Békés Megyei Hírlap, 1996. szeptember (51. évfolyam, 203-228. szám)
1996-08-31-09-01 / 203. szám
a 1996. augusztus 31.-szeptember 1., szombat-vasárnap MEGYEI KORKÉP iBÉKÉS MECYEI HÍRLAP Megkérdeztük olvasóinkat Hogyan emlékeznek saját tanévnyitó ünnepségeikre? Romvári László, 53 éves békéscsabai nyugdíjas órásmester: — Csabán a Kinizsi utca és a Csaba utca sarkán, a parkírozó helyén állt az egykori hetes iskola kihelyezett tagozata, ahová iskolába jártam. 1950-ben voltam első osztályos. A tanévnyitók nálunk mindig népünnepélynek számítottak. Eljöttek a rokonok, és mivel nagy horgászfamília voltunk, olyankor az ebéd mindig halászlé és rántott hal volt. A szüleim mindig elkísértek a tanévnyitóra, amit én nem nagyon szerettem, mert az iskolakezdés mindig a nagy nyári horgászatok végét jelentette. Fülöp Károly, 51 éves körös- tarcsai rokkantnyugdíjas: — Én Csárdaszállás'mellett jártam egy kis tanyasi iskolába, ahol elsőtől nyolcadikig minden gyerek egy osztályban tanult. Egy tanítónk volt, ő tartotta a tanévnyitót. A kisebbeket elkísérték a szüleik, de a nagyobbak már egyedül mentek el. Abban mentünk az évnyitóra, amink volt. Mi öten voltunk testvérek, és egymás kinőtt ruháit hordtuk. A táskánkat is otthon varrták vászonból. Sajnos a régi iskolatársaimmal ritkán találkozom, és bizony már többen meghaltak közülük. Buzási János,A?) éves gerlai raktáros: — Gerlai vagyok, és oda jártam iskolába is. A mi iskolánk kicsi volt, talán ha 150 gyerek járt oda akkoriban. A tanévnyitó mindig nagy eseménynek számított. Akkor még kisdobos meg úttörőruhába öltöztünk az ünnepségre. Én vártam az évnyitót, mert szerettem iskolába járni. Igaz, hogy a nyári szünet mindig gyorsan elszaladt, de az iskolakezdés egy kis változatosságot jelentett. Persze nem mindenki szeretett iskolába járni, és nekik bizony csak egy kötelező dolog volt a tanévnyitó. Zsadon Endre, 58 éves békéscsabai gépkocsivezető: — Nagyon régen, 1953-ban volt az utolsó általános iskolai tanévnyitóm. Öcsöd mellett egy tanyasi iskolába jártam. Jó négy kilométert kellett minden nap gyalogolni az iskolába. A tanévnyitón klottgatya, fehér ing volt a kötelező viselet. A szüleim mindig elkísértek, nálunk ünnep volt a tanévnyitó. Akkoriban talán nem is volt olyan hivatalos jellege, mint most. Minket egy tanító házaspár oktatott elsőtől nyolcadikig. Ők tartották a tanévnyitó ünnepséget is mindig nagyon családias légkörben. K.A. Közhasznú munkák Okányban Piaci körkép — Medgyesegyháza Az okányi munkanélküliek helyzetének könnyítésére hetvenöt személynek a tavasszal konzervgyári alapanyag-termesztéssel kapcsolatos képzést tartottak a községben a Békés Megyei Regionális Munkaerőfejlesztő és Képző Központ szervezésében. Az elméleti képzés befejezése után minden résztvevő a gyakorlatban próbálhatta ki ismereteit. — Az önkormányzat tizennyolc hektár földet jelölt ki a célra, vagyis egy személyre 2400 négyzetméter jutott. A képző központ a Quick Start projekt keretében pénzügyi támogatást, valamint a mezőgazdasági szakértő közvetlen foglalkoztatását biztosította. Továbbá az önkormányzat ötezer mázsa paradicsom átadására szerződést kötött a békéscsabai konzervgyárral, tehát a termésnek biztos piaca van, — tudtuk meg Kónya Mária polgár- mestertől. A hetvenöt foglalkoztatott között 49 olyan személy található, akiknek szeptember 30-ig mindenképpen munkaviszonyt kellett szerezni ahhoz, hogy a továbbiakban is jövedelempótló támogatásban részesülhessenek. Ottjártunkkor a foglalkoztatottak éppen a paradicsomszedésen serénykedtek. Az önkormányzat azt is vállalta, hogy a napközi konyha részére egy hektáron burgonyát, 600- négyszögölön konyhakerti növényeket, három hektáron pedig gyógynövényt termel, s ezen munkáknál ugyancsak közhasznú munkásokat foglalkoztat. Végül 16 közhasznú munkást alkalmaztak. Ám mivel a gyógynövény rosszul kelt, csak egy hektáron van angelikagyökér, a másik kettőbe napraforgót vetettek. További négy közhasznú munkás pedig az önkormányzat kezelésében lévő, pályázati segítséggel telepített erdő gondozásán tevékenykedik. Magyari Barna Szóló szőlő, mosolygó alma Medgyesegyházán szinte ugyanazon árusokkal találkoztunk a hét eleji piacon, mint az azt megelőző időszakban. „A termelő és eladó marad, de az áruféleségek mindig a szezonnak megfelelően változnak” — mondta az egyik kereskedő. Az őszibarack 60-tól 150 forintig, a szőlő 50—70 forint, az édes körte 70, a paradicsom 50 forint volt. Az uborka némi szünet után ismét keresett, ami 100—120 forintba kerül. — A nyári befőzési szezon nagyban befolyásolja a keresletet, mert a háziasszony mindig abból vesz nagyobb mennyiséget, ami éppen télire a legjobban tárolható. Most a káposzta a kelendő, amit vegyes savanyúnak és paprikát tölteni visznek. Az ára is jobb, bár éppen az idén raktam kevesebbet — mondta az egyik eladó —, de ilyen a piaci szerencse. Burgonya megint sok van a piacon, az ára viszont a tavalyi alatt marad. Kis tételben 35, nagy tételben 26 forint. A paprika, paradicsom telítve van, amihez az árak is igazodnak. Paprikát kilóra és darabra is adnak minőségtől, nagyságtól és fajtától függően. A piros pritamin 30 forint körüli áron, az almapaprika 90 forint volt. A dinnye ára a vásárló szemével igen kedvező, 10—15 forint, ami feltehetően a túltermelés, illetve — a kereskedők szerint — a külföldi dömpingáruk miatt ilyen alacsony. A zöldségfélékből is bő a választék: vöröshagyma 40—50, lilahagyma 100, fokhagyma 300, sárgarépa csomóra 60, kilóra 80 és darabra 8 forint. A zeller 70— 80, a pasztinák 40 forintba kerül. — Sajnálatos — mondta az egyik termelő —, hogy még az ár és a kereslet stagnál, addig a ráfordítás költségei egyre emelkednek. H. M. MAGYARORSZÁG LEGNAGYOBB ÉLETBIZTOSÍTÓ TÁRSASÁGA, AZ ÁB-AEGON TERÜLETI KÉPVISELŐKET keres Békéscsaba város körzetébe, valamint Gyula város és körzetébe tartozó településeken. Dinamikus, üzleti szemléletű munkatársak jelentkezését várjuk, akik legalább középfokú végzettséggel rendelkeznek. Magas teljesítmény — kiemelt jövedelem! Költségelszámolási lehetőség. Ingyenes oktatás. Kérjük, hogy pályázatát (önéletrajz, igazolványkép) az alábbi címre juttassa el: ÁB-AEGON Rt. Békéscsabai Fiókja, 5601 Békéscsaba, Pf. 74. ÁB-AEGON Rt. Gyulai Körzeti Fiókja, 5701 Gyula, Pf. 18. ~m'ndennap alacsony árak! THOMSON televíziók vására az dbELEKTROHÁZ üzleteiben! 20% előleg befizetésével, 11-szer 3310 Ft-os részletre. 20% előleg befizetésével, 11-szer 5730 Ft-os részletre. 20% előleggel, 6—12—18 havi részletre teljes kínálatunk megvásárolható. Békéscsaba, Baross u. 10. * Gyula, Városház u. 12. _ Mezőberény, Kossuth tér 2. * Elektro City, Békéscsaba, Andrássy út 24. 2 Nyitva tartás: hétfőtől péntekig 8—18 óráig, szombaton 8—13 óráig. A nyerő lé! Nem csak vitaminban gazdag! Kovászna köszönti amillecentenáriumát ünneplő Békés megyét Tisztelt ünneplő közönség! Erdély legkeletibb megyéjétől jöttünk erre a szép, lélekerősítő ünnepségre azért, hogy Háromszék székely-magyar lakosságának üdvözletét tolmácsoljuk a Békés megyében élő minden testvérünknek. Megtisztelő számunkra, hogy együtt emlékezhetünk ezerszáz éves jelenlétünkről a Kárpát-medencében, arról, hogy az évszázadok során elszenvedett oly sok sorscsapás után, amikor tatár, török és osztrák dúlta fel e hazát, amikor fasiszták, majd kommunisták pusztító uralmát nyögte a nép, amikor a nagyhatalmak önkénye darabokra szaggatta és idegen fennhatóság alá rendelte az ország kétharmadát. Ilyen körülmények között is megmaradtunk és Istennek hála, magyarnak maradtunk meg. Anélkül, hogy hivalkodnánk és többre tartanánk magunkat más népeknél, tudnunk kell és tudatosítanunk kell a felnövekvő nemzedékben is, hogy ez nem a véletlen műve. A történelem tanúsítja, hogy a Nyugatrómai Birodalom hanyatlásának idején és annak bukása után egy évezreden át mily sok nép érkezett hódító szándékkal a Kárpát-medencébe, és vonult át itt, hogy aztán rendre nyomtalanul mind eltűnjön. A mi népünk fennmaradt, mert olyan sajátos értékek hordozója volt, amelyek minden rázúduló vész ellenére fenntartották. Ezek közt említeném meg rendkívül küzdő- s az ezzel párosuló, azt kiegészítő alkalmazkodóképességet. Az idegen ajkú tengerben ezerszáz éven át megmaradni csak azáltal lehetett, hogy — gyakran hatalmas véráldozatok árán — megvédelmeztük azt a földet, amelyen őseink országot építettek és amelyet örökségül hagytak ránk, de ugyanakkor megtaláltuk a szomszédainkkal való békés együttélés, a kölcsönös segítés lehetőségét is, főleg a nyugat-európai keresztény világba történő beilleszkedés útjait. Rólunk, székely-magyarokról úgy hitték egyes anyaországiak 1989 előtt, amikor a határok átjárhatósága minimálisra csökkent, fizikai és szellemi értelemben egyaránt, hogy mi is már teljesen beleolvadtunk a többségi közegbe. Megdöbbenésünkre, sőt mély megbántottságunkra, akadtak olyanok, akik megkérdezték, tudunk - e magyarul. Jól emlékszünk egy felmérésre, melynek során egyetemre felvételiző fiatalok Magyarországon nem tudtak válaszolni arra a kérdésre, milyen nyelven beszélnek a székelyek. Sokszor az is kérdésessé vált. hogy kik is vagyunk mi tulajdonképpen. Egyes román történészek minden tudományos alapot nélkülözve azt állították, és vannak, akik állítják ma is, hogy a székelyek elmagyarosodott románok. A magyar történészek is több mint egy évszázada vitáznak arról, hogy kik vagyunk, hogy Árpád magyarjaival jöttünk-e a Kárpát-medencébe vagy jóval előttük. Nálunk is voltak, akik ősibbségünket hangoztatva azt állították, hogy hun ivadékok, Csaba királyfi népe vagyunk. Mások szerint meg mi voltunk a letelepítettek. Múltunkban, való igaz, sok még a feltáratlan, tisztázatlan probléma, nem szándékom most ezekre kitérni. Egy dolog kétségbevonhatatlan és igaz: amióta egyáltalán szó esik a magyar történelemben a székelyekről, úgy tudjuk, hogy magyarul beszéltünk és magyarnak vallottuk magunkat. Mindenki által ismert igazság, hogy nyelven, és tegyük hozzá: anyanyelvi kultúrájukban él a nemzet. Szerte a világon szétszóródtunk. Több százezren, sőt több milliós lélekszámban kisebbségben élnek a magyarok. Egymáshoz tartozásunkat anyanyelvűnk és kultúránk tartja fenn. Mi, akik az egykori magyar királyság keleti határaira fontos megbízatással és ezért kiváltságokkal és szabadságjogokkal kerültünk, világosan tudjuk: a magyar nép szerves része voltunk, vagyunk és maradunk. Ezt fejezi ki mostani jelenlétünk, a Székelyföldnek ez a legfőbb üzenete. Ha itt székely mivoltunkról szólok, ez nem jelent lényegbeli másságot, csak a magyarság sokszínű és változatos hagyomány világában egyféle helyi szint. Ebben nincs értékítélet, ez a mi örökségünk, nem több és nem kevesebb a másénál. Ami sajátos, az csak egy szál a nagy csokorban. Sajátos értékeink vannak dalainkban, balladáinkban, táncainkban, népviseletünkben, irodalmi, művészeti és építészeti alkotásainkban. Nyelvünk és kultúránk közös kincs, amely sok helyi értékből épül egységes egésszé. Mi, akik a háromnemzetű, háromnyelvű Erdélyben évszázadokon át más népek mellett éltünk, megismertük egymás nyelvét és kulturális értékeit. Ezáltal megtanultuk megbecsülni a másságot, s így — békességben és kölcsönös tiszteletben élni egymás mellett. Ha voltak is a történelem folyamán tragikus szembefordulások s az indulatok eluralkodása folytán kölcsönös és nehezen feledhető sérelmek, ha voltak és még mindig vannak diszkriminatív törvények, rendeletek, eljárások, az együttélő népek meg kell hogy keressék és találják azokat a demokratikus kereteket, amelyek közt tiszteletben tartják a teljes jogegyenlőséget, mindenkinek azt a jogát, hogy sorsa fölött maga rendelkezzék. Csak ez teremthet a különböző etnikumok között békét s a mindenki javát szolgáló alkotó munkához feltételeket. Bárhol éljen a föld kerekén, minden magyarnak egy Himnusza van. A sorscsapások után, amikor a pusztulás érzése súlyosuk a székelyekre, született egy vers, aztán arra egy dallam, amelyről idővel azt mondták: ez a székely himnusz. Ma ünnepségeinken a Himnusz után el szoktuk énekelni ezt a miénket is. Keletkezésekor a pusztulás víziója volt benne a domináns elem: „Maroknyi székely porlik mint a szikla.” Ma is tudjuk, hogy porlik, de azt is, hogy szikla és nem futóhomok. Ha több mint ezer esztendő szélvihara nem hordta el, nem fogja elhordani ezután sem. Mindkét himnuszban van néhány szó, ami fohásznak tekinthető, ezért a legfontosabb. A mindannyiunk Himnuszában az, hogy „Isten áldd meg a magyart”, a székely himnuszban meg az, hogy „Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk”. A millecentenáriumi ünnepségek sora, ez a mostani is, alkalom arra, hogy együvé tartozásunkról vallomást téve megmaradásunk hitében megerősödjünk. Adja Isten, hogy úgy legyen! Sepsiszentgyörgy, 1996. augusztus 31. László Gyula, Kovászna megyei tanács alelnöke ^USVAN ELeiTty A Gold Sztár játék tegnapelőtti sorsolásán az alábbi dominókockákat húztuk ki: Ha a fenti dominók közül legalább kettő soronként megegyezik az Ön Gold Sztár szelvényén láthatókkal telefonáljon 8 napon belül a TeleMedia 265-7077-es számára, hogy megtudja, mennyit nyert és nyereményét hogyan veheti át! Sorsolás a TV 1-en
