Békés Megyei Hírlap, 1996. október (51. évfolyam, 229-254. szám)

1996-10-26-27 / 250. szám

a 1996. október 26-27., szombat-vasárnap MEGYEI KÖRKÉP Ki — MS MEGYEI HIM,AP Hadüzenet a vadászati jogért? „Rendőruralom” a Rózsában A Police, azaz a IV. C. osztály pártja futott be a békéscsabai Ró­zsa Ferenc Gimnázium választá­sán, így a „rendőrök” adhatták tegnap a diákigazgatót Tímár Vince személyében. A „rendőr­uralom” már korán reggel érző­dött az intézményben, hiszen Ko­máromi István igazgatatót a diák­sággal szembeni galádságaiért — például tanulásra ösztönzés—bi­lincsbe verték, de előbb még a kulcsok átadására szólították fel. Aztán amnesztiában részesült, így például már részt vehetett a tanár-diák focimeccsen, melyet főként Orosi Pál kapus bravúrjai­nak köszönhetően a tanárok nyer­tek. A programban ezt követően fiú és lány „Rózsaszálakat” boro- náltak össze, egyelőre csak erre a napra. A Rózsafesztivál utolsó napján ezen kívül szerepelt a programban úttestrajzverseny, Rémes-krémes diákvetélkedő és videofilm-vetítés is. Hétfőn már komolyabb, de szintén érdeklődésre számot tartó rendezvény kezdődik a Rózsá­ban. 1956 Békéscsabán és Békés megyében címmel nyitnak kiállí­tást 15 órakor az iskola könyvtá­rának olvasótermében. Ny. L. Tűzelhalás Mezőkovácsháza közigazgatási területén a tűzelhalás miatt elren­delt növény-egészségügyi zárlat során elvégzett munkákról kapott tájékoztatást legutóbbi ülésén az önkormányzat. A hivatal és a kör­zeti növényvédelmi felügyelő irá­nyításával zajló munkában a vá­rosban felmérték a gyümölcsfás kerteket, majd elvégezték a vizs­gálatot. Októberig 702 ingatlanon 194 gyümölcsfát távolítottak el tőből, 1121 fán végeztek csonko­lást. (1) A dobozi, a gyulai és a sarkadi földtulajdonosok képviselői, a dobozi Kettős-Körös menti, a gyulai Váraljai és a sarkadi Peli­kán vadásztársaságok, valamint a helyi önkormányzatok — át­érezve az új vadászati törvényből adódó felelőssé­güket —, két nappal ezelőtt Sar­kadon együttműködési megálla­podás tervezetet készítettek. A három település földtulaj­donosai által kijelölt vadászte­rületek határainak térképi kifüg­gesztése, kihirdetése megtör­tént. Sarkadon 3000, Dobozon 3000 és Gyulán 900 földtulajdo­nos döntött úgy, hogy a vadásza­ti jog hasznosítását átadja a hely i vadásztársaságnak. Mindhárom önkormányzat támogatja a föld- tulajdonosoknak ezt a döntését. (Azon földtulajdonosok nevé­ben, akik közös • képviselő kijelöléséről nem gondoskod­tak, az önkormányzatok jegyzői nyilatkoznak úgy, hogy a vadá­szati lehetőség a helyi vadász- társaságokat illesse meg.) A szerződő felek megálla­podtak abban is, hogy a három kifüggesztett vadászterülettel egyetértenek, a Dalerd Rt.-vel való határkijelölést pedig csak közösen hajlandók elvégezni. Az aláírók tisztában vannak az­zal —jelentették ki —, hogy az új vadászterületek kialakítása megszünteti a három vadásztár­saság által körbezárt állami er­dészet korábbi privilégiumát, amely az állami tulajdon felsőbbrendűségének ideológiá­jára épült. (Csák így fordulhatott elő ugyanis, hogy az erdészet nem egészen 5000 hektár birto­kában 21-22 ezer hektáros va­dászterületen folytatott proto­koll vendégvadásztatási és bér­vadászatot.) Mivel a négy vadgazdálkodá­si egység vadászterülete ez év márciusától szinte teljes mérték­ben lefedi a Körösök magyaror­szági szakaszán élő sarkad-re- metei, Gyulavári dámállomány életterét, ezért a földtulajdono­sok és a vadásztársaságok képviselői kijelentették, hogy a vadászati törvény hatálybalépés­ének napjától az érintett 29 hektá­ron a jó gazda gondosságával és felelősségével kívánják kezelni az e térségben élő vadállományt. Ennek érdekében a lehető legszo­rosabb együttműködést határoz­ták el. Kezdeményezték az e tér­ségben élő vadállomány tényle­ges számbavételét, tudományos igényű felmérését. Vállalták, hogy minimálisan 100-100 ezer forint befizetéssel létrehozzák a Körös vadgazdálkodás támoga­tási alapját. Mint elhangzott, sze­retnék mielőbb lezárni a határvi­tákat az állami terület kép­viselőivel, hogy minél hamarabb elkezdődhessen az érdemi mun­ka. A vadgazdálkodással kap­csolatos együttműködés végle­ges szövegét a vadászterületek kijelölése után, míg a megálla­podás-tervezetet napokon belül szentesítik a Sarkadon tárgyaló felek. —ria ÚJ stílus, (m) Ungvári Mi­hály kötegyáni festőművész munkáiból nyílik kiállítás no­vember 3-án 11 órakor a Debreceni Nagytemplom Galériában. A kiállítást rendező nagytemplomi re­formátus egyházközösség lelkészi hivatala dr. Bölcskei Gusztáv debreceni reformá­tus kollégiumigazgatót kérte fel a tárlat megnyitására. Az érdeklődők november végé­ig tekinthetik meg az egé­szen új stílusban készült Ungvári-képeket. Felvéte­lünkön a „Kékszakállú her­ceg nyomán” című fest­ményt láthatják. „Szenvedélyünk az egészség” avagy békéscsabai fiatalok a drogfogyasztás ellen Százharmincnyolc békéscsabai diák, jó néhány pedagógus és érdeklődő gyülekezett hétfőn délután a városháza udvarán. Drogelle­nes megmozdulásra, kerékpártúrára és vetélkedőre hívtuk Békéscsaba fiatalságát a szabadkígyósi kastélyba. Azokat a 7—12. osztályos tanulókat, akik szeremének egészségesen élni. A békéscsabai városi drogellenes munkacsoport több, mint egy éve működik. Célunk elsősorban a—napjainkra sajnálatosan jellemző— kábítószer-fogyasztás terjedése elleni küzdelem, a hatékony megelőző munka. Időben tenni akarunk valamit a jövőbeni felnőttekért! Tagjaink főleg az ÁNTSZ munkatársai, védőnők, a rendőrség, közművelődési intézmények, civil szervezetek képviselői, valamint pedagógusok. A munkacsoport vezetője Mahler Hajnalka, az Achim L. András Általános Iskola tanára. „Szenvedélyünk az egészség” címmel tartottuk hétfői rendezvé­nyünket, melyben a drogellenes akcióban a téma iránt leginkább fogékony békéscsabai iskolák vettek részt: az Áchim L. András, a 2- es, a 3-as, számú, a Szent László utcai, a József Attila, a Szabó Pál téri, a belvárosi, a Széchenyi István, a Kós Károly, a Kemény Gábor, a Kossuth Zsuzsa Kollégium, valamint az akcióhoz csatlakozó szabadkígyósi Mezőgazdasági és Élelmiszer-ipari Szakképző Intézet. A programot eredetileg kerékpáros túraként terveztük. Az időjárás azonban nem volt kegyes hozzánk, egész délelőtt esett az eső, ám a diákok nem riadtak vissza: vidáman, mosolygósán gyülekeztek a szemerkélő esőben. Eljöttek valamennyien! Pap János polgármester jó utat, jó szórakozást kívánva indította útnak a csapatot. Mindenki az általa választott járművel indulhatott az úticél felé. A program első részében a csapatok bemutatták az általuk hozott mókás, egészséges életmóddal kapcsolatos vagy drogellenes szimbólumot. A vetélkedő második része igen komoly és nehéz feladat volt. Tesztlapokat kellett kitölteni dohányzás, alkohol, kerékpáros közleke­dés és drog témában. Később szórakoztató és mulatságos „irodalmi alkotásokat” kellett produkálniuk a hatfős csapatoknak. Elhangzott több vers, színpadi jelenet, csasztuska, sőt rap is. A vetélkedőt Bartyik Jenő (a polgármesteri hivatal sajtófőnöke) vezette, a szünetekben Kalmár Zsolt (pedagógus) zenés műsorral szórakoztatta a megjelente­ket, de volt kakaó, tea és szendvics is. Az értékelés után a zsűri elnöke, Zsankó László őrnagy ismertette az eredményt: 1. Kemény Gábor Műszaki Szakközépiskola 1-es számú csapata, 2. Kossuth Zsuzsa Kollégium 1-es számú csapata, 3. Áchim L. András Általános Iskola 3-as számú csapata. A vetélkedő győztesei értékes jutalmat és oklevelet kaptak. Szponzoraink voltak: Bábolna Baromfifeldolgozó Kft., Sárréti Tej Rt. bé­késcsabai üzeme, Alaszka Csaba Kft., Hergott kereskedelmi egyéni cég, Autobrill Kft., Phaedra Mozi, Elektroház, Városi Vöröskereszt, polgármesteri hivatal, Békéscsaba, Körös Volán Rt., Békéscsaba. Dicséret és köszönet illeti a programnak helyt adó szabadkígyósiakat, az akcióban részt vevő' diákok igazgatóit, a felkészítő' tanárokat és mindazokat, akik segítettek a szervezésben. Amikor visszatértünk a városházára, nem is tudom, hány diák tette fel a kérdést: „Mikor szerveznek legközelebb ilyet? Olyan jó volt!” Ennél nagyobb elismerést nem is kaphattunk volna. Tubáné Péter Erika, a békéscsabai polgármesteri hivatal főtanácsosa, a városi drogellenes munkacsoport tagja 40 éve történt a világban az országban Békés megyében 5. 1951. március 18. — Minden korábbinál súlyosabb követel­ményeket támasztó törvényere­jű rendelet az 1951/52. évi begyűjtésről. Még a 1/2—1 kát. holddal bíró szegényparasztsá­got is kötelezték baromfi- és to­jásbeadásra. Tejbeadást pedig minden tehéntartóra kiróttak. A termény- és állatbeadás kiszá­mításának alapjául ezentúl a tel­jes birtok szolgált: a szántó, kert, gyümölcsös, szőlő, rét, legelő területe összesen —s ezen belül a kert, gyümölcsös területét néggyel, a szőlőét öttel szoroz­ták. Megszabták azt is, hogy a beadást a téesznek, egyénileg dolgozó parasztnak, kuláknak milyen százalékarányban kell a különféle terményekben és álla­ti termékekben teljesíteni. Akit 1949-ben fejlesztési járulékfize­tésre köteleztek, azt akkor is ku­láknak minősítették, ha azóta részleges földfelajánlása révén birtoka 25 hold alá csökkent. 1951. április 4. — A szovjet megszállás gyötrelmét hirdető röplapok jelennek meg Békés megye községeiben és némely városában. „Sír a magyar róna, ruszki csizma nyomja. Add to­vább!” Aláírás: „Magyar Ellen­állási Mozgalom.” 1951. szeptember—októ­ber. — A beszolgáltatási prés szorításából, a hátralékosokra ki­rótt pénzbírságok és rövidebb el­zárások elől a módos parasztság földjének felajánlásával, a kis- és középbirtokosok egy része a ked­vezményeket élvező téeszekbe történt belépéssel igyekezett me­nekülni. Jórészt ennek tulajdonít­ható, hogy az ősz folyamán megkétszereződött a Békés me­gyei téeszek szántóterülete és el­érte a 110 ezer kát. holdat. 1951. december 2. — Az 1951. évi jó gabona- és kapáster­més eredményeként megszünte­tik a jegyrendszert és bizonyos feltétellel szabaddá teszik a legfőbb termények forgalmát. A kötelező beadásnak eleget tett termelő kenyérgabonát, árpát, zabot 1952. június 30-áig bárki­nek eladhat. Kukoricát az egyéni beadását teljesítő gazda csak ak­kor értékesíthet szabadon, ha községe, járása és megyéje e terményből beadási tervét már teljesítette. A szabad értékesítés határideje itt és a többi kapásnö­vénynél 1952. szeptember 1. — Hosszú idő óta az egyetlen „nyomorenyhítő” intézkedés a parasztság helyzetében. 1952. május—október. — Természeti csapások sújtják a mezőgazdaságot, különösen az Alföld délkeleti megyéit. A má­jusi fagyok és a hosszan tartó szárazság következtében Békés megyében a kenyérgabona ter­mésátlaga 30 százalékkal, a ka­pásnövényeké 55 százalékkal (!) volt alacsonyabb a múlt évi­nél. A parasztcsaládoknak nem­hogy szabadpiacon értéke­síthető feleslege, de sok esetben a kenyérfejadagja és az újrater­meléshez szükséges vetőmagja sem maradt meg. — 1950—52. folyamán négyjegyűre nőtt a „közellátás elleni bűntett” (be­szolgáltatási hátralék, engedély nélküli sertésvágás, vetési terv nem teljesítése stb.) címén bör­tönre, pénzbüntetésre ítéltek száma. Minthogy a hatóságok a téeszbe lépők beadási tartozásá­nak törlését ígérik, egyre töme­gesebbé válik a kisbirtokos pa­rasztok menekülése a termelőszövetkezetekbe. 1952 őszén a két évvel korábbihoz ké­pest ötszörösére nőtt a téeszek szántóterülete: eléri a 265 ezer kát. holdat, a megye összes szántójának 34,4 százalékát. 1952—1953. — Hosszabb- rövidebb időközökben a szovjet megszállással és a diktatúra ter­rorjával szembeszálló röplapok jelennek meg három viharsarki megye több városában: Békés­csabán és Orosházán, Szolno­kon és Karcagon, Makón és Hódmezővásárhelyen. A röp­lapokon olvasható jelszavak: „Ruszkik, haza!” — „Le a vörös terrorral!” — „Le az ÁVH-val!” — „Állj ellen!” 1953. július—december. — A miniszterelnöki pozícióba ke­rült Nagy Imre július 4-én prog­ramadó beszédet tart a parla­mentben, melyet az ország népé­hez hasonlóan Békés megye la­kói is megkönnyebbüléssel és reménységgel fogadnak. Az in­ternáltak és a kisebb ítélettel súj­tottak hazatérése, a kuláklista hatálytalanítása, a beszolgálta­tási hátralékok és pénzbírságok törlése, a téeszből való kilépés szabadságának, sőt — ha a több­ség úgy kívánja — a termelőszövetkezet feloszlásá­nak törvényes engedélyezése, valamint a beszolgáltatási ter­hek általános csökkentése már az év második felében enyhítette a földműves nép gyötrelmes helyzetét. Az enyhülés talán leg­beszédesebb bizonyítéka, hogy 1953 júliusától 1953 decembe­réig Békés megyében több, mint 20 ezer szövetkezeti tag térhetett vissza szabad elhatározásából a magángazdálkodáshoz. 1953. október—1954. már­cius. — A megye és a járások párt és tanácsi vezetői nem rit­kán továbbra is a diktatúra ko­rábbi gyakorlatát követik. A re­formpolitika jogsértést orvosló követelményeit — amilyen a kuláklista eltörlése vagy a szö­vetkezés önkéntességének érvé­nyesítése — figyelmen kívül hagyják. A szövetkezetekből kilépő parasztok földjét sok esetben visszatartják, az őket megillető vetőmag- és takar­mánykészletek kiadását megta­gadják. 1954. augusztus—novem­ber. — Békéscsabán az augusz­tus 20-ai „vidám vásáron”, no­vember 7-én pedig Budapest ne­vezetes munkásnegyedében, Angyalföldön sok száz röplap adta hírül a munkásoknak a „Magyar Ellenállási Mozga­lom” tiltakozását a szovjet meg­szállás és a rendőrállam önké­nye ellen. 1955. január—december. — A Nagy Imre nevével fémjel­zett reformmozgalom fekete éve. A miniszterelnök megbuk­tatása ha nem járt is együtt az 1952-es állapotok visszaállítá­sával, Rákosi vezető szerepe egy időre ismét vitathatatlan lett, s ennek kisugárzása érződött Békés megye életében is. Újból növekszik a rendőrbíróságok ál­tal kirótt pénzbüntetések, a közellátás és az állam elleni bűntett címén elítéltek száma. Felújul az erőltetett szövetke­zetszervezés is, s ennek nyomán csaknem 30 ezer kát. holddal nő a téeszek szántóterülete 1954- hez képest. 1955. január—március. — A rendőrség több évi meddő nyomozás után — egy ávós há­lózati ember beépítése révén — felderíti, hogy a „Magyar Ellen­állási Mozgalom” fészke Békéssámsonban van. Március­ban őrizetbe veszik a szervezke­dés huszonhárom résztvevőjét, akik csaknem valamennyien tizen- és huszonéves fiatalok és békéssámsoni születésűek. Egyetemi végzettséghez kötött pályától eltekintve a foglalkozá­sok gazdag színskáláját képvi­selik. Van közöttük agrotechni- kus és földműves, vasöntő és hajókovács, sorkatona és repülőtiszti iskolás, főkönyvelő és kirakatrendező, ipari tanuló és kocsikísérő, pék és hentes. — Az illegális szervezkedés vezetőinek és legtöbb tagjának cselekményeit a nehéz sorsú fa­lusi nép iránti szolidaritás és a szovjet gazdaság által sértett nemzeti önbecsülés eszméi mo­tiválták. 1955. június—október. — A békéssámsoniak politikai pe­rében a nyilvánosság kizárásá­val előbb a budapesti helyőrség, majd a Legfelsőbb Bíróság katonai kollégiuma ítélkezett. A szervezkedés két vezetőjét: Annus Istvánt (jelen­leg Békéssámson polgármeste­re) és Zöld Imrét mindkét bíró­ság halálra ítélte, majd az Elnö­ki Tanács kegyelemből az ítéle­tet életfogytiglani börtönre vál­toztatta. A többi vádlott közül Cseszkó Ferencet 15 évi, Arany-Tóth Ferencet 12 évi, Hegedűs Lászlót, Major Jánost, Makszi Istvánt, Pál Jánost és Sétány Jánost 10—10 évi bör­tönnel sújtották. Az életfogytiglani 20 évvel szá­molva, a 23 vádlottra jogerősen 185 esztendei börtönbüntetést szabott ki a bíróság. 1956. február—július. — Az SzKP XX. kongresszusának és a sztálini bűnökről szóló Hruscsov-beszédnek magyaror­szági begyűrűzése igen lassú. A szovjet mintát követő hazai párt- apparátus általában, a mező- gazdaság és a parasztság fölött dirigálok pedig különösen ellen­állnak az enyhülés Moszkva felől érkező fuvallatainak. 1956. augusztus 16—31. — Folytatódik az 1955-ben újra­kezdett kollektivizálás; két hét alatt ezer parasztcsalád 4300 kát. holdat vitt be Békés, Bács- Kiskun és Szolnok megye termelőszövetkezeteibe. 1956. szeptember 18. — A minisztertanács elfogadta a terü­letszervezési kormánybizottság javaslatát hét megye — köztük Békés — önállóságának megszüntetéséről. Eszerint Bé­kést és Csongrádot egy megyé­vé 'olvasztanák össze. A döntés valósággal megbénította a me­gye közigazgatását: a tisztviselők munka helyett azzal foglalkoztak, hogy az egyesített megye kiket fog átvenni, s kiket elbocsátani. Ez a bizonytalan­ság október 11 -éig tartott. Ekkor az MDP kapkodó, irányt vesz­tett központi vezetősége úgy döntött, hogy mégsem terjeszti az országgyűlés elé a javaslatot. 1956. szeptember 21. — A biztonság és a kiszámíthatóság hiányától szenvedő magyar agráriumot további feszültség­gel terhelik: a földművelésügyi miniszter 423 községben és 15 városban (számos Békés me­gyeiben is) 1137 tagosítást en­gedélyez. 1956. október 4. — Értelmi­ségi vitaest a békéscsabai Balas­si kultúrház zsúfolásig megtelt nagytermében. A fővárosból ér­kezett Széli Jenő vitaindító előadása után négy órán át kö­vették egymást a hozzászólá­sok: Erdős Zoltáné, Fekete Pálé, dr. Molnár Mihályé és másoké, akik többnyire a budapesti re­formellenzék szellemét idézték. A vita alapanyagát Losonczy Géza és Friss István sajtópolé­miája szolgáltatta. Ennek kon­textusában mutatják fel a vitá- zók a békéscsabai értelmiség sé­relmeit, melyeket a helyi boszorkányüldözők, az alapjá­ban jogsértő hivatalos politika túlteljesítői okoztak. Biztatónak látják az önkény áldozatainak rehabilitálását, az írószövetség közgyűlésének kritikus hangvé­telét és demokratikus tisztújítá­sát. De a kételyeknek is kifeje­zést adnak. így például Fekete Pál tanár már ekkor szóvá teszi a Rákosi helyébe lépő Gerő Ernő felelősségét a gazdaságpolitika korábbi torzulásaiért. 1956. október 7.— A megye napilapja: A Viharsarok Népe feltűnő helyen, háromhasábos tudósítást közöl az értelmiségi vitaestről. (A következő rész lapunk szerdai számában jelenik meg.)

Next

/
Thumbnails
Contents