Békés Megyei Hírlap, 1996. augusztus (51. évfolyam, 179-202. szám)
1996-08-17-20 / 193. szám
20 ÜNNEPI MAGAZIN 1996. augusztus 17-20., szombat-kedd Ptffkó Lajosék „bűne” a betec cyerek és a szegénység Egy család a szakadék szélén — Intézetbe nem adjuk a gyereket, ameddig bírjuk, együtt tartjuk a családot! —Mondják a szülők, Piffkó Lajos és felesége FOTÓ:.KOVÁCS ERZSÉBET Egyre több a szegény ember a mai Magyarországon. A minap olyan rendes, egyszerű családdal találkoztam, akikkel beszélgetve igencsak összeszorult a szívem, a tehetetlenségtől ká- bultan hallgattam erőfeszítéseiket. Nem, ők nem azt várják, mások oldják meg az életüket, cipelik a terheiket, amíg bírják. De amikor a hullámok már teljesen összecsapnak, amikor már teljesen kilátástalan az élet, összeroppanhatnak... Piffkó Lajos (32) sarkadi, a felesége, Edit (36) körösnagy- harsányi származású, Gyomán találkoztak, egymásba szerettek, összeházasodtak. A férfi a Gyulai Húskombinátban dolgozott, majd segédmunkásként, ahol lehetett. Az asszony tanult szakmája baromfifeldolgozó, a békéscsabai gyárban foglalkoztatták. Karikagyűrűre a gyári prémiumból futotta, de m it számított a gazdagság, elég ha szeretik egymást, legalábbis akkor így gondolták. Letelepedni, pénzszűkében egyikük szülőfalujában tudtak, ahol olcsók a házak, ez a megyehatárszéli Körösnagyharsány lett. A szülők, a rokonok segítettek, de errefelé kevés ember tárcájában domborodik a bankó. Idősebb lánykájuk, Anett 11 éves, a kisebb, Nóra a hetedik évében van. — Kezdetben jól kerestünk — meséli a férfi —•, szociális gyerekkedvezménnyel házat vehettünk. Kölcsönnel berendeztük a lehető legegyszerűbben. Elvállalok én most is minden munkát, amit csak bírok, amit csak lehet. Azám, de a nehéz fizikai munka gyorsan „beérett”; gerincsérvvel leszázalékoltak 50 százalékos rokkantnak, szociális járadékos vagyok. A feleségem gyesre jött, majd Nóra világrajöttét követően beborult felettünk az ég. 1989. december 1 -jén született, 1991. április 17-én vettük észre, hogy beteg. Vírus okozta agy velőgyulladásra gyanakodtak, de igazából nem tudták, mi baja. A világon a legtöbbet talán az akkori orvosunknak, dr. Halász István Lászlónak köszönhetünk. Ha legalább százezer forinttal nem segített nekünk, akkor keveset mondok. Nem volt pénzünk Szegedre, Budapestre járni, ő adott és nem kérte vissza. Könnybe borul a férfi tekintete, szava akad, felesége folytatja: — A SOTE II. gyermekklinikáján állapították meg, hogy mellékvese-daganata van Nórának. A tünetei súlyosbodtak, mozgáskorlátozott, idegrendszeri sérült lett, a szemmozgása, á testmozgás összerendezettsé- ge megromlott. Hat és fél órás műtét során két daganatot távolítottak el a testéből. Összesen talán tíz ilyen beteg gyermek van az országban, de mindegyik közelebb él a klinikához, a gyógytornához, az utókezeléshez. A legtöbb, amit elérhetünk (és az már igen jó), hogy járni tudjon, ne kelljen állandóan valamelyikünknek vinnie. Anett türelmesen és végtelen szeretettel játszik a húgával. Több megértés, érzelem van ebben a kislányban, mint bármelyik felnőttben. Jó tanuló, most lesz Ötödikes, de állandó témája a beteg testvére, testi, lelki állapotán érződik a fáradtság, a gyötrődés. Nóra mutatja a hasán a húszcentis sebhelyet, ott műtötték. Majd elkapja Anett buksiját és szorítja, puszilja. — Azt mondják—fakad ki az édesapa —, adjam intézetbe ezt a gyereket. Nem én, amíg élünk, amíg bírjuk, inkább mindenem eladom, de együtt marad a család. Látják a falubeliek, hogy nem félek a munkától, napszámba paradicsomszedés, kapálás, alkalmi munka, mindent vállalok. A mai keresetemből talán ki tudunk váltani Nórának néhány gyógyszert. Sajnos, a gyerek betegsége után a feleségem idegei is tönkrementek, ideggondozóba kellene járnia, de arra aztán végképpen nem futja. Hogy miből élnek mégis? Az anyuka egyelőre méltányossági gyest kap 7600 forintot, az apa rendszeres szociális járadéka a megemelt családi pótlékkal 18 ezer 725 forint, az önkormányzat rendszeres nevelési segélye 1000, majd 1800, az utóbbi időben 4000 forint lett. Nóra pelenkája, gyógyszerei havonta majdnem hatezer forintba kerülnek. A budapesti klinikán figyelmeztették őket, ha nem tudnak rendszeresen kezelésre, kontrollra járni, nem gyógyul a kislány, nem tudnak segíteni. A képhez tartozik, ha hajnali fél ötkor elindulnak a faluból — többszöri átszállással — délelőtt tíz óra tájban érnek a fővárosba. Ha onnan nem tudnak kettőkor visszaindulni, a beteg gyerekkel alhatnak a Keletiben vagy a hajléktalanok tájékán, nem érnek haza csak másnap. Autójuk nincs, ugyan miből lehetne? Kértek mozgás- korlátozottaknak adható gépkocsivásárlási támogatást, ehhez az édesapa — OTP-kölcsön árán — még a jogosítványt is megszerezte. Eddig nem kaptak, tudomásuk szerint ezután sem. A békési Phare Újítási Alap idős célcsoportja szerény adománnyal, a békéscsabai Szent Lázár Alapítvány vezetői a segítség szándékával keresték fel őket. A nevükben írtak a Népjóléti Minisztérium lakossági bejelentések osztályának, június óta még nem érkezett válasz, nemhogy ígéret, remény. Az önkormányzat szegény, szociális segélyt, rendszeres nevelési segélyt, alkalmanként egy-kétezer forintot kiutal számukra, de ez bizony az éhenhaláshóz is kevés. Az anyuka ápolási díj megállapítását kérte, az apuka valakinek, bárkinek a bármilyen segítségét. — Lehetetlent nem kívánok én! Autó, használt, de üzemképes kellene. Ledolgoznám vagy havi 3—4 ezer forintot tudnánk törleszteni érte, csak Nórát vi- hessük az orvoshoz. Ha mindnyájan lebetegszünk, tönkremegyünk, ki neveli fel őket? Nem jobb az államnak, ha a család együttmarad és mi bajlódunk a saját kínunkkal? Egyedül már tehetetlenek vagyunk. Kérem, segítsen valaki... Bede Zsóka —így fogd a ceruzát Nóri —Anett a kezét vezeti testvérének Vezető pozícióba kerülhet! igy kis szerencsével Ön vezető helyre kerülhet. Hogy hol? Egy hihetetlenül jó KIA Bestében! Amennyiben Ön rendelkezik vállalkozói vásárlói kártyával és 1996. június 1 -je és augusztus 31 -e között legalább 200.000 forint összértékben vásárol a Jééé C+C raktáráruházakban, egy KIA Besta haszongépjármüvet nyerhet. Sorsolás: 1996. szeptember 13-án. A szerencsés nyertest levélben értesitjük. Figyelem! A Jééé C+C-vel Önt nem lehet megelőzni! '"ílSlíiii: 'iá IKES MEGYEI HÍRLAP , ytAJESl tagja Közéleti napilap. Főszerkesztő: dr. Árpási Zoltán. Feleló« szerkesztő: Niedzielsky Katalin, Seleszt Ferenc. Kiadja a Népújság Kft. Felelős kiadó: dr. Tóth Miklós ügyvezető igazgató. Szerkesztőség és kiadó: 5600 Békéscsaba, Munkácsy u. 4. Levélcím: 5601 Békéscsaba. Pf. 111. Telefonszámok: központ (66) 450-450; sportrovat: 451-114; Szerkesztőségi telefax: (66) 441-020. Kiadói telefax: (66) 450-198; Hirdetésvezető: Nánási János. Telefon/fax: (66)441-311; Terjesztésvezető: Körtvélyesi Csaba. Telefon/fax (66) 453-710. Az előfizetők részére terjeszti a Népújság Kft. az ügynökségein keresztül. Árusításban terjeszti a „DÉLHÍR” Rt. Békés megyei üzeme, Békéscsaba Szabadság tér 1—3. Telefon (66) 443-106 és egyéb terjesztő szervek. Előfizethető a kiadónál (5600 Békéscsaba, Munkácsy u. 4.), valamint a területi ügynökségeknél és a kiadó kézbesítőinél közvetlenül, postautalványon és átutalással. Előfizetési díj egy hónapra 595 Ft, negyedévre 1725 Ft. Készül: a Kner Nyomdában, Békéscsaba, Baross út 9—21. Vezérigazgató: Balog Miklós. HU ISSN 12151068
