Békés Megyei Hírlap, 1996. szeptember (51. évfolyam, 203-228. szám)

1996-08-31-09-01 / 203. szám

1-ég, Megindult valami­Kaszai János polgármester szerint Vésztő-Mágor nem csupán a településé, hanem az egész országé. (III. oldal) 1 _________________________________ Múltunkat őrző jelképeink A megye címere függőlegesen osztott pajzs jobb oldalon a Hármas-Köröst ábrázoló pólya. (IV. oldal) I. László király így árasztotta el az adományok teljessége, s ez testileg is méltóvá nyilvánította a királyi koronára. (VIII. oldal) A Békés Megyei Hírlap ünnepi melléklete a honfoglalás 1100. évfordulója alkalmából Sinka István Pusztaszer MEGSZÁLLÁSA A régi síkon hallgatóznak az ódon évek; néhány nagy század süppetegen s néhány úgy, hogy koszorúba, pár fiának, tövisét fon; ezeréve nem terem rózsa... Egyik századból felemeli pogány szép fejét Vata úr. Majd János alatt reng a táj... Majd hosszú csend, és máglyára lép, villámló trónjára Dózsa. Koronája ég, tüzes vas. Füstöl az egész magyar róna. Hallgatóznak a századok. De lehet, hogy holnap virradóra felkelnek az új milliók, zeng a sereglők új hahója, felragyognak a nagy szerelmek, s habzik az élet folyója, míg e seregek megvívják mai csatáját Pusztaszernek. (A költeményt az okányi Marton Róbert, a megyei Ki mit tud? verseny döntőjének részt­vevője szavalja el a mille- centenáriumi ünnepi megye­gyűlésen.) A mi ^pusztaszerünk: Vésztő-Mágor. A történelmi emlékhely ad otthont a megyei emlékünnepségnek. (A felvételt a Vésztő — Mágori domb című kiadvány hátoldaláról kölcsönöztük. A régészeti feltárásokról öszeállításunk az 5. oldalon) A MEGYEI KÉPVISELŐK ÜLÉSE A SZABAD ÉG ALATT Gyarapodni dobverés nélkül Ünnepelni, emlékezni, dolgozni — ezt foglalta programjába a megyegyűlés, amikor elhatároz­ta, augusztus 31-én Vésztő- Mágoron, a szabad ég alatt ülé­sezik. A találkozóra a testület tagjain kívül 1500—2000 láto­gatót várnak. Kiket látna szíve­sen dr. Simon Imre, a megyei közgyűlés elnöke? — fordul­tunk a testület első emberéhez. — A jeles alkalomra meghí­vást kaptak Békés megye tele­püléseinek polgármesterei, jegyzői, közgyűlési tagjai—vá­laszolta az elnök. — Vésztő- Mágort azonban most szívből ajánlom a kirándulás, piknikelés helyéül. Szeretném, ha Békés megye lakosai, fiataljai úgy éreznék, Mágorra el kell menni. Különleges bronzkori lelet­együttes található itt, sajátos hangulatot kölcsönöz a Csolt- monostor. Az embert ugyan­azok az érzések töltik el, mint Ópusztaszeren. Úgy gondolom, nekünk, Békés megyeieknek — akárcsak Ópusztaszerre az or­szág lakóinak — legalább egy­szer el kell zarándokolnunk Vésztő-Mágorra. — A honfoglalási emlékév kezdete óta sok szép megyei ren­dezvény színesítette az esemé­nyek sorát. Milyen célt tűztek ki a programba foglalásukkal? — Az ember életében ritkán adódik olyan évforduló, mint amilyen a millecentenárium. Egyszerűen csak az volt a cé­lunk, hogy emlékezzünk eleink­re, tisztelegjünk őseink előtt. Az emlékezésre minden komák megvannak a rítusai, formái. Ha elmulasztjuk a visszatekintést, nem lesz emberformáló hatása. Békés megyében nem akartunk nagy dobverést, látványosságot. Településeink inkább befelé fordultak, s a helyi értékeket gyarapították. Nem voltak magamutogatások, magyar­kodások, eltúlzott ünnepelé­sek. A nagy évfordulóról Dr. Simon Imre: „Remélem, Békés megye Ópusztaszere lesz Vésztő-Mágor” FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET csöndben, visszafogottan em­lékeztek meg. —A mágori közgyűlésen nyi­latkozatot fogalmaznak meg a megyék érdekében. Ön szerint milyen jövendő előtt állnak Ma­gyarországon a megyék? — Nem vagyok különöseb­ben borúlátó attól függetlenül, hogy időnként kemény, durva kijelentések hangzanak el a me­gyékkel szemben. Olyan törté­nelmi hagyományokkal bírnak a megyék, amelyeket nem lehet eltörölni. Persze, lehet nagyobb térségeket is kialakítani, de az rendkívül költséges. Ki kellene jelölni a központját, így néhány mai központ elveszítené ebbéli jelentőségét. A választásokat is a régiókhoz alakítanák. Kétség­telenül adódnak nagyobb ügyek, amelyeket nagyobb ré­gió, több megye együttesen ké­pes csak megoldani, de ezek jó politizálással probléma nélkül véghez vihetők. A gyengítési kí­sérletek egyébként csak a me­gyei önkormányzatokkal szem­ben jelentek meg, jó néhány fel­adatot ugyanakkor a megyékre telepítettek. Mindezekkel együtt a megyék léte szerintem nem kérdőjelezhető meg a kö­vetkező évtizedekben, száza­dokban sem. L. E. A HONFOGLALÁS EZREDIK ÉVFORDULÓJÁN GYULÁN GYÜLEKEZTEK A TÖRVÉNYHATÓSÁGI KÉPVISELŐK „BékésvArmegye nemcsak volt, hanem lesz is!” A honfoglalás ezredik évfordu­lója tiszteletére Gyulán, az egy­kori megyeszékhelyen rendez­ték meg az ünnepi megyegyű­lést 1896. május 12-én. Az ülé­sen Vizeki Tállián Béla főispán elnökölt, az alispán dr. Fábry Sándor, a főjegyző dr. Bartóky József, az aljegyzők Lukács Endre, Csánky jenéi, Berthóty István, a t. főügyész Oláh György, az árvaszéki elnök Jancsovics Péter, az ülnök dr. Deimel Sándor, Chrisztó Mik­lós, Sárossy Gyula, a jegyző Szabó Emil, a főpénztámok Bandhauer György, az al pénz­tárnok Kliment Gyula, a fő­számvevő Deimel Lajos, az alszámvevő Kiss Gyula, Schmidt Iván, Hoffmann Béla, a levéltámok Hegedűs Lajos, a főszolgabíró Kövér László, Sztraka György, Popovics Szil­veszter, Rohoska Mihály volt. Az emlékezésen a helyi hatósá­gok képviselői és nagyszámú ünneplő közönség vett részt. Érdemes idéznünk a száz- esztendős jegyzőkönyvből. Nem csupán az ismeretbővítés, hanem a párhuzamok, a térség problémáinak hasonlatosságai okán is. A törvényhatósági bizottság ülésén először Vizeki Tallián Béla főispán — aki „nagyszámú díszmagyarba öltözött bizottsá­gi tagok díszes csoportjától kí­sérve lépett az ülésterembe” — szólt a „tekintetes vármegyei közönséghez, az ezredéves jubi­leumi díszközgyűléshez”: „Fel­emelő visszatekintés ez! Fénye megvilágítja és felmelegíti honfiúi kebleinket, de ezen fé­nyen át-átsurran egy sötét árny — évezredes átka a magyarnak — mindnyájan tudjuk — jól is­merjük — a pártoskodás! — Ezentúl is megmaradjon? Sajó, Mohács ennek következményei! Ismétlődjenek? Könnyezzen to­vábbra is a magyar nemzet Niobéja?... Okuljunk! Tanuljon végre a magyar a maga kárán! E szent alkalommal ígérjük meg ünnepélyesen, hogy ezentúl sze­retettel karoljuk át egymást! Hisz oly kevesen vagyunk. Bé- küljön ki a magyar—a magyar­ral! A vármegye alispánja, dr. Fábry Sándor „az általános lel- kesültség hangjaitól többször megszakított” beszédében a következőket mondta: ,Azon önfeláldozó küzdelemben, me­lyet a magyar nemzet hazájáért egy ezredéven át hősiesen meg­vívott, egyik legjelentőségesebb szerep a vármegyéknek jutott. E bölcs szervezet volt hazánk palládiuma. Minden egyes tör­vényhatóság mint egy-egy külön kis ország külön is védelemre állt a döntő harcz után a hon függetlenségéért, s a vármegyék önállóságán törött meg tényleg igen sokszor az állam és nemzet szétbontására irányult minden támadás. Szegény megyénk, mintha felfogója lett volna az országot ért összes sorscsapá­soknak, mind átszenvede azt. Öröméből, fejlődéséből vajmi kevés jutott neki, fájdalmait, vi­szontagságait, mint a gyújtó tü­kör a sugarakat, úgy fogta fel s úgy tükrözi vissza... Mezőgaz­daságunk belterjesebbé tételére (Folytatásain. oldalon) BókésYármegye {örvényhatósági bizottságának a honfoglalás ezredik évfordulója alkalmából Gyulán 1896. május 1.2-ik napján tartott ÜNNEPI KÖZGYŰLÉSÉRŐL­felvett JEGYZŐKÖNYV. Kiadatik a törvényhatósági bizottság 213!1896. bgg. száma határozata folytán. A száz évvel ezelőtti megy egy ülés jegyzőkönyve

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents