Békés Megyei Hírlap, 1996. szeptember (51. évfolyam, 203-228. szám)

1996-09-28-29 / 227. szám

1996. szeptember 28-29., szombat-vasárnap MEGYEI KÖRKÉP ~ Az ismertség hosszú távon hasznot hoz Köszönet, (u) A Békéscsa­bai Egészségügyi Gyermekott­hon gondozattai nevében az in­tézmény vezetése köszönetét fe­jezi ki a Békéscsabai Kereske­delmi és Vendéglátó-ipari Szak- középiskola vezetőinek, szülői munkaközösségének és diákjai­nak a „Keri-piknik” alkalmából összegyűjtött és a gyermekott­hon lakóinak eljuttatott játéko­kért és mesekönyvekért. Jógatanfolyam, (zs) Bé­késcsabán a Lencsési Közösségi Házban megkezdődött az 1996/97-es közművelődési évad. Október 2-án, szerdán 18 órakor jóga haladó tanfolyam kezdődik. A tanfolyam időtartama 30 óra, a foglalkozásokat minden szerdán 18-tól 20 óráig tartják. Újra látogatható, (ö) E címmel tart diaképes előadást a komáromi erődrendszerről Bagyinszki Zoltán, az Erkel Fe­renc Művelődési és Közösségi Ház igazgatója a gyulai Mogyo- róssy Könyvtárban szeptember 30-án 18 órai kezdettel. A Gyu­lai Arany János Művelődési Egyesület szervezésében ekkor még egy előadást hallgathatnak meg az érdeklődők, Némedi András levéltáros Komáromtól Új-Budáig címmel az 1848^19- es szabadságharc résztvevőinek emigrációs éveiről szól. Szeretetotthon, (r) A Gyomaendrődi Református Sze­retetotthonban tizenegy idős em­ber talált otthonra. Az egyház még agüsztusban hozzálátott az épület bővítéséhez. A várhatóan november közepére elkészülő új szárny hét szobájába további ti­zenegy személy költözhet be. A békéscsabai Európa-nap sajá­tossága, hogy két gazda gondos­kodik a vendéglátásról, a megye és a megyeszékhely. Mindenek­előtt az előzményekről, a készülődésről beszélgettünk Pap János polgármesterrel.-—Hogyan jutott el Békéscsaba a megrendezés lehetőségéig? — Furcsa, sőt szokatlan előtörténet a mienk. A megye pá­lyázta meg az Európa-nap meg­rendezésének lehetőségét. Koráb­ban hallottunk róla, hogy más vá­rosok otthont adnak ilyen ese­ménynek, de nem gondoltuk, hogy részt veszünk e sorozatban. Egyszer csak kaptam egy telefa­xot, hogy a Külügyminisztérium­ban írjam alá az Európa-nap ren­dezésével kapcsolatos szerző­déseket, papírokat. így tudtam meg, hogy a folyamatban Békés­csaba neve is szóba került. Akkor vált ismertté, hogy a megyei köz­gyűlés illetékesei nyújtották be a pályázatot. Természetesen nyom­ban együtt kezdtünk gondolkodni a folytatáson. Felmerült, hogy az Európa-napot Gyulával közösen tartsuk meg, hiszen idegenforgal­mi, gazdasági érdekeinkre figye­lemmel szerencsésebb, ha a két város együtt jelenik meg a köztu­datban. Ezt az ötletet a Külügymi­nisztériumban elvetették. Ily’ mó­don az országban egyedülállóan a megyével közösen adjuk meg az Európa-nap keretét, hátterét. Fel­kerestük azokat a városokat, ame­lyek már rendelkeznek tapasztala­tokkal, megtudtuk, mire kell fi­gyelni. Bekapcsolódtunk a ta­vasszal rendezett programokba, megismertük, hogyan készülnek rájuk, majd rövid idő alatt letettük a megyei önkormányzattal a kö­zös programvázat. — Kiket hívnak meg a békés­csabai Európa-napra? —Konkrét és beváltható ígére­tet kaptunk Göncz Árpád köztár­sasági elnöktől, elfogadta a meg­hívásunkat Kovács László kül­ügyminiszter, dr. Vastagh Pál igazságügy-miniszter, Hans Beck, az Európai Unió magyaror­szági képviseletének vezetője, az Unió soros elnöki tisztét ellátó Ír­ország nagykövete. Várjuk vala­mennyi uniós tagország budapesti nagykövetét, közülük sokan jön­nek feleségestől. Régi ismerő­söket, barátokat köszönthetjük köreikben, például az Egyesült Királyság nagykövetét, aki több­ször vendégeskedett már nálunk. Végül nem szabad kifelejtenünk a sorból a testvérvárosok, -megyék delegációit. — Hogyan állt össze a prog­ram, miként osztotta meg a mun­kát a két rendező? — Az alapot a város intézmé­nyei, közterületei nyújtották, eh­hez kapcsolódik a főiskola, a me­gyei intézmények, a színház, a könyvtár, ezúttal szerves egysé­get alkotva a programban. A me­gyei önkormányzattal felállítot­tunk egy operatív csapatot, a tagjai különböző területeken, szervezé­sekben jártas szakemberek. Ok dolgozták ki a részleteket. —Az Európa-nap feltételezi a nyitottságot, az európai szellemi­séget. Mit tesz ennek érdekében Békéscsaba? — Úgy érzem, nemcsak a millecentenáriumi év teremtette meg a nyitottságot a város szá­mára, hanem sajátos jegyeinket, jellegzetességeinket „apró pénz­re váltva” igyekszünk kitárt ka­pukkal élni. Alapvető szándé­kunk, hogy különleges kapcso­latra törekszünk Szlovákiával, hiszen a város újratelepítőinek, kései utódainak az anyanyelve szlovák volt, illetve ma is az. S ne feledjük a többi nemzetiséget sem. Ily’ módon számtalan kap­csolódási pontunk van a nemzeti­ségek anyaországaival. Az Euró- pa-naptól ugyancsak függetlenül nyitottságot feltételez a határ- mentiségünk. Állandóan mun­kálkodnunk kell, hogy agazdasá- gi, kulturális életben megtaláljuk a partnert a szomszédban, az em­berek mozgása minél szabadab­bá váljék a magyar-román határ- szakaszon, függetlenül a nagy- politikai eseményektől. —A programtervezetet olvas­va kitűnik, hogy a szellemi élet, a gazdaság szereplői és az egyes emberek is megmozduljanak ezen a napon. Bizonyára sokakat von­zó esemény lesz a szent korona bemutatása a városháza díszter­mében. —Gondolom, nagyon jól bele­illik a látnivalók sorába az állami­ságot jelképező szent korona, amely nem csak a millecente- náriumra emlékeztet, hanem az európaiság szellemiségét is su­gallja. Biztos vagyok benne, hogy bírja majd a strapát a városháza, remélem, sokan jönnek el. To­vábblépve a programban, szintén sokakat érdekelhet, hogy a köztár­sasági elnök a nemzetiségekkel foglalkozó találkozón vesz részt. A megnyitó és a vállalkozók kiál­lítása a belvárosi iskolában lesz, de az egész rendezvénysorozatot szó szerint kivisszük az utcára. A vendégek egyik helyszínről a má­sikra átsétálhatnak, olyan közel lesznek egymáshoz. Azon a héten szervezzük a Garabonciás napo­kat, előtte európai kirakatver­senyt, rengeteg látnivalót kínál valamennyi esemény. A fiatalok vetélkedő keretében adhatnak bi­zonyságot arról, mennyire isme­rik az Unió történetét. Az uniós csatlakozásra való felkészülés je­gyében a vállalkozók, a jogászok a témához kapcsolódó fórumokon találkozhatnak. A főiskola a ro­mán-magyar határmenti együtt­működés kapcsán, egy Brüsszel által is támogatott javaslattal állt elő, e program keretében a felsőoktatás európai formáiról, il­letve az intézménynek az Unió felsőoktatási rendszerébe való be­kapcsolódásáról lesz szó. —Az Európa-nap után hogyan képzelhető el a továbblépés? — Az Unióhoz csatlakozás fo­lyamatában lényeges reálisan át­gondolni, mit jelent a belépés az Európa-házba. Mit értsünk Ma­gyarország felkészülésén? Fontos megnéznünk, mennyi mindent kell még megcsinálnunk az agrár- gazdaságban, a vállalkozások­ban, egyebekben. Ne kergessünk ábrándokat! Környezetünk adott­ságaiból, helyzetéből kell kiindul­nunk a felkészüléshez. Lényeges­nek tartom, hogy a városról hallja­nak az emberek, lássák a televízi­óban, megismerjék a rádióból, a külföldi műsorokból. Ha egy vá­ros neve ismertté válik Európá­ban, az hosszú távon hasznot hoz nekünk. Nem mellékes, hogy a békéscsabaiak minél otthonosab­ban, kényelmesebben élhessenek városukba. L. E. Göncz Árpád: „A hercegi palotából beláttunk a szemközti boltba” Magyar belépő az Európa-házba 3. rész: Honfitársaink szívesen próbálnak szerencsét Luxemburgban Nem zökkent ki megszokott életritmusából sem Belgium, sem Luxemburg, amikor Göncz Árpád köztársasági elnök az euró­paiak közösségét erősítő szervezetekhez, államfőkhöz, uralko­dókhoz, politikusokhoz utazott a két országba. Nem zökkent ki, de odafigyelt, s minden kijelentésre, mozzanatra azonnal rea­gált. „Alig jöttünk ide, máris otthon érezzük magunkat” — ez a mondat szinte szállóigévé vált az öt nap alatt, s a barátságos belépőnek mindjárt megadatott a tiszteletteljes fogadtatás. A két kis ország kitárta kapuit a magyarok előtt. Furcsa nyelvet beszél a luxem­burgi. Egy ’56-ban kivándorolt magyar, Balogh László a gu­lyásleveshez hasonlítja, avagy: mindenből van benne egy kicsi. Némi flamand, francia, német és angol, így áll össze a luxembur­gi. Az ország neve a helybéliek nyelvén Letzebourg. Megrökö­nyödésünk második pillanatá­ban tréfás kedvű kollégánk szó­lalt meg először, amint kitekin­tett a buszból, és a tömeget must­rálta: ,nézzétek, ez itt mind lece!” Ahogy haladunk buszunkkal a miniállamban (erre a műveletre nagyon kell vigyázni, mert az utazó könnyen áttéved a szom­szédba, s nem csupán az ország méretei miatt, itt ugyanis a határ körülbelül oly’ mérvű akadályt jelent az embernek, mint mife­lénk egy nyúlnak), egyre sárgáb­bakká válunk az irigységtől. Lu­xemburgban 222 bank virágzik, s lassacskán átveszi a vezető pozí­ciót Svájctól. A 404 ezres lakos­ságból 40 ezren lakják a fővárost, összesen 125 ezer munkavállalót számlálnak. A munkanélküliség aránya 3, az éves infláció 2,2 szá­zalék. A költségvetési hiány 0,6 százalék. Luxemburgban ma 25 magyar család él. (Állítólag sok hazánkfia érkezik Luxemburgba szerencsét próbálni. Nem tettünk próbát, de mondják, ugyancsak kelendő termék a magyar útlevél, hiszen nem vagyunk szlávok — ebből a szempontból ez előny —, s nem állunk háborúban. Az árá­ról viszont nem kaptunk hitelt érdemlő adatokat.) A hadsereg javát közelről szemlélhettük meg, amikor Jean nagyherceg, Göncz Árpád és a feleségek ceremóniájára voltunk hivatalosak, és a homokszínű egyenruhában feszítő katonák díszőrséget álltak. Az ország 695 hivatásos katonájából 220 felvo­nult (közöttük két néger és egy lány). Arra már gondolni sem mertünk, hogy ha a program ide­jén támadás érte volna Luxem­burgot, biztosan térdre kénysze­rül, hiszen a katonák egyharmada éppen parádézott. Szokatlan módon — legaláb­bis nem a belga hagyományokat követve — a nagyhercegi palota a főváros szívében áll, mellette mindkét oldalon és szemben is középületekkel. Hazafelé repü- lőzfünk már, amikor felszállás közben Göncz Árpáddal beszél­getve a fenséges hajlékról kér­deztük. A köztársasági elnök teljes elragadtatással beszélt a tündéri kis ékszerdobozról: „Ilyen palotában talán még so­hasem jártam, olyan emberi és barátságos. Ha kinézünk az ab­lakon, belátunk a legközelebbi boltba. A herceg is így él, kézfo­gásaira az emberektől. Nem véletlenül nagyon népszerű a fe­leségével együtt.” Számunkra szokatlan szó- használattal a luxemburgiak mindent a sajátjukként említe­nek: a „mi hercegünk”, a „mi bankjaink”, a „mi üzletünk”... Ó igen, egy kis országban minden mindenkié. A luxemburgiak panaszkod­nak. A fővárosban már kilencre (!) Virággal kedveskedő gyerekekre várnak a meghívottak és a vendéglátók a fővárosban, a II. Orániai Vilmos téren. Balról Göncz Zsuzsanna, a luxemburgi nagyherceg felesége, Göncz Árpád és János nagyherceg A szerző felvétele Aki magát eláztatja... ...az magára vessen. Az utóbbi napok esőzései miatt Békéscsa­bán megnövekedett a belvízve­szély. Hétfőn Jaminában 3 helyen 10—15 centiméter magasan állt a víz, és volt, ahol a melléképülete­ket és a házat is elöntötte. A város­üzemeltetési irodán felkészülten várják a belvizet, azt azonban re­mélik, hogy a felújított és készen­létbe állított szivattyúkat végül mégsem kell bevetni. Bár a város még 1994-ben rendbe hozta a közterületi vízelvezető árkokat, azóta több helyen nagyot változott a helyzet. A külterületeken a kárpótlásként kiosztott földeknél nagyon sok tu­lajdonos betemette az árkokat, és bejárót létesített a földjére. Mivel több csatorna vagyonátadása még nem rendeződött, ezekben az ese­tekben az iroda nem tud hivatalo­san fellépni. Pedig hajön a belvíz, óriási károkat okoz. Kérdés per­sze, hogy a nemtörődöm gazdák kinél kilincselnek majd kártéríté­sért. Jaminában a Gyöngyösi és Győri utcák környékén néhány in­gatlan nagyon mély fekvésű. Itt a 70-es években a lakókkal meg­egyezve vízelvezető árkok és átemelők létesültek. Több ingat­lan azóta gazdát cserélt, és akik tehették, feltöltötték a mély terüle­teket, betemették az árkokat. Aki pedig ezt nem tudta megtenni, az ázik, mert az összes magasabb fekvésű portáról az ő kertjébe fo­lyik a víz. A polgármesteri hivatal városüzemeltetési irodája kéri, hogy mindenki a saját ingatlana előtt, kertjében tisztítsa ki a vízelvezető árkokat, szüntesse meg az elzáródásokat. Amennyi­ben ezt nem tudja megtenni, jelez­ze azt az irodának. K. A. A vasútnak ma is nagy a szerepe — Vésztő vasúti csomópont, a község életében mindig megha­tározó szerepet játszott a vasút — mondta köszöntőjében Ka­szai János polgármester, aki tegnap délelőtt a helyi Sinka Ist­ván Művelődési Központban a Vasutas Települések Szövetsé­gének közgyűlését nyitotta meg. Szinyei András, a szövetség elnöke bejelentette: a vezetőségi döntés értelmében a Vasutas Te­lepülések Szövetsége tegnaptól újabb hét településsel (köztük nincsenek Békés megyeiek) bővült. Szukk Ferencné titkár a februári közgyűlés óta eltelt időszakról szólt. Kiemelkedő eseményként értékelte, hogy a szövetség is részt vett a magyar vasút 150 esztendős jubileumi rendezvényein. Örömmel hang­súlyozta azt is, hogy a tegnapi újabb belépések előtt már 47 tagtelepülésük volt. A MÁV Rt. debreceni, miskolci, szombat- helyi, záhonyi és pécsi üzlet- igazgatóságai képviselőinek be­számolóiból kitűnt, hogy a vasút még ma is fontos ágazat. Ezt követően a budapesti üzletigaz­gatóság és tizenöt érintett tele­pülés együttműködési megálla­podást kötött. A tagdíjak mértékéről úgy döntött a köz­gyűlés, hogy az 50 ezer, illetve az annál kevesebb lélekszám- mal rendelkező települések évente lakosonként 2 forintot fi­zetnek. Az ötvenezer lakos fö­lötti városoknak pedig 100 ezer forint lesz a tagdíjuk. Solymosi László, Dombrád polgármestere említést tett arról, hogy településükön egy vasutas kápolna létesítését tervezik. Solymosi László felvetette: a jövő nyári kétnapos közgyűlést Dombrádon tartsák meg. Ezt az ajánlatot a jelenlévők elfogadták. Végezetül Kaszai János, Vésztő polgármestere javasolta, hogy a szövetség kezdeményez­ze: a megyei területfejlesztési ta­nácsok pályázatain a célok kö­zött szerepeljen a MÁV-épületek — és azok környezetének — rendbetétele is. Hisz sokan annak alapján mondanak véleményt egy-egy településről, hogy őket az állomáson milyen benyomás érte. Magyari Barna A tőke és a banki élet központja áttevődött Luxemburgba emelkedett a munkanélküliek száma. Marton Béla barátunk, a magyar nagykövetség kultúrá­val, sajtóügyekkel foglalkozó munkatársa szerint ez még nem rendíti meg a befektetőket, a pénzembereket, hogy a tőke, a bankélet központját Luxemburg­ba helyezzék. Nos, legyünk biza­kodóak és derűsek. Lehet egy ál­lam sikerország még az Európai Unión belül is. Még akkor is, ha kicsi. (Folytatjuk) László Erzsébet (Sorozatunk befejező részében a maradandót alkotók, a hősök, a hagyományok előtt tisztelgő Lu­xemburgról emlékezünk meg, s nem minden poént ellőve elárulunk néhány kulisszatitkot egy helybéli hajléktalanról, aki magyar.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents