Békés Megyei Hírlap, 1996. június (51. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-05 / 130. szám

MEGYEIKÖRKÉP

1996. június 5., szerda

Megkérdeztük olvasóinkat

Hol tölti, hol töltené legszívesebben nyári szabadságát?

Kiss Erzsébet 19 éves, békési ABC-áruházi eladó, rokkant járadékos:

— Egy éve a betegségem mozgásomat igencsak behatárolja. Négy éve nem voltam nyaralni, korábban a családommal jártunk Stuttgartban, az ott élő barátoknál. Csodálatos a város, most is hívtak, de anyagiak miatt sem mehetünk. Pedig szívesen megnézném még egyszer a Fekete erdőt, éppúgy, mint a francia határ közelében lévő Európa-parkot. A délszláv háború előtt voltam Dubrov- nikban, oda is szívesen elmennék még egyszer. Akkor is nagyon boldog lennék, ha a nyáron csak egyetlen hétre eljutnék a Balatonhoz.

Szabóné Abrahám Beáta 27 éves, köröstarcsai munkanélküli:

— Ha egy kicsit álmodozha- tom, akkor mondom... Ha lehetne, akkor boldogan választanám az olasz tengerpartot, egy nem drága, de jó szállodában szívesen eltöltenék családommal, férjemmel és két gyermekemmel

2—3 gondtalan hetet. A dolog lényege, hogy kiszolgáljanak, ne kelljen főznöm, takarítanom, csak a megterített asztalhoz kelljen leülni. Fürödnénk a tengerben, kirándulnánk, este szórakoznánk, diszkóba mennénk. Ezzel szemben a valóság: nézegetjük a szép színes prospektusokat, anyagi okok miatt az idén is szüleim telkét választjuk, ott nyaralunk majd.

Dr. Szombati László 44 éves, csárdaszállási állatorvos:

— Nekem öt évre meg volt oldva a nyaralásom, ugyanis a Kincses Kalendárium rejtvényfejtő versenyén 1992-ben öt esztendőre 50 ezer dollárt nyertem, amit öt egyenlő részben lehetett igénybe venni. A családdal úgy döntöttünk: szervezett utakon veszünk részt, hogy ne kelljen idegeskednünk semmiért. így jutottunk el Brazíliába, az USA-ba,-Kanadába, végigjártuk Nyugat-Európát, s most az utolsó évben olaszországi körutazást tervezünk. Ez a nyeremény óriási lehetőségeket teremtett számunkra, jövőre minden bizonnyal szerényebb keretek között nyaralunk majd.

Faragó István 51 éves, mezőberényi órásmester:

— Amikor évtizedekkel ezelőtt megtehettük, akkor minden nyáron a családdal a Bükk- ben töltöttük a nyári szabadságunkat. Aztán anyagi okok miatt egyre rövidebb időre, s ritkábban mentünk, tavaly már csak egy hosszabb hétvégi visegrádi, esztergomi kirándulás jelentette a pihenést, a szabadságot. Az idén ismét a Bükkbe szeretnénk menni: ha a tízéves családi Trabantunk is úgy akarja, s nem hágy cserben, akkor Lillafüred és Ómassa környékét szeretnénk bebarangolni. Egyszer jó lenne tengert látni. Sajnos ezt nem engedhetjük meg magunknak. —sz—

Népdalverseny Medgyesegyházán

A battonyai zeneiskola két évente meghirdetett népdalversenyéhez kapcsolódva tartották a hét végén a népdaléneklés területi versenyét Medgyesegyházán, a művelődési ház könyvtárában.

A megmérettetésen 5 általános iskola képviseltette magát, ahol a díjak a millecentenárium tiszteletére községi címerrel ellátott emléklapok, valamint emléktárgyak voltak.

Az előadás kötelező számait Békés megyei népdalokból, Dutkon László gyűjtéseiből állították össze. A versenyszámok értékelése alsó és felső tagozatos kategóriában külön történt, amely a szoros versenyben komoly fejtörést okozott a zsűrinek. A szólóének kategóriában az alsó tagozat győztesei: I. Ménesi Melinda (Almáskamarás),

II. Katona Stella és Tarr Angéla

(Kevermes), III. Hodászi Klára (Battonya). Felső tagozat: I. Deth Rozália (Battonya), II. Fü- löp Katalin (Medgyesegyháza) s é Roczkó Zsuzsanna (Battonya), III. Jankó Zita

(Mezőhegyes) és Leiszt Gábor (Medgyesegyháza). Duó kategóriában: I. Deth Rozália, Dohány Anna (Battonya), II. Szolnok Tünde, Varga Gyöngyi (Medgyesegyháza). h. m.

Kálvin támogatásával

A mezó'gyáni Kálvin Alapítvány a közelmúltban ismét gyarapodott. Az Árpád utcai Oláh Imre tízezer forintot fizetett be az alapítvány számlájára azzal a nemes céllal, hogy' négy-öt hitoktatásban részesülő mezó'gyáni tanuló kiutazását segíti Sepsi- szentgyörgyre, a Magyar Reformátusok Világtalálkozójának zárófoglalkozására. A helybéli általános míívek'klés központ egyébként is tervezi a világtalálkozón való részvételt, így a gyerekek a mezó'gyáni delegációval utazhatnak Romániába. (m)

Ismét kényszerparkolás

Junius elsejen életbe lépett a nehéz tehergépkocsik közlekedésének hét végi korlátozása: szombaton 7 órától vasárnap 22 óráig tartott az első „kamionstop”. A Gyulai Rendőrkapitányság közlekedési rendőrei a közlekedés-felügyelettel együttesen ellenőrizték, hogy a nehéz tehergépkocsik vezetői betartják-e a korlátozást, a kijelölt, a RIT Kft. Jánoszugnál lévő kamionparkolójába mennek-e és ott tartózkodnak a megadott időtartamban. Az ellenőrzés tapasztalata: a gépkocsivezetők fegyelmezetten vették tudomásul a nyugat-európai gyakorlat szerinti új rendelkezést. A türelmi, figyelmeztető jellegű időszakban nyolc tehergépkocsinál szabtak ki a rendőrök összesen 12 ezer 500 forint helyi

színi bírságot. A gyulai határátkelőhelyen hétfőn déltájban tetőzött a forgalom. Az újonnan érkező kamionok miatt a Veszély mögötti úgynevezett kényszerparkolóból, melyet újra megnyitottak hétfőn 13.35 órakor, szakaszosan engedik a gépkocsikat a határhoz. Tegnap reggel 8 óra tájban 44 kamion várakozott továbbhaladásra ezen a parkolóhelyen — tudtuk meg a Gyulai Rendőrkapitányságon.

A Békés Megyei Rendőrfőkapitányságon arról tájékoztatták lapunkat, hogy az idén két alkalommal vált szükségessé a kényszerparkoló megnyitása, rövid időtartamra. Az utóbbi ezelőtt 3 hónappal volt. A mostani torlódás a hét végi korlátozás miatt alakult ki. Sz. M.

rint kötelesek vagyunk szerződéseket kötni valamennyi műsorszolgáltatónkkal — többek között a külföldi műholdas adókkal is. Ezért viszont valószínűleg ők pénzt fognak kérni, és ezt a költséget már át kell hárítanunk nézőinkre. Sőt az is lehet, hogy emiatt programváltozások lesznek — de mindez csak január elsejétől.

— A helyi televíziók között is akad, aki közszolgálati televízióként dolgozik...

— Közszolgálati televíziónak az a helyi tévé számít, amelyiket az ORTT annak minősít, ilyen pedig pillanatnyilag nincs Békéscsabán. Rájuk mindössze annyi vonatkozik, hogy három helyi adónak biztosítanunk kell a csatornát, de nem feltétlenül alapcsomagban. Mellettük pedig készülünk újabb magyar nyelvű csatornák bekötésére, hisz nézőink legtöbbje ezeket az adásokat várja.

A. Gy.

Agyba-főbe verték az álmukból felriadtakat

Eleki botozós 2.

A két fiatalember apja legyen számunkra: Apa. A félórás látogatás — hivatalos aktusnak aligha tekinthetnénk — történéseiből a legjobb lesz pontos szemelvényekkel szolgálnunk.

A szó elszáll...

A Rendőr: „... No, jöttünk megkérdezni, hogy ö... én megmondom őszintén, tehát, ugye mint eleki emberek, azért jöttem el, hogy egymás közt beszéljük meg ezt a dolgot, hogy ne menjenek törvénybe, vagy ha akarnak, menjenek, mert nekem, mivel én rendőr vagyok, énnekem az a kötelességem, hogy az intézkedést úgy, ahogy elő van írva hajtsam végre, de ha maguk, mint szomszédok, és itt, mint akik már több évtizede itt élnek egymás közt, ugye, ezt meg tudják beszélni vagy izé, akkor ez magukra tartozó dolog, én akkor már ki is léptem ebből az egész mindenségből ugye. Mert azt is el kell mondani, hogy hibázott — én nem vagyok bíró, én nem tudom megítélni, hogy ki mit hibázott, meg ki mit nem —, énnekem csak az a dolgom ugye, hogy ha ez megtörtént, akkor nekem ezt le kell írni, meg jelenteni kell. Azért még itt van nálunk ez az ügy ugye, még nem küldtük el Gyulára, addig lehet róla szó, hogy maguk megbeszéljék, ha viszont nem tudnak megegyezni, akkor ugye ennek menni kell a maga útján. At is adom a szót akkor, próbálják meg nyugodtan...”

Idősebb H. L.: „...én nem tudok kiegyezni, mert ...nem lehet tudni, hogy ebből még mi lesz. Hát az éjjel már szédültem, fájt a

fejem és megint vissza kell menni a kórházba. Ezt nem én csináltam magamnak.

A Rendőr ,,Következőről

van szó: nem azt kértük itt magától, hogy maga nézzen el valamit. Én elmondtam, hogy miért jöttünk át... Megbeszéltük azt, hogy ezt az ügyet tisztázzuk kellőképpen. Nézzék, ha maguk úgy döntenek, hogy mennek a bíróságra, mennek, mert nekem ugye más dolgom nincs, mint megírjuk a jelentést és adjuk tovább. De viszont azt is el kell mondani L. bácsi, hogy— jó, a két gyereket felelősségre vonják —, de L.-t is felelősségre fogják vonni. Mert ő egy fiatalkorú gyereket vert meg... Ót is

felelősségre fogják vonni

kéremszépen, talán még jobban, mint a két gyereket, megmondom miért. Mert ő felnőttkorú, neki tudnia kellett volna azt, hogy: egyik—gyereket megverni, a másik dolog: éjnek idején elkövet egy magánlaksértést, ő is ugyanúgy a szociális otthon sérelmére.”

Ifjabb H. L.: ,/íz nem magánlaksértés volt, ott jöttek nyolcán vagy tízen, maga is ott volt. Kértem, hogy hozzon haza kocsival, nem hozott. Igaz?”

A Rendőr által adott választ a nyomdafesték nehezen tűmé: amit mond, porig alázza a 38 éves ifjabb H. L.-t — a szülei füle hallatára, saját otthonukban. Amikor a rend őre igyekszik elmondani, hogy szerinte miként estek meg a dolgok egyes részletei, már mindenki csak a magáét mondja. Ekkor reccsen közbe a Rendőr szava: „Hadd mondjam már végig, a jó isten b... meg!.... Hát nem engedik, hogy beszéljen az ember!"

Az Apa: , .Részemről én is azt akartam tudni, mennek-e a bíróságra vagy nem?"

Traccsparti a lépcsőn

Az átlagot messze meghaladó fizikai adottságokkal rendelkező Báty él a jogával: nem kíván nyilatkozni. A szociális otthonnak az a dolgozója, akihez akkor éjjel ifjabb H. L. becsöngetett, pontosan emlékszik a történtekre:

— Háromnegyed három és három között egy fiatalember, azóta tudjuk, ifjabb H. L. feltépte a bejárat külső ajtaját, de a másikat, az üvegezettet zárva találta — mondja. — Azt kiáltozta, hogy bocsássam be és hívjak orvost, rendőröket. Ide idegen nem jöhet be. Úgy láttam, hogy életveszélyben nem volt. Idejött a lépcsősor tetejére, lenn a lépcsők alján hat—nyolc fiatal állt. Aránylag kulturáltan beszélgettek egymással arról, hogy ifjabb H. L. miért ütötte meg egy társukat. A kérdezett azt hajtogatta, hogy ő csak visszaütött. Jó negyedórát társaloghattak, amikor a belső ajtó egyik üveglapját ifjabb H. L. betörte azzal, hogy mostmár hívjak rendőrt, mert fél, hogy agyonverik a fiatalok. Telefonáltam, az eleki őrsön senki nem vette fel, ezért a 07-en a gyulai kapitánysággal beszéltem. Megadták az eleki őrsparancsnok rádiótelefonjának a számát azzal, hogy keressem őt, s ha nem sikerülne, küldenek Elekre egy járőrkocsit. Megítélésem szerint ifjabb H. L. ugyan illuminált állapotban volt, de nem volt részeg. A fiatalok is tűrhetően viselkedtek. Hallhatták a kitört üvegű ajtón át, hogy rendőrt hívtam, el is mentek. Ifjabb H. L. megvárta a százados urat, aki felszólította, hogy csináltassa meg az üvegezést. Felhívtam ifjabb H. L. édesapját, de ő nem vállalkozott arra, hogy a fiáért jöjjön. Ifjabb

H. L. kérte, hogy vigye őt haza az őrsparancsnok. Nem vállalta. Amikor ifjabb H. L. már elment, azt mondta a Rendőr, megy utána kocsival. Háromnegyed négy körül lehetett, hogy mind elmentek. A százados úr néhány perc múlva visszatért, s megkérdezte, hogy nem jött-e vissza ifjabb

H. L. Mondtam neki, hogy nem. Mire közölte, hogy megy utána. Háromnegyed ötkor az ifjabb H.

L. felhívott telefonon, s megköszönte, hogy védelmet kapott.

Száz szónak is egy a vége

Egy szemtanú (neve, címe a szerkesztőségben) elmondta, hogy hazafelé tartva ifjabb. H. L. valóban bement egy Temető sori ház előkertjébe, fel a lépcsőn az ajtóig. O két fiatalembert látott, akik a kerítésnél álltak. Ifjabb H. L. segítségért kiabált, amaz kettő meg azt mondta, hogy megütötte társukat, ezért mentek utána. Aztán megérkezett a Rendőr, a két fiatalember rendőri segítséggel szerette volna ifjabb Hegedűst kihozni, de nem bírtak vele. A felébredt háziak is szerették volna, ha véget ér a vircsaft. Ifjabb H. azt mondta, hogy amennyiben üldözői elmennek, kijön magától. így is tett. A Rendőr kocsijába szállt, s elmentek.

Az eleki rendőrőrsparancsnok elmondta, hogy büntetőeljárás folyik az ügyben, a gyulai nyomozók végzik a munkát. Ezért nem áll módjában nyilatkozni. Amikor megtudta, hogy H.-ék azt mondták, az eset után az Apával együtt azért kereste fel őket, hogy „ejtsék” az ügyet, ezzel kapcsolatban mégis nyilatkozott:

— Sajnálom, hogy H.-ék ezt mondják. Hogy mire alapozzák, azt én nem tudom. Ok viszont biztosan, mert az állításukat bizonyítani kell. Mert kérem, nézzük nagyon röviden a tényeket! Május 11-én hajnali három óra tíz perckor a lakásomon ébresztett a Gyulai Rendőrkapitányság ügyeletesének telefonhívása. Mivel ekkor már sem az eleki. sem a kétegyházi rendőrőrsön nem volt szolgálatban senki, ezért — nem először — nekem kellett intézkednem. Felszereltem és a saját gépkocsimmal elindultam a bejelentésben megadott helyszínre. Ott tisztáztam a verekedés körülményeit, megállapítottam a verekedésben résztvevőket. Intézkedtem a sérült Fiú orvosi ellátására, illetve az időközben a helyszínről már eltávozott ifjabb H.-t — esetleges további problémákat elkerülendő — a lakására vittem. Az ilyenkor szokásos és szükséges felvilágosítást mindkettőjüknek megadtam. És így tovább, végeztem a dolgomat. Később a szülőkkel a H.-ék lakásán történt, jó félórás beszélgetésen, amelyen idősebb H. L. és felesége, valamint a fiuk, továbbá a Fiú és a Báty apja is résztvett, próbáltam megmagyarázni nekik, megértetni velük, hogy milyen választási lehetőségeik vannak a történtekkel kapcsolatban. A hatályos magyar Büntető Törvénykönyv ugyanis még a magánlaksértés bűntettét, tehát az éjszaka, felfegyverkezve stb. módon elkövetett változatát is csak akkor rendeli büntetni, ha a sértett megteszi magánindítványát.

Erre egyébként fő szabályként harminc nap áll rendelkezésre, mint ahogy a könnyű testi sértés esetében is. Segíteni akartam mindkét szülőnek, békíteni őket, nehogy egymásnak támadjanak, nehogy még nagyobb legyen a baj. Olyan családokról van ugyanis szó, akik hosszú ideje békességben éltek egymás mellett. Az Apa is kérte a segítségemet, de a fiatalabbik H. is telefonált nekem kétszer, pontosan nem is .értettem, mit akar. Úgy érzem, hogy kezdetben is, meg később is mindent megtettem, amit az akkor rendelkezésemre álló információk alapján meg kellett tegyek, talán még többet is.

Az őrsparancsnok jelentése május 15-én készült. A Gyulai Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztálya—ugyancsak a rendelkezésükre álló információk alapján — két rendbeli súlyos testi sértés alapos gyanúja miatt (egyelőre) ismeretlen tettesek ellen megindította a büntetőeljárást. A gyulai nyomozók hozzáláttak az ilyenkor szokásos eljárási cselekmények megvalósításához. Dr. Gál László rendőr ezredes, Békés megye rendőrfőkapitánya — miután . megismerte cikkünk tartalmát —egy gyors, áttekintő vizsgálatot követően elmondta, hogy a Gyulai Rendőrkapitányságot utasította a nyomozás meggyorsítására, illetve az ügyben eddig keletkezett anyagot, bizonyítékokat egy kísérő levéllel megküldte a Békés Megyei Főügyészség Nyomozóhivatalának. Ha a hivatal szükségesnek ítéli, eljár az ügyben, ha pedig visszaadja a főkapitányságnak, akkor megvizsgálják, hogy milyen intézkedéseket indokolt megtenniük.

(Vége)

Kiss A. János

Sokan azt hiszik, az év elején kihirdetett médiatörvény csak a „nagy magyar televíziót” és a pestieket érinti, pedig sajnos ennek hatása van a helyi kábelhálózatok tulajdonosaira is — és rajtuk keresztül a helyi tévénézőkre is.

Valyuch László, a Csaba- kábel Kft. ügyvezető igazgatója ennek hatásairól tájékoztatta lapunkat:

— A törvény többek között meghatározza, hogy a kábelhálózat-tulajdonosok kötelesek a közszolgálati rádiók, televíziók adásait alapszolgáltatásban eljuttatni nézőikhez. Ezért Békéscsabán is július elsejétől — sok nézőnk örömére — az alapcsomagba kerül a Duna Tv adása is.

— Változik-e ezzel egyidejűleg a havi előfizetési díj is?

— Nem, ennek költségeit egyelőre magunkra vállaltuk. Van a médiatörvénynek azonban egy másik előírása is, miszeMegérkezett a médiatörvény