Békés Megyei Hírlap, 1996. július (51. évfolyam, 152-178. szám)

1996-07-06-07 / 157. szám

A tánc ünnepe, (ö) Kedden este mutatta be a Kolozsvári Állami Magyar Opera balettkara Bach, Rachmaninov, Albinoni, Mozart, Massenet, Rossini, Csajkovszkij zenéjére komponált összeállítását A tánc ünnepe címmel. A koreográfia Valkay Ferenc, a díszlet és a jelmez Witlinger Margit érdeme volt. A főként fiatal táncosokból álló együttes balettestjét nagy tetszéssel fogadta a közönség fotó: such tamás Történelmi alak történelmi környezetben Nagy András Báthory Erzsébet című színpadi játékában a címszereplőt Tí­már Éva Érdemes művész — a Buda­pesti Kamaraszínház tagja, Szegeden is játszik — formálja meg. Dunaújvárosban 1987-ben, akkor is Csiszár Imre rendezésében, már ját­szotta a szerepet Gáspár Tibor társasá­gában. Az akkori és a mostani gyulai szerepkülönbségről elmondta: ott kis szobában adták elő a játékot, itt pedig egy várudvaron, amely nagy kihívást jelent számukra a darab megoldásában. Akkor is szerette játszani, s most a Reflex Színpad Egyesületnek és veze­tőjének, Merő Bélának a jóvoltából a nyáron több, igazi várudvaron elő­adhatják. Bár zárt térbe írták a darabot, ahogyan a gyulai, a kőszegi, az egervári és az esztergomi udvarokat is vastag falak övezik, jól illeszkednek a cselek­ményhez. Érezhető a bezártság... —Nehéz szerep Báthory Erzsébeté? — A darab szépen megírt, nyelveze­te gyönyörű, építkezése szinte zenei. A szerep azért nehéz, mert e hatalmas térben ketten játsszuk végig a majdnem másfél órás előadást. sz. m. A premier előtti sajtótájékoztatón a főszereplő, Tímár Éva és a rendező, Csiszár Imre FOTÓ: l.EHOCZKY PÉTER Közönség — sajtó — színház V Már nem ragad A Gyulai Várszínház székei a szó szoros értelmében közönségmarasztalókká vál­tak. A 10 éves ülőhelyek a nagy nyári melegekben szépen megkötötték a port, melynek következtében felületük raga­csos lett. Semmilyen mosószer nem ol­dotta meg a problémát, vegyészmérnök is úgy foglalt állást, hogy ezeknek már annyi... A színház műszaki vezetője, Mi­hály Gyula azonban rájött a megoldásra: próbálják meg „gőzborotvával”, nagy nyomás alatt. A Gyulai Közüzemi Válla­lat segítségével realizált munka eredmé­nye a teljes siker, vége a ragacsnak, (ö) A Gyulai Várszínház a mostani évadban új kezdeményezéssel lepte meg a sajtó munkatársait. A bemutatókat megelőző napon kerekasztal-beszélgetést rendez­nek az adott darab készítőivel, szerep­lőivel. Jó, munkánkat segítő lépésnek tartjuk. De a várszínháznak vajon milyen érdeke fűződik ehhez?—kérdeztük Ge­deon József igazgatót. — Megjelent műsorfüzetünkben legalább egyhónaposak az információk — mondta. — Ugyanakkor szeretnénk, ha a sajtó segítségével a közönség mindig a legfrissebb ismeretek birtoká­ba jutna a bemutatásra kerülő elő­adásokról. Későbbi tervünk — amikor majd rendeződnek körülményeink új helyünkön —, hogy a közönség számá­ra is lehetővé tegyük a találkozókat a nálunk fellépő művészekkel. Akár a bemutatók előtt is. Tudjuk, nagy az igény erre. Az is jó lenne, ha a színház köré civil csoport szerveződne, valami­féle baráti kör, társaság. Az élő kapcso­lat létrejöttét szívesen segítjük. (Szőke) Szövetségre varva Toborzó fiatalok Nagyon nehéz anyagi helyzetben van­nak a színházak—derült ki egy alkalmi beszélgetésen a gyulai várszínházi igazgatóságon. Nem elég, hogy nincs pénz, a kor szeme előtt csak az lebeg, hogy mit lehet azonnal anyagiakra vál­tani. Tehetséges színészeink vannak, ám a közönség csak az ismert nevekre vált jegyet. Az ismertség pedig csak sorozatfilmekből nyerhető, melyeknek színvonaláról inkább ne beszéljünk. Ez általában is igaz, a nyári színhá­zakra pedig kiváltképp. Megoldást je­lentene valamiféle szövetség közöttük. A hazai állandó, a nyári, a határon kívü­li magyar színházak műsorcserével se­gíthetnének egymáson, hiszen a pénz­telenség miatt egyre kevesebb önálló produkciót lehet kiállítani. S ha már sikerült, az lenne a kívánatos, hogy mi­nél többször, többfelé játsszák az előadást. (<j) Jó szórakozást! Biztosan mindenkivel előfordult már, hogy a jegyszedő nem elég kulturált hangnemben utasította helyére a szín­ház után vágyakozót. Apróság, de az ilyen magatartással bizony meg lehet fúrni egy intézmény hírnevét. Az előadás már folyik, de a rossz szájíz még mindig marad... Mennyivel jobb érzés, ha a jegy szedő azt mondja Thália kapujában: Jó szórakozást kívánok! A Gyulai Várszínházban ez olykor néme­tül is elhangzik már, tekintettel a külföl­di látogatókra. —ö— Diákcsoport járja június 29-e óta a vá­rost Gyulán, alkalmi utcaszínházukkal toborozzák a közönséget a várszínház­ba. A helyi katolikus és a Bay gimnázi­umok diákjai ők, a csoportot Balogh Márta tanárnő vezeti. Két-három órán át mutatják be az utcákon délutánon­ként — piaci napokon délelőtt is — produkcióikat, melyek mindig az adott bemutatóhoz készítettek. Elhangzanak dalok, versek, rigmusok, szendvicsem­ber hordozza a várszínházi kínálatot. A diákszínjátszók összeállításainak csok­rát a vár melletti kisszínpadon csütörtö­kön estefelé láthatták az érdeklődők. Más fiatalok is segítenek a folyama­tos színházi légkör fenntartásában a Gyulai Várszínháznak. A békéscsabai Bartók Béla Zeneművészeti Szakkö­zépiskola végzős, végzett hallgatói 18 órától 20.15-ig kamarazenéinek a vár előtt. Ok békéscsabaiak és gyulaiak, s középkori zenét adnak elő. (ö) Mesehősök vagy miniatűr emberkék? Kik ezek a bábfigurák? Micsoda alakok, akik ámulatba ejtettek, elgondolkodtat­tak vagy éppen feldühítettek itt, Békés­csabán napokon át, a XI. Nemzetközi Bábfesztivál tíz külföldi és hét magyar együttesét felvonultató tizenhét „zsűri­zett” előadásán, az éjszakai bemutató­kon és az utcai parádékon? Mesehősök vagy miniatűr emberkék? Lekicsinyített jelképek vagy inkább felnagyított jelle­mek? A bábszínház a gyerekeké: nagyszerű találmány, szépen szórakoztat, a kicsik nyelvén beszél. Nem azt mondja: ez a lecke, tessék megtanulni! Mégis megta­nít, amire akar, mert kedves, szereti a gyereket. Andersen, Grimm bevált háziszerző, akárcsak a magyar irodalom klasszikusa, Arany János. Hatásos a kö­zépkori széphistória, a példázat arról, miként bűnhődik Isten keze által, aki nem tiszteli a legszentebb erényeket, a hitet, a hűséget és a szemérmességet. A magyar bábművészet meghatározó vonása, hogy a népzenei hagyományból merít, klasszikus műre épül, ennek szép. példáját hozta a házigazda Napsugár Bábegyüttes, amikor Bartók Béla Can­tata Profana című zeneművét mutatta be Lenkefi Komád bábművész rendezésében, bábjaival. Ajó öreg La Fontaine meséi mais népszerűek, hiszen állatszereplőkkel embe­reket jellemezni hálás megoldás, és hatá­sos. A kortárs szerzők szívesen nyúlnak a népmeséhez, a szépirodalomhoz, mondan­dójuk megszívlelendő. S persze nem lenne korunk hű tükre, lenyomata a bábszínház, ha megállna vele az idő, ha nem tartana lépést gyor­san változó világunkkal. így kerülnek színpadra,paravánra a modern mesék, a bábmusicalek, a magvasabb előadások, amelyekből a tapasztaltabb korosztály valószínűleg többet érthet, s nem is tud már oly önfeledten kacagni. A hazai bábszínház gazdag zenei ha­gyományokkal rendelkezik. Úgy tartják, a zenei bábszínházát magyar művészek találták ki, ez az, amit Szabolcsi Bence látvánnyá váló zenének nevezett. Míg a régi zenei bábszínpadon miniatűr em­berkék játszottak, főleg operát vagy ba­lettot, az új bábok stilizáltak, absztrak­tak, a zenemű eredeti tartalmát fejezik ki mozgásukkal, stilizációjukban. A fesztivál egyik jellemzője volt, hogy bár gyerekeknek készültek az előadások, bizony a mai világ felnőtt problémái sem maradtak titokban. Megjelent ez a mai zaklatott vagy éppen unalmas világ, az emberi kiszolgáltatottság, de szerencsé­re a szeretet, a hit ereje is. Láttunk klasszikus bábjátékot, modernizált vál­tozatot, avantgarde kísérleteket, alapo­san kimunkált és stilizált bábokat, mari­onetteket. A színvonalas bábjáték lát­ványszínház a javából, ahol él a színpad­kép, megelevenedik minden a világítás­tól a képekig, a tárgyak életre kelnek. Az ügyes bábos ugyanis minden tárgyból képes bábot teremteni, méghozzá nem az ember lekicsinyített mását, hanem igazi jelképét. A művész lehel lelket a bábba. Ezért legszebbek azok a megoldások, ahol a bábfigurákkal együtt megjelenik a játékos, maga a bábos, a művész, és játékával, arcával, érzelmeivel gazda­gítja az előadást, együtt él a bábjával. A színész érdeme, ha képes a nézőt együtt­működésre hívni, élő kapcsolatot terem­teni a színpad és a közönség között. Niedzielsky Katalin Holle anyó a Bóbitától, (n) A XI. Nemzetközi Bábfesztiválra a Grimm testvérek meséjét, a Holle anyót hozta el a Bóbita Bábszínház. A Pécsi Nemzeti Színház bábtagozatának békéscsabai előadásában a bábok voltak a főszereplők, a színészi játék, a bábművészek arca sötétben maradt, tehát a fotó kicsit csalóka... fotó: lehoczky Péter

Next

/
Thumbnails
Contents