Békés Megyei Hírlap, 1996. augusztus (51. évfolyam, 179-202. szám)
1996-08-24-25 / 197. szám
8 1996. augusztus 24-25., szombat-vasárnap BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP zázéves a nagybányai művésztelep Jubileumi kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában A bizonytalan századvéghez közeledve a közönség, a magyar képzőművészeti múlt valódi értékei felé növekvő érdeklődéssel fordul. Különösképpen igaz ez akkor, ha művészettörténetünk talán legjelesebb korszakát, a nagybányai festőtelep-festőiskola klasszifikált műegyüttesét tekinthetik meg az érdeklődők. A mennyiségileg is jelentős, három szinten bemutatott, csaknem ötszáz alkotás, az 1896—1944-ig tartó történeti periódust fogja át. A mille- centenáriumi rendezvények sorában, a Magyar Nemzeti Galériában tekinthető meg az eleddig legteljesebb áttekintést nyújtó képzőművészeti anyag. A régen várt alkalmat ezen nagyszabású vállalkozáshoz az idestova eltelt száz év adja, amikor is 1896-ban, Hollósy Simon karizmatikus személyisége Münchenben tanuló magyar csoportját Nagybányára hívja. így a nyári telepből, egy lelkes polgármester megszállottságának köszönhetően, állandó művészetelep létesült. Ferenczy Károly, Hollósy Silnon, Thorma János, Réti István, Glatz Oszkár, Csók István munkáiból nyomon követhetjük, milyen vizuális közegből fejlődött ki Nagybánya szellemisége. Ezen korszak, az akadémikus sötéttel szembeforduló, a szabad természet fényeihez igazodó festészete — a századvég művészeti életében — lázadó magatartásnak minősült. Az akkori közegben etikai vállalásnak és konvenciót sértőnek ítéltetett a póztalan plebejus témák megfestése (Hollósy, Thorma, Réti...), a „szentségtelen” kétkezi munka ábrázolása. Mégis nehezen jutott el ezen piktúra az impresszionizmus szemléletéig, pedig Szinyei: Majálisa már korábban megfestődött. A látottak alapján megállapíthatjuk, hogy a hazafias témák hiteles impresszionisztikus feldolgozása ellenállt és nem engedte szellemkörbe emelni az „anyagidegen” témát. A formakritika túllépte a konzervatív témát. Azt gondolom, az alapító első nemzedék számára feloldhatatlan ellentmondás volt a haza és haladás művészeti kifejezése, formalátása. Ezen lelki megrázkódtatáson csak a következő nemzedék (térnyerésével) „léphetett” át, akik már a valóságot tiszta formákkal, telített színekkel láttatták. A változásokat követő képanyag is bizonyítja az Európával való alckori azonosulási viszonyunkat, de egyben különlegességünket is. Megjelent a „kettős kötődésű” fiatal nemzedék „Új hangja”, a Czóbelek és Zifferek, a Tihanyik és PERLROTT CSABÁK erőtől duzzadó, nyers, de igazmondó művészete. A Matisse által „stimulált” — az 1906-ban megalakult — VADAK, egyidejűleg az európai avangard képviselői voltak — megké- settség nélkül! Mindazonáltal Nagybányán, az életmű egészében, a visszafogott Ferenczy Károlyé lett a szakmai és erkölcsi tekintély, annak ellenére, hogy Réti és Thorma csendes küzdelme ezt nem ismeri el, mindenesetre Thorma hűségét azzal is bizonyította, hogy haláláig Nagybányán élt és alkotott! Iványi- Grünwald Béla és tanítványai már nem ragaszkodtak konokul a hely szelleméhez, és a már említett, újat akarás esztétikai különbözősége „szétfeszítette” az alapító atyák programját, így elhagyják, de nem véglegesen N agy bányát—azonban ez már egy másik történet volna... Igazi vizuális és műtörténeti élményben lehet részünk, hiszen a maradók (Thorma János, Ziffer Sándor...) mellett láthatjuk a széles közönség előtt csaknem teljesen ismeretlen kismesterek sorát: Patkó Károly újklasszicizmusát, a római iskolás Jáni Dávidot, a Ferenczi-ikrek, Béni és Noémi műveit. Találkozhatunk a kissé tájidegen Fakas Istvánnal, Kmetty Jánossal, a román művészek közül, Aurel Popp munkával. Örömmel fedeztem fel a békéscsabai születésű Perlrott Cs. Vilmost, aki 1936-ig folyamatosan jelen volt, de vissza-visszajárt az orosházi születésű Boldizsár István is. Végezetül nekünk, magyaroknak e nagyszabású kiállítás árnyaltabb Nagybánya-kép kialakítását teszi lehetővé, beemelve eddig nem, vagy kevésbé ismert értékeket; hitelesebb viszonyt kialakítva e valóságosan védett nemzeti értékű művészettel. Ebből következően megtekintése maradandó élmény, kihagyhatatlan lehetőség a magyar művészet iránt érdeklődők számára. Szilágyi András Ferenczy Károly: Október, 1903 A régi iratok őseink korát idézik, tájékozódni erkölcsi kötelesség Hogyan kutassuk családfánkat? „Ha nemzetünk történetét kötelességünk ismerni, kétszeres kötelességünk ez saját családunkkal szemben. ” FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER Magyarországon egyre több felől lehet hallani, hogy egyes családok családfakutatással foglalkoznak. Külföldön évtizedek óta megszokott kutatási munkát jelent, ha egy-egy cég —■ mert Nyugaton már vállalkozók végzik —- valakinek a családfája után kutat a levéltárak anyakönyvei között. Arról, hogy Magyarországon és Békés megyében mennyire van az ilyen típusú kutatásnak hagyománya, a Békés Megyei Levéltár munkatársával, Daróczyné Leiszt Emmával beszélgettünk. —Kik keresik fel elsó'sorban a levéltárat, hogy kutatásokat végezzenek? — A családfakutatással kapcsolatban főleg külföldre elszármazott magyarok látogatnak el hozzánk, akik itthon maradt családtagjaikra vonatkozó adatok után kutatnak. A 80-as években a más országokba kitelepülni szándékozók gyűjtöttek az ottani letelepedést megkönnyítő adott nemzetiség, illetve valláshoz való tartozásukat igazoló iratokat. A különböző okból üldözöttek kárpótlásakor is megfigyelhető volt a levéltárban őrzött iratanyag jogbiztosító jellegének feléledése, és az abba való betekintés során a származási kapcsolatok különös hangsúlyt kaptak. — Melyek azok az évek, ahonnan a Békés Megyei Levéltár adatokkal tud szolgálni a kutatóknak? — Mivel egy 1827. évi törvényrendelet értelmében a felekezeti anyakönyveket két példányban kell kiállítani, s egyet a levéltárak kapnak meg, így 1828-tól találhatók felekezeti keresztelési, házassági és halotti anyakönyvek. Gyulán a római katolikus 1728-tól, a görögkeleti 1779-től, a református anyakönyvek 1801-től találhatók. A korábbi időszakra vonatkozí anyakönyveket az illető felekezet helyi egyházközségei vagy levéltárai őrzik és megfelelő engedély birtokában kutathatók — van, ahol püspöki engedély szükséges. — Ha valaki úgy gondolja, hogy elkezdi a kutatást, milyen lépéseket kell először megtennie? — Ki kell hangsúlyozni, hogy a családfakutatás rendkívül időigényes, aprólékos munka. Minél előbbre haladunk az időben, annál mélyebb történeti, paleográfiai (írástörténeti), latin és német nyelvismeretre van szükségünk. Hangsúlyozni kell azt is, hogy a családfa önmagában csupán egy váz, puszta adatokkal. Ahhoz, hogy élővé váljék, a korabeli iratok kutatása és a rávonatkozó történeti irodalom tanulmányozása elengedhetetlen. Ha valakinek nagy történelmi hagyományokkal rendelkező ősei vannak, akkor segítségére lehetnek a kifejezetten család- történettel fogalkozó könyvek: Nagy Iván, Kempelen Béla, Palatínus József, Áldásy Antal munkái. Nagy Iván mintegy 10-12 ezer, Kempelen Béla körülbelül 40 ezer család adatait dolgozta fel. Akik nem rendelkeznek történeti múlttal, azoknak azt javaslom, hogy a családi iratok és emlékek alapján legalább a dédszülőkig vezessék le a családfájukat, s utána a levéltárakban, plébániákon megtalálják a további anyakönyveket. Fontos, hogy a kutató tudja a felekezetet és a születési helyeket. Ezekből az adatokból már szépen el lehet indulni. Azonban hangsúlyoznom kell, hogy ez egy rendkívül időigényes munka, akár évekbe is beletelhet a teljes családfa elkészítése. — Vállalnak Önök kutatást, vagy mindenkinek magának kell a régi iratokat lapozgatnia? —- Magyarországon nem tudok biztosan olyan cégekről, amelyek vállalnának kutatásokat, s a levéltárak munkatársainak erre nincs lehetőségük. Azt tudjuk vállalni, hogy előkészítjük az anyagokat, de a kutatást mindenki maga végzi. Tusjak Marianna Magyari Barna verse: Léda a toalettben köröttem hatalmas halomban gyűlnek gyűlnek a hófehér lapok immár megszokásból ma is indigóval másolom a csöndet hirtelen az íróasztal felől fojtó füst kavarog a kozmologikus költészet szerelőcsarnokában daktilusok hegesztik a hajnalt a könyvespolcról kimegy a toalettre Léda a kék csapból arzénes víz folyik a pirosból pedig Ady Endre Xaver sikerei Xaver Vamus magyar származású, kanadai orgonaművész játékával már több alkalommal megörvendeztette a békéscsabai közönséget is. Hangversenyei között levélben, vagy telefonon keresi meg szerkesztőségünket, hogy fellépéseiről tájékoztasson. Legutóbb július végi párizsi sikeréről számolt be. Franciaország legnagyobb orgonáján, a párizsi , St.-Eustache templomban Johann Sebastian Bach Passacaglia II. angol szvitjét, a-moll prelúdium és fúgáját, Liszt Ferenc Fantázia és fúga Bach nevére, Richard Wagner Izolda szerelmi halála, A walkűrök lovaglása című műveit adta elő, hangversenyét szimfonikus improvizációval zárta. A rendezvény fővédnöke Jacques Chirac, a Francia Köztársaság elnöke volt. N.K. A Magyar ének Illés hitvallása Illés Lajos Magyar Ének Cantus Hun- garicus című oratórikus művének színpadi ősbemutatóját augusztus 17-én tartották Egerben, majd a millecente- nárium napján Gödöllőn is láthatják az érdeklődők. A Cantus Hungaricus a zeneszerző zenében megfogalmazott hitvallása hazáról, népről, küldetésről, amelyhez a verseket a magyar nemzeti líra gyöngyszemeiből válogatta. A poémákat olyan költőóriások vetették papírra, mint Balassi, Berzsenyi, Arany, Petőfi, Vörösmarty, Rimay, Ady, Dsida, Babits, Áprily, valamint kortárs hazai és határokon túli jeles magyar költők. A zenedarab első része három évvel ezelőtt született, amelyből 1994-ben rádiófelvétel készült. A háromtételes teljes mű először az egri Gárdonyi Géza Színházban csendült fel. Szólistái Varga Miklós, Nagy Feró, Szvorák Kati, Balogh Márton, Dömer György voltak. Közreműködött az egri színház tánckara és az evangélikus ifjúsági kórus. Az előadást Beke Sándor, az egri társulat direktorfőrendezője állította színpadra. A pro-' dukció koreográfiáját Énekes István készítette. A díszlet- és látványterv Velekei József Lajos grafikusművész munkája. A produkció számos támogató segítségével jött létre, segítséget nyújtott többek között a Protestáns Ifjúsági Művészeti Misszió, a Magyar Kultúráért Alapítvány, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium is. A premier alkalmából napvilágot látott a Cantus Hungaricus CD-változata. (n)