Békés Megyei Hírlap, 1996. május (51. évfolyam, 101-126. szám)

1996-05-15 / 113. szám

MEGYEI KÖRKÉP 1996. május 15., szerda „Sajátjai” fütyülték ki Dunai Imre ipari és kereskedelmi minisztert A turizmus láthatatlan export Gyopárosipillanatkép — a gyógyidegenforgalomban épp­úgy meghatározó lehet, mint Hajdúszoboszló és Gyula FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER A minapi miniszterelnöki konferencia és nyílt parla­menti nap alighanem két ok­ból is emlékezetes marad. Még sohasem volt hasonló fórumon kizárólagos téma a hazai turizmus, miként arra sincs példa, hogy úgymond „sajátjai” fütyüljék ki a szakminisztert, igaz, Dunai Imre másért is felel... A fórumon többen is jelen voltak Békés megyéből, köz­tük dr. Tokaji Ferenc ország- gyűlési képviselő, aki egye­bek közt szóvá tette, hogy jó lenne végre az Alföld gyógy- idegenforgalmát nem kizá­rólag Hajdúszoboszló nevé­vel azonosítani, ahogyan a különben használható vita­anyag ezt sejteti, miután, Gyuláról, Szegedről, Gyo- párosról szót sem ejt. Petrovszki Pálné, a Gyulai Idegenforgalmi Egyesület al- elnöke konkrét kérdéseket is készült ugyan feltenni a mi­niszterelnöknek, illetve Dunai Imrének, de végül is a 26 ha­sonló, írásban benyújtott inter­pellációhoz hasonlóan megvá­laszolatlan maradt, mert — Horn Gyulával ellentétben — az ipari miniszter rendkívüli unszimpátiát keltett a többszáz idegenforgalmi szakember­ben, és közben, válaszok nél­kül, füttykoncert közben kivo­nult a teremből... — Már azt is értetlenül fo­gadtuk: ahelyett, hogy a vára­kozásnak megfelelően a zászlóvivő szerepét vállalta volna, kijelentette: túl van ez a téma dimenzionálva és hogy tulajdonképpen rendben men­nek a dolgok — idézte fel a parlamenti napot a gyulai szakember. — Helyes lépés volt megszüntetni az Országos Idegenforgalmi Hivatalt — így Dunai úr —, azóta ellátja feladatát a minisztérium egyik osztálya is. Csak megjegyzem, hogy előtte a miniszterelnök szinte szó szerint így fogalma­zott: kétségtelenül fontos ága­zat a turizmus, tulajdonképpen több hasznot hoz jelenleg az országnak, mint az ipar vagy a mezőgazdaság, ha a beruházá­sok visszatérülési arányát vesszük figyelembe. A kor­mány ugyan direkt pénzt most nem tud adni a fejlesztésre, de minden más formában támo­gatja, mert fontosnak tartja a turizmus fellendítését. Hason­lót hallottunk mellesleg a vas­tapsot kapott Kovács László külügyminisztertől is, mi több, a Pénzügyminisztérium államtitkára is eljutott odáig: tényleg gondolkodni kellene azon, hogy ismerjék el export­ként az idegenforgalmiak szolgáltatásait, amely így áfa­mentes lenne és akár egy autókölcsönző vagy szálloda is saját devizaszámlát nyithat­ni!... — A szakminiszter meg­kapta a magáét, de mivel jöt­tek Önök haza? — Azt mindenki elismerő­leg vette, hogy végre legalább van odafigyelés, egyre többen kezdik belátni: a turizmus lát­hatatlan export. (fábián) A legfontosabbak: egészség, szeretet Földink volt. (t) Áchim L. András parasztpolitikus, kép­viselő', szerkesztő', a nagybirtok elleni harc jelentó's vezetője 1871-ben született, és 1911-ben ezen a napon halt meg Békés­csabán. 1905-ben a Mezőfi Vil­mos által vezetett Magyarorszá­gi Újjászervezett Szociálde­mokrata Párt programjával képviselővé választották Békés­csabán. 1906-ban szakított Mezőfivel, és megalakította a Magyarországi Független Szo­cialista Pártot — később Ma­gyarországi Parasztpárt — és hetilapját, a Paraszt Újságot. Ismét képviselővé választották, de mandátumát a Kúria meg­semmisítette. Lázítás és osztály elleni izgatás címén bűnvádi el­járást indítottak ellene, amely felmentésével végződött. 1910- től ismét képviselő. Politikai és családi ellentétek miatt a Zsi­linszky testvérek 1911. május 14-én lelőtték. Játszótér. (1) Református- kovácsházán a közelmúltban szerelték fel az utolsó elemét an­nak az új játszótérnek, amelyet a Táncsics utcai sportduvaron ala­kítottak ki. A Mezőkovácsházi 2. Számú Általános Iskola nevelőtestülete és a szülői mun­kaközösség kezdeményezésére a vállalkozók bálján befolyt 113 ezer, a Natura Kft. és a diákön­kormányzat 50-50 ezer forintos adományából épülhetett meg a játszótér. A játékokat a pécsi erdőgazdaság építette és szerel­te fel 213 ezer forint értékben. Új tantermek, (gh) Két tanteremmel bővíti épületét a battonyai szerb általános iskola. Az építkezés költségeit az intéz­mény fedezi különböző támoga­tásokból. Roczkó Krisztinaigaz- gató — egyetértésben a szerb egyházzal — mindössze annyit kért a várostól, hogy annak ön- kormányzata legyen a beruházó. A képviselő-testület teljesítette a kérést, és úgy döntött, hogy műszaki ellenőrrel segíti a beru­házást. A békéscsabai katolikus plé­bánia kultúrtermében a minap a helyi „Márton Áron” öreg­cserkészeinek szervezésében a 92 éves Thiesz János cser­kész felköszöntésére gyüle­keztek. Amikor az ünnepelt megjelent, dr. Budur Lajos so- rakozót vezényelt, majd jelen­tést tett János bácsinak, a tisz­teletbeli elnöknek. Ezután fel­hangzott a cserkészinduló, és a társak, illetve a fiatalabb cserkészek nevében a békési Molnár Sándor, Lakatos Kris­tóf köszöntötték az ünnepel­tet, átadva az alkalmi ajándé­kot. Sík Sándor Ember maradj című verse hallatán János bá­csi megjegyezte, hogy szemé­lyesen ismerte a költőt. Meg- hatottan megköszönte a jókí­vánságokat, az ajándékokat. „Hosszú életem során két érté­ket tartottam mindig is a leg­fontosabbnak, ez pedig az egészség és a szeretet” — mondta János bácsi, aki az 1921/22-es gimnáziumi isko­laévben lett cserkész, és már az első feladata humánus cse­lekedet volt: a romániai mene­külteknek segített. (b) Megkérdeztük olvasóinkat Kik és miért „kannázzák” az üzemanyagot? Nagy József, 37 éves mezőhe- gyesi szivattyúkezelő. — Kispénzű, ötcsaládos em­ber vagyok, 70 Ft-ért én is meg­venném a román benzint. Tudom, nem ez a megoldás; emelni kelle­ne a fizetéseket. Az nem tartható hosszú távon, hogy csak dolgo­zunk, az életszínvonal meg foly­ton csökken. Hát miből adjak 120 Ft-ot a MOL-kútnál egy liter 20- as vagy 40-es keverékért? Van egy segédmotor-kerékpárom, egy öreg Komar. Nem szereti kü­lönösebben a román naftát, de hát mit csináljak? Egy liter áráért egy órát kell dolgoznom. Sós Csaba, 18 éves battonyai tanuló: — Miért folyamodtunk erre? Soroljam? Infláció, munkanél­küliség, általános ellehetetlenü­lés. Ha a pénztárcánk engedné, természetesen üzemanyagból is a jobb minőségűt vásárolnánk. Egy-egy fekete tankolás után gyakran ki kell tisztítani a karbu­rátort. Tapasztalatom szerint elsősorban a keleti kocsik és a házi készítésű munkagépek gaz­dái „kannáznak”. Akinek futja nyugati járgányra, az könnye­dén kifizeti a 120 Ft-os benzint is. Molnár Sándor, 36 éves domb­egyházi kistermelő: — Senki sem jókedvéből fa­nyalodik erre! Olyanok az ipari termékek árai, hogy a mező- gazdaságból szinte képtelenség megélni. Sorolhatnám a gépek, az alkatrészek, a műtrágyák, a növényvédő és a gyomirtó sze­rek árait. Ráadásul az én generá­ciómnak bérleti díjat is kell a földért fizetnie, hiszen mi — életkorunkból adódóan — ki­maradtunk a kárpótlásból. Ek­kora terhek mellett valóban megfizethetetlen a 100 Ft-os gázolaj. Rudolf Ferenc és Rudolf Fe- rencné, 28 éves kevermesi mun­kanélküliek: — Itt a határszélen rossz az ellátás, a kisebb településeken nincs benzinkút. Az árak pedig förtelmesek, nem lenne szabad ennyi terhet róni az autósokra. Mi éppen most kényszerültünk arra, hogy eladjuk a kocsinkat, mert ilyen benzinárak mellett nem tudtuk kihasználni, fenntar­tani. Azok, akik „kannáznak”, egyben kritikát is mondanak a magyar üzemanyagárakba épí­tett adókról. M. Gy. Corvus és a polgár Azt mondja a Hírlap május 11 -ei számában a 8. oldalon a műítész: Corvus Kora Róbert „Honfogla­ló magyarok” című festménye kontárgiccs, melyben a megva­lósítás talmi, a művet körülvevő azonosság pedig (nyilván azo­nosulást értvén azonosságon) látszat. Gyanúm szerint téves a cikk­író alapállása, s tévedés az ítéle­te is. Amellett, hogy (úgy érzem nem giccs) a Corvusé! Giccs ellenben — amiről egy mukkot sem ejt a helybéli sajtó — mondjuk a Csabából lett Sza­badság Mozi phaedrásítása, a magyar s szlovák (és román és cigány) lakosságú Békéscsabán egy vendéglő Winchester Pub neve, a jó néhány csicsás új ház, azon képzőművészeti alkotás, mely nem egyéb, mint szerző­jének tótágas-mutatványa; a té­vébeli amerikai filmek nagy ré­sze, az a zene, amelyet ránk erőltetnek... Hogy a számtalan példából ennyivel megeléged­jem. A polgár — már engedelmet — vállalkozásbarát! Értékeli, ha egy sírkőkészítő mester festőnek és szobrászművésznek igyekszik magát kiképezni. Tiszteli a honbéli társát, aki va­lami szinte lehetetlen feladatra vállalkozik! Fölnéz arra aki mer!... Diploma nélkül is mű­vésszé igyekszik válni. (Kár megfeledkezni arról, hogy e táj legnagyobb festője asztalosként kezdte pályáját.) Észreveszi, ha valaki többet akar, mint amire a bölcsőhely körülményei által ki­jelöltetett! S jutalmazza azt, aki nem siránkozik, hogy mire lenne képes, csak hát a körülmények nem engedik kibontakozni...; nem panaszkodik, hanem neki- áll megvalósítani azt, amit meg­álmodott! Azt a bármi nagysze­rűt. Mint példának okáért a lökösházi Kora Róbert. A polgár mindezt nyilván azért teszi, mert magára ismer a másikban, aki kapaszkodik, hogy előrébb jusson! Sz. A. értékelését nagyon jellemzőnek érzem vidékünkre, melyet én — a tapasztalataim alapján — saját értékeinek a föl­ismerésében meglehetősen ér­zéketlennek ítélek. Pedig itt az ideje, hogy tájainkon is lábra kapjon a polgári szemlélet. Értelmiségünknek eddig hat éve volt az átképzésre. Ez saj­nos, csak félig-meddig (vagy még annyira sem) sikerült. Corvus viszont... (bocsánat a ha­sonlításért!) ízig-vérig polgár e vállalkozásával! Melybe szak­munkásként vágott. ...Ha magam műítész lennék — aki nem téveszti össze az okos szót az okoskodással — nagy szeretettel arra buzdítanám Corvus Kora Róbertot: tanul­jon! Minél többet, hogy be tudja bizonyítani vállalkozása igazát. A csabai polgármester pedig, amikor vállalkozott a sportcsar­nokbeli kiállítás megnyitására, polgárként — mint a csabai polgárok mestere — kitűnően vizsgázott. Sarusi Mihály Szarvasi Krónika, jubileumi szám A Szarvasi Krónika frissen meg­jelent tizedik, jubileumi kiadvá­nyát szerzői-szerkesztői esttel köszöntötték a minap a szarvasi városi könyvtárban. Elsőként dr. Kutas Ferenc felelős szerkesztő emlékezett dr. Tóth Lajosra, a közművelődési és helytörténeti folyóirat alapí­tójára és szerkesztőjére, aki mind kultúrtörténészként, mind iskolateremtő pedagógusként örökbecsűt alkotott. — A Krónikát lehet kritizál­ni, összeállításáról vitatkozni, egyet nem lehet: kétségbevonni helytörténeti értékét — fogal­mazott dr. Demeter László pol­gármester, aki köszönetét mon­dott a szerkesztőknek, a kiad­vány szerzőinek, a szponzorok­nak s azoknak, akik jóindulatuk­kal segítették ezt az alkotó mun­kát. A továbbiakban a vendégek a szerkesztőbizottság tagjaival — dr. Búzás Lászlóval, dr. Marjai Gyulával, dr. Molitorisz Pállal és dr. Sipos Andrással — közö­sen pörgették végig a folyóirat lapjait. A szerkesztők egyes fe­jezetekre külön is felhívták a fi­gyelmet. A tizedik szám köz­ponti témája az 1956-os forrada­lom szarvasi eseménysorozata. A folyóiratban szerepel még saj­tótörténet, valamint a Szarvasi Krónia első tíz számának téma­jegyzéke és szerzői névmutató­ja. Az arcképcsarnokból a Szarvasi Felsőfokú Óvóképző Intézet elhunyt tanárait ismerhe­ti meg az olvasó. Cs. R. BÉKÉS MEGYE KÉPVISELŐ-TESTÜLETÉNEK IPARI SZAKKÖZÉPISKOLÁJA ÉSj»36. SL SZAKMUNKÁSKÉPZŐ INTÉZETE pályázatot hirdet az 1996/97-es tanévtől a következő pedagógusi állásokra: — 1 FŐ FIZIKA-BÁRMELY SZAKOS TANÁR — 1 FŐ TÖRTÉNELEM-FÖLDRAIZ SZAKOS TANÁR — 1 FŐ FAIPARI ELMÉLETET TANÍTÓ TANÁR — 1 FŐ FAIPARI SZAKOKTATÓ. Alkalmazás: 1996. augusztus 16-ától. Egyetemi végzettséggel, számítástechni­kai és nyelvismerettel rendelkezők előnyben. A pályázatok benyújtásának határideje: 1996. július 30. Érdeklődni: az iskola igazgatójánál vagy helyette- § seinél lehet, cím: 5630 Békés, Kossuth Lajos u. 4., telefon: (66) 341-996. §

Next

/
Thumbnails
Contents