Békés Megyei Hírlap, 1996. augusztus (51. évfolyam, 179-202. szám)

1996-08-24-25 / 197. szám

Százéves a nagybányai művésztelep Két elűzött uralkodó Jubileumi kiállítást rendeztek a budapesti Magyar Nemzeti Galériában a nagybányai művésztelep alkotóinak képeiből. Az eleddig legteljesebb áttekintést adó tárlaton csaknem ötszáz alkotás látható, melyek az 1896—1944-ig tartó történeti periódust fogiák át. (8. oldal) Több mint négy évszázados országiás után kihalt az Árpád-ház. A hatalmukat féltő magyar főúri rendek a pápa jelöltje, az akkor tizenhárom éves gyermekkirály ellenében III. Endre halála után cseh földről ők is egy gyermekkorú ifjút, Vencelt hoztak be és koronáztak magyar királlyá. (9. oldal) XVI. Fohász a kerubhoz A fiatalság utcasarkain szemembe vágó éles szelet te fogtad ki eló'lem. Te mutattad meg, hol vezet a hágó a test dolgaitól a szelleméhez. Tóled tudom, hogyan melegszik fázó szívem Erósz lazacpiros füzénél. A te érdemed, hogy szabadon szálló felhó' lettem egy le tiport világban, ember, kit nem fog semmiféle háló, csak a halálé. Ne tágíts mellőlem, amíg lélegzem, védangyalom, Plátó! Sok bajt okozott már az erotika a ma­gyar irodalomban. De legalább annyit a magyar köztudatban is. Kevesen tudják például, hogy a gyakran szemérmes költőnek aposztrofált nagy klasszikus, Arany János is írt erotikus verseket. Nem is csoda, hiszen mindvégig rejte­gette őket. Unokája, Vojnovics Géza mesélte 1946-ban Faludy Györgynek, hogy a szalontai poéta levelezésének nagy részét, kötetnyi erotikus verseivel együtt, egy kofferban tartotta a pincéjé­ben, amelyet elöntött a víz 1944—45. telén. S mivel a kéziratok átáztak, Vojnovics az egész halom papírt kidob­ta. Faludy megállapítása szerint Petőfi verseiben is csak annyi történik, hogy ül a költő egy lánnyal a kerti pádon, talán megérintik egymás kezét, de más­ra már nem kerülhet sor, hiszen a nagy­mama a függöny mögül figyel. A nagy váltás Ady Endre, mindenekelőtt Lédá­hoz írt verseivel, bár az a fajta egészsé­ges erotika, amelyet a régi görögök kezdtek el, nála is hiányzik. 1935-ben Kosztolányi már arról mesél Faludynak, hogy ő bizony szeretne ero­tikus verseket írni, de nem mer. Azon­nal kirúgnák ugyanis a Pesti Hírlaptól. Szabó Lőrinc sokkal bátrabb volt, de sem Tóth Árpád, sem Juhász Gyula, sem Babits Mihály nem írt igazi szerel­mes verseket, véli Faludy. Sőt még Jó­zsef Attila sem, folytatja, ha azt tartjuk mérvadónak, amit Catullus, Szapphó, később Baudelaire, Verlaine vagy Hei­ne, Goethe és Rilke írtak. A magyar társadalom kétségbeejtő álszemérme még a harmincas években is teljes erővel küzdött a szerelmes versek ellen. Az erotikát sikeresen kitörölték a ma­gyar irodalomból. Még a Rákosi-, sőt a Kádár-rendszer is ugyanezt követte azon a címen, hogy ne botránkoztasson meg senkit. Faludy György már 1936—37-ben is írt erotikus verseket. Érdekességük, hogy előbb angolul jelentek meg. Ma­gyarul csak évtizedekkel később jutot­tak el az olvasókhoz. Jelentős részük azonban még mindig nem látott napvi­lágot, mert bizonyára nagy botrányt ka­varnának még ma is. Átköltéssel „for­dított” Villon-balladáiban Jenny, a ka­lózok szeretője éhes hímeknek enged bűzhödt kőpadlón, a Tangerben szüle­tett Marokko-ciklusban azonban már kemény ágyékokról, vadító gyö­nyörökről, ágaskodó vágyakról, szerel­mi kürtökről ír. Bad Ischlben rozsdás a rigli Faludy, a költőfejedelem mostanában hasonló sorokat vet papírra. Margit- hídra néző szobájában legfrissebb ero­tikus költeményeit olvassa fel nagy él­vezettel, s pikáns történetekről mesél. „El tudom mondani az első kalando­mat, ha szabad. Szüleimmel, húgom­mal és nagyszüleimmel nyaranta Bad Ischlbe jártunk, mert anyai nagyapám habsburgista volt, és Ferenc József is ott nyaralt mindig. Tizenhat éves vol­tam akkor. Úrilányokra hiába fájt a fo­gam, azokra rettenetesen vigyáztak. Megismerkedtem viszont egy helybéli leányzóval a kocsmában. Megittunk egy liter vörösbort, majd éjfél után, a hűvös szélben kimentünk, hogy elbúj­hassunk valahol, de annyira hideg volt, hogy nem tudtunk csinálni semmit. Megegyeztünk, hogy másnap éjjel ti­tokban feljön hozzám. Egy parasztház emeletén vettük ki mindig ugyanazokat a szobákat. Én egész délután azon dol­goztam, hogy ne recsegjen az ágy, ha belefekszünk. Éjjel, hogy ne hallják a lépteinket, a karjaimban vittem fel a lányt a szobámba. Aztán állandóan csó­koltam, hogy ne nyögjön, mert a ma­mám felébred és meghallja. Minden ment nagyszerűen és sokszor egészen fél háromig. Akkor azt mondja a lány: neki pisilnie kell. Ott szemben, mutat­tam, s már ment is úgy, ahogy volt. Teljesen meztelenül. Eltolta a reteszt, én meg, hogy el ne aludjak közben, ülve váltam az ágyban. Már a hármat is el­ütötte az óra, de még mindig nem jött. Beszélni nem mertem, nehogy feléb­resszek valakit, ezért papíron kérdez­tem meg tőle, hogy mi baj van, és be­dugtam neki egy ceruzát is. Visszaírta, hogy rozsdás a rigli, nem tudja kinyitni. Könyörögtem neki, hogy próbálja meg újra és újra, de háromnegyed ötig sem­mire se mentünk. Más megoldás nem volt, felírtam neki, hogy álljon ki háttal a WC-ablakba, én kihajolok a mellette levőn, odakötözöm magam egy csőhöz, hogy ki ne rántson és ugorhat. Nem volt könnyű rábeszélnem őt, de megtette. Felöltözött és elment. Ezután jött az, amire nem voltam felkészülve. Reggel senki sem tudott WC-re menni. Aszta­lost kellett hívni, hogy kinyissa az ajtót. Sosem tudták meg természetesen, hogy ki húzta el a reteszt. Azt hitték, vannak még furcsaságok ég és föld között.” Párhuzamos viszonyok „Ewa, a Theater in der Josephstadt tehetséges színésznője talán három évvel lehetett idősebb nálam. Szerel­mes voltam bele nagyon. A legna­gyobb bajt ’38 végén, Párizsban okoz­ta. Rajtam kívül tudniillik egy francia orvossal is viszonya volt, akit behívtak Faludy György erotikus verseinek jelentős része még mindig nem látott napvilágot, mert bizonyára nagy botrányt kavarnának ma is FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET szolgálatra, amikor kitört a háború. Terhes vagyok, szólt egy napon, de ne félj, nem tőled, hanem a katonától. Rendben. Megnyugodtam. De azért próbáljak meg segíteni rajta, könyör- gött. Es megkért, hogy minden reggel menjek el bevásárolni és főzzem meg neki a reggeli kávét, az ebédet és a vacsorát is. Otthon azt füllentettem, hogy könyvtárba megyek, közben ci­peltem a dolgokat Ewának. Amikor szóltak a feleségemnek, hogy regge­lente cekkerekkel látnak, azt mondta, az lehetetlen, biztosan hasonlít rám az illető. Ewa aztán arra is engem kért meg, hogy szerezzek neki valakit, aki elhajtja a gyereket. Szóltam egy ismerősömnek, hogy segítsen, mert orvos kellene, ő meg örömében, ami­kor rátalált az illetőre, a feleségemnek adta meg a címet. Rettenetes patába várt otthon. Végül mégis megtudtam az orvos nevét, de amikor megálltunk a háza előtt, Ewa elképedve azt kérdezi: »Jóságos ég, kihez viszel te engem?« Mondom a doktor nevét, erre kiderül: a nagybácsija az, akit az apja megbízott, hogy ^vigyázzon rá. Végül aztán egy kórházban kötöttünk ki, ahol a portás magyarul szólt, hogy »Ilyen későn, kisasszony, akkor gyerünk!«” A legszebb kalandok „Első feleségemhez, Valihoz nem le­hetett hűséges lenni. Zsuzsához sok­kal inkább. Vali nyárspolgár volt, ext­ra bolondériákkal. Meztelenül nem mutatkozott. Ha bementem hozzá a fürdőszobába, ordított. Teljesen sötét­ben lehetett csak hozzányúlni. Zsuzsá­val ellenkező volt a helyzet. Nem volt hideg, de a szerelmeskedést marcan- golásnak nevezte, és ki nem állhatta. Hogy hol éltem meg a legszebb ka­landjaimat? Például Tahitin. Vagy Af­rikában. A Pokolbéli víg napjaim 120. oldalán ezt is elmesélem. Pontosan úgy történt minden, ahogy ott van. Itt­hon meg is támadtak emiatt. Nem elég, hogy csináltam, még meg is írom. Mindez már a múlté, sajnos. Az írói gyönyörűség azonban nem a vágy ki­elégítésében, hanem magában a vágy­ban van. Az pedig örökre velem ma­rad.” Szabó G. László Csak a vágy marad

Next

/
Thumbnails
Contents