Békés Megyei Hírlap, 1996. szeptember (51. évfolyam, 203-228. szám)
1996-09-23 / 222. szám
MEGYEIKÖRKÉP 1996. szeptember 23., hétfő Angolosan távozik a Várfürdő is? FoMUUc rótt. (u) Ezen a napon hunyt el 1981-ben a békési születésű Kecskeméti Gábor tornász, testnevelőtanár. 1935-ben a Testnevelési Főiskolán testenvelőtanári oklevelet szerzett. 1932—39 között a főiskola tornásza. 1934-ben a világbajnoki ötödik helyezett magyar csapat tagja. 1935-ben a főiskolai világbajnoki magyar csapat tagja. 1936-ban a berlini olimpián a 7. helyezett magyar csapattagja. 1937-ben korláton és talajon magyar bajnok. 1933-39-ig négyszeres csapat- bajnok. 1934-39-ig kilencszeres magyar válogatott. Bldkllsekndk. (i) Füzesgyarmaton, a Kossuth Lajos utcában a napokban megkezdődtek a kerékpárút kivitelezési munkálatai. A Kossuth és a Mátyás király utcákban 2,3 kilométer hosszan megépülő kerékpárútra az önkormányzat pályázat útján 10 millió forintot nyert. gádorosi képviselő-testület egyik ülésén Benczúr János képviselő a helyi Labdarúgó SE vezetését azzal vádolta meg, hogy elsikkasztott sok százezer forintot. Az érintettek bírósághoz fordultak, majd a rágalma- zási per előtt a békítő tárgyaláson a képviselővel megegyeztek, hogy az nyilvánosan, testületi ülés keretében kér bocsánatot, vádjait visszavonja. A keddi testületi ülésen Benczúr János eleget tett a megállapodásnak. Hírmondó. (1) A napokban vehették kézbe az olvasók a Magyarbánhegyesi Hírmondó legutóbbi számát. Szent István nevelőjéről, Szent Gellértről olvashatnak, valamint Az átok címmel egy helyi író regényének folytatásos részét. Pikáns történetben számol be politikai allűrjeinkről „Békési Juli néni”, aki állítólag alsóházi képviselőként került be a parlamentbe. A lapból természetesen most sem maradhat el az „Ezt írja meg” rovat. (Folytatás az I. oldalról) Először a tranzit- és bevásárló- központ, rrftijd a Várfürdő, utána az Almásy-kastély hasznosításának tervét dolgoznák ki. A polgármester elmondta: ha e megvalósíthatósági tanulmányok nem készülnek el határidőre, akkor a kft. felbomlik. Vagy — ezt már mi tesszük hozzá — módosítják a határidőt... A polgármester utolsó érve: „A... Kft. megalapítása gyakorlatilag kockázat nélkül magában hordozza azt a lehetőséget, hogy külföldi befektetők térségünkbe beruházzanak és a város dédelgetett tervei megvalósuljanak. Az ülésen az angolok nevében megszólaló úr (kitűnő magyarsággal) azt mondta: ,... Gyulát meg kell ismertetni az Európai Közösséggel, ehhez azonban bizonyítanunk kell a város együttműködési szándékát. Ezért van szükség a jelképes szerződés megkötésére’. A jelképes szerződés tartalommal való megtöltésére azóta nagyon is kézzel fogható tervek születtek. A szeptember 4-ei keltezésű, a szeptember 23-ai ülésre készült, ám azóta valamiért süllyesztőbe került előterjesztés szerint komolyan felmerült az a határozati javaslat, hogy a képviselők „térítésmentesen (nullértéken)” adjanak át a kft. tulajdonába a Fürdő-2-nek nevezett területen 522 857 négyzetméteres, a paradicsomi lakótelep és a „piros ház” között egy 166 969 négyzetméteres ingatlant, továbbá a kárpótlási folyamat lezárásakor — amikor az állami tartalékföldalap önkormányzati tulajdonba kerül — egy további 16 hektáros területet. (A Fürdő-2 egy földrészlete tulajdonjogának átadása csak akkor volna lehetséges, ha „az arra vonatkozó előszerződésből származó teher” feloldódna — azaz a már eddig is sok vizet(?) felkavart szennyvíztisztó-építés költségeinek egyik hitelezőjét előbb ki kellene fizetni, különben rámegy a rendkívül értékes városi ingatlan. A határozati javaslat igazán érdekes része csak ezután következik: „Az önkormányzat ígérvényt ad arra, hogy a fejlesztést előkészítő munkák előrehaladtával a Várfürdő ingatlan tulajdonjogát teljesen vagy részben egy későbbi döntés keretében a Regionális Fejlesztő Kft. részére átadja.” * * * Bár az azóta félretett előterjesztést nem Lebenszky Attila polgármester írta alá, az ügy fontossága megkövetelte, hogy először a város első emberét keressük meg a kérdéseinkkel. — A hétfői testületi ülésen csak egy sürgősségi indítvány kerül a képviselők elé, amelyben a szeptember 15-ei határidőt november 30-ra módosítanánk — szögezte le. —Erre miért kerül sor ? Nem teljesítették a feltételt az angolok? — A szerződést szószerinti értelmében nem, de a társaság megkezdte érdemi működését. Levelük szerint számos potenciális befektető jelentette ki szándékát a kivitelezésben való részvételre. Többek között az angol kormány is jelentős összeggel szállna be az üzletbe. A helyzet komolyságáról munkatársunk Londonban győződhetett meg. — Ki vett részt az önkormányzat részéről ezen a bizonyos londoni megbeszélésen? — Gellén Vencel. —Az eredeti előterjesztés ingatlanok ingyenes tulajdonba adásáról beszél. — Ez az előterjesztés még nem időszerű. Nem is lehet az, hiszen a Fürdő-2 területe egyelőre hitellel terhelt, a másik sincs az önkormányzat tulajdonában, bár átjegyzése folyamatban van. — Van-e már ügyvezetője a Gyula Regionális FejlesztőKft.- nek? —- Igen, Malcolm Fudge, aki levélben kérte a határidő módosítását. — A rendelkezésre álló adatok szerint mennyire lehet bízni ebben a társaságában? — Szerintem mindenképpen. *** Dr. Bagosi Attila, a Gyulai Várfürdő igazgatója meglepve hallgatta a híreket. — Semmiről sem tudok — mondta. — Ismereteim szerint a Gyula Regionális Fejlesztő Kft. még semmilyen projektet nem készített. Talán decemberben hoznák legkorábban. A képviselő-testület készíttetett tanulmányokat a németekkel például a fürdő fejlesztésére is, de semmi nem valósult meg belőle. Jártak nálunk érdeklődők, de látszott, hogy csak sétáltak a fürdőben, aztán visszaléptek. Komoly befektetőt még nem láttunk itt. Akik nálunk jártak angolok, alaposabban körülnéztek, úgy tűnt, hogy értenek a gyógyászathoz. A fürdő ingyenes átadásának híre meglep és megrettent. Tagja vagyok a képviselő-testület idegenforgalommal foglalkozó bizottságának, de ilyen előterjesztésről nem tárgyaltunk, pedig az elmúlt héten üléseztünk. — Mennyi most a Vátfürdő értéke? — Nem lehet tudni, a mi káefténk számára sem készült még apportlista. Az angolokról nem tudok semmit, Gellén Vencel azt mondta, nincsenek Gyulán. ** * Már áprilisban is nagy ellenzőnek bizonyult Markó István, a megyei önkormányzat pénzügyi bizottságának elnöke. — Az angol-magyar közös tulajdonú kft. létrehozásával szemben az elejétől kezdve fenntartásaim voltak, és azt már a testületi ülésen is elmondtam — mondta. — Nem a külföldi tőke bevonása ellen van kifogásom, de nem érthetek egyet egy olyan kft. létrehozásával, melyben a tulajdoni arányok szerint Gyula kerül kisebbségbe. Másrészt sosem fogadtam el a projektek megvalósításának sorrendjét, harmadrészt ez az egész sokkal nagyobb dolog annál, hogy Gyula összes hosszútávú tervét, stratégiai céljait, lehetőségeit beledobáljuk egy egymilliós kft.-be. Az angoloknak nincsenek referenciái, nem ismerik a terepet, és már az első feltételnek sem feleltek meg: nem teljesítettek határidőre. De még semmivel sem vagyunk elkésve. A határidő-módosítás miatt az egész újra a testület elé kerül, és remélem, hogy az eltelt idő, és a kialakult helyzet gondolkodásra készteti a képviselőket. — Hallott-e olyan előterjesztés-tervezetről, melyben a városnak jelentős területeit térítésmentesen a kft. tulajdonába adnák? — Nem hallottam róla, de ha ilyen terv létezik, ha valóban felmerül a gondolat valakiben, hogy a város vagyonát ilyen módon átjátsszák ennek a cégnek, azt elfogadhatatlannak tartom, és minden lehetséges eszközzel igyekszem megakadályozni. 4 * * Dr. Tokaji György sokszorosan érintett a témában. Gyula országgyűlési képviselője, a parlament idegenforgalmi albizottságának tagja (többször is hallatta hangját ilyen ügyekben plenáris ülésen is), a város vezetéséből részt vállaló MSZP támogatásával nyerte el mandátumát, a szakmát elismerten képviselő Gyulai Idegenforgalmi Egyesület elnöke, az egyik meghatározó méretű gyulai szállásadónak számító Hőforrás Üdülő Szövetkezet igazgatója. — Most hallok a dologról először — mondta. — Döbbenetes. A napokban találkozott a Hőforrásban Gyula valamennyi idegenforgalmi szakembere, ott voltak a város vezetői, ott sem említettek ilyesmit. Ezen kívül is találkoztam mostanában a polgár- mesterrel, a főállású alpolgármesterrel, szóba sem került a téma. Az idegenforgalmi egyesületet sem tájékooztatták. Álláspontom egyszerű: a képviselő-testület semmi olyat nem tehet, amivel ártana a városnak. Jogászként is tisztá- zandónak tartok néhány dolgot, mielőtt tulajdonba adja a város legfontosabb ingatlanjait, hiszen ezekre épül, épülhet a lakosság jelentős részének megélhetése. A Várfürdő esetében nagy értékű, a közösséget alapvetően érintő kérdésben kell dönteni. Mielőtt bármit is tenne ilyen ügyekben az ember, először tisztázni kell, hogy tőkeerős cégről van-e szó, rendelkezik-e megfelelő bankgaranciával, nem mindegy az sem, mely bank vállalja a garanciát, s ma már követelmény, hogy az üzleti partner meggyőző referencimunkákat tudjon felmutatni. Ha mindezek nem százszázalékosan megnyugtatóak, nem rendezettek, akkor a befektetőnek nem szabad ingatlant juttatni, mi több, veszélyes vállalkozásról van szó. Úgy gondolom, ha ezekben az ügyekben döntenek a képviselők, elvárható, hogy névszerinti szavazással tegyék. * * * Lévárdi Jenőné, a gyulai idegenforgalom „zászlóshajójának kapitánya”, azaz az Erkel Gyógyszálló igazgatója. — Ilyet nem lehet csinálni — szögezte le az elején. — Nem is tudom, milyen jelzőket használjak. Szállodaláncunk maga is szerette volna megvásárolni a Várfürdőt, akár a gyulai szállodákkal közösen is. A fürdő ingyenes átadását egy külföldi többséggel rendelkező, különösen egy nem világos helyzetű gazdasági társaságnak senki sem támogatja. Lehet, hogy aláírásgyűjtés kell hozzá? Amikor a Fürdő-2 szennyvíztisztítós jelzálogba adásáról hallottunk, már azon megdöbbentünk. Semmilyen szakmai fórumon nem esett szó ilyen elképzelésekről. Ha mégis megtörténne, az elképzelhetetlen, azt tragédiának kellene minősítenünk. A szállodák, a magánszállásadók kiszolgáltatott helyzetbe kerülnének, a vendéglátás helyzete is elbizonytalanodna, nem tudni, mi lenne a várossal. Most fut fel e régió idegenforgalmában a nyugatiak tömegesebb megjelenése, igazi tranzitközponttá növekszik Gyula, a Nyugat stratégiai vonalába kerülésünk várható, végre jó idegenforgalmi évet zárhatuk. S ekkor kerül szóba ilyesmi... —Miért nem sikerült megvásárolniuk a Várfürdőt? — A gyulai önkormányzat nem tudta, nem tudja, mit akar kezdeni a fürdővel. Á mi felvetésünk a mai napig áll. A hotel profitkitermelő képessége kitűnő, a fürdővel ugyanakkor „sziámi ikrek” vagyunk. A másik együttműködése létfontosságú mindkettőnk számára. — Mit szólnának, ha a város vezetése térítésmentesen a tulajdonukba adná a Vátfürdőt? — Természetesen nagyon örülnénk, cégünk a Várfüdő alapos felújítására szánandó összeghez hozzátehetné aztis, amit a vételár elmaradásával megspórolnánk. Azonnal vállalkoznánk a fürdő átvételére, de készek vagyunk közös működtetésre is. Az viszont, hogy a külföldi partner milyen lépésekre szánná el magát, kiszámíthatatlan. A belépőjegyek árának növelését valószínűsítheti, hogy a felújítás költségeit, a gazdasági eredményességet valamiből neki is biztosítania kellene. S ne feledjük: ennek a fürdőnek az építését a városlakók saját verejtékükkel kezdték el, furcsa lenne most az egészet odaajándékozni idgeneknek. Nem látom, hogy mindazzal szemben, amiről aggódva beszéltem, milyen érdekek motiválhatnak. Nem, idáig nem juthat el a város. Antal Gyöngyi— Kiss A. János Megkérdeztük olvasóinkat Mi a véleményük az eutanáziáról, a kegyes halálról? Pelle László, 37 éves, eleki tanár: — Bár a kérdés első hallásra egy kissé hátborzongatóidé tudomásul kell venni, hogy a halál az életünk szerves részét képezi. Személy szerint nem értek egyet azokkal, akik öngyilkossággal eldobják maguktól az életet. Az ember bármilyen nehéz helyzetbe is kerüljön, mindig van valamilyen megoldás. Nem értek egyet azokkal sem, akik orvosi beavatkozással rövidítik meg az életüket, még akkor sem, ha halálos beteg. Grósz Györgyné, 34 éves; két- egyházi titkárnő: — Az életben minden viszonylagos, ezzel a kérdéssel is így van az ember. Amíg a családban nincs halálos beteg, az ember valahogy könnyebben beszél az elmúlásról, a megoldásról. Addig minden idegszálával ellenzi a művi beavatkozást, a halálos injekció befecskendezését. A megítélés azonban módosul, ha az ember közeli hozzátartozójáról van szó. Egyszeriben felborul az addigi szilárd álláspont és esetleg ellentétes vélemény alakul ki. Réder András, 42 éves, gyulai vállalkozó: — Elég összetett kérdésről van szó, még a szakemberek körében sincs egységes álláspont. A hit egyértelműen ellenzi az élet megrövidítését, az emberek többsége azonban fél a haláltól, az embertelen szenvedéstől. A magam részéről helyeslem az eutanáziát, ha nem nekem kell kimondani az ítéletet. Ott elfogadható az alkalmazása, ahol már nincs mentség. Az egészségeseknél viszont egyértelműen nemleges a válaszom. Kőszegi Lívia, 16 éves, gyulai tanuló: — A kérdéssel kapcsolatos álláspontom egyértelmű, helyeslem a kegyes halál alkalmazását. Az embernek, amíg egészséges és mások felé felelőséggel tartozik, nem szabad feladni az életet. Ha azonban betegsége folytán már nem ura önmagának, és a környezetére nézve is terhes, akkor már jobb a biztos halál a bizonytalan életnél. A nyomorékok esetében is, akik nem érzékelik igazán az életet, pozitív a válaszom. FOTÓ: SUCH TAMÁS Pályázatíró tréning Ingyenes jogi és gazdasági tanácsadás Ma már majd minden alapítvány, egyesület, klub, iskola, közintézmény egyik legfőbb bevételi forrása a nyertes pályázatokból befolyó pénz. Igaz, jó pályázatot írni nem könnyű, pzért a pályázatírást megkönnyítendő Békéscsabán, a Katolikus Általános Iskolában egy napos képzést szerveztek a minap. — Az idén a Soros Alapítvány programfüzetét lapozgatva találtam rá a Soros NIOK iroda tréning programjaira —mondta a képzés háziasszonya, Braunné Fodor Zsuzsanna, a katolikus iskola igazgatónője. — A témák között szerepelt a pályázatírás és az adományszervezés. Mivel az iskolában én az adomány szervezéssel, könyvtárosunk pedig a pályázatírással foglalkozik, tudom, hogy gyakran milyen nehéz egy-egy adományt, pályázatot összehozni, ezért úgy gondoltam, hasznos lehet egy ilyen jellegű továbbképzés. — Kik vesznek részt a tréningen? — Mivel a katolikus plébánián élénk társadalmi élet folyik, a plébániával kapcsolatban álló szervezeteknek, alapítványoknak küldtünk meghívót, értesítettük a lehetőségről a Szeged—Csanádi Egyházmegye katolikus iskoláit, valamint a csabai általános iskolákat. A képzést Suhajda Virág Éva, a Soros NIOK iroda trénere vezette. Mint elmondta, a tréning elsősorban pályázatíró tréning és a célja, hogy a résztvevők képesek legyenek profi pályázatokat készíteni. Az iroda civil szervezetek részére folyamatosan biztosít ingyenes jogi és gazdasági tanácsadást. Kovács Attila
