Békés Megyei Hírlap, 1996. november (51. évfolyam, 255-280. szám)
1996-11-22 / 273. szám
Megpályázta... A szarvasi Integrál gazdasági munkaközösség nyerte el versenytárgyaláson a szentesi sportcsarnokra kiírt pályázatot. (II. oldal) GYUMOLCSSZÜRET A téli alma fogyasztásra akkor alkalmas, ha fajtájának megfelelően megszínesedett és illatos. (II. oldal) Piaci körkép Vésztőn tegnap 40-50 forintért mérték a zöldséget, sárgarépát, a burgonya kilója 12 forint. (III. oldal)- I 1996. november 22., péntek Szerkeszti: Tóth Ibolya Heti gazdaság A Békés Megyei Hírlap Melléklete Padlófűtés a malacok alatt, mégsem Brhlik-farm Csak a sertések sorsa biztos Brhlik András nyugodt ember, és mint mondja, a vérnyomása is rendben. Pedig sertéseket tart. Nem is kis tételben, hiszen 320 aktívan termelő koca és szaporulata húzódik meg a birtokon, és évente 6 ezer hízót értékesít a tulaj. Megyénkben egyéni gazdálkodó nem is büszkélkedhet ekkora állománnyal. Már ha ez büszkeség, mert — vérnyomás ide vagy oda — sokszor inkább bosszúság. A sertéstartó szájából a felvásárlási árakat nézve könnyen kiszalad: ez disznóság. Brhlik András a mostani szállításon éppen 350 forintot veszített sertésenként. Beton bekötőút vezet a megadott fürjesi tanyához, tehát mégsem „rizsa”, hogy itt egy valódi farmerra bukkanunk. Először persze azt hisszük, hogy rossz helyen járunk, mert a nagykapun a Seghers Flybrid felirat mellett egy orrszarvú képét véljük felfedezni. — Ez a belga—angol cég emblémája, melytől a genetikai állományhoz jutottam hajdanán — fogad a gazda. — De lehet, hogy idén jobban is járnék orrszarvútartással. Brhlik András 1980-ban költözött e területre, akkoriban csak egy rozoga tanya állt itt. Fiázat, tehénistállókat épített, 40 tehén termelte a hasznot egészen a rendszerváltásig. — 1989-ben én is rendszert váltottam, ugyanis belefáradtam, hogy silóért, lucernáért és egyéb tehéntakarmányokért könyörögnöm kellett—taglalja. — Átváltottam sertéstartásra, a táphoz könnyebb volt hozzájutni. A tehénjussból 100 kocát vásárolt, de nem véletlenszerűen. Járta a dániai, hollandiai szakkiállításokat, hogy a legmegfelelőbb fajtára, a legkorszerűbb, a leghatékonyabb technológiára rátaláljon. Nem sajnált pénzt és időt, pedig akkor az ilyesmi egy parasztembertől különcségnek számított. — Mindent magam és a dolgozóim építettünk itt, lekoppin- tott külföldi minták alapján — nem szégyelli a jó átvételét. — Megtanultam azt is, hogy a jó sertés előállításához három tényező szükséges: levegő, víz és takarmány. A megfelelő klíma, komfortérzet legalább olyan fontos, mint a minőségi takarmány. Utóbbi miatt saját keverőt és tárolót hoztunk létre, így tudom mikor, mit kap a hízó. Miután tetőtől talpig, gumicsizmától a sapkáig átöltözünk — az állategészségügyi előírások itt mindenkire vonatkoznak —, magunk is meggyőződhetünk az elmondottakról. A fiaztatókban a malacok alatt padlófűtés van, hogy oda húzódjanak a kocától. Nem fáznak, és nincsenek életveszélyben. Az etetőrendszer külön és együttes adagolásra is alkalmas, központilag vezérelhető, a trágyázás gépesített. A malacok a leválasztás után két utánnevelőn is átmennek, míg a hizlaldába kerülnek. Hízókként sorsuk könnyen kiszámítható. — Két állandó felvásárlóm van, a Gyulai Húskombinát és egy újkígyósi magánvágóhíd — mondja a gazda. — A nálunk előállított minőséget értékelik, így a szállítással nincs is gond. A hazai felvásárlási árak alakulása azonban röhej. Előre nem tervezhetünk, idén például a túlélésre játszunk. Az a típus vagyok, aki a hasznot visszaforgatja, de nem az ideiből valósítom meg tavaszra az új, 150 kocás törzstelepet. Brhlik András szerint a kvóta- rendszer és a védett, garantált ár jelentene biztonságot a sertéstartóknak. Akkor „fent” is tudnák, hogy egy adott évben mennyi sertéssel, számolhatnak, és erre keresnének piacot, illetve lehetne a piachoz igazodni. Addig marad a pengeélen táncolás, a jó és rossz évek közötti szakadéknyi különbség. — Farmot kerestek itt, és helyette paraszti hizlaldákat találtak, még ha érződik is rajtuk a fejlesztés igénye, ötleteink folyamatos megvalósítása — fejti ki Brhlik András. — A lemaradásunk azonban legalább 50 év gépesítésben, épületekben, technológiában és szemléletben, például egy dániai nagyüzemi sertéstelephez képest... Nyemcsok László Jövőre magyarázatot kér az adóhivatal, ha... Jövőre azokat az önálló tevékenységet végző magánszemélyeket, akik valótlan vagy hiányos adóbevallást tesznek, már nemcsak megkérdezheti, hanem kötelezően meg is kérdezi az adóhatóság a jövedelmek forrásairól és felhasználásáról. Erre vonatkozó irányelveket készül kiadni a Pénzügyminisztérium. Törvény kötelezi erre a tárcát, nem csupán az a tény, hogy az egyéni vállalkozók jelentős hányada egyáltalán nem tesz eleget adóbevallási kötelezettségének. Aki pedig igen, gyakran hibázik. Az irányelvek még az idén megjelennek az adó- és pénzügyi közlönyökben, tájékoztatókban. Lényegük, hogy a valótlan, hiányos bevallást tett magánszemélyeket nyilatkozat- tételre hívja fel az APEH. Magyarázatot kell adniuk többek között a bevételek felhasználásáról, a kiadásokról, ráfordításokról, a befektetésekről, a költségekről. Ha ezek után sem sikerül az adóelszámolást illetően közös nevezőre jutni az APEH-hel, élhet a hatóság az adóbecslés eszközével. Szakmákra, országrészekre, a mindenkori minimálbérre, a tevékenység körülményeire tekintettel differenciáltan határozzák meg azokat az éves jövedelmi határokat, amelyek alatt megkéri az adóhivatal ügyfeleit, hogy számoljanak el pénzügyeikkel, s azzal, hogy ha ráfizetéses volt a vállalkozás, ugyan miből tartották el magukat, illetve családjukat? Az irányelvekben több mint 300 szakmát sorolnak fel. A határszámok kialakításánál az eddigi bevallásokat, illetve az azokból számítható átlagos jövedelmet vették figyelembe. Kivételek is akadnak. A szabályok nem vonatkoznak például a kezdő vállalkozókra, illetve bizonyos területeken egyes szakmákban dolgozók mentesülhetnek alóla. Ez érvényes például a magas munkanélküliséggel küszködő válságövezetekben működőkre. A jövedelmi kategóriák kialakításánál figyelembe vették a tevékenység körülményeit is. Egy személyszállító kisiparosnak például Budapesten a tervezet szerint legkevesebb 197 ezer forintnyi jövedelmet kell bevallania ahhoz, hogy az adóhatóság ne vegye górcső alá kiadásait. Székes- fehérváron kétezerrel kevesebbet is elfogadhatónak tartanak. Az egyéni vállalkozó orvosoknak az 5 ezernél nagyobb lélekszámú városokban legalább 752 ezer forint éves jövedelmet kell felmutatniuk, ám az ennél kisebb településeken élőktől már 458 ezer forint is hihetó'eji hangzik. Az intézkedés 80—100 ezer főállású egyéni vállalkozóra terjed ki. (der) Zám András a Gyulai Húskombinát Rt. vezérigazgatója. Nagykamarási születésű, 58 éves. A Budapesti Műszaki Egyetemen, a vegyipari gépész tagozaton 1965-ben szerzett élelmiszergépész-diplomát. A Gyulai Húsipari Vállalatnál műszaki fejlesztési mérnökként kezdte, ugyanitt 1968-tól főmérnök, műszaki igazgató, majd 1983-tól vezérigazgató, két év megszakítással, amikoris 1992—94 között Budapesten egy külkereskedelmi vállalat vezérigazgatója. Nó's, felesége a gyulai szakmunkásképzőből vonult nyugdíjba, egy Fiuk, két kis unokájuk van. Fiuk mérnök a fővárosban. Zám András Brüsszelben, az Európai Hússzövetségben a Magyar Hússzövetség képviselője. Vezérállásban —Amikor 1959-ben Ön a céghez került, akkor még húsipari vállalatnak hívták. Szakmunkástanulóként kezdte, kitanulta a húsipari szakmát, ezután került egyetemre. Van-e haszna ennek a pályakezdésnek? — Hogyne lenne! Sokat jelentett például a technológiai vonal megtervezésekor egyebek között magának a ténynek az ismerete, hogy mekkora egy karaj, egy sertéscomb, milyenek a fogások. — Ugorjunk pár évtizedet. Végre lezárult a cég privatizációja. Ennek elszenvedői vagy cselekvő részesei voltak Önök, a gyár vezetői? — Ez év tavaszáig, a végleges tulajdonos belépéséig nehéz, veszteségekkel terhes időszakot éltünk át. Inkább elszenvedői voltunk a privatizációnak, a mi feladatunk az adatközlésre, informálásra korlátozódott. Egyetlen döntésben sem volt szerepünk. —Hány tulajdonos-jelölttel „járt jegyben” a húskombinát? —Úgy tizenöttel, voltak közöttük külföldiek és magyarok is. —A húsfeldolgozó ipar és a termelők az utóbbi években élesen szembekerültek egymással. Miben látja a fő okot? — Olyan időket élünk, amikor a másik zsebében kutatja a pénzt mindkét fél. Kiszámíthatatlan a szabályozás, ebből fakad a legtöbb gond. Egy cég egyedül képtelen feloldani a problémákat, mert azonnal elveszíti piaci pozícióját. —Volt két esztendeje, amit a fővárosban töltött, egy külkereskedelmi cég vezérigazgatói székében. Miért ült át, mi volt ez a kitérő? — Olyan időszaka volt az életemnek, amit azért nem érzek elpazarolt időnek. Az a plusz gyakorlat, ismeret, amit egy vidéki nem szerezhet meg itthon, most jól kamatozik. Az ok? Bizonyos hadakozást nem vállaltam. Feleslegesnek éreztem állandóan azt bizonyítani, hogy amit teszek, az szakmailag helyes. —Aztán megint „beült a csónakba”. — Ahogyan kockázatos volt elmenni, kockázatos volt újra elvállalni is. Az ÁPV felkérésére vállaltam. Nagy kihívást jelentett. —És szereti a kihívásokat, a kockázatot? — A kihívást igen. de a kockázatot mindig a minimálisra igyekszem szorítani. Nem vagyok hazardőr. Úgy lehet túlélni válságos időszakokat, ha a minimumra szorítjuk a kockázatokat. —Hirtelenharagú, indulatos? — Ritkán vagyok a plafonon. A hibáikkal együtt el tudom fogadni, viselni az embereket. Amit nem fogadok el, az a szavahihetőség hiánya, a visszaélés azzal, hogy hitele van nálam. Tudja, „az is tolvaj, aki a mások bizalmát meglopja.” — Latin bölcsességet idézett. Szereti az irodalmat, szokott rendszeresen olvasni? — Hogyne! Majd’ minden nap. Néha újraolvasok klasszikusokat. Szeretem a szellemes írásokat. Most éppen Tabi László- kötet került a kezembe. — Versek? — Például Simonyi. Nagyon kedvelem. Az ember, az más volt, nehéz ügy, de a tehetsége!-—Mennyit törődik az egészségével? — Jó kérdés. Az elmúlt 10-20 évben kicsit rapszodikusan törődtem vele, de orvos barátaim rábeszélésére most már rendszeresebben elmegyek vérnyomást, koleszterint, egyéb szokásos szűrővizsgálatokat elvégeztetni. A menedzser-betegséggel valóban vigyázni kell. A fizikai munka nem idegen tőlem, szívesen dolgozom a ház körül, a kertben, ez talán segít karbantartani az egészséget is. —Az utolsó kérdés: politizál? — Nem. —Köszönöm a beszélgetést! Tóth Ibolya
