Békés Megyei Hírlap, 1996. május (51. évfolyam, 101-126. szám)
1996-05-15 / 113. szám
o 1996. május 15., szerda A HÉT TÉMÁJA BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP „Miska bácsi” kincsesládája Avagy: mire futja az illetékbevételekből Békéscsabán és a megyében? Év elején, az idei költségvetés tárgyalásakor — amikor a képviselők kétségbeesetten próbáltak keresni ötmillió forintot a Volán új buszára — ígérte meg dr. Simon Mihály jegyző a képviselőknek: ha „békén hagyják” az illetékhivatali dolgozók bérét, biztosan meglesz az a pénz az illetékbevételekből. Akkor ezt a mondatot kívülállók nemigen érthettek, egészen az áprilisi testületi ülésig, amikor napirendre került az illetékügyi dolgozók anyagi érdekeltségéről szóló önkormányzati rendelet módosítása. Több órás vita után — ilyen a sors iróniája — éppen dr. Simon Mihályt bízták meg a változtatás pontos kidolgozásával, és a rendelettervezet előterjesztésével. A vitából kiderült: az ügy talán nem is csak azt a néhány dolgozót érinti, és amúgy is szövevényes hátsó érdekek, lobbikörök tűntek fel a háttérben. Egyesek szerint városi, megyei vezetők kapnak ebből a pénzből, fejenként évi egy-egy millió forint körüli összeget, s az ott dolgozók sem az alulfizetettek között vannak. Körkérdésünk során egyesek korrupcióról beszéltek, sajátos üzleti érdekeket emlegettek... Miről is van szó tulajdonképpen? Erről kérdeztük dr. Simon Mihályt, a város jegyzőjét: Az újságnak nem ezzel kéne foglalkoznia? — Nagyon népszerűtlen és kellemetlen téma ez, nem vagyok benne biztos, hogy az újságnak ezzel kellene foglalkoznia, hisz’ az emberek nem szeretnek arról hallani, hogy valakiket meg kell fizetni azért, hogy tőlük pénzt szedjenek be. Pedig ez egy ilyen világ... Lássuk a történet elejét. A Békéscsabán működő illetékhivatal megyei feladatokat lát el, egykor a megyei tanácshoz tartozott. A rendszer- váltás után valamiért úgy döntöttek, hogy a hivatal a városi önkormányzat kezelésébe kerüljön. 1991-ben az önkormányzat pedig elhatározta, hogy a munka ellátásának hatékonysága érdekében új ösztönző rendszert vezet be. — Vagyis anyagilag érdekeltté tették az ott dolgozókat a minél több illeték kiszabására? — Pontosabban abban tettük érdekeltté őket, hogy a valós forgalmi értékek alapján szabják ki az illetéket, és ne a szerződésben leírt összeg után. Persze ez lényegesen több munkát és szakértelmet kíván, ezért a dolgozókat meg kellett fizetni. — Gondolom ennek sokan nem örülnek, és biztosan van aki vitatja az így kiszabott illetékeket. Nem jelent-e ez inkább több pereskedést és végrehajtási költséget a városnak? — Aki elégedetlen az „ítélettel”, bírósághoz fordul, ahol a megyei közigazgatási hivatal képvisel bennünket. Összességében azonban az a tapasztalat, hogy a hivatal munkája országosan is elismert lett. Ez nem csak szubjektív vélemény: a Pénzügyminisztérium legutóbbi adatai szerint az ország legjobban működő illetékhivatalává léptünk elő. Félek, ez a változtatás mindezt elrontaná. — Ki kezdeményezte a változást? — A költségvetési bizottság felülvizsgálati programja során eljutott ide is, és úgy látják: ezen változtatni kell. Az illetékjutalékra felhasznált összeg szabályainak megváltoztatását kérik. A város bevételeit félti — Pontosan miből képződött ez a jutalékalap? — A helyesbített összeg után kiszabott illeték 98 százaléka feletti részből. —Mekkora összeg volt ez? — Pontos számot nem tudok, de az illetékhivatal éves bruttó bevétele egymilliárd forint, tehát nem kevés... — Ki kapott ebből a jutalékalapból? — Az illetékhivatali dolgozókon kívül a város polgármestere, a megyei közgyűlés elnöke, a város jegyzője és a megye főjegyzője, pénzügyi vezetője és a közigazgatási hivatal vezetője. —Tehát Ön is. — Ettől kellemetlen ez az egész téma, hisz’ úgy tűnhet, a saját pénzemért harcolok, pedig nem így van. Nem mondom hogy rosszul jön, de igazából a rendszert, és ezen keresztül a város bevételeit féltem... — Mi a mostani változtatás lényege? —A jutalékalap csökkenésével lényegesen csökkenne az apparátus fizetése, így megszűnne annak ösztönző ereje. Az előterjesztés szerint nem kapna ebből a pénzből a megye és a közigazgatási hivatal sem. — Viszont több maradna a város kasszájában... — Ha lenne ennyi bevétel. Hiszen a dolgozóknak már nem lesz érdekük annyi mindennek utánajárni, a közigazgatási hivatalnak már nem lenne érdeke a pereket megnyerni. A megyétől elvont pénzből pedig egy fillér sem maradna itt. Ezt a részt ugyanis elviszi a központi költségvetés. —Mennyi hasznot remél a költségvetési bizottság ettől a módosítástól? — Ezt tőlük kellene megkérdezni... Egyébként sem tartom aktuálisnak az egész ügyet.-—Miért —A közigazgatás átszervezése folyamatban van. Mire ez a változás életbe lépne, már lehet, hogy nem is a város működteti az illetékhivatalt. Egyébként is változtatni ott szoktak, ahol valami baj van. Itt pedig kitűnően dolgozik mindenki. Miért pont most? Miért pont most? Miért kell bántani egy jól működő rendszert? Erről kérdeztük Hideg Andrást, a költségvetési bizottság elnökét: — Azért pont most, mert most került sorra. Két évvel ezelőtt ígéretet tettünk arra, hogy minden városi fenntartású intézményt, hivatalt átvizsgálunk, most éppen az illetékhivatalon van a sor. —De hamarosan megkezdődik a közigazgatás átszervezése... — Ez nem lehet érv semmire. Ha a változtatásokra gondolnánk, nem tehetnénk semmit. Azért mert a megyei főjegyzők köre indítványozta, hogy kerüljenek hozzájuk az illetékhivatalok, még nem jelenti, hogy úgy is lesz. A parlament napirendjén sincs az egész. Majd ha ott lesz, ők azt csinálnak, amit akíynak. Nekünk most kell a város pénzével gazdálkodni. — Mennyi pénzt lehetne ezzel megtakarítani a bizottság szerint? — Közel tízmillió forint bérköltséget. — Ez nem kevés. Ilyen sokat keresnek az ott dolgozók? — A polgármesteri hivatal dolgozói átlagban 16 havi bért visznek haza évente. Az illetékhivatal dolgozói ezzel szemben még 11 havi bért kapnak, vagyis összesen 27 havi bérért dolgoznak. Mindezt azért, hogy az illetékeket behajtsák — szerintem ez a munkaköri kötelességük, ezért kapják a fizetésüket! Hol fizetik még így meg a közalkalmazottakat? Hogy magyarázzam ezt meg bárkinek is, hogyan osztogathatnék pénzt közpénzekből akkor, amikor pedagógusokat kell elbocsátanunk, és saját alkalmazottainkat sem tudjuk megfizetni? Mindez szerintem egy szerzett, öröklött jog, amihez nem feltétlenül kell ragaszkodnunk. — Ez a munka azonban lényegesen több időt és odafigyelést igényel, ráadásul nem kevés bevételt hoz a városnak... — így is be lehet állítani, de ha úgy nézzük, hogy például a helyi adócsoport dolgozói 600 milliós bevételt szednek be a városnak 16 „ Testületi ” leosztás havi bérért, míg az illetékhivatalosok 100 millió forintot 27 havi pénzért, akkor már másként látszik a dolog. Egyébként az új rendszer a kiosztható alapot csökkentené, de továbbra is lehetőség lenne a kulcsemberek megfizetésére. Persze ehhez a belső szokásokon kellene változtatni... — Ebből a pénzből nem kevés jutott olyan emberek zsebébe, akiknek látszólag semmi közük az egészhez... * — A város polgármesterének valóban nem sok köze van a dologhoz, ezt a pénzt ki is vettük innen, igaz más forrásból ugyanezt megkapja, hiszen ez eddig is a mozgóbérének az egyik formája volt. A jegyző ezeknek a dolgozóknak a hivatali elöljárója, munkáltatója, a pénzügyi iroda vezetője is naponta foglalkozik kisebb- nagyobb gondjaikkal. Az viszont benne van a változtatásokban, hogy a megye ebből a pénzből ezentúl ne kapjon. Sehol sem hallottam olyat, hogy megyei dolgozókat, hivatalnokokat a megyei jogú város fizetne, ők sem fizetnek bennünket. Nem titok, ilyen szempontból nem vagyok „megyei érzületű” — és a képviselők többsége sem nevezhető annak... A köz- igazgatási hivatalnak adott pénzt pedig eddig is egyszerűen korrupciónak tartottam... Kellemetlen kérdések — Egy kellemetlen kérdés: sokan azt mondják, azért ez a nagy harc az illetékhivatal ellen, mert munkahelye, a Kossuth Holding gyakran kerül ellentmondásba a hivatal dolgozóival... —Ezt a vádat egyszerűen nevetségesnek tartom. Nem hiszem, hogy valaha is vita lett volna a cégem és a hivatal között. Talán erről többet tud az, aki a vádat megfogalmazta. Konkrét esetről én nem tudok egyetlen egyről sem... —Nem érezte, hogy ez ügyben elfogultságot kellett volna jelenteni, és kivonulni az egészből? — Azért, mert adott esetben illetéket kell fizetnem? Ilyen alapon mindenki kivonulhatna, hisz nincs olyan ember, aki valamilyen okból nem kerül kapcsolatba az illetékhivatallal. — Azt is mondják, könnyű volt ezt a dolgot „átvinni" a bizottság előtt, mert a bizottság tagjai között négyen a Kossuth Holding munkatársai... — A bizottság 8:1-es szavazattal fogadta el a tervezetet, és az sem véletlen, hogy a képviselői szavazatok is mellénk álltak. Arról egyébként nem tehetek, hogy munkatársaim közül többen is vannak a bizottságban. Pártok delegálták őket, én MSZP-s vagyok, a másik kettőt pedig a Fidesz javasolta. Talán csak arról van szó, hogy egy pénzügyekkel foglalkozó bizottságnak nem árt, ha minél több közgazdász, pénzügyi végzettségű tagja van. Ez egy elég szűk réteg ekkora városban, és talán az sem vélelten, hogy az egyik legnagyobb pénzügyi cégnél dolgozunk... —Miért nem egyeztettek a megyei önkormányzattal, a közigazgatási hivatallal, az illetékhivatali dolgozókkal, egyáltalán senkivel? — Számtalanszor visszatérő vád. A bizottságnak egyszerűen nincs joga tárgyalni a saját verzióiról. Ugyanis a hivatal felett a testületnek van munkáltatói joga, nem a bizottságnak, és önkormányzati rendeletet az önkormányzat hozhat, nem a bizottság. Ha már az önkormányzat kiállt egy változat mellett, akkor kezdődik az egyeztetési szakasz. Addig egyszerűen nincs miről tárgyalni. Történhetett volna úgy is, hogy a képviselők kapásból leszavazzák az egészet — akkor miről tárgyalhatnánk? A megyei önkormányzat mozgásterét csökkentené Mielőtt dr. Simon Imre, a megyei közgyűlés elnöke bekapcsolódna a témába, idéznünk kell a Magyar Köztársaság 1996. évi költség- vetéséről szóló 1995. évi CXXI. törvény 28. szakaszának (6) bekezdését: ,,/4 megyei önkormányzat, illetve a nem megyeszékhely megyei jogú város az illetékhivatalt fenntartó önkormányzattal megállapodik a megye — ideértve a nem megyeszékhely megyei jogú város — területén beszedett illetékkel kapcsolatban felmerült költségek viseléséről. A megállapodásnak tartalmaznia kell a költségek körét és mértékét, az elszámolás ellenőrzésének módját. ” Nos — fordultunk a megyegyűlés elnökéhez — született-e megállapodás a megyei és a városi ön- kormányzat között, mielőtt a rendelet módosításáról szóló javaslat elkészült? —Nem. Ezt a törvény által előírt kötelezettséget elmulasztotta a megyei jogú város önkormányzata. A javaslatból megállapítható, hogy a módosítást követően az illeték- bevételekből származó, és törvényesen itt tartható pénzek a megye rovására csökkennének. Amit ugyanis a központi kasszába utalnak, nem biztos, hogy visszajön. — Az illetékbevételekből képzett jutalékalap itt maradó részének! 3 százaléka jelenleg a megyei önkormányzatot illeti. Mit tudhatunk a pénz sorsáról? —A megyei önkormányzat bevételeinek rovatában, illetékbevételek címen jelenik meg, vagyis bekerül a nagy kalapba. A többi bevétellel együtt ezt is intézmények fenntartására, működési költségek fedezésére fordítjuk. Természetesen bizonyos mozgástérrendelkezésre áll a hivatali dolgozók, testületi tagok és a vezetők jutalmazására is, amennyiben a költségvetés megengedi a pénzosztást. Ez a keret azonban nincs közvetlen összefüggésben az illetékbevétellel. A vezetők esetében a jogi és ügyrendi bizottság átruházott hatáskörben javaslatot nyújt be a testület elé, amely dönt ajutalom mértékéről, összegéről. — Ön és a főjegyző hányszor részesül jutalomban? — Általában évente kétszer, az apparátus jutalmazásával egy időben. — A megyei önkormányzatnál a vezetők sohasem kaptak az illetékbevételekből közvetlenül, rendszeresen? — A rendszerváltás után, amikor a megyei önkormányzat elnökévé választottak, a főjegyzővel együtt megörököltünk a szocializmusból egy gyakorlatot. Annak idején a megyei tanács elnöke és a vb-titkár is személyre szólóan megkapta a jutalékot az illeték- bevételekből. Mi erről már az első alkalommal lemondtunk, úgy döntöttünk, a pénz gyarapítsa a megyei önkormányzat bevételeit. — A rendelet módosításával a megyei önkormányzat elesne az illetékbevételektől. — A lépés egyértelműen a megyei önkormányzat mozgásterét csökkentené. Az egész akció egyébként a megye és a megyei jogú város pozitív irányba fejlődő kapcsolatában ejtene sebeket. Először részesedtek a jutalékalapból A megyei közigazgatási hivatal részesedése a jutalékalapból a legkevesebb, 4 százalék. Dr. Pataki István, a hivatal vezetője mindenekelőtt elmondta, hogy 1995-től önállóak, azelőtt a köztársasági megbízotti rendszerben a szegedi központhoz tartoztak. Ismereteink szerint annak idején a szegedi köztársasági megbízotti hivatal nem engedélyezte a Békés megyei hivatalnak a 4 százalékosjutalékalap felvételét. Először tehát a tavalyi esztendő után kaptak a jutalékalapból 1,5 miihó forintot. Az illetékügyekben — hangsúlyozta Pataki István — a közigazgatási hivatal fontos szerepet tölt be, hiszen másodfokon ez a szervezet jár el. Amennyiben a köz- igazgatási hivatal határozatát megtámadják, bíróság elé kerül az ügy, vagyis ők a beperelt fél. — Az utóbbi időszak jelentős vagyonszerzései teljesen kiélezett bírósági eljárásokhoz vezettek — mondta a hivatalvezető. — Ha egy ilyen pert elbukunk, meginoghat a költségvetésünk. — Amennyiben a békéscsabai testület úgy módosítja az illetékügyi dolgozók anyagi érdekeltségéről szóló önkormányzati rendeletet, hogy előtte nem állapodik meg a megyei önkormányzattal, Önök kimondják a törvénysértést? — Igen. Mulasztásos törvény- sértésről van szó, rövid határidőt tűzünk ki, és felszólítjuk az egyezség megtételére a városi közgyűlést. A legszigorúbb feltételrendszer Dr. Horváth Mihály, a megyei illetékhivatal vezetője az áprilisi képviselő-testületi ülésen nehezményezte, hogy nem hallgatták meg a rendeletmódosítás előkészületi szakaszában. Amikor nemrégiben felkerestük hivatalában, a jelenleg érvényes központi szabályozást említette kiindulópontként: — Az illetékhivatalok az év során beszedett illetékek 50 százalékát az állam kasszájába fizetik, a másik fele a megyében marad. A működési kiadások levonása után fennmaradó összeg osztható fel a költségvetési törvényben meghatározottak szerint. A hivatal működéséről 30—70 százalékban a város és a megye gondoskodik. A helyi rendeletet 1991-ben alkotta meg a városi közgyűlés, miután megállapodott a megyei önkormányzattal. A szabályozás a legszigorúbb feltételrendszert állította fel, az éves előírás szerint az illetékek 98 százalékát be kell szedni ahhoz, hogy az anyagi érdekeltség életbe lépjen. Ezt a követelményt a hivatal ’91 óta teljesíti. Tavaly a hátralékos állomány országos összehasonlításban Békés megyében volt a legkisebb, 15 százalék. Azért nem 2 százalék, amit a rendelet az érdekeltségi rendszerben meghatároz, mert vannak olyan hátralékok, amelyek az adott évben nem esedékesek. Ezt az eredményt úgy tudjuk elérni, hogy kíméletlenül rohanunk a pénz után. 1995-ben egymilliárd forintot szedtünk be, ebből 500 millió Békés megyében maradt. Szintén az elmúlt év eredménye, hogy a megye és a város illetékbevételi terveihez képest körülbelül 50— 50 millió forinttal többet könyvelhetett el mindkét önkormányzat. A többlet nem abból adódott, hogy az illetékkulcsok emelkedtek, hanem jelentős számban nőtt a benyújtott okiratok száma, közülük is az ingatlanszerzéssel kapcsolatos okiratoké. A tavalyi 47 ezer ügy szám az 1991-eshez képest 210 százalékos emelkedés, a létszámunk viszont gyakorlatilag nem emelkedett. Az országban egyébként a többségi példa jóval enyhébb feltételeket ír elő magasabb premizálási rendszer mellett a megyei illetékhivatalok számára. A jutalékalapból a megyei illetékhivatalt 50, a békéscsabai ön- kormányzatot és a megyei képviselő-testületet 23—23 százalék, a közigazgatási hivatalt pedig 4 százalék illette meg. Az 50 százalék hivatalon belüli elosztásáról Horváth Mihály elmondta: Nem történt hatásvizsgálat — Nem fejpénzként és nem automatikusan kapták a dolgozók, hanem annak arányában, ahogyan az eredményhez hozzájárultak. Az elmondottakból kiderült, hogy az illetékek behajtásával foglalkozó dolgozókkal szemben rendkívül magasak a követelmények, ráadásul, amikor a hivatal élére kerültem, megtiltottam mindenféle más, jövedelemszerző tevékenységet. A tervezett rendeletmódosítás egyik legfontosabb célja, hogy a kifizethető jutalék mértékét a hivatalban dolgozókra nézve lecsökkenti, eddig az éves illetmény ügykezelőknél maximum 60 százalékig, érdemi ügyintézőknél maximum 90 százalékig terjedhetett. A rendeletmódosítás az érdekeltségi alap képzésének rendjére is kitér, ami azt eredményezi, hogy elfogadása esetén a megjelölt forrásokból mintegy 5—10 százaléknyi jutalék kifizetésére elegendő pénzösszeg képződne. Nehezen lehetne elkerülni ezek után, hogy a teljesítmény minősége ne romoljon. Ezt a munkamennyiséget csak jelentős többletmunkával vagy nagyobb létszámmal lehet becsülettel elvégezni. A tényékhez tartozik, hogy a város képviselő-testü- lete egyetlen egyszer sem számoltatta be a hivatalt, amióta az élén állok. Ily’ módon nem tehették mérlegre az illetékhivatal munkáját, teljesítményét, s a képviselők nem fejezhették ki esetleges elégedetlenségüket, ami indokolhatná a dolgozók jutalékának csökkentését. Magyarul, nem történt meg az a hatásvizsgálat, ami egy ilyen kérdés eldöntéséhez nélkülözhetetlen, azaz, a város ezzel a döntéssel mennyi pénz takarít meg, vagy mennyit veszít. Mielőtt Horváth Mihályt felkerestük, megtudtuk, az eddigi szabályozás szerint az érdekeltségi alapból a békéscsabai polgármesteri hivatalban a polgármester, a jegyző és a pénzügyi iroda vezetője részesedett. A polgár- mester az általános felelőssége alapján éves illetménye 40 százalékát kapta. Az illetékhivatal feletti hatáskört gyakorló jegyző ugyancsak 40 százalékot, akárcsak a pénzügyi iroda vezetője (a rendeletmódosítás az ő részesedésüket nem érinti). A javaslat a polgármestert ugyan kiemeli a juttatásban részesültek köréből, ám amennyit elvenne tőle, ugyanannyit megadna számára a testület. Az elfogadásra ajánlott javaslat szerint ugyanis a közgyűlés a pol- gármesterprémiumalapjának mértékét 11 havi illetményben határozza meg (a korábbi 6 havival szemben), vagyis egy hónap híján megduplázza az éves fizetését. A rendelet módosításának egészét a megyei illetékhivatal vezetője úgy értékelte, hogy az akár 20—30 százalékos éves illetékkiesést jelenthet. Szakvéleményére egyébként a költségvetési bizottság az áprilisi közgyűlés óta a csütörtöki döntésig sem tartott igényt. Antal Gyöngyi—László Erzsébet
