Békés Megyei Hírlap, 1996. június (51. évfolyam, 127-151. szám)
1996-06-03 / 128. szám
0 1996. június 3., hétfő /------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------—-------------I NTERJu »BÉKÉS MEljVtlMÜP Egy gyulai fiatalember szárnypróbálgatásai a nagyvilágban Föl-földobott kő Ha sorozatba kívánnánk illeszteni ezt az írást, leginkább a Sikeres gyulai fiatalok feleimet illeszthetnénk elé. Persze egy alcímmel nyomban pontosítanánk is: a szellemi felkészültségükre alapozók arcképcsarnokáról van szó. Olyanokéról, akikről alig tudunk valamit, pedig — ifjú koruk ellenére — naponta és messze földön (el)ismertté teszik városuk nevét. Talán maradandóbban is, mint az agyonszponzorált..., a magamutogató..., de hagyjuk ezt! Beleznai Csaba — lehet úgy 27 éves — feltétlenül közéjük tartozik. Ám ha arra gondolnának, hogy valami koravén szobatudós-palántáról van szó, nézzenek csak a portréjára! Beleznai Csaba (képünkön) és társai azok, akikre a XXI. század — s akkor sem túlzunk, ha azt mondjuk: a következő évezred —Magyarországa építhet, építkezhet FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET Beleznai Csaba nem csupán gyulai, annak is vallja magát. Ennél fontosabb, hogy hazajön szüleihez, az országba-világba szétrajzott barátokkal — egykori erkeles diáktársaival — időről időre törzshelyükön találkozik. Szóval, „tombol” benne a gy ula- iság. Az említett miatt, s azért is, amit hamarosan megtudhatunk tőle—róla. — Az érettségi előtti év, 1988 decemberében olvastam egy tájékoztatót ösztöndíjas külföldi továbbtanulási lehetőségekről — vágott bele a történetbe. — Meghirdettek benne egy NDK- beli egyetemi szakot is, ahol mikroelektronikai elemek — chipek—gyártását lehetett elsajátítani. Ilyesmire idehaza semmi lehetőség nem kínálkozott. Meg aztán volt bennem egy adag kalandvágy is. Januárban kellett felvételizni. Tizenöten pályáztunk az egyetlen helyre. Márciusban derült ki, hogy mehetek, csak éppen le kell töltenem előtte a sorkatonai szolgálatomat. Eltűnt a fogadóország —Melyik egyetemről van szó? — Egy Gyula méretű türin- giai kisváros, Ilmenau nyolcezer diákot oktató műszaki egyeteméről. Ilmenau Goethe és Schiller városaként ismert, komoly bányászati hagyományai is vannak. Szóval, Szegeden katonáskodtam a külföldi előfelvéte- lisek között. ígéret szerint közben öntevékenyen tanulhattunk, egy-két tiszt szorgalmazta is a dolgot. De mint ilyen helyen lenni szokott, még nyelvtanulásra sem akadt lehetőség. Pedig jó lett volna akkora megszerzett középfokú nyelvismeretemet tökéletesíteni. Leszerelés után egy hónapig német szaknyelvet oktattak számunkra, aztán nyolcvankilenc augusztusában irány Ilmenau! Mindenki igyekezett segíteni: a magyar nagy- követség, s helyben a németek is. —Akkor még éppen az ND fisok. — Igen, jó fél évet az NDK- ban éltünk meg, aztán hirtelen berobbantak a változások. Amikor valaki azzal jött, hogy Honecker megbukott, azt hittem, viccel. Talán meglepően hangzik, ha elárulom: a diákok lázongtak a két német állam egyesítése ellen. Hogy miért? Nem volt „kitekintésük” a nagyvilágban zajló folyamatokra. Akkor hirtelenjében úgy tűnt: szétesett az az államközi egyezmény, mely alapján ott tanulhattunk, haza kell jönniük a magyar diákoknak ’90 júniusában. Több százan tanultunk így a volt NDK-ban, s a változások után néhány hónapig a magyar államnak kellett fedeznie költségeinket — valutában. Bizonytalanságban éltünk. Aztán — nyilván Magyarország szerepét méltányolva az egyesülés létrejöttében — a németek felajánlották: tanulmányaik befejezéséig ösztöndíjat adnak a már ott lévő magyar hallgatóknak. Sőt, ennél is többet kaptunk: segélyeket könyvvásárlásra, a diploma- munkánk elkészítésére. Az is igaz, hogy amíg működtek, az NDK-hatóságok ugyancsak nagylelkűen bántak velünk. Bérvésővel a Fal ellen —Közben mellesleg tanulniuk is kellett—idegen nyelven. — Bizony gyakorta sosem hallott szavak hangzottak el az előadásokon, melyek értelmére a szövegösszefüggésekből igyekeztünk rájönni. De a professzorok is belátóak voltak: időnként leálltak, s a külföldiek kedvéért alaposabban megvilágították egy-egy probléma magyarázatát. Sok nemzet gyermekei tanultak az egyetemen, valamennyien vágytunk emberi kapcsolatokra is. Rengeteget segített, hogy a kollégiumban német szobatársat kaptam, s az egyetemi csoportomban egyedüli magyarvoltam. —Mit tudtak az itthoni változásokról? — Akkoriban — Németországhoz viszonyítva — külföldi hírekkel alig találkoztunk: minden a német egyesülés körül forgott. Sejtettük persze, hogy idehaza is mélyreható változások mehetnek végbe. Elutaztunk Berlinbe is, döntögetni a Falat. Ennek a kevésbé romantikus fejezetéhez tartozik: igen jól kivitelezett építményről volt szó, a magunkkal vitt kalapáccsal egy emlékecskényit sem tudtunk letömi belőle. Nyilván másoknak sem sikerült. Ezért vésőt, kalapácsot kellett bérelnünk az erre szakosodott vállalkozások egyikétől. A volt NDK-oldalon jellemző volt a panaszkodás. A tévéadásokban, a hirtelen lehetővé vált utazásaik során a polgárok láthatták a nyugati életformát, s elvárták volna, hogy az egyesüléssel hasonló jusson nekik is osztályrészül. Az egyetemünkről rengeteg tanárt elküldték, a professzorokat leváltották, nyugatiak léptek a helyükbe. Az is igaz viszont, hogy a német állam rengeteget költött az egyetem fejlesztésére: mindent felújítottak, alaposan feljavították a felszereltségét is. Nyilvánvaló volt, hogy jobb, korszerűbb eszközöket hoztak, mint amilyenekkel a nyugati területek egyetemei rendelkeztek. A hamburger, mint etalon —Egyszer csak eljutott az Amerikai Egyesült Államokba. — Valóban, egyetemi éveim alatt háromszor jártam az USA- ban. Magam szerveztem ezeket az utakat. Az egyetemen a vizsgákkal júlis 31 -éig kellett végezni, az újabb tanév mindig október végén kezdődött. Tulajdonképpen az angol nyelv miatt indultam útnak. Egy Németországban tevékenykedő amerikai cég szerzett számomra munka- vállalási engedélyt, de tanácsokkal is elláttak. Ez a vállalkozás diákcserével foglalkozott: hadd lássanak világot a diákok! Kaliforniába, egész pontosan San Franciscóba kerültem. Egy süti- boltban kaptam munkát. No ez a süti más volt, mint az itthon megszokott. Egy lapos „csészét” képzeljenek el, benne dióval, mogyoróval, s az elengedhetetlen ajándékkal. Az én dolgom a kosarak kihordása volt. Az érte kapott jövedelemből viszont képes voltam fenntartani magam. Az órabérem öt dollár volt. Tudni kell, hogy az USA- ban akkor nem egészen négy dollár volt az óránkénti minimálbér. Érdekes, hogy a minimálbért ott a hamburger mindenkori árához kötik. Hétvégeken utazgattam: Kaliforniát igyekeztem megismerni, de eljutottam Mexikóba is. Aztán busszal átmentem a keleti partra. Hetekig tartott az út. Olcsó motelekben, diákszállókban éjszakáztunk. Előre meg volt szervezve minden. A szénatom és az ösztöndíj módosulása — Gyanítom, megfordult a fejében, hogy akár tanulhatna is az USA-ban. — Még Szegedről ismertem dr. Nánási László professzort, aki most kurzusvezetőm. O ajánlotta, hogy keressem meg az általa javasolt amerikai professzort, aki kutatási csoportjába diákokat keresett. Számítógép segítségével leveleztünk ezzel a professzorral. Mégis nagy szemeket meresztett, amikor egyszer csak beállítottam. Egyeteme New York államban, Buffalo közelében, egy Fredo- nia nevű városkában található. Érkezéskor senkit sem ismertem. Kiszálltam a buszból a csomagjaimmal. A téren, egy étterem előtt ácsorgott egy nő. Tőle kérdeztem meg, merre találok egy információs irodát, mert szállást keresek. Ilyen iroda nincs, mondta, de nagy házuk van, s ha akarok, náluk egyelőre ingyen megszállhatok. Ezt jó ajánlatnak találtam, így el is fogadtam. Később ő segített végleges szállást keríteni. Mint megtudtam, egy étterem tulajdonosa volt. A hölgy három lányát nevelte. Velük mentünk felderíteni az éjszakát. Amikor harmadjára utaztam az USA- ba, néhány napot ismét náluk töltöttem. Akkor már ösztöndíjat is kaptam. Sőt, ösztöndíjakat! Az amerikai tanulmányút költségeit ugyanis az USA-ban és Németországban külön-külön is kifizették. Egyébként diákként már Németországban is belekóstolhattam a kutatásba. Chipgyártásra szakosodott villamosmérnöknek tanultam. Ám engem igazából e problémakör fizikai alapjai érdekelnek. Erre a speciális területre egyetemi tanulmányaim harmadik évében szakosodtam. Az USÁ-ban az úgynevezett fizikai-kémia tanszéken dolgoztam: egy elméleti kutatással foglalkozó diákcsoportba kerültem. A gyémánt, a grafit mellett a szénatom harmadik módosulatát akkoriban fedezték fel. Az amerikai egyetemen ennek elméleti alapjait kutattuk. Aztán megismételtem a korábbi autó- buszutat, csak most ellenkező irányban, az Atlanti-óceántól a Csendes-óceánig, s teljesen más útvonalon. Még az egyetemi hetek alatt eljutottam Kanadába is, ott bekerültem egy magyar népitánccsoportba. Ä társaim második generációs magyar fiatalok voltak, nem nagyon beszélték a nyelvünket. Meg áztán voltam egy magyar bálon is: a bálterem ablaka a Niagarára nézett... Az idősebb, többnyire ’56-os magyarok is sokat segítettek, ami viszont kissé tartózkodóvá tett: állandóan szidták Magyarországot. „Leírta” Amerikát-—Mit jelent az, hogy,,diákkutatás” ? — A legtöbb amerikai egyetemre sem jellemző, hogy ilyesmivel foglalkozzanak. Az USÁ- ban „díjazzák” a kreativitást, az egyetemen is szabad kezet kaptunk: azzal foglalkozhattunk, ! .. / Budapestről v .. l°"! az Európa /"■"Nagycirkusz“ /""*■ nagytársulatával, 2000 személyes, vízmentes sátorával. Kiváló artistákkal és artistanőkkel, 80 db vadállattal. Fellépnek barnamedvék, óriáskígyók, majmok, lovak, feketepárduc és Budapest közkedvelt zenebohóca. Megtekinthető a cirkusznál: 12 m-es óriáskígyó, zebrák, csimpánz majom, óriásteknős, oroszlán, tigris, leopárdok és még sok különleges állat. Egész nap megtekinthetők személyenként 50 Ft-ért. Jegyelővétel a cirkusznál Békéscsabán, a szokott cirkusz- téren, június 5-étől 9-éig. MŰSORKEZDÉSEK: Június 5., 6., 7-én: 18 órakor, 8-án: 15 és 18 órakor, 9-én: de. 11 és du. 15 órakor. A cirkusz felvesz alkalmi munkásokat a cirkusz építésére és bontására, valamint „C" és „E" kategóriával rendelkező sofőröket, bébiszittert. Mindenkit szeretettel várunk! amihez kedvet éreztünk. Valódi kutatómunka folyik ott a professzorok irányításával, melyet végül a különféle szakfolyóiratokban megjelenő publikációk zárnak le. Az amerikaiak a teljesítményorientáció bűvöletében élnek, az önéletrajzokban óriási jelentősége van annak, ha valaki fel tud sorolni ilyen publikációkat. —Nem gondolt arra, hogy az egyetem elvégzése után visszatérjen az Egyesült Államokba? — Először nagy volt bennem a lelkesedés és a rajongás. Aztán mindez egyre csökkent. Valahogy hiányzik ott az ember mögül a történelem, az európai kultúra. Meg hát nem szívelhettem az emberek állandó tettetett meglepődéseit, idegen volt számomra, hogy az emberek szinte uniformizáltak, mintha hiányozna az egyéniségük. Az lehet a baj, hogy könnyen definiálható a „tipikus amerikai”, s ilyenből azután rengeteg van. Lehetőségem ugyan lett volna, de nem kívánkoztam évekig ott élni és dolgozni. A doktorátus megszerzése érdekében be is nyújtottam pályázatokat: felvettek a New York-i és a pennsylvaniai egyetemre. Aztán mégis visszaadtam a lehetőségeket. — Nem azért mondom, hogy vitassam a döntése helyességét, de a szakmájában a csúcs nem az USA-ban keresendő? — Tudom, hogy ezzel a lépésemmel lemondtam arról is, hogy szakmailag az elsők között legyek. Agyelszívás vagy vándorlegénykedés? —Akkor miért? — Öt éve már távol voltam. Úgy éreztem, ha még öt évig idegenben leszek, nem tudnék visszatérni soha. Ezt pedig nem akartam. Szerencsére a szegedi József Attila Tudományegyetemtől is kaptam lehetőséget a doktorátus megszerzésére, s kutatni Magyarországon is lehet. — Anyagilag sem bánja nagyon? — A doktorandus hallgatók ott sem kapnak óriási ösztöndíjat. Egy mérnök arrafelé is alighanem jobban keres. Ha viszont tanár lesz valakiből, azonnal jelentősen megugrik a fizetése. — A németországi diploma átvétele után magyar társai merre mentek? — Ki hazajött, ki külföldön maradt. Már az egyetemi évek alatt szoros kapcsolatunk épült ki egyetemekkel, cégekkel. Ha rászánom magam, mehettem volna dolgozni a Siemenshez is. Persze a mérnöki munka mindenütt a világon bizonyos értelemben stagnálás. Tény, hogy magyar évfolyamtársaim hetvenöt százaléka — Magyarországon vagy külföldön — nyugati vállalatoknál dolgozik, a többség Ausztriában. Egy fiúról tudok, aki Budapesten, a Központi Fizikai Kutatóintézetben helyezkedett el, egy pedig Pécsett részese a doktorátusi programnak. — Járt esetleg szakmája „Mekkájában”, a Szilíciumvölgyben is? — Igen, a gyakorlati időm alatt megfordultam ott, San Jóséban és környékén. Egy féléves programra felvettek volna, de akkor már várt a szegedi egyetem. Egyébként akkoriban száz érdeklődő levelet küldtem szét, harmincán válaszoltak, tízen kínáltak lehetőséget, azaz elbeszélgetésre hívtak. Hozzá kell tenni, hogy arra az időszakra esett az orosz tudósok nagyarányú kiáramlása. Itthon a szakmai perspektíva az egyetemekhez kötődik. A JATE Kísérleti Fizika Tanszékén úgy három évet kell eltölteni a doktori cím megszerzéséig. Gynlalság Dijonban —Mi a kutatási témája? — A lézer—agyag kölcsönhatás. Ez a lézerrel való roncsolás, felületre „írás”, olvasztás, felülettisztítás, gyógyítás tárgykörét érinti. Elméleti munkát végzek és kísérleteket folytatok. Fő témám a fémek leválasztása lézerrel a folyadék- és gázfázisról. Egyetemi kapcsolatok révén tavaly októberben három hónapra eljutottam Finnországba. Áz oului egyetemen jártam. Nánási professzor már dolgozott ott, az ő segítségével kerültem ki. Ez a városka az északi sarkkörtől százötven kilométerre, délre fekszik. A chipgyártást, a kutatásokat azért tudják jó eredménnyel végezni, mert rendkívül tiszta a légkör. A tisztaságnak hatalmas szerepe van a mikroelektronikában. Vannak helyiségek, ahová az ember be sem léphet. Például a dohányosok eleve hátrányban vannak e szakterületen. Nem véletlen, hogy ez a település a Nokia egyik fő bázisa. Hogy mi az a lézeres írás? Leegyszerűsítve: a chipek javítása. A chipek prototípusai ugyanis gyakorta meghibásodnak. Újragyártásuk sokkal drágább lene, mint a javításuk. Persze a javítás sem olcsó mulatság. Két kezünkön megszámolhatjuk, hogy a világon egyáltalán hol tudnak chipet javítani. Finnországban világszínvonalon teszik. A technológia megismerése és a folyamat elméleti modellezése volt a fő feladatom. — Most pedig utazik Franciaországba. — Igen, hat hónapig a dijoni egyetemen egy tudományos programban veszek részt, lézeres felülettisztítással foglalkozom majd. Pontosabban: annak fizikájával. Beszélgetésünk óta Beleznai Csaba már eljutott „jó széllel, francia partra”. így került Dijonba egy kis gyulaiság. Kiss A. János ELADÁSI AJÁNLAT A kiíró a BAGE Rt. Békéscsaba, Andrássy út 42—44. sz. alatti üzletház és iroda ingatlanaira kiírt pályázat beadási határidejét előrehozza 1996. június 8. napjáig. Az ajánlatokat a KONSZENZOR Bt. címére kell benyújtani: 5600 Békéscsaba, Irányi u. 4—6. Pf. 337. Az értékesítésről további információkat Frankó Mihály, a KONSZENZOR Bt. cégvezetője nyújt a (20) 355-972 és a (66) 323-155-ös telefonszámon. (28279)
