Békés Megyei Hírlap, 1996. szeptember (51. évfolyam, 203-228. szám)
1996-09-28-29 / 227. szám
A HÉT TÉMÁJA 1996. szeptember 28-29., szombat-vasárnap A gyerekek sérelmére elkövetett bűnnél nincs semmi gyalázatosabb Melissa, Julie és a többiek A nyolcéves Melissa Russo és Julie Lejeune elválaszthatatlan barátnők voltak... A gyerekek sérelmére elkövetett bűnnél nincs semmi gyalázatosabb. Mert a legkisebbek mindig a legvédtelenebbek, a legkiszolgáltatottabbak. Mert a felnőttektől éppen biztonságot, törődést, oltalmat, szeretetet remélnek. Az elmúlt hetekben az egész világsajtót bejárta a megdöbbentő hír a belga Melissa Russo és Julie Lejeune tragédiájáról. A két kislány halálával kapcsolatban egy gyermekpornógyártó társaság mocskos ügyleteire derült fény. Kétségbeesett szülők keresik évek óta eltűnt gyermekeiket, az áldozatok száma valószínűleg nőni fog, és a kiskorúakkal folytatott szexüzlet szálai a konszolidált, jóléti államok magas köreibe is elvezetnek... Nemcsak Belgiumban, hanem Németországban, Ausztriában is évek óta megy a bolt, rendszeresek a hirdetések, amelyekben kiskorúakat, fiatalokat keresnek, akikkel elvetemült felnőttek becstelen szórakozásaikat űzik és mindazt filmre veszik. A videók forgalmazásában nagy pénz rejlik, így az érdekeltek attól sem riadnak vissza, hogy a forgatáshoz szükséges gyerekeket utcán, közterületeken egyszerűen összefogdos- sák, elrabolják. Olyan is van szép számmal, hogy a perverz, pénzhajhász szülők kényszerítik gyermekeiket az őrületbe, vagy tudtukkal, beleegyezésükkel adják el kis testüket ellenszolgáltatás fejében. A legutóbbi idők német alvilági krónikája például új fejezettel „gazdagodott”: egyesek hétvégeken az autópályákon „vesznek fel” a szülők által kiközvetített kiskorúakat, hogy szabadidejükben bérelt házakban használják a szerencsétleneket. Tízezer márkát, vagy még többet is kapnak a szülők gyermekeik áruba bocsátásáért. A 6—14 éves gyerekek a poklok kínját állják ki ilyenkor, az elvetemült fizetők nem ismernek lehetetlent. A becslések szerint fejlett nyugati államokban több tízezer felnőtt használ kiskorúakat aljas ösztöneinek kielégítésére. Az esetek egy részében a családi „otthon”-ban zajlanak az események, és a szülők az elkövetők. Gyakran videón örökítik meg a történteket, és ezeket a „műalkotásokat” jó pénzért árusítják. A gyermekeket megrontó szülők, pomógyártók némelyike már rács mögött várja büntetése letöltését. Hogy mi lesz, hol folytatja szabadulása után? A megerőszakolt, megkínzott, tönkretett kiskorúak akár családjukban maradnak, akár intézetbe kerülnek — feltéve, ha túlélik a bántalmazást — normális, egészséges életvitelre aligha lesznek valaha alkalmasak. Ezért is a leggyalázatosabb az a bűn, amit gyerekek sérelmére követnek el. A zárt ajtók mögötti disznó- ságoktól, szexuális erőszaktól, kínzástól már csak egy lépés vezet a kamerához, az üzletszerű pornógyártáshoz. Nagyon nagy baj, hogy az igazságszolgáltatás sokszor sötétben tapogatózik, csak akkor tehet bármit is, amikor a dolgok valamelyest nyilvánosság elé kerülnek. Éppen ezért az állam, a rendőrség szinte tehetetlen; és csak annyi bizonyos, hogy a sértett, bántalmazott gyerekek valódi száma a becsléseknek többszöröse. „Hát süket az Isten?” — emelte az égnek a tekintetét a pap, amikor Lüttichben, a Szent Martin bazilika temetőjében elbúcsúztatta Melissát és Julie-t. Sok ezren kísérték utolsó útjára a két kislányt. S közben belga szülők ezrei úgy gondolták, hogy valóban süket az Isten, másképp nem történhettek volna meg ezek a borzalmak. Miért nem hallgatja meg imájukat, amit az eltűntekért, gyermekeik biztonságáért, a tettesek leleplezéséért és megérdemelt büntetéséért mondanak? Érthetően nagy a felháborodás az országhatárt is túllépő gyermekkereskedelem ügyében. A harminckilenc éves, munkanélküli műszerész, Marc Dutroux a két nyolcéves kislányt elrabolta, több, mint egy évig sötét pincében kenyéren és vizen tartotta, kínozta, gyalázta, és egyszer, amikor pár napig vizsgálati fogságban ült, szerencsétlenek éhenhaltak. Dutroux elrabolta és megerőszakolta Laetitiát és Sabinet is, és ki tudja, még hány sorstársukat? Eefjét és Ant valószínűleg striciknek eladta, a szülők még reménykednek, hogy valaha is viszontlátják leányaikat, bár egyikük édesapja reálisan gondolkodik: „Ha vissza is jön egyszer, csak a neve lesz a régi...” Belgium gyászol és szégyenkezik. Hosszú évek óta gyanús mozgást észleltek Dutroux háza környékén; kislányokat tartott fogva, kínozta, megerőszakolta, eladta, vagy megölte áldozatait. Bestiális módon bánt rabjaival, és a felesége, a 36 éves Michele Martin (aki korábban etikát tanított!) volt segítségére a rémségek elkövetésében. Félő, hogy ez a bűnbarlang csak a jéghegy csúcsa, vagyis a házaspár a határok nélküli szexbanditizmus apró láncszeme. Valami bűzlik Belgiumban! Dutroux szomszédainak feltűnt a jövés-menés, az, hogy a munkanélküli segélyből aligha tarthatott volna fenn hat házat, drága autókat. Állítólag házkutatás is volt nála többször, és feltűnt a rendőröknek a gyerekek jajveszékelése, ám a házigazda legyintett: „Csak az enyémek”. S a rendőrök ennyivel beérték. A szomszédok meg nem szóltak, mert úgy tudták, nem érdemes, Dutroux-nak magas körökben van összeköttetése. Pedig a múltja sem felhőtlen. 1989-ben már elítélték 13 évre 5 kiskorú megerőszakolásáért, csakhogy az akkori igazságügyminiszter (ma az Európai Törvényszék bírája!) 1992-ben, három év múltán aláírta a szabadonbocsátását! Ezzel aláírta az egész további drámát is — mondják az áldozatok szülei. Csoda, hogy a kétségbeesett szülők a halálbüntetés visszaállítását követelik? Vagy azt mondják: Szenvedjen, ne haljon meg könnyen, aki annyi szenvedést okozott! Higgadtabb vélemények szerint legalább azt kellene elérni, hogy a beteges hajlamúak életfogytiglanit kapjanak. Még Dutroux édesanyja is egyetért Melissa és Julie szüleivel; azt nyilatkozta az egyik lapnak, hogy azok után, amit a fia tett, nem érti, hogyan szabadulhatott... An Marchal szüleifáradhatatlanul keresik gyermeküket . Budapest Európa Bangkokja? Egyes feltételezések szerint a Dutroux-kereskedés szálai nemcsak német, holland, osztrák kapcsolatokat hálóztak be, hanem eljutottak Szlovákiába, Csehországba és talán még Magyarországra is. Német lapértesülések arra hivatkoznak, hogy a csehországi E 55-ös Európa leghosszabb olyan útvonala, ahol kiskorú prostituáltak is kínálják szolgáltatásaikat az utazóknak. A másik „befektetési” lehetőség, hogy úgynevezett erotikus szalonokba dugják be az elrabolt és „betört” kislányokat. Más források szerint: „még nagyobb disznóságok történnek Magyarországon és Lengyelországban, a német, a holland és a skandináv szexturizmus célországaiban”. Tény, hogy a politikai falakkal együtt leomlott sok akadály, gátlás a prostitúció, a gyerekkereskedelem terén is. S a legfrissebb nemzetközi felmérések szerint — míg korábban jelentéktelen volt a Kelet-Európából származó gyerekprostituált—ma már százezernél is több kiskorú „dolgozik” az utcákon. A magyarországi alvilág állítólag büszkén hirdeti, hogy Budapest Európa Bangkokja, és ennek értelmében igyekszik kiépíteni az üzleti kapcsolatait. A törvénykezés — mint általában — utána kullog az eseményeknek. Ä gyerekpomó jó üzletnek számít, mert kisebb az AIDS-veszély, alacsonyabbak az árak, no és a szolgáltatás másságáról még nem is beszéltünk... A szextúrizmus célpontjai Ázsiából, Thaiföldről és a Fü- löp-szigetekről szép lassan átvándorolnak közelebbi tájakra. Azért lassan, mert a szegény államokban még egy darabig lesz igény arra, hogy a szülők mindössze néhány dollárért küldjék a gyerekeiket az utcára. Thaiföldön már gondolkodnak a törvény szigorításán, azon, hogy a kicsik a „Mister, mister, come here!” jelszóval ne csalogassák a tehetős idegent, illetve, hogy ne tűrjék tovább a hatóságok a gyerekeket kihasználó felnőttek gaztetteit. A Fülöp-szigeteken is változik a helyzet; hz az elkövető, aki 12 éven aluli kislányt megront, a halálbüntetéssel játszik. Németországban szintén keményebben akarnak fellépni. A közelmúltban Stockholmban konferenciát rendeztek a gyerekek szexuális kizsákmányolása ellen, és a puszta nyilatkozatoknál többet akarnak: valódi reformokat a büntetőjogban és az üldözésben. Van is mit tenni, ha meggondoljuk, hogy — az Amerikai Egyesült Államokban, Ausztráliában és Franciaországban érvényes jog szerint — bár Németországban is büntetendő a külföldön gyerekek sérelmére elkövetett szexuális zaklatás, Németországban például 1993 óta mindössze egyetlen ilyen becstelenül viselkedő turistát ítéltek el... Julie szülei már csak másokon segíthetnek A német Focus című hírmagazin és az osztrák Neue Kronen Zeitung cikkei nyomán írta és szerkesztette: Niedzielsky Katalin. A fotókat a Focusból kölcsönöztük. Felháborodott belga szülők ezrei a halálbüntetés visszaállítását követelik Sok ezren kísérték utolsó útjára a két kislányt, a képen egyik barátnőjük búcsúzik
