egészség- ügyi helyzete volt a fő téma a legutóbbi mezőkovácsházi testületi ülésen, ahol részletes és átfogó képet kaptunk a házi, a gyermekorvosi, a fogászati, az ügyeleti és szakdolgozói hálózat munkájáról.

A beszámoló összességében igen sötét képet festett a jövő nemzedék egészségéről. Amellett, hogy kétszeresére nőttek a daganatos megbetegedések és évente 3-4 tbc-s fertőzést észlelnek, hogy a depressziós és pánikbetegségek száma emelkedik, nő a máj- és érrendszeri betegségek aránya, a létbizonytalanság és a széthulló családok növelik a személyiségzavarral küszködök csoportját, a legmegdöbbentőbb adat mégis az volt, hogy „gyermekeink jelentős része várhatóan nem éri meg a 60. életévét”. Mint hallottuk, a betegségeknél általában a fiatalabb korosztály felé tolódik a kezdet, amely egyik oka a korai dohányzás és az alkoholfogyasztás. A zaklatott életmód, a helytelen táplálkozás, ahajszolt- ság mind betegség hordozója. A megfigyelések szerint évente nő az allergiás betegek száma, ami összefüggésbe hozható a környezetszennyezéssel.

A bajokon csak közös akarattal lehet segíteni — hangsúlyozták —, mert napjainkban még óriási a különbség „az orvosilag indokolt és a gazdaságilag lehetséges között”. Végül megállapítást nyert, hogy az alap- és szakorvosi ellátás csak egymásra épülve tudja ellátni feladatát.

H.M.