Békés Megyei Hírlap, 1996. október (51. évfolyam, 229-254. szám)
1996-10-26-27 / 250. szám
Egy elfelejtett építész, városrendező: Sztraka Ernő Október 31-éig várják a jelentkezéseket Gaburek Károly emlékkiállítás , Minden épített környezet, minden település arculata és szerkezete beszédes jel a szakember számára. A település szerkezete, az utcahálózata, a földes úthan- gulatok, a terek kialakítása, a beépített sűrűsége és azok magassága, a felhasznált építőanyagok és az alkalmazott díszítő elemek vallanak a hely múltjáról. Az értő ember számára kiemelik a fedés homályából a régi lakók, az első építő polgárok gazdasági és társadalmi körülményeit. A felhasznált építőanyag visszatükrözi a hajdan volt természeti környezetet, az ismétlődő formai megoldások, azok variánsai pedig a hajdani elődök tudását, szépérzékét, formateremtő készségét” — írja Tábori György Sztraka Ernőre emlékezve a Csabai Históriák egyik számában. Kevesen tudják, hogy ki is volt Sztraka Ernő. Építész, városrendező, városi mérnökként harmincegy éven át, nyugdíjazásáig szolgálta Békéscsabát, nevéhez fűződik a mai megyeszékhely arculatának megálmodása, kialakítása, számos, napjainkban is álló és funkcionáló, a város képéhez szorosan hozzá tartozó épület megálmodása, megvalósítása. Sztraka Ernő 1830. március 3-án született, elemi iskoláit Csabán, a gimnáziumot Szarvason végezte. Tevékenyen részt vett az 1848—49-es szabadságharcban, majd szerencsés hazatérése után, 1851-től a bécsi műegyetem hallgatója lett, s négy esztendő múltán ugyanitt diplomázott. Első munkahelye — 1855—61 között — Gyulához kötődött, ahol Bodoky Károly neves vízügyi mérnök mellett a Körösök szabályozási munkájában vett részt. Időközben elkészítette a gyulai városháza tervét, megvalósítása viszont más elképzelések szerint készült. Ősei a felvidékről kerültek e vidékre, ami viszont biztos: nagyapja 1766-ban Gyulán látta meg a napvilágot, édesapja a csabai evangélikus egyház tanítójaként okította az itteni gyerekeknek a betűvetés tudományát. Amikor Csabára került, vagyis 1861 -ben szorgalmazta a,,Csaba város építészeti szakbizottmánya” megalapítást. Ötleteihez, elképzeléseihez partnereket is talált, s nagy lendülettel látott munkához. Tervei alapján — magyar és szlovák nyelven készült—a képviselői gyűlés elfogadta építési szabályrendeletét. Ebből csak néhány, a teljesség igénye nélkül: ,,Minden utcának legalább 6 öl szélesnek kell lennie... Az utcák görbe vonalait egyenesíteni kell... Az utcáknak tisztának kell lennie... Bekerítetleniil egy házhelyet sem szabad hagyni... Egy háztelek 300 négyszögölnél kisebb nem lehet... A mesgyét nem a ház csurgója, hanem házfala képezi. Sztraka Ernő nevéhez fűződik a köz- világítás — a legforgalmasabb utcákban, első lépésként ötven petróleum- lámpát helyeztek ki, amit folyamatosan növeltek — megtervezése, s megvalósítása is, mint ahogyan a heti és országos vásárok rendjének kialakítása. Városrendezési tervét, építési szabályrendeletét, az általa készített térképpel 1866-ban készítette el. De nemcsak városrendezőként, hanem építészként is tevékenykedett. Tervei alpján épült többek között sok hivatal, a Fiume vendéglő és szálloda, a városháza terve — homlokzatának kialakítása Ybl Miklós jóváhagyásával történt — és építése, a városi bérház — most a Széchenyi Közgazdasági Szakközépiskola. Ugyancsak Sztraka Ernő nevéhez kötődik a Bartók Béla zeneiskola épületének megálmodása, a csabai színház építésének vezetése, a kórház és az Élővíz-csatorna hídjainak, az Aranykakas tervezése és építése, valamint a Kossuth téren az első artézi kút üzembehelyezése, az 1888-as árvíz után pedig a várost védő körgát tervezése és elkészítése. A város tudatos fejlesztése egybeforrott Sztraka Ernő nevével, aki egymaga volt a város mérnöki hivatala. Az 1906. február 20-án bekövetkezett haláláig szívén viselte a város sorsát, beszédes városrendezői és építész munkásságát napjainkban is magán viseli Békéscsaba. Összeállította: Szekeres András Száz mozifilm után immár nyugodal- masabb az élete az éppen 65. születésnapját ünneplő Annie Girardot-nak, akit napjainkban jobbára fiatal rendezők alkotásaiban és tévéfilmekben láthatunk — írta a dpa a francia színésznőről, akit Jean Cocteau költő a háború utáni időszak legszebb drámai tehetségének nevezett. Az érzékeny és vibráló Annie Girardot szakmai pályafutását, akárcsak magánéletét, hullámhegyek és -völgyek jellemezték. Az ápolónőnek tanult Girardot 1960-ban aratta első nemzetközi sikerét a Rocco és fivéreivel. Az olasz Renato Salvatoritól, akivel a film forgatása közben ismerkedett meg, hamar elvált. A már újra majdnem elfeledett Girardot-ot 1965-ben a Velencei Biennálén a legjobb színésznőnek járó díjjal tüntették ki Marcel Camé Három szoba a Manhattanben című filmjében nyújtott alakításáért. A Halálosan szeretni című alkotás, amelyet André Cayatte egy megtörtént eset alapján forgatott egy, a diákja iránti szerelme miatt halálba hajszolt tanítónőről, világsztárrá emelte a színésznőt 1971-ben. Saját filmstúdiójának pénzügyi bukása után Annie Girardot talán legnagyobb nemzetközi sikerét aratta Francoise Gaillan doktornőként Jean- Louis Bertucelli filmjében. Franciaországban 1976-ban a legjobb női főszereplőt illető Cézár-díjjal tüntették ki. Ötvenévesen új kalandba bocsátkozott a nála sokkal fiatalabb Bob Decout zene- és dalszerzővel, revüt alapítva a Casino de Paris mellett. 1990-ig nyögte az adósságokat. Negyven év alatt művészi igényű vagy szórakoztató filmekben a legkülönbözőbb szerepekben láthatták rajongói: volt bírónő, ügyvédnő, taxisofőmő vagy rendőrnő. Marco Feríeri Diliinger halott című filmjében Michel Piccoli partnere volt. Michel A rendezőség ezúton kéri azokat az intézményeket, valamint magánszemélyeket, akiknek birtokában Gaburek Károly festészeti vagy grafikai munkái vannak, hogy legkésőbb október 31-éig írásban vagy telefonon jelezzék a birtokukban lévő művek adatait (műfaj, méret, állapot) és kölcsönzési szándékukat a kiállítás színhelyének: Munkácsy Mihály Múzeum, 5600 Békéscsaba, Széchenyi u. 9. Telefon: 66/323-377. Annie Girardot hatvanöt éves „Látjátok, még nem haltam meg... ” Audiard szinte őrá szabta a hölgyet, aki „nem iszik, nem dohányzik, nem flörtöl, csak fecseg”. Claude Pinoteau Pofonjában filmbéli lányát, Isabelle Adjanit vigasztalta, amikor az egy nyaklevest kapott Lino Venturától. Felejthetetlen marad komikai alakítása Claude Zidi Keményfejűjében, Louis de Funes partnereként. Idén a legjobb női epizódszereplőnek járó Cézárral tüntették ki alakítását, amelyet Claude Lelouch XX. századba helyezett Nyomorultakjában nyújtott. „Látjátok, még nem haltam meg” — mondta szemrehányóan, könnyeivel küszködve, amikor átvette a díjat. Közben Párizsban szünet nélkül játsszák Dániel Soulier Zambézi-víz- esés című színdarabját, amelyben el- lenszenves-patetikus anyaként nyűgözi le közönségét, s amellyel 1997-ben turnéra indul. Pályafutását a párizsi Comédie Francaise-ben szeretné befejezni. Azt mondta: érzi, hogy egyszer majd megnyílik előtte az alkalom. Jubiláló csabai seregszemle Ez esztendőben tizedik alkalommal adott helyet a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum a magyar tervező grafikai biennálénak, hogy számot vessen önmagával és közönségével. A biennálé rendszeres látogatóit zavarba hozhatja az új megnevezés. A változtatásra azért volt szükség, mert a korábban használatos, alkalmazott grafika — a meghatározás, pontatlan volta miatt — nem fejezte ki megfelelő módon a tényleges alkotótevékenység tartalmát. Az új, tervező grafikai terminológia azonban jobban meghatározza a műfaj szakmai lényegét, illetve segít egyfajta új önmeghatározásban is. A képzőművészet egészén belül az önvédelmi reflexek a tervező iparművészetre is ránehezedtek. Kevés a munka, a tervezés — a megváltozott piaci viszonyok következtében — „pillanatok” alatt vesztette el szakmai voltát, azt a pozíciót, amelyben az elsajátított tudás némileg még visszatérült. A pusztán érzelmi készültséget kívánó szabadpályák utasainak átáramlása a tervezés területére is megindult anélkül, hogy a vállalkozás tényleges útjai a másik irányba is kitágulhattak volna. Az olcsóság dilettantizmusában lassan életveszélyes lesz a grafikai ötleteket — védelem hiányában — kiállításra küldeni, mert divatos kifejezéssel élve „lenyúlják” az eredeti vizuális gondolatokat. Ennek ellenére a jubileumi biennálé mégis lehetőséget teremt az eddig megtett út visszatekintésére, az eredmények számbavételére s felmutatására. A fővárosból való „kirajzás” a hetvenes években kezdődött, akkor a képzőművészet minden ága-boga vidéki központokat keresett magának, olyan helyet, ahol a meglévő hagyományokra is támaszkodhatott. A Kner- és Tevan-dinasztia jelentős nyomdaikiadói tevékenysége valósággal predesztinálták a békési régiót a bienná- lék megrendezésére. A szakma, a megye és Békéscsaba város támogatásával 1978-ban rendezték meg az első biennálét az akkor még működő grafikai művészteleppel közösen. Kezdetben a szakmai műfajok köré szerveződtek a kétévenkénti tárlatok — eleddig; a plakátok, a nyomtatványok (prospektusok, borítékok, naptárak) majdan emblémák és csomagolások esztétikai feldolgozásaira. Ezt követően a különböző grafikai témák kiírása következett, sorrendben: a betű, a rajz, a tér és végül a jel zárta a sort. A jubileumi —az elmúlt két évtized leltárának tekinthető — anyag imponáló, valóban a minőségelv alapján lett válogatva. Önkéntelenül merül fel a kérdés, miért nem találkozhatunk mégsem ezen köztérre tervezett alkotásokkal? Ennek a műfajnak a mindennapossága révén kitüntetett vizuális szerephez kellene jutnia a múzeumi grand art-ral szemben. Még a gazdasági, piaci változásokat követő honi gyakorlat tervező grafikai leképezése sem hozta meg a kívánt változásokat, pedig a művészek tehetsége bizonyítottan adott. Remélhetőleg a gazdaság élénkülése meghozza az igényes javulást. A jubileumi biennálé szervező- bizottsága — központi témakiírás helyett —ez évben két plakátpályázatot írt ki, egyet a honfoglalás 1100. évfordulójára, a másikat pedig „magának” a tervező grafikai biennálé plakátjára. A két pályázatra beérkezett művek a megyei könyvtár emeletén tekinthetőek meg. A Szepes Hédi művészettörténész vezette nemzetközi zsűri értékelése szerint: a honfoglalási pályázat első díját 'Novák Fanny nyerte el. A biennálé plakátpályázatán az első díjat Schmal Károly kapta meg. A továbbiakban a X. Országos Tervező Grafikai Biennálé anyagából a Művelődési és Közoktatási Minisztérium fődíját Baráth Ferenc, a Békés megyei ön- kormányzat elismerését Faragó István, a békéscsabai önkormányzat díját Kovács Eszter vehette át. Ezenkívül a Magyar Képző- és Iparművészeti Szövetség külön- díját Farkas Anna kapta meg. A Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének kü- löndíjában a szű- kebb pátriánkból ismert Gubis Mihályt részesítette. Végezetül Balogh István grafikus- művész életművéért a Magyar Képző-és Iparművészeti Szövetség Konecsni György- díját vehette át. A tárlat megtekinthető november 10-éig. Szilágyi András Novák Fanny: Filmszemle, 1995. (plakátterv) inden épület beszédes jel A „városi Bérház ’’egykor, ma a Széchenyi István Közgazdasági Szakközépiskola Békéscsabán Békéscsaba Megyei Jogú Város Ön- kormányzata, a Munkácsy Mihály Múzeum és a Gaburek Károly Emlékbizottság 1996 decemberében gyűjteményes kiállítással kíván tisztelegni a város jeles festőművésze, Gaburek Károly születésének 60., halálának ÍO. évfordulója alkalmából. A rendezők azt szeretnék, ha az életmű minél teljesebb bemutatása mellett a kiállítás alkalmat nyújtana a művészettörténeti feldolgozás számára is.
