Békés Megyei Hírlap, 1996. szeptember (51. évfolyam, 203-228. szám)

1996-09-26 / 225. szám

MEGYEIKÖRKÉP

1996. szeptember 26., csütörtök

Soha többé hasonló tragédiát!

A 25 méter hosszú tartály, melybe azon a bizonyos reggelen bemásztak a baleset áldozatai, és a kötél, mellyel a harmadik ember életét meg lehetett volna menteni, ha nem oldja le magáFOTÓ: FAZEKAS LÁSZLÓ

Tanácskozás jegyzőknek, (h)

A Békés Megyei Közigazgatási Hivatalban tegnap délelőtt szakmai tanácskozást tartottak a megye jegyzőinek. Dr. Mészáros József, a Belügyminisztérium önkormányzati főosztályának szak- igazgatási osztályvezetője az új szabálysértési törvénytervezetről beszélt, dr. Fábry Károly osztályvezető az 1995. évi szabálysértési ügyintézés megyei helyzetéről adott tájékoztatást.

Találkozó, (t) A Független Kisgazdapárt gyulai szervezetének Jókai úti alapszervezete szeptember 21-én megbeszélést tartott a római katolikus és a baptista egyház helyi vezetőjével. A találkozón szó volt a helyi közélet és a civil társadalom helyzetéről, fokozott figyelemmel ifjúsági és oktatási kérdésekre. Szóba került egy őszi, temetői faültetési akció és egy sportnap megszervezése is. Megegyezés született arról, hogy a jövőben a felek kölcsönösen tájékoztatják egymást a helyi társadalmat érintő minden fontos kérdésről.

Vigyázat, ufók! (c) Sós

Tibor, az Országos Ufó- kontroli Hálózat vezetője tart vetítéssel egybekötött előadást Vigyázat, ufók! címmel szeptember 26-án, ma 18 órakor Békéscsabán, az ifjúsági ház nagytermében. Az előadó többek között magyarországi ufóesetekről is beszámol, illetve dedikálja nemrégiben megjelent könyvét.

Ütközések, (t) Békésen tegnap egy személygépkocsi segédmotorral ütközött. A motoros súlyosan megsérült. Gyula belterületén tegnap, az esti órákban személygépkocsi kerékpárral ütközött, a biciklis könnyű sérülést szenvedett. Lapzártakor kaptuk a hírt, miszerint késő este a dobozi és a gyulai utat összekötő közúton egy olasz és egy magyar személyautó ütközött, a sérültek kórházba kerültek.

Tűz, víz. (t) Almáskamráson a sertéstelep tmk-műhelyében tegnap az elektromos vezetékek kaptak lángra, de az ott dolgozók időben beavatkoztak, így a tűz nem terjedt tovább, nem okozott nagyobb kárt. Békéscsabán, a Trefort utca 55. szám alatt a kazánház mennyezete gyulladt ki. Szeghalmon az Arany János utcában belvizet szivattyúztak a riasztott tűzoltók.

„AZ ERKÖLCS A KÖZÖSSÉG ELŐÍTÉLETEINEK AZ ÖSSZEGE.” (F ráncé)

(Folytatás az I. oldalról) a világon hatalmas technológiai berendezésekkel folyik, az a tartály, amelyben a baleset történt egy közel 25 méter hosszú és hat méter magas szerkezet, melyben hozzávetőleg négyméter átmérőjű lapátok mozgatják a feldolgozásra kerülő-cukorrépát. Ezeken a lapátokon másztak le a szerencsétlenül járt munkások, és ezek nehezítették a mentést is — de kezdjük az elején. A cukorgyártáshoz használt víz savanyítására eddig Sarkadon műtrágyát használtak, most ezt egy új technológiával akarták kiváltani. A tervek szerint egy lengyel berendezéssel minimális mennyiségű ként égettek volna el. Az itt keletkező gázok elvezetésére egy külön kémény szolgált. A megvalósítás során azonban az egész berendezést áthelyezték, és a kénégető szellőzőjét a mészégető kemence kéményébe kötötték be.

— Mindeközben folytak a nyári felkészítési munkálatok...

— Igen, készülőben volt ez a kénégető berendezés, még a festés és egyéb munkálatok hátravoltak, és abban a bizonyos tartályban is egész nyáron dolgoztak — teljesen magabiztosan, rutinosan. Péntek délután kettőkor — ahogy az a cukorgyárakban szokás — ünnepélyes keretek között begyújtották a mészégető berendezést.

— Az itt keletkező gázok kerültek a tartályba?

— Az első napon még nem, mert akkor nem a kéményen keresztül szellőztették, hanem a kemence tetején. Szombat reggelre viszont megváltoztak az időjárási viszonyok, és már a gázok is a kéményen keresztül távoztak — volna. Ám a levegőnél nehezebb szénmonoxid nem kifelé ment, hanem visszaáramlott a kénezőberendezés szellőztetőjén keresztül a tartályba.

— Erről a reggel beérkező munkások mit sem tudtak...

— Megkezdődött a reggeli műszak, hárman elindultak az alig tízpercnyi munka elvégzésére a tartály felé. Összesen nyolc csavart és a fóliát kellett volna eltávolítaniuk...

— Úgy hírlik, ehhez beszállá- si engedélyre lett volna szükség...

— A gyár saját belső utasításai szerint (melyet 1993-ban hoztak) kellett volna egy ilyen engedély, ilyen azonban soha nem készült. Ehhez ellenőrizni kellett volna a forgó-mozgó alkatrészek állapotát, megszüntetni az összes energiaforrást, víz- és gázbevezetést, csöveket szétszerelni és a felügyeletet megoldani. A dolgozók gyanútlanul

rol...

kezdtek neki a munkának. S. L. ment le elsőként — és a kihallgatások tanúsága szerint azonnal feljött, mert valami gyanúsat érzett. Ennek ellenére még- egyszer visszament, gondolva, hogy olyan kevés munka van vissza, amit nem érdemes félbehagyni. Másodszorra viszont már nem tudott feljönni.

—Mit csinált közben a másik két társa?

— Máig tisztázatlan, hogy pontosan mit tettek. Egyikőjük lement a tartályba, a másik pedig

' segítségért szaladt — de hogy csak akkor, amikor már a második munkatársa is rosszul lett vagy előbb, azt nem lehet tudni. Közben odaérkezett a harmadik segítség, aki ugyan gázálarcot is felvett magára (igaz, az nem védett a szénmonoxid ellen) és kötelet is kötött a derekára, mégis társai sorsára jutott.-— Miért nem tudták kihúzni társai a kötéllel?

— A vallomások szerint ő maga oldotta le magáról a kötelet bent a tartályban. Hogy miért, azt nem lehet tudni. De amúgy is nehéz lett volna a mentés a tartályban lévő lapát miatt (ezt a későbbi külsérelmi nyomok is bizonyították).

— Ezután már a megfelelő felszerelésekkel ellátott tűzoltók hozták ki a bentrekedt embereket. Elöl tart most a vizsgálat?

— Felügyelőségünk közel harminc embert hallgatott ki, ezek összegzésénél tartunk. Tegnap járt megyénkben Hájos László, a Magyar Cukor Rt. vezérigazgató-helyettese — s mint elmondta, ők is a saját vizsgálataik végére jutottak, a megállapításaink közel azonosak: sorozatos szabálytalanságok vezettek ehhez a tragédiához. Ennek csomópontjai: a tervezés, a létesítés, a munkaelrendelés és a mentés, elsősegélynyújtás. A

munkabiztonsági szabálysértési eljárást a konkrét személyek ellen megindítjuk, de felfüggesztjük és csak a nyomozóhatóság munkájának végeztével folytatjuk. A munkavédelmi törvény szerint több ember súlyos veszélyeztetése esetén munkavédelmi bírság szabható ki hárommillió forint erejéig. Erről a rendőrségi vizsgálattól függetlenül a napokban döntünk.

— Előfordulhat-e hasonló baleset a hazai cukorgyárakban?

— Nem hiszem, a részvény- társaság is intézkedett az összes cukorgyárban, és mi is értesítettük valamennyi felügyelőséget a teendőkről.

— Sarkadon változtattak-e a technológián?

— Természetesen a kénégető szellőzője már nem a mészégető kéményéhez csatlakozik.

— Levonható-e valami általános tanulság ebből az esetből?

— Az egész élelmiszeriparra jellemző, hogy egykor jól szervezett munkavédelmi, szervezeti háttérrel rendelkezett, ám az utóbbi évek tulajdonosváltozásai, privatizációja során ezek az üzemek egyre inkább termeléscentrikussá váltak. Háttérbe szorultak a szervezeti, tartalmi intézkedések, nem működik a belső ellenőrzés, pedig ezek fontosságára ezek a sajnálatos események különösen felhívhatták a figyelmet.

Tábi Tibor, a Békés Megyei Rendőrkapitányság századosa szerint a rendőrség szakértőket kért fel az ügy vizsgálatára. Alapos gyanú merült fel arra, hogy súlyos emberi mulasztás történt Sarkadon. Ennek mértéke és az egyes személyek büntetőjogi felelőssége még nem dönthető el, ez egy hosszabb folyamat.

A. Gy.

i.

Széthulló téglák és széthullott bizalom

A városi szóbeszéd szerint egy helyi képviselő hordta el az építőanyagot a helyszínről fotó: lehoczky Péter

(Folytatás az 1. oldalról) szerint a 2. számú házat a csabaiak, a 4-eset Kovács Ernő kapta volna meg. A csabaiak képviselője, Kovács Erzsébet azonban így nem vállalta a munkát, ezért új pályázatot hirdettünk.

—Mindkét ingatlanra?

— Nem, hiszen a 4. számú házra teljesen szabályos, elfogadható ajánlatot kaptunk, kifizették az ilyenkor szokásos kauciót, és a munkát megkezdték.

—A másik házra hányán pályáztak?

— Négyen. Ismét jelentkezett Kovács Erzsébet, ám sok feltételt nem vállalt. Rajta kívül a gyulai SZDSZ-szervezet (meghíváson kívül), Fekete és Társa, valamint Pammer István pályázott. Az utóbbi vállalta egyedül, hogy a tetőzet anyagát átadja számunkra, ezt a Mágocsi utcai építkezésen felhasználjuk. Ezért az ő ajánlata mellett döntöttünk — illetve döntött a négytagú bizottság, melynek én nem voltam tagja. De döntésükkel teljesen egyetértettem, hiszen anyagilag mindenképpen ez volt a legjobb ajánlat.

—Állítólag ezen az építkezésen jelent meg az emlegetett képviselő...

— Tudok róla, de nem hiszem, hogy ehhez bármi közünk lenne. A pályázat nyertese teljesítette, amit vállalt, az épületet lebontotta, a cserepet és a faanyagot átadta, a többit pedig elszállította. Eddig terjedt a mi feladatunk és hatáskörünk.

Természetesen Juhász János képviselőt is megkerestük kérdésünkkel, aki nem tagadta, hogy többször megjelent a bontás helyszínén.

— Pammer István 15 éve jó barátom és munkatársam, azt hiszem senkinek semmi köze hozzá, mikor segítek neki és miben.

—A Juliánus kert előtti téglarakás ebből az épületből származik?

— Igen, megkért rá, hogy itt tárolhassa. Erre a közterületfoglalási engedélyt megkérte (és meg is kapta), a tégla az övé, és nem hiszem, hogy bármi kivetnivaló lenne a történetben...

(a)

A titkok fátyla a közgyűlésen lebben fel

(Folytatás az 1. oldalról) nem tulajdonos, csak vezérigazgató —, a gyógyszertárakat fokozatosan adtuk át a településeknek a törvény által előírt feltételeknek megfelelően. Azok az önkormányzatok, akik annyira szerették volna megszerezni a gyógyszertárakat, amint ez megtörtént, pillanatok alatt szabadulni igyekeztek tőlük, eladták, bérbe adták őket. Nem tudom, tudatában van- nak-e annak, hogy továbbra is gyógyszerellátási felelősséggel tartoznak. Ez a privatizációs folyamat még tart. Eltelt egy kis idő, a patikákat letudták az önkormányzatok, most a részvények következnek. Elkezdődött a harc a részvények felvásárlásáért.

— Nyereséges a Sano- pharma?

— Addig mindenképpen az volt, amíg a gyógyszertárak hozzánk tartoztak és a gyógyszerforgalmazás árrése a miénk lett. Ebben az évben derül majd ki a nyereségesség, amikor már a kiskereskedelmi árrés, a megyei gyógyszertárak hálózata nincs mögöttünk. Az újságokban olvasok a részvényharcról, láthatóan van értékünk a piacon. Értesülésem szerint két komolyan szóba jöhető vásárlóról van szó, az egyik a Délkelet-Európai Gyógyszer- és Vegyipari Részvénytársaság (a Jordan Bocskor tulajdonú cég) és a Budacash Bróker Kft. Hogy kinek mennyi részvény van a birtokában, arra az első közgyűlés fog fényt deríteni október 14- én.

— Mennyire ismerősek a felvásárlók?

— Mindkét vásárló képviselői felkerestek, arról viszont nem tudok, ki áll a részvényfelvásárló Budacash Bróker Kft. mögött. A Bocskor Rt. képviselőjét a Magyar Gyógyszergyártók Országos Szövetségében megismertem, ők ott már korábban tájékozódtak felőlünk. Egyébként a Sanopharma eredményeiről, adatairól országos intézményektől is szerezhettek ismereteket, nem csak az igazgatóságnak kiadott írásos beszámolóból. A titkosságról, az adatok kiszivárgásáról én nem tudok mit mondani. Sajnálom, hogy így alakult, ha a települések és a megye megtartja a részvényeit, tudtak volna tőkét emelni, egy jól működő gyógyszer-nagykereskedéssel büszkélkedhettek volna.

Keveset lehet viszont tudni azokról a befektetőkről, akik az elmúlt hetekben ostromolták ajánlataikkal az önkormányzatokat. Pedig a tét nem kevés, hiszen a megye gyógyszertári vagyonáról van szó. Mendemondák pedig mindig vannak, ezért igyekeztünk a legilletékesebbektől információt szerezni:

Petykó Zoltán, a Bocskov Rt. vezérigazgató-helyettese készségesen válaszolt a cégre és terveikre vonatkozó kérdésekre:

— Cégünk az Első Délkelet- Európai Gyógyszer-és Vegyipari Rt., melynek tulajdonosai a magyar állampolgárságú Bocskov testvérek.

— Milyen keleti kapcsolatai vannak a cégnek?

— Kereskedelmi érdekeltségeink nagyon erősek Bulgáriával, de a cég teljes egészében magyar tulajdonban van.

—A kereskedelmen belül mivelfoglalkoznak?

— Elsősorban kábellel, gyógyszerrel és élelmiszerrel.

— Milyen célkitűzéseik vannak a Sanopharmával kapcsolatban?

— Természetesen célunk a részvénytársaság teljes tulajdoni hányadának megszerzése, majd az önálló jogú export-import tevékenység megszervezése, a gyártási kapacitás bővítése, saját készítésű gyógyszerek előállítása. Fontosnak tartjuk a területi gyógyszertárak minőségi kiszolgálását, megcélozzuk a körzetben lévő kórházak, rendelő- intézetek beszállítói pozíciójának megszerzését. Elkerülhetetlennek gondoljuk a források bővítését, vagyis a tőkeemelést. Hiszen a cégnek súlyos adósságai

vannak, és komoly fejlesztésekre van szükség a részvénytársaság működőképessége érdekében.

— Sokan félnek attól, hogy a kisebbségben bennmaradt ön- kormányzatok részvényei elvesztik értéküket, hogy nem tudnak lépést tartani a tőkeemeléssel, amit egyébként a kisebbségben lévő önkormányzatok már tízszázaléknyi részvénnyel megvétózhatnak (szerződésben foglalt jogaik szerint)...

— Nem gondolom, hogy az önkormányzatok a saját tulajdonuk gyarapodása, a cég építése ellen szavaznának, és ezt még a választóiknak meg is tudják magyarázni... Egyébként erre a helyzetre is megvannak a technikai megoldásaink, de ez mindenképpen csak átmeneti állapot lehet. Egyébként azokat az önkormányzatokat, akik nem akarják eladni részvényeiket, és lépést tartanak velünk, mindenképpen partnerként kezeljük.

— Ha már a többi részvényesről van szó: a másik szakmai befektetővel hogy tudnak megegyezni?

— Mindketten száz százalékra törekszünk, és kettőnk közül az egyiknek győztesen kell kikerülnie. Nyilván a többségbe került fél vásárolja fel a másik részvényeit.

Pintér Zoltán, a Buda-Cash Brókerház Kft. igazgatója váratlan bejelentéssel kezdte beszélgetésünket:

— A mai napon megszereztük a részvénycsomag több mint ötven százalékát, így már a további lépések kiszámíthatóvá váltak.

— Ezek szerint a kisebb ön- kormányzatok túladtak a részvényeiken. Mi lesz a Bocskov Rt.- vel?

—■ Abban már előzetesen megegyeztünk, hogy nem akadályozzuk egymás munkáját. Vagyis szerintem az ő részvényeiket is meg fogjuk vermi.

— Békéscsaba és a megye részvényeinek ereje viszont még elég ahhoz, hogy megakadályozzanak például egy tőkeemelést.

— Ézzel komoly bajba sodorhatják a megye gyógyszerellátását, szolgáltatásaink színvonalát. Ilyet felelősséggel nem tehetnek. Egyébként megvannak az anyagi feltételeink arra is, hogy ők is tisztesen visszavonulhassanak.

— Nagy esély van tehát arra, ■ hogy az Önök mögött álló befektető kezébe kerüljön a megye gyógyszertári vagyona. Jó lenne most már többet tudnunk arról, ki áll a Buda-Cash mögött?

— Még mindig csak annyit mondhatok, hogy egy nagyon komoly, nemzetközileg is elismert gyógyszerrel foglalkozó szakmai befektetőről van szó, aki a térség közellátását fel tudja vállalni. Elkészült az alaptőkeemelésre, és az biztos, hogy a megye nagyon jól fog járni azzal, hogy atérségbe belépett ez a cég.

A megyei és a békéscsabai ön- kormányzat jelenleg is rendelkezik a részvényeivel az rt.-ben. Felmerül a kérdés, mi történik akkor, ha a leendő főrészvényesek esetleges jelentős tőkeemelésével a megyeiek és a békéscsabaiak részvényei néhány százalékra csökkennek, elértéktelenednek, és eladni sem tudják veszteség nélkül. A választ dr. Simon Imre, a megyegyűlés elnöke adta meg:

— A részvénytársaság alapító okirata szerint aki tíz vagy annál több százalékkal tagja az rt.-nek, egyedüli szavazatával megakadályozhatja a tőkeemelést. A megyei önkormányzat 15 százalékkal, azaz 15 milliós értékkel rendelkezik, Békéscsaba 12 százalékkal. Békéscsaba polgármesterével, Pap Jánossal megtárgyaltuk a kérdést, s abban maradtunk, hogy együttesen kívánunk lépni a részvényeink jövőjét illetően. Lehetséges, hogy a két önkormányzat illetékes bizottságai hoznak döntést az október 14-ei rendkívüli közgyűlés előtt, vagy az után, a fejlemények ismeretében.

Antal Göngyi, Bede Zsóka, Éászló Erzsébet