Békés Megyei Hírlap, 1996. július (51. évfolyam, 152-178. szám)
1996-07-06-07 / 157. szám
A tánc ünnepe, (ö) Kedden este mutatta be a Kolozsvári Állami Magyar Opera balettkara Bach, Rachmaninov, Albinoni, Mozart, Massenet, Rossini, Csajkovszkij zenéjére komponált összeállítását A tánc ünnepe címmel. A koreográfia Valkay Ferenc, a díszlet és a jelmez Witlinger Margit érdeme volt. A főként fiatal táncosokból álló együttes balettestjét nagy tetszéssel fogadta a közönség fotó: such tamás Történelmi alak történelmi környezetben Nagy András Báthory Erzsébet című színpadi játékában a címszereplőt Tímár Éva Érdemes művész — a Budapesti Kamaraszínház tagja, Szegeden is játszik — formálja meg. Dunaújvárosban 1987-ben, akkor is Csiszár Imre rendezésében, már játszotta a szerepet Gáspár Tibor társaságában. Az akkori és a mostani gyulai szerepkülönbségről elmondta: ott kis szobában adták elő a játékot, itt pedig egy várudvaron, amely nagy kihívást jelent számukra a darab megoldásában. Akkor is szerette játszani, s most a Reflex Színpad Egyesületnek és vezetőjének, Merő Bélának a jóvoltából a nyáron több, igazi várudvaron előadhatják. Bár zárt térbe írták a darabot, ahogyan a gyulai, a kőszegi, az egervári és az esztergomi udvarokat is vastag falak övezik, jól illeszkednek a cselekményhez. Érezhető a bezártság... —Nehéz szerep Báthory Erzsébeté? — A darab szépen megírt, nyelvezete gyönyörű, építkezése szinte zenei. A szerep azért nehéz, mert e hatalmas térben ketten játsszuk végig a majdnem másfél órás előadást. sz. m. A premier előtti sajtótájékoztatón a főszereplő, Tímár Éva és a rendező, Csiszár Imre FOTÓ: l.EHOCZKY PÉTER Közönség — sajtó — színház V Már nem ragad A Gyulai Várszínház székei a szó szoros értelmében közönségmarasztalókká váltak. A 10 éves ülőhelyek a nagy nyári melegekben szépen megkötötték a port, melynek következtében felületük ragacsos lett. Semmilyen mosószer nem oldotta meg a problémát, vegyészmérnök is úgy foglalt állást, hogy ezeknek már annyi... A színház műszaki vezetője, Mihály Gyula azonban rájött a megoldásra: próbálják meg „gőzborotvával”, nagy nyomás alatt. A Gyulai Közüzemi Vállalat segítségével realizált munka eredménye a teljes siker, vége a ragacsnak, (ö) A Gyulai Várszínház a mostani évadban új kezdeményezéssel lepte meg a sajtó munkatársait. A bemutatókat megelőző napon kerekasztal-beszélgetést rendeznek az adott darab készítőivel, szereplőivel. Jó, munkánkat segítő lépésnek tartjuk. De a várszínháznak vajon milyen érdeke fűződik ehhez?—kérdeztük Gedeon József igazgatót. — Megjelent műsorfüzetünkben legalább egyhónaposak az információk — mondta. — Ugyanakkor szeretnénk, ha a sajtó segítségével a közönség mindig a legfrissebb ismeretek birtokába jutna a bemutatásra kerülő előadásokról. Későbbi tervünk — amikor majd rendeződnek körülményeink új helyünkön —, hogy a közönség számára is lehetővé tegyük a találkozókat a nálunk fellépő művészekkel. Akár a bemutatók előtt is. Tudjuk, nagy az igény erre. Az is jó lenne, ha a színház köré civil csoport szerveződne, valamiféle baráti kör, társaság. Az élő kapcsolat létrejöttét szívesen segítjük. (Szőke) Szövetségre varva Toborzó fiatalok Nagyon nehéz anyagi helyzetben vannak a színházak—derült ki egy alkalmi beszélgetésen a gyulai várszínházi igazgatóságon. Nem elég, hogy nincs pénz, a kor szeme előtt csak az lebeg, hogy mit lehet azonnal anyagiakra váltani. Tehetséges színészeink vannak, ám a közönség csak az ismert nevekre vált jegyet. Az ismertség pedig csak sorozatfilmekből nyerhető, melyeknek színvonaláról inkább ne beszéljünk. Ez általában is igaz, a nyári színházakra pedig kiváltképp. Megoldást jelentene valamiféle szövetség közöttük. A hazai állandó, a nyári, a határon kívüli magyar színházak műsorcserével segíthetnének egymáson, hiszen a pénztelenség miatt egyre kevesebb önálló produkciót lehet kiállítani. S ha már sikerült, az lenne a kívánatos, hogy minél többször, többfelé játsszák az előadást. (<j) Jó szórakozást! Biztosan mindenkivel előfordult már, hogy a jegyszedő nem elég kulturált hangnemben utasította helyére a színház után vágyakozót. Apróság, de az ilyen magatartással bizony meg lehet fúrni egy intézmény hírnevét. Az előadás már folyik, de a rossz szájíz még mindig marad... Mennyivel jobb érzés, ha a jegy szedő azt mondja Thália kapujában: Jó szórakozást kívánok! A Gyulai Várszínházban ez olykor németül is elhangzik már, tekintettel a külföldi látogatókra. —ö— Diákcsoport járja június 29-e óta a várost Gyulán, alkalmi utcaszínházukkal toborozzák a közönséget a várszínházba. A helyi katolikus és a Bay gimnáziumok diákjai ők, a csoportot Balogh Márta tanárnő vezeti. Két-három órán át mutatják be az utcákon délutánonként — piaci napokon délelőtt is — produkcióikat, melyek mindig az adott bemutatóhoz készítettek. Elhangzanak dalok, versek, rigmusok, szendvicsember hordozza a várszínházi kínálatot. A diákszínjátszók összeállításainak csokrát a vár melletti kisszínpadon csütörtökön estefelé láthatták az érdeklődők. Más fiatalok is segítenek a folyamatos színházi légkör fenntartásában a Gyulai Várszínháznak. A békéscsabai Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola végzős, végzett hallgatói 18 órától 20.15-ig kamarazenéinek a vár előtt. Ok békéscsabaiak és gyulaiak, s középkori zenét adnak elő. (ö) Mesehősök vagy miniatűr emberkék? Kik ezek a bábfigurák? Micsoda alakok, akik ámulatba ejtettek, elgondolkodtattak vagy éppen feldühítettek itt, Békéscsabán napokon át, a XI. Nemzetközi Bábfesztivál tíz külföldi és hét magyar együttesét felvonultató tizenhét „zsűrizett” előadásán, az éjszakai bemutatókon és az utcai parádékon? Mesehősök vagy miniatűr emberkék? Lekicsinyített jelképek vagy inkább felnagyított jellemek? A bábszínház a gyerekeké: nagyszerű találmány, szépen szórakoztat, a kicsik nyelvén beszél. Nem azt mondja: ez a lecke, tessék megtanulni! Mégis megtanít, amire akar, mert kedves, szereti a gyereket. Andersen, Grimm bevált háziszerző, akárcsak a magyar irodalom klasszikusa, Arany János. Hatásos a középkori széphistória, a példázat arról, miként bűnhődik Isten keze által, aki nem tiszteli a legszentebb erényeket, a hitet, a hűséget és a szemérmességet. A magyar bábművészet meghatározó vonása, hogy a népzenei hagyományból merít, klasszikus műre épül, ennek szép. példáját hozta a házigazda Napsugár Bábegyüttes, amikor Bartók Béla Cantata Profana című zeneművét mutatta be Lenkefi Komád bábművész rendezésében, bábjaival. Ajó öreg La Fontaine meséi mais népszerűek, hiszen állatszereplőkkel embereket jellemezni hálás megoldás, és hatásos. A kortárs szerzők szívesen nyúlnak a népmeséhez, a szépirodalomhoz, mondandójuk megszívlelendő. S persze nem lenne korunk hű tükre, lenyomata a bábszínház, ha megállna vele az idő, ha nem tartana lépést gyorsan változó világunkkal. így kerülnek színpadra,paravánra a modern mesék, a bábmusicalek, a magvasabb előadások, amelyekből a tapasztaltabb korosztály valószínűleg többet érthet, s nem is tud már oly önfeledten kacagni. A hazai bábszínház gazdag zenei hagyományokkal rendelkezik. Úgy tartják, a zenei bábszínházát magyar művészek találták ki, ez az, amit Szabolcsi Bence látvánnyá váló zenének nevezett. Míg a régi zenei bábszínpadon miniatűr emberkék játszottak, főleg operát vagy balettot, az új bábok stilizáltak, absztraktak, a zenemű eredeti tartalmát fejezik ki mozgásukkal, stilizációjukban. A fesztivál egyik jellemzője volt, hogy bár gyerekeknek készültek az előadások, bizony a mai világ felnőtt problémái sem maradtak titokban. Megjelent ez a mai zaklatott vagy éppen unalmas világ, az emberi kiszolgáltatottság, de szerencsére a szeretet, a hit ereje is. Láttunk klasszikus bábjátékot, modernizált változatot, avantgarde kísérleteket, alaposan kimunkált és stilizált bábokat, marionetteket. A színvonalas bábjáték látványszínház a javából, ahol él a színpadkép, megelevenedik minden a világítástól a képekig, a tárgyak életre kelnek. Az ügyes bábos ugyanis minden tárgyból képes bábot teremteni, méghozzá nem az ember lekicsinyített mását, hanem igazi jelképét. A művész lehel lelket a bábba. Ezért legszebbek azok a megoldások, ahol a bábfigurákkal együtt megjelenik a játékos, maga a bábos, a művész, és játékával, arcával, érzelmeivel gazdagítja az előadást, együtt él a bábjával. A színész érdeme, ha képes a nézőt együttműködésre hívni, élő kapcsolatot teremteni a színpad és a közönség között. Niedzielsky Katalin Holle anyó a Bóbitától, (n) A XI. Nemzetközi Bábfesztiválra a Grimm testvérek meséjét, a Holle anyót hozta el a Bóbita Bábszínház. A Pécsi Nemzeti Színház bábtagozatának békéscsabai előadásában a bábok voltak a főszereplők, a színészi játék, a bábművészek arca sötétben maradt, tehát a fotó kicsit csalóka... fotó: lehoczky Péter
